Milyen feladatokat lát el a vékonybél? A leggyakoribb betegségek és tünetek

A vékonybél a gyomrot és a vastagbelet összekötő belső szerv. Rendkívül fontos az emésztés, a felszívódás és a táplálék mozgása szempontjából. A vékonybelet a központi idegrendszerrel való szoros kapcsolata miatt második agynak is nevezik.

Ebben a cikkben megismerheti a működését, fontosságát, betegségeit, kockázati tényezőit, megelőzését és sok más érdekes információt.

Vékonybél: alapvető információk

A vékonybelet szaknyelven intestinum tenue-nak nevezik.

Ez egy cső alakú szerv, amely anatómiailag összeköti a gyomrot és a vastagbelet. A bélrendszerben két fontos alapfolyamat zajlik - a táplálék emésztése és a tápanyagok felszívódása a szervezetbe.

A vékonybél 3 egybefüggő részre oszlik:

1. A nyombél (duodenum)
2. A nyombél (jejunum)
3. A bélcsatorna (ileum)

A nyombélben a bevitt táplálék találkozik a hasnyálmirigyből származó emésztőnedvvel és az epehólyagból származó epével. Megtörténik a táplálék kémiai lebontása.

A bél második része, az ileum biztosítja a tápanyagok legnagyobb mértékű felszívódását. A bél ezután simán átmegy az ileumba, amely a bél teljes hosszának mintegy 3/5-ét teszi ki.

Ahhoz azonban, hogy a bevitt táplálék végighaladjon az emésztőrendszeren, a vékonybél perisztaltikus mozgásokat végez. Az izomzat összehúzódásával, majd elernyedésével a táplálék zökkenőmentesen mozog, és keveredik az emésztőnedvekkel.

A vékonybél vérerekkel, nyirokkal és idegekkel gazdagon ellátott.

Gyakran kérdezik, hogy milyen hosszú a vékonybél...

A vékonybél 3-5 méter hosszú. A bélfal átlagos szélessége 3-4 centiméter.

A bélfal 4 rétegből áll:

• Nyálkahártya (mucosa)
• Szubmukóza (nyálkahártya alatti rész)
• Izomzat
• Hártya (serosa)

1. Nyálkahártya (mucosa)

A vékonybél nyálkahártyáját jellegzetes nyúlványok, az úgynevezett bélbolyhok alkotják.

A vékonybél nyálkahártyája halvány rózsaszínű. A bélnyálkahártya teljes felületét ujjszerű nyúlványok, az úgynevezett bélbolyhok töltik ki, amelyek növelik a bél felszívó felületét.

A bélbolyhok növelik a bélfal belső felületét és felszívódási felületét. Ezek a speciális kiemelkedések biztosítják a vitaminok és ásványi anyagok felszívódását a véráramba az egész szervezetben.

A nyálkahártyát egy speciális hengeres hám borítja, amely különböző típusú sejteket tartalmaz:

• Csésze alakú sejtek, amelyek a védő nyálkahártya mucin rétegét alkotják.
• hengeres sejtek, enterociták, amelyek feladata a tápanyagok felszívása.
• M-sejtek, amelyek a nyirokrendszer és a vékonybél közötti kapcsolatot közvetítik.
• őssejtek

2. Szubmukózus szövet

A submucosának nevezett szubmucosaszövet egy ritkás, vér- és nyirokerekben, valamint idegekben gazdag kötőszöveti réteg.

3. Izom

Izomréteg, amely két simaizomrétegből - a belső körkörös rétegből és a külső hosszanti rétegből - áll.

4. Serosa

A szeróza (adventitia) egy lapos hámrétegből álló, egyetlen réteg lapos hámból álló peritoneális átlátszó bevonat (membrán), amely az emésztőrendszer szerveit kívülről borítja.

A vékonybél: funkció és jelentősége a szervezetben

Amint az előző részben említettük, a vékonybél fő funkciói a táplálék megemésztése és a tápanyagok felszívódása a szervezetbe.

A részlegesen megemésztett táplálék, amelyet szaknyelven chyme-nak neveznek, a vékonybélben keveredik a bélnedvekkel. Útközben a táplálékot az emésztőenzimek fokozatosan lebontják a vékonybél minden részében.

Ezt követően ezek a lebontott ételmaradékok elég kicsik lesznek ahhoz, hogy a bélfalon keresztül a véráramba és így a szervezetbe kerüljenek. Az emésztetlen és el nem fogyasztott ételmaradékok továbbvándorolnak a vastagbélbe.

A vékonybél fő funkciója az ételmaradékok megemésztése, a tápanyagok felszívódása a táplálékból és a víz felszívódása a szervezetbe.

