Vizeletszivárgás terhességben és szülés után: mi okozza? 3 gyakorlat, amit otthon is elvégezhetsz

Az inkontinencia a vizelet spontán, kontrollálhatatlan távozását jelenti. Az inkontinencia témája általában tabu, pedig gyakori jelenség, amellyel egy nő a terhesség alatt találkozhat.

Hogy miért fordul elő vizeletszivárgás a nőknél, hogyan lehet az inkontinencia ellen küzdeni, és még sok más érdekes információt talál a cikkben.

Vizeletszivárgás a terhesség alatt

A nő a terhesség alatt számos hormonális változáson megy keresztül. Az anya hasában fejlődő baba élettanilag kitágítja a méh falát, és térfogatával elnyomja az üreg környező szerveit.

A legtöbb esetben a növekvő baba nyomást gyakorol a húgyhólyagra, amely a méh közvetlen közelében van.

A méh állandó nyomása alatt a húgyhólyag kapacitása kisebb. Ennek következménye a vizelési inger, amikor csak részben telik meg. Egyes esetekben a baba rúgkapálása vizeletszivárgást okozhat a hólyag gyengülő falai miatt.

Általában azonban csak néhány csepp vizeletről van szó.

A terhesség kezdetén a nő gyakori vizelési ingert tapasztalhat. Ez a jelenség is a kismedencei szervek fokozott vérellátásának köszönhető. Bizonyos mértékben megváltozik a hólyag és a húgycső beszorításának szöge.

A terhességi inkontinencia azonban a terhesség harmadik trimeszterében dominál a méh és a baba jelentős megnagyobbodása miatt.

A nők körülbelül 30%-a tapasztal inkontinenciát a terhesség alatt.

A méh állandó nyomásától és növekedésétől a medencefenék izmai később petyhüdtté és lazává válnak. A záróizmok (sphincterek) kissé petyhüdtté válnak, és a terhes nő bizonyos helyzetekben inkontinenciát tapasztal.

Ezek főként olyan pillanatok, mint a köhögés, tüsszentés, nevetés vagy ugrálás.

Leggyakrabban csak néhány csepp vizelet szivárgásáról van szó. Bizonyos esetekben azonban az inkontinenciaprobléma nagyobb intenzitással jelentkezhet. Rosszabb esetben előfordulhat enyhe székletszivárgás is.

A terhesség, a legyengült immunrendszer és a gyakori vizelés is együtt jár a húgyúti fertőzés vagy gyulladás kialakulásának kockázatával. Ezért tanácsos rendszeresen vizelni, minél hamarabb felkeresni a WC-t és betartani az intim higiénia alapelveit.

Ha egy nő terhesség alatt inkontinenciát tapasztal, orvoshoz kell fordulni, hogy megfelelő kezelést javasoljon.

Az inkontinencia előfordulása egyéni és számos tényezőtől függ. Enyhe formában azonban még bizonyos hajlam nélküli, egészséges nőknél is gyakori.

Nem minden terhes nő szenved inkontinenciában, és nem minden nőnél jelentkezik a vizeletvesztés ugyanabban az időben. Előfordulhat a terhesség elején, a terhesség végén vagy röviddel a szülés előtt, sőt néha már a szülés után is.

A terhességi inkontinencia előfordulását növelő tényezők:

• Magasabb anyai életkor
• Többszörös szülések
• Genetikai tényező
• Gyengült medencefenék
• Izomegyensúlyhiány a kismedencei területen
• Gyakori hólyaggyulladás
• Urogynecológiai műtétek
• Stressznek való kitettség
• Cukorbetegség
• A gerinc és a gerincvelő betegségei

Szülés utáni vizeletszivárgás

A terhesség utáni, a kismedencei szerveket érő későbbi túlzott terhelés maga a szülés. A nő teste fiziológiailag előre be van állítva a szülés lefolyására és az azt követő felépülésre.

A második szülőcsatornában a kilökődési fázisban a túlzott nyomás miatt fokozott nyomás nehezedik a húgyhólyagra.

A medencefenék és a hüvelyüreg izmait kellően meg kell feszíteni ahhoz, hogy a szülés komplikációk nélkül lezajlódjon.

Néhány ritka esetben a szülés során a húgyhólyagot irányító idegek megszakadhatnak, a medencefenék izmai károsodhatnak, vagy a szülést speciális fogóval segíthetik. Ez később szülés utáni inkontinenciát okozhat.

