Miért fontos a jód az étrendünkben? Hogyan hat a szervezetünkre?

Mit tudunk a jódról?

A jód egy nem fémes kémiai elem, amelynek kémiai jele I. A latin iodium szóból származik. Eredete a görög iodes szóból ered, amely lilát jelent.

A név a megjelenésére utal. A jódgőz lila színű.

A jód a kémiai elemek periódusos rendszerének 17. csoportjába tartozó elem, az 5. periódusban található.

Az elemek halogéneknek nevezett csoportjába tartozik, amelybe a fluor, a klór és a bróm is beletartozik. A csoport nevét az elemek sóképző képességéről kapta (a görög hals - szol, gennaó - képezem).

A halogének közül a legelektronegatívabb elem, a legalacsonyabb elektronegativitással és egyben a leggyengébb oxidáló képességgel rendelkezik. A többi halogénhez képest a bőségessége is a legalacsonyabb.

A jódot Bernard Courtois francia kémikus fedezte fel 1811-ben.

Amikor nátrium- és káliumvegyületeket izolált tengeri moszatok hamujából (amelyeket később lőpor előállítására használtak), több kénsav véletlen hozzáadásával lila gőzfelhőt emelt a hamuból.

Courtois úgy vélte, hogy ez egy új elem, de nem volt eszköze a további vizsgálatokhoz.

A bizonyítékot, hogy új elemről van szó, végül Joseph Louis Gay-Lussac francia kémikus szolgáltatta 1814-ben, aki a nevét is adta.

A jód szilárd kristályos anyag, kék-fekete színű, fémes csillogású. Finom porrá őrölhető. Vízben gyengén oldódik, szerves oldószerekben viszont könnyen oldódik, és lila, rózsaszín vagy barna színű oldatokat képez.

Normál körülmények között, azaz normál nyomáson és hőmérsékleten a jód viszonylag könnyen szublimál, lila színű, irritáló szagú gőzt képezve. A gőz kétatomos jódmolekulákból - I2 - áll.

A jóddal kapcsolatos alapvető kémiai és fizikai információk táblázatos összefoglalása

A jód a Föld felszínén a legkevésbé előforduló nemfém elemek egyike. Leginkább kőzetekben, talajban, vízben, növényekben, de állati szövetekben is megtalálható - jodidok és jodátok formájában.

Ritka jódtartalmú ásványok például a lautarit vagy a dietzeit.

A legnagyobb mennyiségű jód a tengeri moszatokban, szivacsokban vagy korallokban, valamint a talajvízben található. A tengervíz tartalmazza a legnagyobb összmennyiségű jódot a kőzetekből és a talajból történő kimosódás miatt.

A jód a napsugárzás révén a tengervízből a légkörbe kerül, és a csapadék révén visszajut a talajba.

A talajvíz jódtartalma sokkal alacsonyabb, mint a tengervízé, és mindig a környező talaj jódtartalmát tükrözi.

A jód jelenléte a talajban szintén változó, a tengerparti területeken a legmagasabb, a szárazföldi területeken pedig a legalacsonyabb.

TIPP: A pajzsmirigy: milyen tünetei vannak a csökkent vagy fokozott működésnek?

A növények, termények vagy állati termékek általában tükrözik a talaj jódtartalmát. Minél magasabb a helyi talaj jódtartalma, annál magasabb a növények, majd az állati termékek jódtartalma.

A jódot és vegyületeit elsősorban katalizátorként, stabilizátorként, színezékként vagy pigmentként használják.

Állati takarmány-adalékanyagokban, gyógyszeripari termékekben vagy fertőtlenítőszerekben (jódtinktúra) is szerepelnek. Röntgenvizsgálatoknál nem mérgező kontrasztanyagként is használják.

A jód kezelésénél fokozott óvatossággal kell eljárni. A jód irritálhatja vagy égetheti a bőrt, illetve károsíthatja a szemet és a nyálkahártyát. A jód elemi formában történő belsőleges lenyelése mérgező.

Mi a jód biológiai funkciója?

A jódnak pótolhatatlan funkciója van az emberi szervezetben.

Ez egy alapvető tápelem, amely a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin (T4) és a trijódtironin (T3) termeléséhez szükséges.

