Vannak depressziós tünetei?

A mentálisan és érzelmileg labilisabb személyiségeket érinti. A különböző stresszes, megterhelő vagy tragikus életesemények azonban még az erősebb jellemekben is kiválthatják a depressziót. Egyes súlyos formái halálosan végződnek. A kilátástalan helyzetben lévő személy gyakran öngyilkos lesz.

A probléma korai felismerése és a korai kezelés szakember kezében megelőzheti a tragédiát, és így életet menthet.

A depresszió, vagy ha úgy tetszik kórosan rossz hangulat bárkinél, bármikor előfordulhat. Stressz, munkahelyi feszültség, családi nézeteltérések és tragédiák. Ezek és még sok más helyzet kiváltó okai olyan események, amelyeket az emberek nem tudnak egyedül, orvosi segítség nélkül kontrollálni és ellenállni. Gyakran a stressz eléri azt a pontot, ahonnan nincs menekvés, és öngyilkossággal végződik.

Depressziós tünetek, depresszió és bipoláris affektív zavar

A depresszió a pszichiátriai betegségek - pontosabban rendellenességek - közé tartozik.

Pontosabban a hangulatzavarok egyik alkategóriája, a bipoláris affektív zavarral (mániás-depressziós zavar), de más pszichiátriai diagnózisokkal együtt. Olyan súlyos betegség, amelynek jellemzője a tartósan fennálló krónikus rossz hangulat (szomorúság, szorongás, könnyezés).

A pszichiátriában a legfontosabb a végleges diagnózis felállításában, hogy megkülönböztessük a tényleges depressziós állapotot az átmeneti depressziós hangulattól, amely átmeneti depressziós tünetekben nyilvánul meg. A depressziós hangulat bárkit érinthet, attól függően, hogy az egyén éppen milyen stresszhelyzetben van. Ez egy nehéz időszakra adott megfelelő válasz. A szomorúság és a reménytelenség érzése átmeneti.

Depressziós tünetek

Depressziós tünetek előfordulnak elszigetelten nehéz élethelyzetekben, kóros depresszióban, a bipoláris affektív zavar egyik fázisaként, más pszichiátriai betegségek részeként vagy megnyilvánulásaként, valamint számos testi betegség (krónikus bizsergető fájdalom, rák, alkoholizmus, agyi betegség, elhízás egyebek) részeként.

Szenvedésük során, amelyet a fenti tényezők kiválthatnak, a betegek szomorúság és reménytelenség állapotában szenvednek. Úgy érzik, hogy nincs kiút a helyzetből.

Negatívan tekintenek a világra, gyakran elszigetelődnek a környezetüktől, magányt keresnek. Elméjüket lefoglalja az adott probléma, és gyakran képtelenek összpontosítani, koncentrálni és megfelelően reagálni. Reakcióik egyszerűek, lassúak és késleltetettek.

Életenergiát veszítenek, kimerültek, fáradtak és képtelenek a normális tevékenységekre akár otthon, akár a munkahelyen. Fizikailag inaktívvá válnak.

A környezetük számára gyakran "lassú" vagy lusta embereknek tűnnek.

A depressziós tünetek átmeneti állapotként is megjelennek bizonyos élethelyzetekben, amelyek negatívan érintik az embert. Például lehet haláleset a családban, munkahely elvesztése, válás, gazdasági problémák stb. Ezek a körülmények hirtelen negatív változást okoznak az egyén életében, amelyet valamilyen módon meg kell oldania. Kezdetben nagy szerencsétlenségnek látja, ezer dolog jár a fejében.

Olyan kérdéseket tesz fel magának, mint például:

Miért történt ez velem?

Kivel mit tettem?

Bűntudat gyötri, és magát okolja a szerencsétlenségért.

Megjegyzés: A depressziós hangulat és a depresszió nem csak pszichológiai szinten jelent rossz és szomorú hangulatot, ahogy azt a legtöbben tévesen gondolják. Ez az egész szervezet súlyos betegsége. A fizikai szintet ugyanúgy érinti (kimerültség, krónikus fáradtság, koncentrációs zavarok, memóriazavarok, csökkent fizikai aktivitás...).

Depresszió

Bár a depresszióra még mindig "tabuként" tekintenek a világban, nagyon gyakori jelenség. Fiatalokat és időseket egyaránt érint.

