Üdvözöljük a neurológusnál: a leggyakoribb diagnózisok a neurológiai ambulancián

Nemrégiben szeretett volna időpontot kérni egy neurológiai járóbeteg-szakrendelésre, és meglepte a hosszú várakozási idő? Nem csoda, hiszen kevés a neurológus és sok a beteg, akinek panaszai vannak.

Bepillantottunk egy neurológus rendelőjébe, hogy megtudjuk, milyen betegekkel és problémákkal találkozik leggyakrabban. A neurológiai problémák diagnosztizálása és kezelése nem könnyű.

A leggyakoribb diagnózisok akut és krónikus diagnózisokra oszthatók.

Akut neurológiai problémák

Az akut betegségek azonnali diagnosztikai és terápiás beavatkozást igényelnek.

Minden neurológus ismeri figyelmeztető jeleiket, és tudja, hogy a korai felismerés életet menthet.

Ezek a következő betegségek...

Stroke

A modern világban a stroke a 3. leggyakoribb halálozási ok, megelőzve a szívbetegségeket és a rákot.

Ischaemiás és vérzéses stroke-ra osztható.

Szaknyelven ictusnak is nevezik.

Ischaemiás stroke akkor következik be, ha az agyszövet egy meghatározott részén vérzés lép fel. Az agy a legoxigénigényesebb szerv. Ezért az anaemia csak néhány percig tart. Az agysejtek azonnal elhalnak és elveszítik funkciójukat.

Az oxigén- és tápanyagellátás elégtelen vérellátása a következő esetekben fordul elő:

• embólia, a vérrög kiáramlása, leggyakrabban a szívből, pitvarfibrillációban a pitvarokból.
• érgörcs, az erek reflexes összeszűkülése.
• érszűkület, az ér szűkülete és a véráramlás korlátozása, különösen súlyos érelmeszesedés esetén.

A korai diagnózis kulcsa a korai felismerés, hogy iCMP-ről (ischaemiás stroke) lehet szó.

Gyakran otthoni környezetben, hirtelen, megerőltetés, izgalom, szívdobogás után jelentkezik. Előfordulhat észrevétlenül, alvás közben vagy röviddel ébredés után is.

Ezek az iCMP leggyakoribb tünetei:

• Eszméletvesztés
• fejfájás
• szédülés
• izomgörcsök
• hirtelen izomgyengeség a végtagokban
• bizsergés és bizsergés a végtagokban
• látászavarok a vakságig
• homályos látás vagy fényingerek a szem előtt
• kettős látás
• térbeli tájékozódási zavarok
• járási nehézségek
• a száj sarkának lecsüngése
• elmosódott beszéd, artikulációs zavarok, úgynevezett gügyögés
• értelmetlen és nem megfelelő válaszok a kérdésekre
• durva izomremegés

Fokozott figyelmet fordítunk azokra, akiknek korábban már volt stroke-ja. Még nagyobb a kockázat, ha egy éven belül újabb stroke-ot kaptak.

Az ilyen rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél is felemeljük a figyelmeztető ujjat:

• magas vérnyomás
• Túlsúly
• cukorbetegség
• diszlipidaemia
• alvási apnoe
• dohányzás
• hormonális kezelés nőknél, például fogamzásgátlás
• magas életkor
• a családban előfordult stroke
• alkoholfogyasztás

A vérzéses stroke az agyban fellépő vérzés. Aszerint osztályozzák, hogy hol gyűlik össze a vér:

• epidurális vérzés - az agyhártya felett.
• szubdurális vérzés - a kemény agyhártya alatt.
• subarachnoidalis vérzés - a vér a liquorjáratokba szivárog, a pia mater és az arachnoidea közé, ez egy masszív artériás vérzés.

Az agyvérzés bekövetkezhet fejsérülés során, súlyos ütés után, nagy fizikai megterhelés után, szülés után. Hajlamos esetekben normál tevékenységek során is előfordulhat, mint például tüsszentés, köhögés, szex, székletnyomás és egyéb, a hasüregben lévő nyomást növelő tevékenységek.

A vérzésre hajlamosít például az aneurizma, azaz az agyban lévő érdudor jelenléte.

Figyelemmel kell lennünk, ha valaki kínzó fejfájásról számol be. Furcsa érzést ír le a fejében, mintha "pattogna", baleset után többször elvesztette az eszméletét, vagy ischaemiás stroke tünetei vannak.