Mindkét esetben a tirozin aminosav molekuláiról van szó, amelyekhez jódatomok kapcsolódnak. A tiroxin esetében négy, a trijódtironin esetében három jódatomról van szó.

A pajzsmirigy a szervezet legnagyobb endokrin mirigye. Feladata, hogy megfelelő mennyiségben termelje a fenti hormonokat, amelyeket pajzsmirigyhormonoknak is neveznek.

A tiroxin a trijódtironinhoz képest nagyobb mennyiségben termelődik. Prohormonnak tekinthető. Önmagában nem hormonálisan aktív, és a már aktív trijódtironin termelésének keringő utánpótlását jelenti.

A pajzsmirigyhormonok számos biológiai funkcióban vesznek részt a szervezetben, amelyek ezért magával a jóddal is összefügghetnek.

• Fontosak a szervezet normális növekedéséhez és fejlődéséhez (a méhen belüli fázistól a pubertáskorig).
• Egész életük során erősen befolyásolják az energiaanyagcserét.
• Befolyásolják a központi idegrendszer fejlődését és működését.
• Biztosítják a normális mentális működést és az agy teljesítményét.
• Szabályozzák a homeosztázis működését, beleértve az energia- és hőtermelést.
• Befolyásolják a teljesítményt és az életminőséget.
• Részt vesznek a testsúly szabályozásában.
• Csökkentik a vér koleszterinszintjét.
• Növelik a cukrok felszívódását az emésztőrendszerben, a zsírok és zsírsavak lebontását.
• Szabályozzák az oxigén felhasználását a sejtekben.

A jód szabad, azaz a tirozin aminosavhoz való kötődés nélküli formája valószínűleg nem játszik jelentős szerepet az anyagcsere szabályozásában.

Jód - a felvételtől a kiválasztásig

Az emberi szervezet nem képes saját maga szintetizálni a jódot. Ezért a táplálékkal vagy gyógyszerek és étrend-kiegészítők formájában történő bevitelére szorul.

Felszívódás

A jódot nagyrészt a táplálékkal vagy az ivóvízzel vesszük fel. Ezekben különböző kémiai formákban található meg.

Az élelmiszerekben a jód főként szervetlen jodid I- formájában található meg, amely a jód könnyen felszívódó formája. A felszívódás a gyomorban vagy a nyombélben történik.

Más formáknak, mint például a jodátnak, a felszívódás előtt a bélkörnyezetben jodiddá kell redukálódniuk.

A jodidok gyorsan és szinte teljes mértékben felszívódnak a vérbe az emésztőrendszerben. Egészséges embereknél a felszívódás a bevitt mennyiség több mint 90 %-a.

A jodidok felszívódását befolyásolhatja az egyidejűleg bevitt táplálék összetétele, pl. kalcium, magnézium, vas, fluorid, nitrát vagy tiocianát.

Megoszlás

A jód teljes vérkoncentrációja körülbelül 40 és 80 µg/l között mozog. Ez magában foglalja mind a szervetlen jódot, mind a kötött jódot (pl. pajzsmirigyhormonok formájában).

A koncentráció megemelkedhet túlzott jódbevitel vagy kórosan emelkedett pajzsmirigyműködés esetén.

A véráramban keringő jódot elsősorban a pajzsmirigy és a vesék veszik fel.

Ha a szervezet megfelelő jódbevitelben részesül, a pajzsmirigy a felvett jódnak legfeljebb 10 %-át használja fel. Tartósan elégtelen jódbevitel esetén a vérből felvett jód aránya meghaladja a 80 %-ot.

Ezen kívül a jódot kis mennyiségben a nyálmirigyek, a gyomornyálkahártya is felveszi, valamint megtalálható a szemben és a méhnyakon. A jód funkciója a test ezen részein még ismeretlen.

Fontos megemlíteni, hogy a jódot szoptató anyák esetében az emlőmirigyek is felveszik. A jód fontos szerepet játszik az újszülöttek fejlődésében.

A vérben keringő pajzsmirigyhormonok túlnyomórészt fehérjehordozókhoz kötődnek. Szabad formában csak kevesebb, mint 1% található. Pedig ezek a szabad frakciók felelősek a hormonhatásért.