Olyan betegség, amely pszichiátriai diagnózisnak minősül. Az emberek ezért nem szívesen beszélnek róla nyíltan, és szégyellik, hogy szakember segítségét kérjék. Ez az oka annak, hogy a betegség az érintett egyénben előrehaladottá válik, és gyakori oka az öngyilkosságnak. Akár be akarjuk ismerni, akár nem, egyre több ember szenved depresszióban.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a depresszióban szenvedők száma eléri a 350 000 000-t. Ezek a számok magukban foglalják azokat az egyéneket is, akik szakszerű segítséget kértek.

Becslések szerint sokkal több olyan ember szenvedhet depresszióban, aki nem keresett segítséget.

A szenvedők ilyen magas száma miatt a depresszió a negyedik leggyakoribb betegség. Várhatóan a lista élére fog kerülni.

A depressziót kóros szomorúság jellemzi.

Hosszú ideig tart, gyakran szorongással párosul, és szó szerint gyötri az elszenvedőt. Pesszimista hangulatban és gondolkodásmódban van. Képtelen örömét lelni olyan dolgokban, amelyek korábban örömet okoztak neki. Nemcsak a tevékenységek, hanem az emberek iránt is elveszíti érdeklődését. Magába zárkózik, és önmagát kezdi hibáztatni.

A nyomasztó gondolatok leggyakrabban éjszaka jelentkeznek. Ez alvászavarokat okoz az éjszakai gyakori felébredés, a reggeli korai ébredés, majd a másnapi álmosság és fáradtság értelmében.

A beteg fizikailag nem hatékony, mindenhez túlzottan sok időre van szüksége, minden tevékenységben késlekedik, és minden napi tevékenységet túlzottan kimerítőnek talál. Ezzel párhuzamosan koncentrációs és rövid távú memóriazavarok figyelhetők meg.

Bipoláris affektív zavar

A bipoláris affektív zavar egy súlyos pszichiátriai rendellenesség, vagy jobban mondva a hangulatzavarok közé tartozó betegség. Mint a neve is mutatja, két ellentétes pólus jellemzi.

Egyrészt a mániás fázisban nyilvánul meg, amelyet a hangulat túlzott emelkedettsége jellemez. A másik fázis a depresszió, amely ennek a zavarnak a másik ellenpólusa.

A mániás fázis az izgalom és a túlpörgés fázisa, amikor a beteg a helyzet komolyságától függetlenül túlzottan magas önértékeléssel rendelkezik, sok energiával, hiperaktív, sokat beszél és mindenre gondol. Néha előfordulhat egy úgynevezett gondolatspurt, amelynek eredménye a "szósaláta". A szósalátát csak az érintett érti, a másik fél nem érti, mit kommunikál.

A túlzott izgatottság gyakran vezet agresszív viselkedéshez az érintett részéről.

A depressziós fázis viszont a hipoaktivitás, a szomorúság, a szorongás és a csökkent önértékelés fázisa. A szenvedő minimálisan kommunikál, nem tud koncentrálni, reagálni vagy gyorsan reagálni. Nem tudja megjegyezni az elhangzottakat rövid időn belül. Ezért nem tud megfelelően reagálni és reagálni.

Ebben a stádiumban nem áll fenn az agresszív viselkedés veszélye. A beteg inkább szorongó, könnyes és visszahúzódó.

A bipoláris affektív zavarban (BAP), más néven mániás-depressziós zavarban a fázisok általában órákon keresztül váltakoznak.

A statisztikák szerint a bipoláris affektív zavar felelős az öngyilkossági kísérletek 25-60%-áért, amelyből az öngyilkosságok 5%-20%-a befejezett öngyilkosság.

Ritkán fordul elő önálló diagnózisként. Legtöbbször más mentális betegség is jelen van.

Mi okozza a depressziós állapotokat?

A depressziós állapotok okai sokfélék lehetnek. A genetikai hajlam, az exogén hatások (tragikus esemény, addiktív szerek) vagy az agy organikus károsodása azonban nagy szerepet játszanak.

A depressziót a kórosan rossz hangulatot kiváltó egyéni kiváltó tényezők alapján két kategóriára osztják. A másik leírt felosztás az adott betegnél előtérbe kerülő tünetek és a nozológiai szempontból történő felosztás alapján történik.