Ha felmerül a gyanú, a beteget meg kell...

Ha stroke gyanúja merül fel, a beteget azonnal neurológusnak kell megvizsgálnia, és CT-vizsgálatra vagy MRI-vizsgálatra utalni.

A kezelés akut, sürgős átszállítással jár egy kórház intenzív osztályára.

A trombolízis az ischaemia kialakulásától számított 4,5 órán belül adható. Ez egy olyan kezelés, amely feloldja az eret elzáró vérrögöt.

6 órán belül trombektómia, a vérrög mechanikus kihúzása végezhető.

Ha ennél több idő telik el, a kezelés tüneti jellegű. Ez magában foglalja a trombocitaellenes kezelést, a vérnyomás-kezelést, a véráramlás támogatását és az intenzív rehabilitációt.

TIA - átmeneti iszkémiás roham

Ez az a helyzet, amikor a betegnél az iCMP tünetei jelentkeztek, de csak átmeneti neurológiai deficitről van szó.

Ebben az esetben a panaszok néhány tíz percig vagy néhány óráig fennállnak. Ezután spontán megszűnik. Nem hagy neurológiai károsodást maga után. Radiológiailag sincs bizonyíték infarktusfókuszra.

A kialakulás elve ugyanaz, mint a teljesen kifejlett iCMP-nél. A különbség az, hogy a TIA-nál a kompenzációs mechanizmusok korán jelentkeznek.

Ezek történhetnek a szisztémás nyomás kiegyenlítődésével, a trombus természetes trombolytikus folyamatok általi feloldódásával. Alternatívaként létezik kollaterális keringés, amely kompenzálhatja az akut érelzáródást.

Még ha a beteg nem is rokkant, figyelmet kell fordítani az átélt TIA-ra. A betegnek profilaktikus antitrombotikus és antihipertenzív terápiát vagy a diszlipidémia kezelését kell előírni.

Olvassa el még:
Hogyan ismerjük fel a stroke-ot korán + tipikus tünetek
Hogyan ismerjük fel a szívrohamot és a stroke-ot korán? Küzdelem az életért?

Fejsérülés és agyrázkódás

A súlyos fejsérüléseket a következő leggyakoribb mechanizmusok okozzák:

• autóbaleset
• lőtt sebek
• gyalogosként elütés
• munkahelyi balesetek
• sportbalesetek, pl. kerékpározás, síelés, korcsolyázás.
• leesés lépcsőről, létráról, ágyról és fáról
• támadás

A következő típusú sérülések fordulhatnak elő ezekben a balesetekben:

• a fej lágy részeinek sérülései
• a koponyatető és a koponyaalap törései
• a fej arccsontjának törései
• agyburkolati sérülések
• agyrázkódás
• agyzúzódás
• epidurális vérzés
• szubdurális vérzés
• intracerebrális vérzés

Az agyrázkódást a fejet, az arcot és a nyakat érő közvetlen ütés okozza, de a test más részét érő ütés is okozhatja, ha a tehetetlenségi erők az agyterületre hatnak.

Az agyat ért ilyen sérülések neurológiai zavarokhoz vezetnek. Ezek rövid ideig tartanak és spontán megszűnnek. Az agyrázkódás akut fázisában inkább a funkció megváltozásából, mint strukturális károsodásból erednek.

Jellemző tünetek közé tartoznak:

• eszméletvesztés
• memóriazavar
• dezorientáció, zavartság
• viselkedésbeli változások (pl. lassú reakciók, ugyanazon kérdések megismétlése, nyugtalanság, félénkség).
• retrográd (a baleset előtt) vagy anterográd (a baleset után) emlékezetkiesés
• a sérüléstől számított 2 másodpercen belül fellépő kóma (rövid ideig tartó merevséggel kezdődik, majd kétoldali, gyakran aszimmetrikus rángások következnek, amelyek akár 3 percig is eltarthatnak).
• fejfájás és szédülés
• hányinger és hányás
• álmatlanság, gyors fáradtság
• fény- és zajérzékenység

E tünetek egy része, mint például a viselkedési zavarok, a teljesítménycsökkenés, a fejfájás, a hangulatzavarok és az álmatlanság a sérülés után 1-2 héttel jelentkezik. Ezek különböző ideig fennállhatnak.

