Szorongás: krónikus szorongás, pánikrohamok tünetei? Hogyan lehet megszabadulni tőlük?

Mi a szorongás vagy szorongásos zavar? Milyen típusai, okai és tünetei vannak? Hogyan lehet megszabadulni tőle?

A szorongás olyan érzelmi állapot, amely nem kívánt mentális és fizikai tünetekben nyilvánul meg. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a lakosság körülbelül 20-25%-a él át szorongásos érzéseket élete során.

A cikkből megtudhatja a különbséget a normál szorongás és a kóros szorongás között, a szorongás típusait, okait, diagnózisát, kezelését, meditációt és sok más érdekes információt.

Mi a szorongás?

A szorongás egy kellemetlen érzelmi állapot, amely negatív mentális és gyakran fizikai lelkiállapottal jár. A szorongás intenzitása változó, és elsősorban az okától függ. Az enyhe belső nyugtalanság, aggodalom állapotától a szorongásos pánikállapotig terjedhet.

A szorongás elsősorban a félelem és az aggodalom érzését fejezi ki.

A szorongásos zavarokat egyre gyakrabban diagnosztizálják, és egyre inkább befolyásolják a hétköznapi emberek életét. Megnövekedett előfordulási gyakoriságuk elsősorban a súlyos érzelmi megterhelésnek és a mindennapi élet gyakori stresszének köszönhető.

A közönséges félelem csupán érzelmi reakció az aktuális helyzetre, a szorongásos zavarok azonban erős pszichológiai és fizikai formát öltenek.

Jellemzője többek között a fáradtság, fejfájás, mellkasi szorítás, gyomorfeszülés vagy émelygés. A szorongás súlyosabb formái szédüléssel vagy audiovizuális hallucinációkkal járhatnak.

A szorongás a félelemhez hasonló érzelmi megnyilvánulás, amely a közelgő lehetséges eseményekhez és helyzetekhez kapcsolódik. A szorongás a tünetek érzelmi és fizikai szféráját egyaránt felöleli.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a lakosság 20-25%-a élete során valamikor valamilyen formában szorong. A szorongás főként serdülőkorban és 20 és 30 éves kor között jelentkezik, de előfordulhat gyermekkorban, idős korban vagy terhességben is.

A szorongásos zavarokat főként negatív és potenciálisan negatív helyzetek kapcsán élik meg. A szorongásos zavarok társulhatnak testi, organikus betegséghez vagy pszichés betegség(depresszió, bipoláris zavar, függőség stb.) részeként.

Normális szorongás vagy kóros szorongás?

A "normális" szorongás és a kóros szorongás közötti alapvető különbség az intenzitásban, a mennyiségben, a megnyilvánulásokban és az okban rejlik.

A normális szorongás és a félelem érzése rövid ideig tart. Bizonyos valós életbeli pillanatok és helyzetek okozzák, amelyektől természetesen félünk. Ez egy átmeneti állapot, amely rövid időn belül elmúlik.

A kóros szorongás azonban krónikus. A negatív érzések ismétlődnek és visszatérnek.

A félelem és az aggodalom érzései gyakran irracionálisak, objektív ok nélkül keletkeznek. A valódi negatív ingerekre adott reakció is túlérzékeny.

A kóros szorongás gyakran zavarja a mindennapi életet. Belső kényelmetlenséget és nyugtalanságot okoz.

A szorongásos zavarok olyan intenzívek lehetnek, hogy megzavarják a családi, társadalmi és munkahelyi életet.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Ha gyakran tapasztal félelmet, aggodalmat és szomorúságérzetet még a mindennapi helyzetekben is, tanácsos szakember segítségét kérni. A szorongás alvászavarokban, fáradtságban, libidóban, emésztési és étkezési problémákban nyilvánul meg.

Ahogyan az embernek vigyáznia kell a testi egészségére, úgy kell vigyáznia a lelki egészségére is.

Ha a gondolkodás, a félelem és a normális működésre való képtelenség korlátozza és leköti Önt, szakemberhez kell fordulnia. A szakember alatt pszichiátert, esetleg pszichológust vagy pszichoterapeutát értünk.