A depresszió osztályozása a tényezők alapján

1. Az exogén depresszió vagy akár az úgynevezett pszichoszociális depresszió valamilyen külső tényező hatására keletkezik. Maga az elnevezés is arra utal, hogy valamilyen külső tényezőnek a személy pszichéjére és elméjére gyakorolt hatásáról van szó. A külső tényező lehet egy másik személy vagy a társadalom, akinek a hatása negatívan hat az egyénre, és ez az oka a rossz hangulatának.
   • Ide tartoznak az olyan tragikus események, mint a családban bekövetkezett haláleset vagy súlyos betegség, válás, munkahely elvesztése, pénzhiány vagy általános kudarc.
2. Az endogén depresszió olyan depresszió, amelyben belső tényezőt feltételezünk. Belső tényező alatt elsősorban a személy személyiségét, jellemvonásait és viselkedését értjük.
   • A személyiséget jelentős mértékben befolyásolja a genetika.
   • A családi háttér a korai gyermekkorban, később pedig a társadalom hatása a személyiség kialakulásának idején.

A depresszió osztályozása nosológiai szempontból

1. A pszichogén depresszió olyan depresszió, amely valamilyen, közvetlenül a személy pszichéjére és élményvilágára ható tényezőből ered.

Ide soroljuk a különböző pszichés traumákat, például egy szeretett személy elvesztéséből, egy korábbi negatív élmény következtében kialakult poszttraumás reakciót (emberrablás, nemi erőszak, testi sértés, közlekedési baleset áldozata).

2. Az organikus depresszió organikus betegség vagy közvetlen agykárosodás következtében keletkezik.

Ezek különböző egészségügyi állapotok, amelyek az egyén észlelésének zavarát eredményezik, és befolyásolják a hangulatát. Ezek elsősorban közvetlen agykárosodások, például baleset, betegség (daganat), mérgező anyagokkal való mérgezés vagy függőséget okozó anyagok (alkohol, drogok) által okozott agykárosodás.

Agykárosodást okoznak továbbá különböző bakteriális vagy vírusos fertőzések (agyhártyagyulladás).

Ebbe a kategóriába tartoznak a szervezet egyéb betegségei is, mint például az érrendszeri betegségek, amelyek következtében az agyban vér- vagy oxigénhiány lép fel, az anyagcsere-betegségek, mint például a cukorbetegség, valamint a különböző hosszú távú fájdalmas állapotok, illetve a beteg élményeit jelentősen befolyásoló, fogyatékosságot vagy korlátozottságot okozó állapotok.

A depresszió osztályozása a klinikai kép (tünetek) alapján

1. Az apátiás depresszió túlnyomórészt apátiában (levertségben) nyilvánul meg. A beteg szinte teljesen érzéketlen a külső ingerekre, közömbös, érzelemmentes, nem érdeklik a külsőségek és a társadalom. A külső világ mintha megszűnt volna létezni a beteg számára. Az apátiás állapotot általában a környezet veszi észre, és az egyén nem feltétlenül tudatosul ilyenkor ebben a viselkedésben.
2. Az agitált depresszió az apatikus depresszióval ellentétes módon nyilvánul meg. Az agitáció kóros nyugtalanságot jelent. A beteg belsőleg nyugtalan. Nyugtalannak érzi magát, állandóan gondolkodik valamin, keresi a megoldást. Időnként pszichomotoros agitáció is megjelenhet, amikor a belső nyugtalansághoz motoros nyugtalanság társul. Ez elsősorban a beteg beszédében és gesztikulációjában figyelhető meg. A beteg például állandóan a kezét fogja, játszik az ujjaival vagy egy tárggyal, nem tud egy helyben maradni, szünetet tart, váltogatja a helyzetét.
3. A pszichotikus depresszió a depressziós zavar legsúlyosabb típusa. A kórosan rossz hangulat más pszichotikus tünetekkel párosul, vagy a depresszió csak egy másik mentális betegség megnyilvánulása. Vagy a depresszió és egy másik mentális betegség kombinációja. A depressziónak ez a típusa külsőleg rossz hangulatban, szorongásban, könnyezésben nyilvánul meg, amit paranoia, hallucinációk (auditív vagy vizuális) kísérnek.

Hogyan jelentkezik a depresszió?

A depresszió egyéni megnyilvánulásai több tényezőtől függnek.

Ezek közé tartoznak a beteg személyiségjegyei, a helyzet megoldhatósága/megoldhatatlansága, a depresszió mértéke, a beteg saját hozzáállása a diagnózishoz és a terápia megkezdése, illetve a környezet, különösen a család helyes hozzáállása, illetve a segítség.

