Mik azok a kortikoszteroidok, mikor alkalmazzák őket és milyen mellékhatásaik vannak?

A kortikoszteroidok, szteroidok, kortikoszteroidok vagy közkeletűen "hormonok" a leggyakrabban használt immunmoduláns szerek közé tartoznak.

A kortikoszteroidok bevezetése a klinikai gyakorlatba jelentős előrelépés volt az orvostudományban, és sok beteg életminőségét és prognózisát javította.

A kortizol 1948-as felfedezése után még kortizol előtti és utáni korszakról is beszélnek.

Ezért az egyedülálló tudományos felfedezésért Nobel-díjat kapott T. Reichstein (a kortizon felfedezéséért), P. S. Hench és E. C. Kendall (a glükokortikoidok gyakorlatba való bevezetéséért).

A kortikozidterápiát először a reumás ízületi gyulladás kezelésében alkalmazták.

A kortikoszteroid-kezelés számos betegségben enyhülést hoz a betegeknek.

Az immunmodulánsoknak nevezett szerek módosítják a szervezet immunológiai válaszát.

A kortikoszteroidok felhasználási területei széles skálán mozognak az orvostudományban.

Gyakran elsősorban gyulladáscsökkentő és immunszuppresszív hatásuk miatt alkalmazzák őket.

A kortikoszteroidok kezelésében alkalmazható valamennyi javallat listája igen széleskörű. Gyakorlatilag a szervezet valamennyi szervének különböző betegségeire hathatnak.

Gyakran a kortikoszteroidok adása életmentő (pl. allergiás reakciók).

A leggyakrabban kortikoszteroidokat a kezelésben alkalmazó orvosi szakterületek közé tartozik a gasztroenterológia, reumatológia, endokrinológia, dermatovenerológia, immunallergia, pulmonológia stb.

Amikor a beteg kortikoszteroidokkal kap kezelést, annak számos előnye van, javítja a betegség tüneteit és megkönnyebbülést eredményez.

A kortikoszteroidoknak is vannak buktatóik, ha hosszú ideig alkalmazzák őket. Mellékhatásaik is lehetnek.

Gyakran nincs más lehetőség az alapbetegségük kezelésére, és a betegeket a kortikoszteroidok hosszú távú alkalmazására utalják.

A kortikoszteroidok hatása többféle mechanizmuson keresztül érvényesül a szervezetben.

Empirikus, nem szelektív kezelést jelentenek. Az immunrendszerre és más szervekre is hatnak.

Hosszú távú alkalmazásuk során bizonyos egyensúlyra kell törekedni a hatékony kezelés és a mellékhatások minimalizálása között, ami nagy kihívást jelent.

Melyek a fontos hatásaik?

A kortikoszteroidok legfontosabb jótékony hatásai:

• Gyulladáscsökkentő
• antiallergiás
• antiproliferatív (megakadályozza a sejtburjánzást)
• a permeabilitás (áteresztőképesség) csökkentése és a membránok stabilizálása
• fájdalomcsillapító (másodlagos)

A glükokortikoidok termelését az agy (hipotalamusz-hypophysis-hypophysis tengely) és a mellékvesék szabályozzák. Együtt alkotják a hipotalamusz-hypophysis-mellékvese tengelyt.

Az emberben a kortizol legmagasabb szintje reggel, a legalacsonyabb pedig este fordul elő. Az ember vérében lévő szintje tehát napi ritmusnak van kitéve. Szintjét befolyásolja a stressz, az érzelmek, a fájdalom, a betegség, a trauma stb. is.

A hétköznapi gyakorlatban szintetikusan előállított kortikoszteroidokat használunk, amelyek mind sejtes, mind humorális (antitest) szinten elnyomják az immunitást.

A hatás időtartama szerint megkülönböztetünk glükokortikoidokat:

• rövid biológiai felezési idő (legfeljebb 12 óra).
• közepesen hosszú biológiai felezési idő (12-36 óra)
• hosszú biológiai felezési idő (36 óránál hosszabb)

A kezelés időtartama szerint felosztjuk:

• rövid távú adagolás (legfeljebb 10 nap)
• középtávú alkalmazás (10-30 nap)
• hosszú távú adagolás (30 napnál hosszabb ideig)

Kortikoszteroid adagolás:

• naponta egy adag (reggel)
• frakcionált (napi 2-4 alkalommal)
• váltakozó adagolás (napi 2x adag délben)
• kisebb (minipulzusok) vagy nagyobb dózisok impulzusokban történő adagolása (pulzusterápia)

Adagolási forma:

• szájon át
• inhaláció (belégzés), intranazális (orrba)
• intravénásan (vénába), ún. infúzióban
• helyileg (közvetlenül a kívánt helyre)

A helyi alkalmazással gyakran találkozunk a dermatovenerológiában, ahol a kortikoszteroidot közvetlenül a bőrre alkalmazzák.

