Rehabilitáció: mire való? Típusok és módszerek

A rehabilitáció egy összetett folyamat, amelynek célja az egyén általános állapotának javítása, az egészségkárosodás minimalizálása, valamint a beteg visszailleszkedése a munkába és a mindennapi életbe.

A rehabilitáció összetevői, módszerei, személyzete, a beteg ingyenes rehabilitációra való jogosultsága és sok más érdekes információ található a cikkben.

Mi a rehabilitáció és a rehabilitációs folyamat?

A rehabilitáció egy összefüggő, célorientált folyamat. Fő célja a fogyatékosság - akár akut, akár krónikus - negatív következményeinek minimalizálása.

A rehabilitációs folyamat fő pillére az orvosi rehabilitáció, de a foglalkozási, szociális vagy oktatási rehabilitáció összetevői is nagyon fontosak.

A rehabilitációs folyamat komplexitását az egyén fizikai (testi), mentális (pszichológiai) és szociofoglalkozási ellátása határozza meg.

A rehabilitáció különböző típusai:

1. Terápiás rehabilitáció
2. Foglalkozási rehabilitáció
3. Szociális rehabilitáció
4. Oktatási rehabilitáció

Terápiás rehabilitáció

A fizioterápia, a balneológia és az orvosi rehabilitáció az egészségügyi rendellenességek diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére összpontosító alapvető orvosi szakterületek közé tartozik. Céljuk a mentális és fizikai egészség helyreállítása.

Aldiszciplínáikon keresztül az egészségügyi rendellenességek megelőzésével, diagnosztizálásával, kezelésével és kutatásával foglalkoznak azzal a céllal, hogy a beteg fizikai, mentális és szociális funkcióit a lehető legnagyobb mértékben helyreállítsák és megőrizzék.

Az orvosi rehabilitáció olyan diagnosztikai, terápiás és oktatási intézkedések összessége, amelyek célja a beteg egészségének maximalizálása.

A fizioterápia az orvosi rehabilitáció lényeges része.

A fizioterápia az emberi mozgásszervi rendszer diagnosztikájával, kezelésével és megelőzésével foglalkozó orvosi tudományág, amely elsősorban gyógytestnevelést, manuális technikákat, módszereket és fizikoterápiát alkalmaz.

Fizioterápiás módszerek az orvosi rehabilitációban:

• Terápiás gyógytorna (aktív és passzív kinezioterápia)
• Terápiás technikák (lágy, mobilizációs és manipulatív technikák)
• Komplex módszerek és koncepciók (Moses-módszer, SM-rendszer, Klappa-mászás, Brugger-koncepció stb.)
• Neuromuszkuláris alapú módszerek(Vojt-módszer, DNS dinamikus neuromuszkuláris stabilizáció, McKenzie-módszer, SMS szenzomotoros stimuláció, PNF proprio neuromuszkuláris facilitáció stb.)
• Fizikoterápia (elektroterápia, magnetoterápia, hidroterápia, mechanoterápia, fototerápia és termoterápia).

Az orvosi rehabilitációt különböző állami és magán egészségügyi intézményekben nyújtják: kórház, járóbeteg-szakrendelő, idősek otthona, rehabilitációs intézet, gyógyfürdő, szanatórium és mások.

Egyes esetekben az orvosi rehabilitációt külső helyszínen, a beteg otthoni környezetében nyújtják.

Az orvosi rehabilitációt és a fizioterápiát gyógytornászok, képzett rehabilitációs dolgozók és továbbképzett ápolók végzik.

A rehabilitációt és fizioterápiát a fiziátria, ortopédia, neurológia, sebészet, pulmonológia, nőgyógyászat, urológia és más szakterületek diagnózisainak széles skálájával rendelkező betegek számára nyújtják.

Mindenütt végzik, ahol az egyén mozgásszervi funkcióinak, fittségének és általános állapotának javítására és fenntartására van szükség.

Az orvosi rehabilitáció és a fizioterápia általános célkitűzései:

• Az izomerő és az általános fittség növelése
• A bruttó és finommotoros készségek fejlesztése
• A stabilitás és a koordináció javítása
• Az önellátás és függetlenség helyreállítása
• A fájdalom megszüntetése
• A mozgási sztereotípiák javítása, a mozgás ergonómiája
• A pszichológiai állapot és a hangulat javítása

Foglalkozási rehabilitáció

A rehabilitációs komplexum foglalkozási komponense olyan tevékenység, amelynek célja a sérülés (betegség) következtében károsodott munkaképesség helyreállítása és javítása.

A foglalkozásterápiát szakmailag foglalkozásterápiának nevezik. Olyan értelmes tevékenységet (munkát) jelent, amelyet a beteg egy adott mozgáskészség javítása érdekében végez.

A foglalkozásterápia a fizikai és mentális állapot javulásához vezet, és a pácienst az önellátáshoz (függetlenséghez) vezeti.