1. Mentális nehézségek - Előtérben van az elme azon kérdéssel való foglalatossága és a válaszok, megoldások keresése, hogy mi váltotta ki a depressziót. Ez a probléma a beteg számára kiemelkedő fontosságú, és képtelen megszabadulni tőle.

Az egyik gondolat elsőbbségének következményeként a beteg minden másra fókuszálatlan, ami már nem prioritás számára. Károsodik a koncentráció, a figyelem hiánya, a környezettel való kommunikáció és a rövid távú memória.

A pszichés nehézségek következtében a döntési képesség jelentősen csökken. Negatív érzelmek dominálnak, nevezetesen kórosan rossz hangulat, amelyet szorongás, sírás, sírógörcs kísér, különösen a magánéletben. Alkalmanként társulhat paranoia vagy hallucinációk.

Egyes esetekben a depresszió akár öngyilkossági kísérletben is végződik (az öngyilkosságot öngyilkossági gondolatok és önvád előzi meg).

2. Alvászavarok - Szintén a pszichés problémák egy alcsoportja. Az alvászavarok fennállása szorosan összefügg a testi problémákkal, amelyek szintén az álmatlanságból erednek. Az álmatlanság és a kora reggeli ébredések jellemzőek a depresszióra. Jelentős nappali álmosságot okoznak, és súlyosbítják a fáradtságot, a kimerültséget és a koncentrációs zavarokat.

Fizikai zavarok - Fáradtság, rossz közérzet, kimerültség uralkodik. A beteg gyenge, általános test- és izomgyengeséget érez, térdei megrogynak, lábai remeghetnek, és alig tud kapaszkodni.

Gyakori a szédülés, a szem előtti villogás és a kimerültségtől való összeesés. A beteg fizikailag alkalmatlan, amit az étkezési zavarok súlyosbítanak. A legtöbb esetben étvágytalanság áll fenn, önvád esetén a beteg éhezéssel kínozza magát. Szórványosan és a depresszió enyhe formáiban megfigyelhető a túlevés.

4. Nehézségek a társas érintkezésben - Az introvertált (antiszociális) viselkedés önmagába való visszahúzódásban nyilvánul meg. A beteg keresi a magányt, és céltudatosan kerüli az emberekkel és a társadalommal mint olyannal való érintkezést. Amennyiben társaságban van, ott nem érzi jól magát, nem tud úgy kapcsolatokat kialakítani, mint korábban (nem is akar), koncentrációs és kommunikációs problémái vannak.

A beteg igyekszik minél hamarabb eljutni a magányába, ahol ismét sokat gondolkodik. Az emberekkel való pszichológiai és kommunikációs problémák később munkahelyi, társadalmi, de családi problémákat is okoznak, és végül a kapcsolatok megromlásához és közeli emberek elvesztéséhez vezetnek.

5. Szexuális nehézségek - A szexuális étvágy elvesztése jellemző. A szexuális együttlét nem kielégítő és nem érzi jól magát.

Figyelem:
Mindezen kategóriák vagy a depresszió által érintett területek kombinációját gazdasági problémák követik. A beteg nem teljesít megfelelően a munkahelyén a koncentráció, a kommunikáció, a visszahúzódás, a kimerültség zavara miatt. Nagy a kockázata a helytelen munkavégzésnek és az azt követő munkahely elvesztésének is, ami gazdasági problémákat és a depresszió súlyosbodását eredményezi.

A depresszió fokozatai

A kiváltó tényező, valamint a betegség fennállásának időtartama alapján a depressziós állapot nem mindenkinél jelentkezik ugyanúgy.

A betegség lefolyása az enyhe depressziótól a mély depresszióig terjed. A depresszió mélysége meghatározza a kezelést vagy a prognózist is.

A különböző stádiumok közötti határok törékenyek. Még az enyhe depresszió is alakulhat végül súlyos, öngyilkossághoz vezető állapottá.

• Az enyhe depresszió rossz és szomorú hangulatban, a problémán való gondolkodásban és a megoldás keresésében nyilvánul meg.
  • Általában nem okoz komoly nehézségeket a munkahelyen vagy a társadalomban.
  • A beteg továbbra is képes a szokásos tevékenységeket végezni, vagy teljesítménye csak kis mértékben romlik.
  • A beteg főként elalváskor és a pihenőidőben merül el, amikor nagyobb mértékben gondol a rossz hangulatot kiváltó helyzetre.
  • Hajlamos a magány keresésére.