Az egészséges emberi szervezetben 15-20 mg jód van jelen. Ennek 70-80%-a a pajzsmirigyben található. Ez a mennyiség a jódbeviteltől függ, és csökken, ha a jódbevitel csökken.

Tartós jódhiány esetén a pajzsmirigyben lévő jód mennyisége 20 µg alá csökkenhet.

Anyagcsere és kiválasztás

A jód anyagcsere-folyamata a pajzsmirigy általi felvételével kezdődik. A pajzsmirigy a felvett jódot a tiroxin és a trijódtironin hormonok előállítására használja fel.

A tiroxin élettartama (az az idő, amíg a vérben kering és ellátja feladatát) 5-8 nap. A trijódtironin élettartama rövidebb, 1,5-3 nap.

Ezek a hormonok később lebomlási folyamatokon mennek keresztül. E folyamatok során a hormonmolekulából jód szabadul fel, amely még mindig jelen van a vérplazmában.

A pajzsmirigyhormonok lebontási folyamatai a szelénbeviteltől függenek, mivel a szelén a lebontásban részt vevő enzimek alapvető alkotóeleme.

A vérbe került jódot a pajzsmirigy vagy visszaszívja, vagy kiválasztja a szervezetből.

A jód elsősorban a vesén keresztül ürül ki a szervezetből. A táplálékkal bevitt jód több mint 90%-a végül a vizelettel ürül ki.

Kisebb mennyiségű jód a széklettel, az izzadsággal és szoptató anyák esetében az anyatejjel ürül ki.

Ismeri a táplálékkal bevitt jód forrásait?

A jód természetes előfordulása az élelmiszerekben igen változó. Ez a változékonyság annak köszönhető, hogy a talaj és a víz a világ különböző részein eltérő jódkoncentrációval rendelkezik.

A legmagasabb jódtartalmú talajok a tengerparti területeken találhatók, míg a legalacsonyabb jódtartalmú talajok a szárazföldi és hegyvidéki területeken.

Minél magasabb a talaj és a víz jódtartalma, annál magasabb a helyi növények és termények jódtartalma.

Az állati termékek esetében a jódtartalomban mutatkozó különbségek az érintett állatok által fogyasztott takarmány jellegéből adódnak.

A tej jódkoncentrációja télen általában magasabb, mivel az állatok ilyenkor több jódpótlót kapnak.

Ezenkívül a növények jódtartalmát a műtrágyák vagy kezelések, az állati termékek jódtartalmát pedig az élelmiszer-adalékanyagok vagy színezékek hozzáadása növeli.

A legtöbb esetben a növényi élelmiszerek jódtartalma alacsonyabb, mint az állati eredetű élelmiszereké, mivel a talaj jódkoncentrációja alacsony (kivéve a tengerparti területeken).

A legmagasabb jódtartalommal a tengeri algák rendelkeznek.

Jódban gazdag élelmiszerek a tenger gyümölcsei, a zöld és leveles zöldségek (pl. spenót), a tej, a hús, a tojás, a gabonafélék.

A táplálkozás jódhiánya és az ezzel összefüggő pajzsmirigybetegségek világszerte problémát jelentettek és bizonyos mértékig még mindig jelentenek.

Ezt úgy próbálják kezelni, hogy szándékosan jódot adnak az élelmiszerekhez. A dúsítás folyamatáról beszélünk.

A jód élelmiszerekhez történő szándékos hozzáadásának talán legismertebb példája a jód hozzáadása az étkezési sóhoz (jódozott só). Ez főként olyan területeken történik, ahol a talaj és a víz jódban szegény.

A jódtartalom növelése érdekében jódot adnak jodát formájában a tésztához (kenyér, sütemények) vagy vörös ételfestékként eritrozin formájában az édességekhez vagy gabonafélékhez.

Egyes országokban jódot adnak más, gyakran használt élelmiszerekhez is, például rizshez, teához vagy olajokhoz.

