Vállfájdalom: mik a lehetséges okok? Mi segít és hogyan kezeljük?

A vállízület az emberi test egyik legösszetettebb ízülete. Számos izom helyezkedik el a közelében. Fájdalmat okozhat túlterhelés, sérülés, instabilitás, sérülés, betegség és sok más tényező.

Hogy melyek a vállfájdalom lehetséges okai, hogyan történik a diagnózis felállítása és még sok mindent megtudhat ebből a cikkből.

A vállízület anatómiája dióhéjban

Ahhoz, hogy megértsük a vállfájdalom elsődleges problémáját, hasznos, ha legalább az anatómiai alapokat ismerjük.

A vállízület három csontból - a felkarcsontból, a lapockából és a kulcscsontból - áll. A felkarcsontnak a végén egy gömbölyded alakú (fej) van, amely a lapockacsonton lévő kiemelkedés mélyedésébe illeszkedik.

A lapockacsontból nyúlik ki a hátsó gerinc, az úgynevezett spina scapulae, a processus coracoidalis és a processus suprascapularis, az úgynevezett acromion, amelyek fontosak a váll rendellenességeinek kialakulásában.

A vállízület körül számos szalag található, amelyek a terület stabilitását biztosítják.

A szerkezetek között elhelyezkedő szalagszerű lágy struktúrák (bursae) segítik a természetes siklást és mozgást a váll különböző alkotóelemei között.

A nyaki és mellkasi gerincből, a mellkasból és magából a felső végtagból (bicepsz, tricepsz...) származó számos izom avatkozik be a vállízületbe.

A váll izmait főként a rotátorköpeny izomcsoportja alkotja, amelyet a musculus supraspinatus, musculus infraspinatus, musculus subscapularis és musculus terres minor alkot.

Anatómiailag a vállízület legnagyobb részét fedik le, és fontos szerepet játszanak a legtöbb vállmozgásban.

A vállfájdalom etiológiája

Tekintettel a vállízület anatómiai összetettségére és a váll működésében részt vevő izomcsoportok sokaságára, a fájdalom etiológiája változatos és multifaktoriális.

A váll rendellenességei funkcionális rendellenességekre és strukturális (organikus) rendellenességekre oszthatók. A funkcionális rendellenességek elsősorban a lágy struktúrák (izmok, fasciák, szalagok...) változásaiból eredő stabilitási és működési zavarok.

A strukturális rendellenességeket organikus kóros lelet okozza az arthrosis, a törés vagy az idegrendszeri rendellenesség degeneratív folyamata értelmében.

Egy funkcionális rendellenesség strukturális rendellenességgé fejlődhet.

A váll funkcionális rendellenességei

Mivel a funkcionális rendellenességek lágy struktúrákat érintenek, számuk valóban kiterjedt. Az alábbiakban a vállhoz kapcsolódó leggyakoribb rendellenességek és diagnózisok kerülnek felsorolásra.

Izomegyensúlyzavar

Az izomegyensúlyzavar az izmok állapotának kiegyensúlyozatlanságára utal. Az egyik izomcsoport gyengül, a másik közeli izomcsoport viszont túlterhelődik vagy megrövidül, görcsök (merev izomrostok) megjelenésével.

Az interossealis izmok gyengülése a túlterhelt, rövidült felső trapézizomrostokkal és a rövidült mellizmokkal együtt a plexus brachialis izomzat egyensúlyhiányát okozza, amelyet felső keresztszindrómának nevezünk.

A fej és a vállak előredőlő testtartását létrehozó izomegyensúlyhiány negatívan befolyásolja a nyaki gerinc dinamikáját, a vállízületet és magát a lapocka helyzetét.

Izomrövidülés

Az izomrövidülés olyan állapot, amikor az izom rugalmas összetevője (az úgynevezett szalagok) megrövidülnek. Ez többféle okból fordul elő.

A leggyakoribb ok azonban az izom gyakori túlterhelése edzéssel, megfelelő kompenzáció nélkül, amely során az izom reflexszerűen megrövidül.

Az izom megrövidülése után az izom nem teszi lehetővé az ízület számára a teljes fiziológiás mozgástartományt. Egy izom vagy izomcsoport megrövidülése izomegyensúlyhiányt, túlzott megnyúlást, instabilitást és fájdalmat okozhat.

Hipermobilitás és hipomobilitás

Az aktív és passzív mozgás során a fiziológiás tartományon túli megnövekedett mozgástartományt hipermobilitásnak nevezzük.