A specifikus foglalkozásterápia arra is összpontosít, hogy a páciensnek pontosan milyen munkaképességekre lesz szüksége, amikor visszatér eredeti vagy új munkahelyére.

Az egyén izomereje, fittsége, finom- és durva motoros készségei és általános ügyessége javul.

A foglalkozásterápia magában foglalja a páciens önellátási képességének vizsgálatát és értékelését is a mindennapi életvitellel kapcsolatos tevékenységek, például az étkezés, főzés, vásárlás, személyes higiénia, WC-használat, ágyból való átkelés stb. tekintetében.

A foglalkozásterápia azt az időt is értelmesen kitölti, amelyet a beteg egy esetleges hosszú távú kórházi tartózkodás során tölt.

Példaként említhetők a rehabilitációs intézményekben működő különböző műhelyek (famegmunkálás, művészeti műhely, varrás). Az egyén szórakozik, és egyúttal a mozgásszervi motoros készségek fejlesztésével támogatja a kezelést.

A védett műhely másrészt egy speciális létesítmény, amelyet a foglalkozási, szociális és oktatási rehabilitációra használnak. A megváltozott munkaképességű személyek dolgozhatnak a védett műhelyben.

A foglalkozási rehabilitációt elsősorban foglalkozási terapeuta, fizioterapeuta vagy rehabilitációs munkás végzi, esetleg szociális munkással együttműködve.

Szociális rehabilitáció

A rehabilitációs folyamat szociális összetevője olyan tevékenység, amelynek célja a beteg függetlenségének, önellátásának és a társadalomba való maximális beilleszkedésének elősegítése.

A cél a méltóságteljes és értékes élet biztosítása a másoktól való lehető legnagyobb függetlenséggel, valamint a munkához és a mindennapi élethez való alkalmazkodással.

A szociális rehabilitáció szorosan kapcsolódik a foglalkozásterápiához, amely egy olyan folyamat, amelynek során a tartósan fogyatékos személy olyan készségek elsajátításában részesül, amelyek szükségesek az önellátás (a fogyatékosságra tekintettel) meghatározott céljainak eléréséhez.

A szociális rehabilitáció tartalma a mobilitás, a mozgás, az önellátás, a kommunikáció és a társadalmi alkalmazkodás képzése.

A speciális elemek közé tartoznak a felkereső szociális szolgáltatások és egy integrációs központ. Ez ellátást nyújt és segít a speciális lakhatás adaptálásában.

A szociális rehabilitáció különböző helyszíneken történik: idősek számára fenntartott intézményben, szociális otthonban, nappali ellátó központban vagy más speciális szociális intézményekben.

A szociális rehabilitációt képzett szociális munkás végzi. A szociális munkás a szociális munka feladatainak végrehajtója. Segít a személynek abban, hogy a szociális környezettel kapcsolatos lehetőségei, szükségletei és igényei között egyensúlyt teremtsen.

Oktatási rehabilitáció

A rehabilitációs folyamat utolsó összetevője az oktatási rehabilitáció. Szorosan kapcsolódik a rehabilitáció többi összetevőjéhez.

Szakmai pedagógiai tevékenységek és eljárások összessége, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyek személyiségének fejlesztése és nevelése.

Példa erre a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő beteg oktatása a kockázati tényezőkről, az életmódról, a megelőzésről és a betegség súlyosbodásának elkerüléséről.

Mozgásszervi rendellenességben szenvedő betegek esetében példa lehet az önellátásra, a mozgásergonómiára és az egészséges mozgásra vonatkozó mozgásnevelési program a betegség kiújulásának megelőzése érdekében.

Az oktatási rehabilitációnak sokféle formája van. Az egyik ilyen a szakképzési tevékenység, amelynek célja az egyén szocializációja. Az oktatásra, képzésre és az önellátó életre való felkészítésre összpontosít.

Elsősorban az egyén nevelésében és oktatásában történő pozitív változások elérésével valósul meg. Speciális oktatási és átnevelési módszereket alkalmaznak.

Rehabilitációs személyzet

A rehabilitációs folyamatot egy multidiszciplináris dolgozói csapat végzi. A terápia kitűzött céljának legjobb elérése érdekében a különböző orvosi és humán szakterületek összekapcsolása és együttműködése elengedhetetlen.

• Kezelőorvosok (rehabilitációs orvos, neurológus, ortopéd sebész...)
• Fizioterapeuta
• Foglalkozásterapeuta
• Nővér
• Szociális munkás

A fizioterapeuta a mozgásszervi rendellenességek diagnosztizálásával, kezelésével és megelőzésével foglalkozik az egészségügyi hiányosságok minimalizálása és az általános egészségi állapot javítása érdekében.

A foglalkozásterapeuta a mindennapi életvitelhez és a munkavégzéshez szükséges motoros funkciók és készségek helyreállításával/javításával foglalkozik.

A szociális munkás az egyének, csoportok vagy közösségek alkalmazkodásának, önellátásának és társadalmi integrációjának segítésével foglalkozik.