Paranoia: Mi okozza a paranoiát és hogyan jelentkezik?
A paranoia olyan zavar, amely önállóan, de egy másik pszichiátriai zavar részeként is létezhet. Az illető olyan vonásokkal jelentkezik, mint a túlzott féltékenység, az egó érvényesítése, a személye iránti túlzott aggodalom, a megbélyegzés és a fenyegetettség érzése. Meg nem erősített összeesküvés-elméleteket állít fel, de lehet túlzott szükséglet- és fontosságérzete is mások és a világ számára.
A paranoia olyan állapot, amelyben az illető relációktól és fantáziálásoktól szenved, és emiatt gyanakszik másokra. Alternatívaként hajlamos a valóság affektív torzítására.
Az emberek lehetnek természetüknél fogva paranoiásak. Ezt paranoid személyiségzavarnak nevezik. Egyes embereknél a paranoia valamilyen betegség következtében alakul ki.
A paranoia kifejezést, amelyet "önmagán kívüliségnek" fordítanak, az ókori görög időkben az elmebaj és a demencia állapotaira használták.
Ebben az esetben is egy betegség tünete. Leggyakrabban mentális és pszichiátriai rendellenesség. Ezzel az állapottal mindenképpen foglalkozni kell, bár a kezelés nagyon nehéz és mindenekelőtt tartós.
A paranoid személyiségzavarban szenvedő emberek megnyilvánulhatnak:
- bizalmatlan
- féltékenyek
- ellenségként tekintenek a környezetükre
- gyanús elképzeléseik vannak
- kapcsolati problémákkal küzdenek
- agresszív
- attól félnek, hogy a környezetük csak bántani akarja őket.
- a saját egójukat hangsúlyozzák
- eltorzítják a valóságot
- néha úgy érzik, hogy emberfeletti képességekkel és erőkkel rendelkeznek, vagy úgy érzik, hogy fontos szerepet játszanak.
A fiatalok jellemzően bizalmatlanok a szüleikkel szemben, és nem hajlandóak velük kommunikálni. Ha a paranoia egy másik betegség tüneteinek része, az kissé eltérő módon jelentkezhet.
Például téveszmékben vagy hallucinációkban, de az elv hasonló.
A paranoid állapotokat különálló entitásnak tekintik a rendellenességek között, de a skizofrénia vagy az affektív zavar részeként is.
Bipoláris affektív zavar és paranoia
Az emberek ezt a rendellenességet régebbi nevén mániás-depressziós szindróma vagy pszichózis néven ismerik jobban.
A mániás-depressziós pszichózisban szenvedő embereknél gyakran megfigyelhető a paranoia és a paranoid viselkedés. Ez egy olyan pszichiátriai zavar, amelyben a hangulat, az életkedv és a szervezet általános működése időszakosan változik.
A betegség elsősorban hangulatzavarokban, személyiségváltozásban, depresszióban, viselkedésbeli változásokban, néha eufórikus hangulatban és viselkedésben nyilvánul meg. Néha különböző téveszmék, hallucinációk és kimerültség is kíséri.
A mániás-depressziós pszichózisban szenvedő embereknél a változások ciklusokban jelentkeznek. Általában négy ciklus van. Van hipomániás forma, mániás forma, depressziós forma és vegyes forma.
Az emberek kevesebb mint egy százaléka szenved a betegségben. Az öröklődés szerepet játszik. A betegséget leggyakrabban gyógyszeres kezeléssel és életmódváltással kezelik. Természetesen a kezelést szakemberekre kell bízni.
Szkizofrénia és paranoia
A paranoid állapotok is a skizofrénia részét képezik. Ez is egy súlyos pszichiátriai rendellenesség, amelyet a személyiség összeomlása jellemez, különösen az emberi psziché érzelmi részében.
Tüneteként leggyakrabban a viselkedés látható változásai, az érzelmek és érzések zavarai, a racionális gondolkodásra való képtelenség. Az ember téveszmékben vagy hallucinációkban szenvedhet. Gyakoriak a személyiségváltozás, a hangulati és viselkedési zavarok. Néha depresszió vagy agresszió lép fel.
A skizofrénia leggyakrabban a korai felnőttkorban jelentkezik. A genetikai hajlam nagyban befolyásolja a betegség kialakulását. Néha azonban lehet szerzett forma is, amelyben külső környezeti hatások is szerepet játszottak.
A betegség kezelésére elsősorban antipszichotikus gyógyszereket használnak. Ezek pozitívan befolyásolják a betegek gondolkodását.
Egyéb okok
Néha a paranoia az idegrendszer bizonyos betegségeinek tünetei közé tartozik. Ilyen például az Alzheimer-kór. Különösen annak előrehaladott stádiumában hallucinációk és téveszmék is előfordulnak.
Az alkoholizmus is lehet egy másik ok. Ebben az esetben a paranoia az alkohol okozta hosszú távú agyi és agyi funkciók károsodása következtében jelentkezik. Előfordulhat a predelirikus szakaszban is. A kábítószerek és azok hosszú távú visszaélése is ugyanilyen hatással járhat. Például a stimulánsok, mint a metamfetamin és a hallucinogének, a marihuána és az LSD.