Ha egy szegmensben helyi hipomobilitás van, gyakran kompenzációs mechanizmus lép fel, hogy a hipermobilitás révén kompenzálja egy másik szegmens mozgáshiányát. A túl nagy szalaglazaság a terület stabilitásának csökkenését okozhatja.

A mozgástartomány korlátozása (hipomobilitás) egy ízületben leggyakrabban négy okból következik be: az ízület szerkezeti rendellenességei, az ízületi tok visszahúzódása (tartós immobilizáció, kapszulagyulladás stb.), az izmok kóros elváltozásai (gyengülés, izomrövidülés) vagy funkcionális rendellenességek.

Scapula alata - lapocka

A lapockacsont belső széle párhuzamos a gerincoszlop menetével. Az musculus serratus anterior izom a válladductióban működik, és a lapockát a mellkas hátsó részéhez rögzíti. Ha gyengül vagy diszfunkcionális zavarai vannak, a lapocka mediális széle eltér a mellkas hátsó falától.

Ezt az állapotot szakmailag scapula alata vagy szárnyas lapocka néven ismerik. Megváltozik a lapocka stabilitása és mozgékonysága, ami kihat a vállízületre.

Fagyott váll szindróma

A befagyott váll szindróma (szaknyelven adhéziós capsulitis) a vállízület olyan rendellenessége, amelyet merevség és mozgáskorlátozottság jellemez. Jellemzően fokozatosan alakul ki olyan körülmények között, amikor a váll mozgása hosszabb ideig korlátozott.

Okozhatja a mus. subscapularis izom görcse is, amely korlátozza a váll és a kar mozgását. Az ízületi tok merevedése és megvastagodása következtében az ízületi tok mozgása korlátozott.

A kalciumsók fokozatosan behatolnak az inakba és az ínszalagokba, és lerakódások alakulhatnak ki.

A váll szerkezeti rendellenességei

A vállízület strukturális, organikus rendellenességeinek etiológiája magában foglalja a mechanikai sérüléseket (törések, ficamok), a gyulladásos folyamatokat, az idegi rendellenességeket és a degeneratív betegségeket (arthrosis).

A vállízület artrózisa

A vállízület porcainak és csontjainak progresszív degeneratív elváltozásai a vállfájdalom és a mozgáskorlátozottság okozói lehetnek.

A leggyakoribb ok az artrózis (osteoarthritis), amelyben a porcszövet beszűkül és gyengül, végül osteophytákat (csontdeformitásokat) képez. A betegség idősebb korral és az ízület kopásával jár.

Az artrózis megnyilvánulása elsősorban az ízületi fájdalom és a merevség érzése.

Luxáció, szubluxáció és törés

A törés vagy ficam instabilitást és fájdalmat okoz a vállízületben. A törés és ficam leggyakoribb oka az esés és a súlyos ütközés. Gyakori törések a kulcscsont és a felkarcsont törései.

A vállficam olyan állapot, amikor a felkarcsont feje elhagyja az ízületi tokot és rossz helyzetben marad. Ha a fej részben elmozdul az ízületi tokból, majd visszatér az ízületbe, akkor szubluxációról - részleges ficamról - beszélünk.

A váll törése és ficama a vállízület közelében lévő lágyrészek sérülését okozhatja, és ezzel járó szövődményeket okozhat.

Impingement szindróma

Az impingement-szindróma a vállízület fájdalmas állapota, amelyet a vállcsont lapockacsontnyúlványa alatti ízületi zsák (bursa) irritációja és gyulladásos reakciója okoz.

Ha az acromion és a felkarcsontfej közötti tér fokozatosan beszűkül, fájdalmat okoz. Laikus nyelven az impingement-szindrómát isthmus-szindrómának is nevezik.

A fájdalom mozgás közben és nyugalomban is jelentkezik. Az impingement-szindróma gyakori velejárója az éjszakai fájdalom és az érintett sátoron való alvásképtelenség.

Az impingement-szindrómához vezető funkcionális zavarok az izomegyensúlyhiány, a váll protrakciója, a bicepszfej görcs és az izomkoordináció zavara.

Anatómiai jellegű okok közé tartozik a kampószerű acromion-elődomborodás és a rotátorköpeny degeneratív elváltozásai.

Tenditida

Az izmok ínszalagjainak (ínszalagok) gyulladását szaknyelven tenditisznek nevezik.

A vállízületen belül a rotátorköpeny területén kalcium-sók rakódnak le. Ott a krónikus kompresszió miatt a véráramlás és a terület vérellátása akadályozott.

A klinikai kép hasonló az impingement szindrómához. A vállízületben aktív mozgáskorlátozottság és fájdalom jelentkezik.