Egyes esetekben, például sportolóknál ez a gyógyulási időszak 7-10 napig is eltarthat. Normális embereknél hosszabb ideig, 3-12 hónapig is eltarthat.

A gyermekeknél fokozottan fennáll a kockázata annak, hogy a gyógyulási időszak még hosszabb lesz.

Az agyrázkódás okozta ismételt fejsérülések egy neurodegeneratív betegség, a progresszív tauopátia, más néven krónikus traumás enkefalopátia kialakulásához vezethetnek.

A diagnózis felállításához a sérülés és annak mechanikája, az agy CT-vizsgálata, amely nem mutat szerkezeti elváltozást, és a jellegzetes tünetek megjelenése szükséges.

A kezelés tüneti jellegű. Magában foglalja a beteg megfigyelését, szellemi és fizikai pihenést.

Epilepsziás roham

Az életben először jelentkező epilepsziás rohamot mindig megfelelően ki kell vizsgálni.

Ez általában drámai görcsös roham, amelyben az illető eszméletlen. A test myotonikus klónikus-tónusos rángása kíséri.

Nem minden epilepsziás roham jelenti azt, hogy az illetőnek epilepsziája van.

Néha a rohamok provokáltak vagy akut tünetekkel járnak.

Ezek akut agyi betegségekkel, pl. agyvérzéssel vagy traumával összefüggésben fordulnak elő. Epilepsziás rohamokat okozhatnak szisztémás betegségek is, pl. mérgezés vagy anyagcsere-betegségek.

A konvulzív szinkópét és a nem epilepsziás pszichogén rohamokat meg kell különböztetni az epilepsziás rohamoktól. E rohamtípusoknak különböző okai és kezelési módjai vannak.

Az epilepsziás roham tünetei:

• Normál körülmények között váratlanul jelentkezik
• aura előzi meg
• 1-2 percig tart
• tónusos, klónikus-tónusos és myoklonikus görcsök.
• nyitott, felfelé és oldalra fordított szemek.
• tachycardia
• arcvörösség, esetleg kékes színű arcbőr
• vizeletürítés
• a nyelv harapdálása, habos és véres nyál szivárgása
• 1-2 percig tartó rohamot követő zavartság

A görcsös ájulás tünetei, amelyek megkülönböztetik az epilepsziás rohamtól:

• meghatározott helyzetekben fordul elő, például hosszú ideig tartó állás, forró környezet, köhögés, vizelés esetén.
• csak 10-30 másodpercig tart
• gyakrabban fordul elő lassú szívverés, az úgynevezett bradikardia.
• az arc sápadt és izzadt
• a nyelvharapás nagyon ritka
• a rohamot követő zavartság csak 30 másodpercig tart.

A diagnózisban a leghasznosabbak:

• Glikémiavizsgálatok
• gyulladásos paraméterek
• vérkép
• EKG
• akut agyi CT, később agyi MRI-vel kiegészítve
• EEG-vizsgálat
• toxikológiai vizsgálat
• CNS fertőzés gyanúja esetén nyirokszervi vizsgálat is.

A kezelésről való döntéskor a legfontosabb a rohamok kiújulásának kockázatának meghatározása. Ha a roham szórványosan jelentkezett, megelőző kezelésre nincs szükség.

Ha a kiújulás vagy az epilepszia gyanúja merül fel, a neurológus megelőző kezelést kezdeményez antiepileptikumokkal.

Fontosak az olyan provokáló tényezők, mint az alváshiány és az álmatlan éjszakák, az alkoholtúltengés, a dohányzás, a stroboszkópia és a túlzott mentális stressz elkerüléséből álló kezelési intézkedések.

Krónikus neurológiai problémák

A krónikus neurológiai problémák türelmet és időt igényelnek.

A neurológus rendszeresen, hosszú időn, hónapokon, éveken át, gyakran a beteg egész életén át látja a betegeket.

A rendszeres ellenőrzések és a kezelés kiigazítása folyamatos új információáramlást és az e krónikus betegségek kezelésének legújabb trendjeinek ismeretét igényli.

Az ilyen betegségekben szenvedő betegek a legnagyobb csoportot...

Gerincfájdalom

A neurológiai betegek leggyakoribb csoportját a gerincproblémákkal küzdők alkotják.