A vékonybél a nyirokrendszerrel való kapcsolata miatt fontos immunológiai szerv, amely részt vesz a szervezet immunológiai egyensúlyának fenntartásában. Emellett a szervezet legnagyobb endokrin szerve.

A vékonybél funkciói:

• A táplálék megemésztése
• Felszívódás (a tápanyagok felszívódása)
• Motilitás (a belek mozgékonysága)
• Kiválasztás
• Immunológiai funkció
• Endokrin funkció

A vékonybél a második agy (a bél és az agy közötti kapcsolat)

Talán már találkozott a második agy vagy bélagy elnevezéssel. Ez az elnevezés a központi idegrendszer (CNS) és az emberi bélrendszer közötti szoros kapcsolatra utal.

A vékonybél százmillió idegsejtet tartalmaz. Ezt nevezik bélrendszeri idegrendszernek (ENS) vagy laikus nyelven "második agynak". Az agy és a bélrendszer közötti szoros kapcsolat tudományosan bizonyított.

A bélmikrobiom azoknak a mikroorganizmusoknak a gyűjteménye, amelyek nemcsak a béltraktust, hanem az egész emberi testet benépesítik. Ezek a szervezetben található baktériumok, vírusok, élesztőgombák, gombák vagy őslények. Ennek a mikrobiomnak az állapota jelentős szerepet játszik a fizikai és mentális egészségben.

A bélrendszeri mikroorganizmusok különböző anyagokat bocsátanak ki, amelyek több lehetséges úton jutnak be az agyba. Az első a vékony- vagy vastagbél nyálkahártyáján keresztül a véráramba az agy felé.

A második útvonal a vagus idegen keresztül vezet, amely a bélből az agyba és fordítva. Ezen az idegen keresztül a központi idegrendszer befolyásolja a bélrendszer vérellátását, és a nagyobb vérellátás egyben a tápanyagok jobb felszívódását is jelenti.

Az évek során számos tudományos tanulmány kimutatta, hogy a bélrendszer egészsége és az immunrendszer, a mentális egészség, a hangulat, az autoimmun és endokrin betegségek, sőt még a rák között is nagy az összefüggés.

A vékonybél betegségei

A vékonybélbetegségek etiológiája multifaktoriális. Lehet kórokozókkal való fertőzés vagy krónikus fogyatékosság okozta gyulladásos folyamat. A nem fiziológiás bélműködés gyakori oka az ételallergia és -intolerancia.

Ezzel szemben a vékonybél rákos megbetegedése ritka az emésztőrendszeren belül.

Az alábbiakban példákat említünk a vékonybél megbetegedéseire:

Fertőző gyulladásos betegségek

A szervezet más belső rendszereihez hasonlóan a bélrendszerben is előfordulhatnak gyulladásos folyamatok egy adott kórokozóval való fertőzés következtében. Káros baktériumok, vírusok és paraziták hatolnak be a vékonybélbe.

A bélhurut, közismert nevén gasztroenteritisz, a gyomor- és béltraktust érintő akut fertőző betegség. Elsősorban a rosszul tárolt, szennyezett vagy főzés nélküli élelmiszerben vagy vízben lévő kórokozók okozzák. A fertőzés széklet-szájon át terjed.

Ezeket a bélbetegségeket főként székelési problémák (hasmenés), hányás és emelkedett testhőmérséklet - láz - kíséri.

A bakteriális eredetű betegségek közé tartozik a szalmonellózis, a kolera, a campylobacteriosis, az Escherichia coli és a shigella. A vírusok közé tartozik a rotavírus csoport.

A vékonybél patogén fertőzéseivel összefüggésben a fertőzés teljes gyógyulásához egészségügyi kockázatok és következmények nélküli, szakszerű orvosi kezelés szükséges.

A diagnózis felállítása vérminta alapján történik. A kezelés a konkrét kórokozótól függ, de a legtöbb esetben antibiotikummal történő orvosi kezelést, pihenést és diétás intézkedéseket foglal magában.

Crohn-betegség

ACrohn-betegség leggyakrabban a vékonybelet érinti. Ez egy krónikus gyulladásos betegség, nyugalmi és akut gyulladásos fázisokkal.

Ez az autoimmun betegség gyulladásos folyamatokat okoz a bélrendszer különböző részein, de leggyakrabban a vékony- és vastagbél találkozásának területén.

A Crohn-betegség az ételallergiához hasonlóan jelentkezik, főként puffadással, hasmenéssel, fájdalommal és hasi görcsökkel. A betegség etiológiája nem teljesen tisztázott, de a fő tényező az egyén immunrendszerének nem megfelelő reakciója és a családi anamnézis.