A szorongás okai

A rövid távú jellegű szorongást egy tényleges vagy potenciális negatív inger okozza. A szorongásos zavarokat biológiai, pszichológiai és külső tényezők kombinációja okozza.

A zavar kiváltó oka gyakran a fokozott nyomás és stressz.

A genetikai hajlam is szerepet játszik. A szorongásos rohamok gyakoribbak azoknál az egyéneknél, akik olyan szülők gyermekeként születtek, akiknél valamilyen szorongásos vagy mentális rendellenesség alakult ki. Ez azonban nem szabály.

Biológiailag az agy kémiájának megváltozása, különösen a szerotonin hormon (a boldogsághormon) és más neurotranszmitterek szintjének egyensúlyhiánya az idegrendszerben.

Külső tényező alatt azt a külső környezetet értjük, amelyben az egyén működik. Példaként említhetjük azokat az embereket, akik szorongásos zavarban vagy más pszichiátriai diagnózisban szenvedő szülőkkel nőttek fel. Az embert különösen gyermek- és serdülőkorban érinti ez a probléma.

Példák a szorongásos zavarok etiológiájára (kialakulására):

• Genetikai hajlam
• Egyéb társuló betegségek
• Gyermekkori negatív viselkedésminták
• Túlzott stresszhatás
• Fóbiák

A szorongásos zavarok típusai

A szorongásos zavaroknak számos típusa és fajtája létezik. Mindegyiknek sajátos az etiológiája és a kísérő tünetei.

Az egyes szorongásos zavarok diagnosztizálása bonyolult lehet. Az alábbiakban több különböző típust sorolunk fel.

A pánikszerű szorongásos zavarra a hirtelen pánikroham, a stressz és az idegesség jellemző. Ez egy intenzív félelemmel járó roham. Olyan fizikai tünetek kísérik, mint a zihálás, remegés, túlzott izzadás, mellkasi fájdalom vagy általános hányinger és szédülés.

Az általános szorongásos zavarra elsősorban a mindennapi és komolyabb problémák (egészség, munka, kapcsolatok, tervek és tevékenységek) miatti túlzott aggodalom jellemző. A szorongást potenciális fenyegetések válthatják ki.

A szociális szorongásos zavar különösen a szociális helyzetektől való félelem, amelyek potenciálisan kínosak, felzaklatóak vagy nem megfelelőek lehetnek. Az egyén félelmet él át a társas interakcióktól és az olyan helyzetektől, amelyekben a figyelem rájuk irányul.

Akényszerbetegség visszatérő, tolakodó és viszonylag nem kívánt gondolatokat okoz. Ezek a félelmek például a személyes higiéniával, renddel, tisztasággal és egészséggel kapcsolatosak lehetnek.

A poszttraumás stresszbetegséget egy negatív esemény utóhatása okozza. Olyan dolgokkal és helyzetekkel kapcsolatos pszichés és fizikai nehézségeket okozhat, amelyek a traumatikus élményhez kapcsolódnak.

A fóbiára jellemző a félelem megtapasztalása és bizonyos tárgyak vagy helyzetek elkerülése. A félelem és az aggodalom azonban túlzott, és gyakran nem felel meg a kockázatoknak és a valós veszélyeknek.

A más betegség által okozott szorongásos zavar lehet egy másik szomatikus betegség következménye vagy része.

A szorongás tünetei és megnyilvánulásai

A konkrét klinikai tünetek a szorongás típusától és esetleg a szorongásos zavar típusától függnek.

Általánosságban azonban szomorúságérzés, belső nyugtalanság és aggodalom tartozik hozzájuk.

A gyakori pszichoszomatikus (elme-test) tünetek közé tartozik a mellkasi szorító érzés, a kimerültség érzése és a túlzott fáradtság.