Olyan emberek, akik törzsükben hajolva és kezüket a hátuk mögött tartva jönnek. A kórtörténetükben túlzott fizikai megterhelésről, nehéz terhek cipeléséről, megfázásról, vizes ruhában való sportolásról, hosszú utazásokról, helytelen mozgásról a zuhany alatt, kerti munkáról stb. számolnak be.

Az okok sokfélék, de az eredmény egy.

Aporckorong kidudorodása vagy a paravertebralis izmok izomgörcse.

Ezek súlyos, nyilalló fájdalmat okoznak.

Ha a probléma súlyosabb, a végtagokba kisugárzó fájdalom is társulhat.

Nyaki gerincfájdalom esetén a fájdalom vagy a tarkóba, vagy a lapocka alá, a könyökbe vagy az ujjakba sugárzik.

Lágyéki gerincfájdalom esetén a fájdalom az alsó végtagokba, például az ágyékba, a fenékbe, a térd alá, a kisujjba vagy a hüvelykujjba sugárzik.

Érdekes információk a következő cikkekben:
Vertebrogenikus algaszindróma: hátfájás, annak okai és tünetei?
Hogyan függ össze a nyaki gerinc és a szédülés? Mi segít a szédülésen?
Mit jelent a lapockák közötti hátfájás? A leggyakoribb okok
3tünet, amely a nyaki gerincfájdalmat kíséri. Ismeri az okaikat?
Van-e nyaki gerincfájdalom a terhesség alatt? Miért olyan gyakori, és hogyan lehet megtanulni kezelni?

Az objektív neurológiai vizsgálat mellett beutalhatják Önt a gerinc CT-vizsgálatára vagy MRI-vizsgálatra. Ha a vizsgálat nagy porckorongsérvet mutat, és a panaszai továbbra is fennállnak, készüljön fel a kórházi kezelésre.

Ambulánsan fájdalomcsillapítókkal, például metamizollal, fájdalomcsillapítókkal (diklofenák és mások), myorelaxánsokkal, például guaifenezinnel, magnéziummal kezelik. Miután az akut fájdalom kissé enyhül, nem kerülheti el a fizioterápiát és a rehabilitációt.

Fejfájás

A háziorvosi vizsgálat után a betegeket neurológus utalja és vizsgálja meg.

A neurológus felméri, hogy akut fájdalomról vagy fejfájásban megnyilvánuló szisztémás betegségről van-e szó.

Miután e két okot kizárták, az elsődleges ok gyakran a migrén, a klaszteres fejfájás vagy a feszültségtípusú cefalea. Ezeket hosszú távon kezelik, különösen profilaktikus kezeléssel.

Tünetek, amelyek arra utalnak, hogy esetleg nem elsődleges fejfájásról van szó:

• trauma
• folyamatos arcüreggyulladás
• középfülgyulladás
• rovarcsípés okozta fejfájás
• súlyos, kínzó fájdalom, amelyet a beteg még soha életében nem tapasztalt.
• a fájdalmat láz, álmosság, nyakmerevség, agyhártyagyulladás kíséri.
• ismert rosszindulatú daganatos betegséggel járó fejfájás
• HIV-pozitivitás
• szemészeti tünetek, kettős látás
• fejfájás véralvadásgátló kezelés alatt álló betegnél

Olvasson tovább: Fejfájás: elég a háziorvosi vizit, vagy szakorvosra van szükség?

Neurodegeneratív betegségek

A neurodegeneratív betegségek közé tartoznak:

• Alzheimer-kór (AD) és más demenciák.
• Parkinson-kór és a Parkinson-kórhoz kapcsolódó rendellenességek
• Prionbetegségek
• motoros neuronbetegség (MND)
• Huntington-kór (HD)
• Spinocerebrális ataxia (SCA)
• Gerincvelői izomsorvadás (SMA)
• Amyotrófiás laterális szklerózis (ALS)

Ezeknek a betegségeknek közös jellemzője az idegsejtek fokozatos degenerációja és elhalása. Ez a folyamat az agy bizonyos területein fokozatosan megy végbe. Attól függően, hogy hol következik be a degeneráció, ezeket a betegségeket különböző altípusokra osztják.

Ezeknek a neurodegeneratív betegségeknek a mechanizmusa változó, de vannak közös jellemzőik. Például minden esetben "fehérjeaggregáció", azaz bizonyos típusú fehérjék kóros felhalmozódása figyelhető meg az agyban (pl. az Alzheimer-kórban az amiloid).