Cöliákia

Acöliákia más néven glutén enteropátia. A vékonybél autoimmun betegsége. A bélrendszerben a glutén megemésztésére való képtelenséget jelenti. A diagnózist allergológus és gasztrointesztinológus állítja fel.

Az élethosszig tartó kezelés gluténmentes diétából áll. Ha a beteg nem távolítja el a glutént az étrendjéből, a bélnyálkahártyák zsugorodhatnak és kisimulhatnak. Ennek következtében fennáll a veszélye annak, hogy a bélnyálkahártya nem képes elegendő tápanyagot felszívni, és alultápláltság lép fel.

Ételintolerancia és allergia

Alaktózintolerancia a tejcukrot (laktózt) lebontó laktáz enzim hiánya által okozott betegség. Az emésztőrendszerben tehát a tejcukor lebontásában és feldolgozásában fellépő zavarról van szó.

A tejfehérjére (legtöbb esetben tehéntejfehérjére) való allergia az immunrendszer kóros reakciója. Az allergia tehát a tejfehérje fogyasztásával függ össze, nem pedig a laktóz fogyasztásával.

A laktóz vagy a tejfehérje bevitele az, ami emésztési problémákat és mellékhatásokat okoz, beleértve a hasi fájdalmat, hasmenést, puffadást és allergia esetén a bőr megnyilvánulásait (kiütés, ekcéma, viszketés...).

A hisztamin egy olyan anyag, amely fiziológiásan fordul elő a szervezetünkben. A túlzott mennyiségű hisztamin lebontását a diaminoxidáz enzim végzi, amely a vékonybélben termelődik. Ha azonban ennek az enzimnek a termelése alacsony, különböző mértékben jelentkezhet hisztamin intolerancia (intolerancia).

A magas hisztamin tartalmú ételek (paradicsom, káposzta, sajt, péksütemények...) túlzott fogyasztása kellemetlen emésztési problémák kiváltója.

Onkológiai betegségek

Bár az emésztőrendszeri rákok gyakoriak a rákos megbetegedések között, a vékonybélrák meglehetősen ritka.

A vékonybél leggyakoribb rákos megbetegedései az adenokarcinóma, a karcinóma, a szarkóma és a limfóma. A rosszindulatú daganatok mellett azonban jóindulatú daganatok is előfordulnak a vékonybélben.

A genetikai tényezők, a családi kórtörténet, a cöliákia, a krónikus bélgyulladás, a legyengült immunrendszer és a hosszú távú egészségtelen életmód (alkohol, dohányzás, a fizikai aktivitás hiánya, túlzott cukor-, só- és erősen feldolgozott élelmiszerek fogyasztása) növelik a rák kialakulásának kockázatát.

A vékonybélrák tünetei elsősorban hasi fájdalom, vér a székletben, általános gyengeség, fokozott fáradtság és fogyás.

Hogyan vizsgálják a vékonybelet?

A bélrendszer kezdeti vizsgálata magában foglalja az átfogó kórtörténet felvételét, a beteggel való beszélgetést a klinikai tünetekről, végül pedig egy alapvizsgálatot, amely nézéssel, hallgatással és tapintással történik.

Az alapvizsgálat magában foglalja a vér-, vizelet- vagy székletminta laboratóriumi vizsgálatát is. A hasi szervek ultrahangvizsgálata gyakori vizsgálat.

Emésztési és kiválasztási problémák esetén kolonoszkópiás képalkotó vizsgálatot végeznek. Ennél a módszernél egy speciálisan erre a célra kialakított kamerát vezetnek be a beteg végbelébe. Ez a vizsgálat elsősorban a vastagbélre összpontosít, de az orvos ellenőrizheti a vékonybél végső részét is.

Egy lehetséges endoszkópos módszer a gasztroszkópia, amely ismét a gyomor és a vékonybél kezdetét ellenőrizheti. Az enteroszkópia a vékonybél speciális képalkotó vizsgálata.

A CT enterográfiát (komputertomográfia) elsősorban a vékonybél betegségeinek diagnosztizálására használják. A páciensnek éhgyomorra kontrasztanyagot injektálnak be, hogy a területről részletes képet kapjon. Egy másik képalkotó módszer a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI). Az, hogy az orvos melyik konkrét képalkotó módszert választja, egyéni.

Az endoszkópos kapszula a vékonybél egy olyan részének diagnosztikus megtekintése, amely más módszerekkel nem vizsgálható. A beteg lenyel egy kis kapszulát, amely egy kamerát tartalmaz. Ez a kapszula aztán másodpercenként három képet továbbít egy külső gépnek, amely a bélcsatornán áthaladva fogadja a kamerából érkező adatokat.