Lehetséges pszichiátriai tünetek:

• Energia- és motivációhiány
• Szomorúság és reménytelenség érzése.
• Belső zavarodottság és ellentmondások
• Aggodalom és félelemérzet
• Energiahiány érzése
• Feszültség érzése a mellkasban
• Vonakodás a normális tevékenységektől
• Ingerlékenység és hangulatingadozás

Lehetséges fizikai tünetek:

• Fokozott fáradtság és kimerültség
• Energia- és erőhiány
• Túlzott izzadás és hideg verejtékezés
• Fokozott szívverés
• Mellkasi fájdalom (nyomás)
• Szapora légzés
• Az alvás minőségének megváltozása/romlása
• Zavartság
• Az étvágy megváltozása/romlása
• Székrekedés és emésztési problémák
• A libidó csökkenése

A szorongás diagnózisa és kezelése

A pszichológiai diagnózisok és rendellenességek diagnosztizálása meglehetősen nagy kihívást jelent.

Ha úgy érzi, hogy szorongásait szakemberrel kellene megbeszélnie, tegye meg.

Pszichológust vagy pszichiátert kell felkeresnie. Jobb, ha minden testi és lelki egészségi problémát korán észrevesz, és gondoskodik a megelőzésről.

Az orvos először különböző vizsgálatokat végez. Kizárja azokat a testi egészségügyi problémákat, amelyek a pszichés tüneteket okozhatják. A szorongásos zavarok diagnosztizálása a pszichiáter rendelőjében történik.

A szakember és a mentális egészségügyi ellátás segítségére egyre nagyobb igény mutatkozik.

A kezelés célja a kiváltó ok megszüntetése és a klinikai tünetek megszüntetése.

A terápia pontos formája a szorongás etiológiájától, mennyiségétől, minőségétől stb. függ.

A szorongás kezelése magában foglalja a farmakológiai kezelést (pszichofarmakonok), a pszichoterápiát és mindenekelőtt az önfejlesztést (oktatás, relaxációs technikák stb.).

• Farmakológiai kezelés
• Pszichoterápia
• Önfejlesztés

A gyógyszerek az agyban lévő vegyi anyagok és folyamatok kiegyensúlyozásával segítenek enyhíteni a szorongás tüneteit. A leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak az antidepresszánsok, az anxiolitikusok és a béta-blokkolók.

A benzodiazepinek az akut szorongás kezelésére választott gyógyszerek csoportját alkotják. 30-60 percen belül hatnak.

A pszichofarmakonok esetében az általános elv az, hogy alacsony dózissal kezdjük, és szükség esetén fokozatosan növeljük az adagot. Ennek oka elsősorban a betegek fokozott érzékenysége e gyógyszerek mellékhatásaival szemben.

A terápia vagy pszichoterápia egyfajta szakmai tanácsadás, amely segít megérteni és kezelni a szorongásos állapotokat. Segít megszüntetni a jövőbeli szorongásos állapotok mennyiségét és intenzitását.

A pszichoterápiás kezelés fő szerepe, hogy a gondolkodás megváltoztatásán keresztül próbálja megváltoztatni a viselkedést. A pszichoterápia például nyugodt beszélgetés, irányított meditáció, játékok és más technikák formájában történik.

Az önfejlesztés azokra a természetes gyakorlatokra utal, amelyeket a szorongásban szenvedő személynek rendszeresen kell végeznie. Ezek főként meditációs és relaxációs technikák, amelyek célja az egyén testének és elméjének megnyugtatása. Ilyen például az autogén tréning, a mély relaxáció, az irányított meditáció stb. A szakember segíthet a megfelelő technika kiválasztásában.

Megfelelő relaxációval a feszültség fizikai és mentális szinten is mélyen feloldódik. A meditáció segít helyreállítani a test egyensúlyát, és ezt követően energetikai állapotot idéz elő a további cselekvéshez.

A pszichés zavarok kezeléséhez olyan alapvető dolgok is hozzátartoznak, mint a rendszeres, egészséges, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és fehérjékkel teli étrend. Ajánlott az egyszerű cukrok elhagyása. Másrészt kiváló a zöldségek, gyümölcsök, rostok és probiotikumok fogyasztása.

A bélrendszer (mikrobiom) és az agy (CNS) nagyon szorosan összefügg.