• A mérsékelt depresszió a depressziós hangulat súlyosabb fokában nyilvánul meg, és az epizódok is gyakoribbak.
  • A betegnek nehézséget kezd okozni a legtöbb normális tevékenység végzése.
  • Szorongó, könnyes szemű.
  • Társaságon kívül depressziós rohamok és sírás jelentkezik.
  • A beteg álmatlanságtól, étvágytalanságtól, fáradtságtól és a fizikai teljesítőképesség csökkenésétől szenved.
  • A tapasztalati változások mások számára is észrevehetőek.

• A súlyos depresszió a legsúlyosabb forma, ahol a beteg élete veszélyben van.
  • Kórosan rossz hangulat uralkodik. Állandónak mondható.
  • A beteg fáradt, kimerült mind mentálisan, mind fizikailag.
  • Gyakoriak az alvászavarok, főként az álmatlanság.
  • Evészavarok (éhezés), önvádaskodás.
  • Nem keresi a társaságot, uralkodik a kilátástalan helyzet, amellyel azonosul.
  • Néha az egyetlen kiutat (a beteg számára) az jelenti, hogy véget vet az életének.

Mit tegyünk, ha a depresszióra jellemző tüneteket észlelünk?

Minden pszichiátriai betegség, így a depresszió is azt okozza, hogy a beteg szégyelli a diagnózis beismerését, és a társadalomban a beteggel szemben másokat megkülönböztet és elkülönít.

Valamilyen homályos okból kifolyólag a környezet óvatosan kezeli a pszichiátriai diagnózisokat.

Sokan a pszichiátriai betegségről hallucinációkat, paranoiát, agressziót és veszélyes viselkedést gondolnak, ami a legtöbb esetben nem igaz. A legtöbb pszichiátriai betegség nem jelent veszélyt a környezetre, és a depresszió is ezek közé tartozik. A legnagyobb kockázatot az jelenti a beteg számára, ha nem a megfelelő megközelítéssel kezdi meg a kezelést.

A depresszió farmakológiai kezelése

A farmakológiai kezelés megkezdésének lényege, hogy a beteg tudatában legyen annak, és elismerje, hogy mentális betegségben szenved. Ha időben azonosul ezzel a ténnyel, akkor jön a helyes diagnózis felállítása szakember - jelen esetben pszichiáter - segítségével.

Csak a depresszió diagnózisának felállítása után határozza meg az orvos, hogy a depresszió mértéke és az uralkodó tünetek alapján milyen gyógyszeres kezelés a legmegfelelőbb az adott beteg számára.

Kérjük, vegye figyelembe:
A depresszió és más pszichiátriai betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek hatásának kezdete körülbelül 2 hét (különösen az antidepresszánsok hatása elhúzódik).
Nagyon fontos, hogy a beteg erről kellőképpen tájékozódjon, és ne lepődjön meg, ha néhány nap után még mindig nem érez javulást az állapotában.
A gyógyszer pontos hatását csak körülbelül 3 hét elteltével lehet megfelelően értékelni. A depresszió kezelése a beteg részéről időt és türelmet igényel ahhoz, hogy hatékony legyen.

Az antidepresszánsok a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a depresszió kezelésére vagy más állapotok, például disztímiák, evészavarok, ciklotímiák kezelésére. Krónikus fájdalom esetén is adják őket. Alkalmazásuk stresszhelyzetekben is előfordul, különösen magas vérnyomásban és fokozott szívritmusban szenvedő betegeknél, ahol vérnyomáscsökkentőkkel és tachikardiás gyógyszerekkel együtt adják őket.

Az antidepresszánsoknak több típusa ismert:

• SSRI-k (szerotonin visszavétel gátlók - az úgynevezett boldogsághormon) - például Seropram, Seroxat, Prozac, Paxil, Zoloft, Deprenon, Deprex, Fevarin, Citalec, Citalopram, Arketis, Paretin, Paroxetin és mások....
• IMAO-k (monoamino-oxidáz gátlók) - például Parnat, Aurorix, Nuredal...
• triciklikus széles spektrumú antidepresszánsok - például Melipramin, Amitriptilin, Anafranil...
• tetraciklikus antidepresszánsok - például Remeron, Mirzaten, Mirtazapin, Esprital.
• IV. és V. generációs antidepresszánsok - például Efectin