A National Institutes of Health szerint a természetes úton, hüvelyi úton szülő nőknél 50%-kal nagyobb valószínűséggel alakul ki szülés utáni inkontinencia, mint a császármetszéssel szülő nőknél.

A császármetszéssel azonban más szövődmények is járnak. A megfelelő szülési módszerről konzultáljon orvosával.

A szülés után a hatodik hét táján a hasüreg és a kismedence arányai ismét megváltoznak. A zsugorodó méh fokozatosan eléri eredeti méretét.

Szükséges az orvosi utasítások betartása, bizonyos életmódbeli változtatások és a szülés utáni gyakorlatok - rehabilitáció alkalmazása a medencefenék megerősítése és a hasi diasztázis megszüntetése érdekében.

A szülés utáni inkontinencia előfordulását növelő tényezők:

• Megnövekedett anyai életkor
• Többszörös szülések
• A baba nagy testsúlya
• Nagy koraszülött súly, ikrek, hármasikrek nagy születési súlya
• A terhességi súly megtartása a szülés után
• Urogenitikai műtétek
• Az anya fizikai munkája a terhesség alatt
• Mentális stressz
• Cukorbetegség
• A gerinc és a gerincvelő betegségei
• Gyenge medencefenék
• Izomegyensúlyhiány a kismedencei területen

A vizeletinkontinencia kezelési lehetőségei

A terhesség alatti testmozgást a nő egyéni egészségi állapota, a terhesség stádiuma, a baba helyzete, a kórtörténet és az esetleges egészségügyi szövődmények miatt nőgyógyásszal kell konzultálni.

A terhesség alatti rehabilitációhoz egyszerű, igénytelen gyakorlatokat választanak. Céljuk a medencefenék erősítése, aktiválása és tudatosítása, a nyaki gerinc túlterhelt izmainak tehermentesítése és a páciens megismertetése a mozgás ergonómiájával.

A terhességi és szülés utáni inkontinencia kezelése annak formájától és súlyosságától függ. Ha a méh fiziológiás növekedése vagy a rövid szülés utáni időszak miatt enyhe vizeletvesztésről van szó, inkontinencia segédeszközöket kell alkalmazni.

Enyhe szivárgás esetén hasznosak az inkontinencia betétek és bugyik. Ezek modern, diszkrét eszközök, amelyek nedvszívóak, valamint védenek a szag és a nedvesség ellen. A széles választék lehetővé teszi, hogy a nő az inkontinencia (felszívódás) méretének és mértékének megfelelően válassza ki a megfelelő lehetőséget.

A szülés utáni inkontinencia kezelésének fő kulcsa a medencefenék erősítését célzó speciális gyakorlatok.

A szülés utáni rehabilitáció magában foglalja a medencefenék izmainak erősítését, a hasfal és a testközép erősítését, a megfelelő légzés megtanítását és a kismedencei mozgásegyenetlenségek korrigálását.

A gyakorlatok célja a kiválasztórendszer szerveinek esetleges prolapsusának (süllyedésének) megszüntetése, a medencefenék megerősítése és a záróizmok, köztük a húgycső erősítése.

A fizioterapeuták speciális, de egyszerű gyakorlatokat tanítanak a nőknek a medencefenék aktivizálására. A nagyközönség körében jól ismertek többek között Arnold Kegel amerikai orvos, nőgyógyász Kegel gyakorlatai.

Ezek a nő medencefenék izmainak izolált aktiválására összpontosítanak.

Egy másik lehetőség maguknak a hólyagizmoknak az edzése, amelyet az orvos személyre szabottan elmagyaráz a páciensnek. A cél a vizelés közötti idő fokozatos növelése, miközben a medencefenék izmainak és záróizmainak tudatosságát növeljük.

A medencefenék erősítésére és tudatosságának növelésére vibráló intravaginális eszközöket is használnak. Céljuk a záróizmok aktiválása, a terület érzékenységének és tudatosságának növelése.

Használatukról nőgyógyásszal kell konzultálni, mivel terhességben és a szülés utáni rövid időszakban nem alkalmasak.

A műtéti kezelés lehetősége különösen azoknál a nőknél javallott, akiknél a konzervatív kezelés kudarcot vallott. Ezek azok az esetek, ahol a szervek és a medencefenék csökkenése, az inkontinencia, a székletszivárgás és más kapcsolódó egészségügyi szövődmények állandóan jelen vannak.

A konkrét műtét kiválasztása és típusa mindig egyéni. A műtét megválasztása a visszatérő tervezett terhességtől is függ.