Bursitis

A vállízületi fájdalom viszonylag gyakori oka az ízületi zsák (bursa) gyulladása. Amikor az izmok és inak ismétlődő mozgások és túlhasználat miatt túlterhelődnek, a synovialis bursa gyulladásos folyamata léphet fel. Előfordulásának lehetséges oka az ütés is.

A burzitisz elsősorban duzzanatban, a helyi hőmérséklet emelkedésében, ízületi merevségben és mozgáskor jelentkező fájdalomban nyilvánul meg.

A rotátorköpeny-izmok károsodása

A vállfájdalom leggyakoribb oka a vállízület rotátorköpeny-izmainak gyulladása vagy szakadása. Az izomrostok szakadása és sérülése fájdalomban, mozgáskorlátozottságban, sőt az izomerő elvesztésében nyilvánul meg.

Az ok szorosan összefügg az impingement-szindrómával, az ínszalag degenerációjával és az izom gyakori túlterhelésével, ami krónikus szakadáshoz vezet. Akut izomszakadás elsősorban sérülések és mechanikai sérülések esetén fordul elő.

A bicepsz fejének sérülése

A bicepsz hosszú fejének íngyulladása. A vállnál hajlításkor és a könyöknél hajlításkor érzékenységet mutat. Ultrahangon a bicepsz ínhajlító ín duzzanata és synovitis látható.

A rendellenesség leggyakrabban túlzott túlterhelés (sport, munka) esetén jelentkezik, amikor a felső végtag helyzete a vállízületben nyújtás és a könyökízületben egyidejűleg hajlítás.

A bicepsz szakadása különösen nehéz terhek emelésekor következik be. Az ínszalagok sérülnek és leválnak a vállízületről. Az izom gyakran krónikusan túlterhelt és a sérülés előtt degenerálódott.

A bicepsz izom a rögzítés helyén és a rostok középső részén sérülhet. Az izomerő, a fájdalom és az érintett terület duzzanata károsodik.

Idegrendszeri rendellenesség - idegi elnyomás

Az életkor, degeneratív folyamat vagy sérülés következtében a nyaki szegmensben lévő csigolyák és porckorongok megzavarodhatnak. Ez a váll és az egész felső végtag felé irányuló nyaki idegek elnyomását eredményezheti.

Az idegek összenyomódása esetén a személy izomgyengeséget, zsibbadást vagy bizsergést érez a vállban és a végtagban, valamint a karba nyilalló fájdalmat.

A vállízületi rendellenesség diagnózisa

A vállízületi rendellenesség diagnózisa elsősorban ortopéd, fiziáter vagy neurológus által végzett átfogó vizsgálatból áll. Az orvos célja, hogy megtalálja a fájdalom okát, és kizárja/megerősítse a strukturális problémát.

Az orvos szemrevételezéssel, tapintással vizsgálja a vállízületet, és minden irányban teszteli a vállízület stabilitását és mozgékonyságát.

A vizsgáló orvos megvizsgálja az ízület mozgástartományát passzív és aktív mozgásban. Ellenállási tesztet alkalmaznak annak megállapítására, hogy a mozgás végrehajtása fájdalmas-e.

A legtöbb esetben a páciensnek képalkotó vizsgálatra van javallt, amelynek segítségével az érintett terület belső struktúrái részletesen megtekinthetők.

Az ultrahangot elsősorban a lágy struktúrák összetettebb rendellenességei esetén alkalmazzák. A röntgenvizsgálatot elsősorban a csontszövet állapotának vizsgálatára és megjelenítésére használják.

A komputertomográfiát (CT) és a mágneses rezonanciás képalkotást (MRI) a test lágy struktúráinak - izmok, idegek, szalagok - megtekintésére használják.

Egy másik lehetséges diagnosztikai eljárás az EMG (elektromiográfia), amelyet az izmok, a perifériás idegek vizsgálatára és a neuromuszkuláris koordináció felmérésére használnak.

Az infravörös termográfia módszere a test felszínének sugárzását kép formájában rögzíti. Segít pontosabban meghatározni a fájdalomról szóló információkat és a gyulladásos folyamat lokalizációját.

Az artroszkópia olyan műtéti és diagnosztikai eljárás, amelynek során egy vékony optikai eszközt - artroszkópot - vezetnek be az ízületbe. Ez lehetővé teszi, hogy az orvos egy monitoron részletes felbontásban megtekinthesse a váll belső struktúráit.

A vállízület kezelési lehetőségei

A fájdalomkezelés pontos típusa teljes mértékben a megállapított októl függ.

A vállízület kezelése lehet konzervatív kezelés fizioterápia, rehabilitáció és ergonómiai mozgásjavítás formájában.