A vékonybél egészségét befolyásoló negatív tényezők

A kockázati tényezőket intrinsic és extrinsic tényezőkre oszthatjuk. Az intrinsic kockázati tényezők nem befolyásolhatók; az extrinsic kockázati tényezők befolyásolhatók.

A belső tényezők közé tartoznak a genetikai tényezők, a pozitív családi kórtörténet, az autoimmun betegségek, az allergiák, intoleranciák, az előrehaladott életkor és mások.

A külső tényezők közé tartozik a helytelen életmód és az egészségtelen táplálkozási szokások.

A nem megfelelő táplálkozás a kiegyensúlyozatlan, vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjében és rostokban szegény étrendet jelenti. Másrészt káros az egyszerű cukrok és a telített zsírok túlzott bevitele.

A finomított egyszerű cukrok a bélmikrobiom ellenségei is. Nagy mennyiségben az élesztőgombák elszaporodásával járnak, ami gyulladáshoz vezet a szervezetben.

A peszticidek fogyasztása negatív hatással van a bélmikrobiótára, valamint a hormon- és idegrendszerre. Ezért célszerű minőségi és bevált táplálékforrásokhoz nyúlni.

Az alkoholfogyasztás kockázati tényező, mert növeli a káros baktériumok mennyiségét.

A dohányzás, az antibiotikumok és más gyógyszerek használata hozzájárul a baktériumok egyensúlyának megbomlásához. A fájdalomcsillapítók gyakori használata negatívan hat a bélrendszerre, és növeli a béláteresztőképesség kockázatát.

A bélbaktériumok egyensúlyának ellensége a krónikus stressz. A túlzott mennyiségű stressz a bélterület nem megfelelő vérellátását okozza, és korlátozza az emésztőnedvek termelődését.

Negatív külső tényezők:

• Hiányos táplálkozás
• Alkoholfogyasztás
• Dohányzás
• Alacsony vitamin- és ásványi anyag bevitel az étrendben
• A finomított cukor túlzott bevitele
• Túlzottan telített zsírok bevitele
• Alacsony rost-, zöldség- és gyümölcsbevitel
• Bizonyos gyógyszerek (antibiotikumok, fájdalomcsillapítók...) túlzott használata.
• Túlzott krónikus stresszhatás
• Alacsony napi fizikai aktivitás
• Rendszertelen, rossz minőségű alvás
• Az ételintoleranciák figyelmen kívül hagyása

A vékonybél egészségét kedvezően befolyásoló tényezők

A bélmikrobiom egészségét jelentősen befolyásolhatja a megfelelő étrend és életmód.

Rendszeresen be kell iktatnunk étrendünkbe a gyümölcsöket, zöldségeket és teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket. A megfelelő rostbevitel elengedhetetlen a bélbaktériumok egyensúlyához és az emésztés támogatásához.

Fermentált zöldségek (uborka, káposzta) és fermentált tejtermékek (kefirtej) szintén megfelelőek. Ezek az élelmiszerek természetes forrása a probiotikumoknak és prebiotikumoknak. A probiotikumokkal való kiegészítés étrend-kiegészítő formájában szintén szükséges a betegségen való túllépés és a bélbaktérium-egyensúly gyengülése után.

A bélrendszer számára parazitaellenes hatásuk miatt előnyös élelmiszerek a fokhagyma, a hagyma, a kurkuma, a chlorella és a spirulina.

A bélnyálkahártyára és a hasznos baktériumok egyensúlyára jótékony hatással van az elegendő folyadékfogyasztás. Ide tartozik a sima víz, a gyógytea, az ásványvíz és a friss zöldség- és gyümölcslevek.

A tiszta víz legyen az ivási rend alapja.

A stressztényezők, az ülőmunka kiküszöbölése és ezzel szemben a rendszeres testmozgás hozzájárul a bélrendszer megfelelő vérkeringéséhez és motilitásához (mozgásához).

Jótékony tényezők:

• Rendszeres tápláló étrend
• Megfelelő rostbevitel
• Megfelelő fehérjebevitel
• Megfelelő gyümölcs- és zöldségfogyasztás
• Megfelelő ivás és folyadékbevitel
• Az ételintoleranciák betartása
• A stresszfaktor kiküszöbölése
• Elég rendszeres és minőségi alvás
• Elegendő napi fizikai aktivitás
• Probiotikumok és prebiotikumok pótlása a betegség időszakában.
• Szakszerű segítség felkeresésének nem halogatása