Gyengült medencefenék

Amedencefenék a kismedencei üreg fedelét alkotó izmok csoportja. Feladatuk a kismedencei szervek (nemi, kiválasztó és emésztőrendszer) helyes helyzetének, stabilitásának és mozgékonyságának fenntartása.

A medencefenék a szervek tényleges működésében is nagy szerepet játszik. Egy nő számára a medencefenék nagy jelentőséggel bír a terhesség, a szülés és a szexualitás megélése során.

A medencefenék aktiválásának segédeszközei.

A terhesség előtt célszerű a medencefenék izmait erősen és működőképesen tartani. Ez csökkenti az inkontinencia, a szülés utáni komplikációk kockázatát, és gyorsítja a felépülési időt is.

Megelőzés az inkontinencia kockázatának csökkentésére

Aterhesség alatti és utáni vizeletvesztés kockázatának csökkentésére irányuló megelőzés már a terhesség előtt elkezdődik.

Célszerű aktív, működőképes medencefenékkel, stabil középtesttel és sok testmozgással rendelkezni.

Tanácsos az életmódváltás, például a dohányzás korlátozása, a testsúlykontroll, az esetleges egészségügyi problémák szakszerű kezelése és nem utolsósorban a húgyúti fertőzések megszüntetése.

A terhesség alatti záróizmok utólagos gyengülésének kiküszöbölése érdekében célszerű a medencefenék és a kismedencei régiót célzó gyakorlatokat beépíteni a fizikai aktivitásba.

3 egyszerű gyakorlat, amelyet otthon is elvégezhet a medencefenék aktiválásához

A medencefenék aktiválása és ellazítása

A kiinduló helyzet a háton fekvés, az alsó lábszárak a térdízületekben behajlítva, a lábfejek a szőnyegre ragasztva. A fej a gerinc meghosszabbításában van, a vállak lazán a szőnyegen pihennek a fülektől távolabb.

A gyakorlat célja a medencefenék izolált összehúzódása.

A nő megpróbálja tudatosítani és befelé húzni a medencefenék izmait, és egy pillanatig tartani a rekeszizomba történő egyenletes légzéssel.

Ezután ellazítja a medencefenék izmait. A medencefenék aktiválásakor ajánlott minden egyes farizmot külön-külön összehúzni, és a gyakorlat során finoman behúzni a medencét.

Az izmok összehúzódását és az azt követő ellazulását a fenék alá helyezett tenyérrel lehet irányítani.

Vigyázzunk, hogy a gyakorlat közben ne tartsuk vissza a lélegzetünket, és ne tapogassuk a medencefenék területét.

Glute bridge a medencefenék aktiválásával

Az alaphelyzet ugyanaz, mint az előző gyakorlatnál. A térdek behajlítva, a lapockák a szőnyegen nyugszanak, a gerinc a puha szőnyeghez tapad. A térdízületek a csípőízületek szélességével egy magasságban vannak. A karokat lazán a test mellé helyezzük, tenyérrel lefelé.

A kezeket lazán a szőnyegre helyezzük a fülektől távolabb. A medencét fokozatosan felemeljük és a mennyezet felé támasztjuk. A lapockák a gyakorlat során végig megtámasztva maradnak.

A felső híd pozícióban a medencefenék izmainak izolált összehúzódása és a farizmok aktiválása történik.

A nő néhány másodpercig ebben az aktivált helyzetben marad, és szabadon lélegzik a rekeszizomba.

Kilégzéssel a nő ismét a szőnyegre ereszkedik, és ellazítja az aktivált izmokat.

Óvakodjon a légzés visszatartásától a gyakorlat közben és a medencefenék elégtelen aktiválásától.

Állás a medencefenék aktiválásával és lazításával

A kiinduló helyzet egy enyhén lépcsőzetes álló testtartás, a test súlya egyenletesen mindkét lábon nyugszik. A lábujjak kissé szétmutatnak. A hát egyenes, nyújtott helyzetben van, a fej pedig képzeletbeli nyújtásban. A vállak mindenkor a fülektől távolabb vannak leeresztve.

A gyakorló a tenyerét a fenékre támasztja. A légzés a gyakorlat során végig egyenletes. A medencefenék aktivizálódik, a medence mély belső izmait felfelé (befelé) összehúzza.

A farizmok izolált aktiválása és összehúzódása is megtörténik.

A nő egyenletesen lélegzik, és igyekszik néhány másodpercig nem hagyni, hogy az izmok aktiválódjanak.

Ezután az aktivált izmok ellazulnak, és kellemes feszültségoldás és relaxáció következik be.