A farmakológiai kezelés elsősorban fájdalomcsillapítók, kondroprotektív és gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazásából áll.

A műtéti kezelés is lehetőség, amely különösen sérülések, szerkezeti károsodás és a konzervatív vagy farmakológiai kezelés hatástalansága esetén javallott.

Konzervatív kezelés

Elsődleges eleme a rehabilitáció, amely a fizioterapeutával végzett testmozgás, a mindennapi mozgás ergonómiája és a fizikai módszerek alkalmazása formájában valósul meg.

A vállízület fizikai módszerei lehetnek ultrahang, elektroterápia, lézer, lökéshullám, hidroterápia vagy termoterápia. A választás a konkrét rendellenességtől és a kezelés céljaitól (fájdalom, gyulladás, gyógyulás...) függ.

Az otthoni fizikai módszereken belül gyakori a meleg vagy hideg borogatás alkalmazása. A meleg borogatásokat krónikus állapotok kezelésében használják. Ezek myorelaxáló hatásúak - ellazítják az izmokat, enyhítik a merevséget és reflexszerűen enyhítik a fájdalmat.

A jégpakolásokat viszont akut gyulladás és pangás esetén a duzzanat és a fájdalom csökkentésére, illetve a gyulladás megelőzésére használják. Az orvossal való konzultáció azonban tanácsos.

A fizioterápia célja az izomegyensúlyhiány megszüntetése, a legyengült és a túlterhelt, megrövidült izmok erősítése és tehermentesítése, a váll stabilitásának és mozgékonyságának javítása, valamint magának a működési zavarnak a korrigálása.

A rehabilitációs dolgozó az egyes terápiás módszerek elemeit alkalmazza. A vállon belül gyakran alkalmazzák a kineziotapingot - a sérült terület terápiás funkcionális szalaggal történő szalagozását a szegmens lágy struktúráinak stabilizálása vagy ellazítása érdekében.

Farmakológiai kezelés

A vállfájdalom esetén általában gyógyszereket alkalmaznak a fájdalom, a duzzanat és a gyulladás enyhítésére. Ezek lehetnek általános szájon át szedhető gyógyszerek vagy helyi krémek az ín-, izom- és ízületi gyulladások kezelésére.

Gyulladáscsökkentő gyógyszerek (például kortikoszteroidok) helyi alkalmazása injekció formájában lehetséges.

Degeneratív betegségek esetén a kondroprotektív szerek (a porcot támogató és tápláló anyagok) közvetlenül az ízületbe történő beadása is lehetséges. Fájdalmas állapotok esetén helyi érzéstelenítő szerrel kombinált, gyulladáscsökkentő szerrel történő kezelés is előírható.

A hagyományos orvosi kezelés mellett a degeneratív ízületi betegségben szenvedő betegek kipróbálhatnak egy olyan módszert, amely őssejtek helyi alkalmazását alkalmazza. Az őssejtek a szervezet saját testének részei, és regeneráló és gyógyító hatással vannak az ízületre.

Sebészeti kezelés

A választott sebészeti beavatkozás az ízület fájdalmának és működési zavarának okától függ.

Ez lehet a váll stabilizálása, izom- és szalagszakadások összevarrása, meszesedett részek felszabadítása, dekompresszió, műízületi pótlás (endoprotézis), idegstruktúrák felszabadítása és még sok más.

A műtéti kezelés különösen sérülések és törések, nagyfokú osteoarthritis, lágyrészek szakadásai vagy az egészségi állapot konzervatív és farmakológiai kezeléssel történő javulásának sikertelensége esetén javallott.

A gyógyulás az eljárás típusától függően egyéni.

A vállízületi fájdalom megelőzése

A megelőzés a vállízület egészséges működése felé elsősorban a helyes technikával végzett rendszeres, megfelelő testmozgásból, a regenerálódásból és a rendellenesség vagy betegség első jeleinél szakember segítségének igénybevételéből áll.

Ha nem tudja, milyen gyakorlatokat válasszon, célszerű fizioterapeutával, rehabilitációs orvossal vagy okleveles edzővel konzultálni. Ő fogja javasolni az egészségi és fizikai állapotának megfelelő gyakorlatokat.

A vállízület megelőzése:

• Rendszeres és kompenzáló testmozgás
• A megrövidült izmok nyújtása
• Helyes testtartás és fejtartás
• Megfelelő regeneráció
• Megfelelő vitamin- és ásványianyag-bevitel
• Minőségi, rendszeres alvás
• Fájdalom esetén ne halogassa az orvoslátogatást