Az ortopédiában például az ízületbe történő közvetlen befecskendezést (intraartikuláris) alkalmazzák.

A neurológiában gyakran alkalmazzák hátfájás esetén "spray" formájában, amely zsibbasztja az idegeket, csökkenti a duzzanatot és gyulladáscsökkentő hatású.

A tüdőgyógyászatban kortikoszteroidokat használnak, például asztma esetén inhalációs spray formájában.

A helyi alkalmazás csökkenti a mellékhatások előfordulását az általános alkalmazáshoz képest!

Kiválasztott kortikoszteroidok, amelyekkel leggyakrabban találkozhat:

Hidrokortizon, prednizon, prednizolon, metilprednizolon, dexametazon, triamcinolon, betametazon, fludrokortizon stb.

Milyen mellékhatásai vannak a hosszú távú kezelésnek?

A hosszú távú kortikoszteroid kezelés mellékhatásai:

• csökkent glükóztolerancia, cukorbetegség (diabetes mellitus).
• a lipidanyagcsere (zsíranyagcsere) zavara
• magas vérnyomás (hipertónia)
• gyomorfekély
• akut hasnyálmirigy-gyulladás (a hasnyálmirigy akut gyulladása)
• izomgyengeség (myopathia), fáradékonyság
• csontritkulás (csontok elvékonyodása)
• pszichés zavarok (eufória, depresszió)
• növekedési elmaradás (a növekedés lassulása) gyermekeknél
• a fertőzésekre való fokozott fogékonyság
• glaukóma (magas szemnyomás)
• hipokalémia (csökkent káliumszint)
• megnövekedett/csökkenő fehérvérsejtek (leukocitózis, leukopénia)
• a vörösvérsejtek (eritrociták) megnövekedett száma, az úgynevezett poliglobulia
• lila striák a bőrön, véraláfutásokra való fogékonyság
• a tromboembóliás események fokozott kockázata
• iatrogén Cushing-szindróma (félhold alakú arc, elhízás - hasi típusú, bikanyak, lila striák, fáradékonyság, depresszió, cukorbetegség, magas vérnyomás, fejfájás, sebgyógyulási zavarok, fokozott véraláfutási hajlam, csontok elvékonyodása stb.)

Hosszú távú kortikoszteroid-kezelés esetén ajánlott az ún. GK-kezelt betegkártya bevezetése.

A beteg testsúlyát, vérnyomását, perifériás ödéma előfordulását, kardiovaszkuláris állapotát, lipidogramját (lipidszintjét), vér- és vizeletcukor koncentrációját, valamint szemnyomásszintjét rendszeresen ellenőrzik és dokumentálják.

A hosszú távú kezeléshez kalcium- és D-vitamin-pótlás (feltöltés) is ajánlott.

Mindig forduljon szakorvoshoz!

A kortikoszteroidok hirtelen megvonása a hosszú távú kezelés során gyorsan és jelentősen megváltoztatja a hormonszinteket. Ez akár a beteg életét is veszélyeztetheti.

Kortikoszteroid-kezelés gyermekeknél

A gyermekpopulációban a kortikoszteroid-kezelést több klinikai területen is alkalmazzák. Erős gyulladáscsökkentő és immunszuppresszív hatása számos betegség, például autoimmun betegségek kezelésében segíti a gyermekeket.

Klinikai megfigyeléses vizsgálatok ismételten megerősítették, hogy a kortikoszteroid-kezelés során a gyermekek csontanyagcseréjét feltétlenül figyelemmel kell kísérni. Hosszú távú kezelés esetén a növekvő csontvázra gyakorolt káros hatást és a csonttörésekre való fokozott hajlamot írtak le.

A denzitometriás vizsgálat a csonttömeg mennyiségének nyomon követését biztosítja. A fiatal beteg megfigyelésekor fontos a csontanyagcsere forgalmát nyomon követő biokémiai paraméterek és markerek ellenőrzése is.

A hosszú távú kezelés során elengedhetetlen a szakorvos által végzett betegirányítás és gondos adagolás. A cél a megfelelő nyomon követés, a várható szövődmények megelőzése és a kockázatok minimalizálása.