Az idegsejtek bizonyos csoportjai érintettek, pl. a Parkinson-kórban a dopaminsejtek, vagy az ALS-ben és a Huntington-kórban a motoros idegsejtek.

Kialakulásuk egyéb kockázati tényezői közé tartoznak:

• oxidatív stressz
• gyulladásos folyamat
• "sejthalál" vagy apoptózis

A diagnózis felállítása klinikai vizsgálat, paraklinikai kiegészítő vizsgálatok és genetikai tesztek alapján történik. A diagnózis csak a fehérjék és nukleinsavak makroszkópos és mikroszkópos elemzésének pozitív eredményei után végleges.

Jelenleg néhány új kezelési lehetőség van kialakulóban, amelyek lassíthatják, megállíthatják vagy megelőzhetik az idegsejtek degenerációját. Új eljárásokkal próbálkoznak, mint például a sejtátültetés az elfajult sejtek pótlására.

Sikeres lehet a megmaradt sejtek túlélését javító növekedési faktorok és a gyulladásos reakciót és a sejtdegenerációt elnyomó immunterápia alkalmazása is.

Neuropátia

Ezek a betegségek a háziorvosok és neurológusok járóbeteg-rendelőiben igen gyakori problémák közé tartoznak. Olyan betegségek, amelyek fájdalommal járnak.

A fájdalom krónikus, és a fájdalomcsillapítók hatástalanok a kezelésében.

A neuropátiás fájdalmat általában a következő kellemetlen érzések kísérik:

• Paresztézia - bizsergés, bizsergés és rendellenes érzések a végtagokban.
• Diszesztézia - a normális érintést kellemetlennek érzékelik.
• Allodinia - az érintés fájdalmasnak érzékelhető, de normális esetben nem okoz fájdalmat.
• Hiperalgézia - fokozott érzékenység a fájdalmas ingerre.

Ezek a fájdalmak és tünetek a perifériás idegrostok károsodása és működésük károsodása következtében alakulnak ki.

A neuropátia oka tehát többféle lehet. Különösen a szisztémás krónikus betegségek kísérőjelensége, pl:

• Metabolikus neuropátiák - diabetes mellitus, hypothyreosis, hepatopátia, veseelégtelenség, B12-vitamin-hiány.
• Toxikus neuropátiák - alkoholizmus
• Fertőző és gyulladásos neuropátiák - Lyme-kór, szifilisz, sclerosis multiplex.
• Autoimmun neuropathiák
• Paraneoplasztikus neuropathiák - rosszindulatú betegségekben.
• Kompressziós neuropathiák - porckorongsérvek
• Örökletes neuropathiák - Fabry-kór
• Neuropátiák szervi elégtelenség esetén

A neuropátiák a betegségek széles körét képviselik, és számos altípusra oszthatók.

Az alapvető egyszerű felosztás a károsodás mértéke alapján történik:

• polineuropátiák
• mononeuropátiák
• fokális neuropátiák

A neuropátiák diagnosztizálására számos vizsgálat áll rendelkezésre:

• Részletes anamnézis, különös tekintettel a társbetegségekre, a szedett gyógyszerekre, a családi anamnézisre, a toxikus anyagokra.
• A neurológiai objektív vizsgálat elsősorban trofikus bőrelváltozásokat, izomgyengeséget, ízületi deformitásokat és az ín-csont reflexek hiányát mutatja.
• Az elektromiográfiás (EMG) vizsgálat klinikailag csendes neuropathiát is feltárhat.
• liquorvizsgálatot akkor végeznek, ha gyulladásos, autoimmun vagy malignus ok gyanúja merül fel.

A neuropathiák kezelése hosszadalmas és türelmet igényel a páciens és a terapeuta részéről.

A neuropátiás fájdalomban szenvedő betegek akár egynegyede nem kapja meg a szükséges kezelést, és több mint kétharmadukat helytelenül kezelik.

A leghatékonyabb gyógyszerek az antidepresszánsok, az antiepileptikumok és az opioidok.

Az első vonalban a duloxetin, a pregabalin és a triciklikus antidepresszánsok a legelterjedtebbek. A második vonalba a karbamazepin, a gabapentin, a tramadol és a venlafaxin tartozik.