Az élelmiszereken kívül egyéb jódforrások lehetnek a gyógyszerek, ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők vagy tengeri moszatokból, növényekből vagy halakból származó kivonatokkal készült étrend-kiegészítők. Továbbá radiológiai kontrasztanyagok, bőrfertőtlenítő szerek vagy víztisztító tabletták.

A jódtartalmú gyógyszerek közé tartozik például az amiodaron, a szabálytalan szívritmusok korrekciójára használt gyógyszer. Ide tartoznak a káliumot - KI vagy KIO3 formájában - tartalmazó étrend-kiegészítők is.

Az élelmiszerekkel kapcsolatban fontos megemlíteni azokat az anyagokat, amelyek a szervezetben lévő pajzsmirigyhormonok ellen hatnak. Pajzsmirigyellenes anyagokról vagy más néven strumigénekről beszélünk.

Ezek az anyagok csökkentik a pajzsmirigyhormonok termelését vagy felhasználását. Ilyenek például a tiocianátok, amelyek a káposztában, kelkáposztában, karalábéban, karfiolban, brokkoliban vagy takarmányban találhatók.

Mennyi az ajánlott napi jódbevitel?

A jód átlagos napi bevitelére vonatkozó ajánlások az adatok hiánya miatt nem kerültek megállapításra.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azonban közzéteszi a megfelelő jódbevitelre vonatkozó értékeket. A megfelelő bevitel egy megfigyelésen alapuló átlagérték. Feltételezhetően megfelel a lakosság szükségleteinek.

A megfelelő napi jódbevitel táblázata életkor szerint

Jódhiány vagy jódfelesleg a szervezetben

Hiány esetén, de túlzott jódbevitel esetén is a szervezetben rendellenességek vagy betegségek alakulhatnak ki, amelyek egyes esetekben valóban súlyosak.

A szervezet jódellátottságának megbízható mutatója a vizeletvizsgálat, a pajzsmirigy mérete és a pajzsmirigyhormonok mennyisége.

A legfontosabb mutató a vizelet jódszintje. A táplálékkal bevitt jód több mint 90%-a kiválasztódik a vizelettel, így ez a vizsgálat megbízható.

Optimális a jódkiválasztást 24 órán keresztül meghatározni, mivel a vizelet jódkoncentrációja napközben ingadozik.

A vizeletben mért jódértékek és jelentőségük táblázata

A pajzsmirigy mint szerv mérete szorosan összefügg a jódbevitellel. A pajzsmirigy méretének változása jelezheti mind az elégtelen, mind a túlzott jódbevitelt.

A tiroglobulin, a tirotropin és ritka esetekben a pajzsmirigyhormon szintjének meghatározása szintén információt adhat a szervezet jódellátottságáról.

A tiroglobulin a tiroxin és a trijódtironin előanyaga, azaz ezeknek a hormonoknak az eredete. A tirotropin szintén hormon, az agyban képződik, és serkenti a tiroxin és a trijódtironin termelését és kiválasztását.

A jódhiányos és a jódfelesleges rendellenességek gyakoriságát összehasonlítva a jódhiányos rendellenességek vannak túlsúlyban.

Mi okozza a jódhiányt?

A jódhiányos betegségek világszerte a legsúlyosabb járványok közé tartoznak, és gyakorlatilag minden kontinenst érintenek.

A jódhiány továbbra is az agykárosodás és a szellemi visszamaradottság egyik legfontosabb, de megelőzhető oka.

A jód legfontosabb funkciója, hogy részt vesz a pajzsmirigyhormonok szintézisében. Hiánya esetén automatikusan csökken a hormontermelés.

Rövid távú jódhiány esetén a pajzsmirigy a már meglévő hormonraktárainak felhasználásával képes kompenzálni a hiányt.

A pajzsmirigy több hónapra előre felhalmozott pajzsmirigyhormon-készlettel rendelkezik. Ez azért van, hogy elkerülje a termelésükben fellépő zavarokat abban az esetben, ha az emberi táplálkozásban rövid távon nem áll rendelkezésre jód.

Ha a jódbevitel hiánya tartósan fennáll, a hormonkészlet kimerül, és vérszintjük lecsökken. Erre az állapotra válaszul az agyban megnő a tirotropin kiválasztása. A tirotropin megpróbál a pajzsmirigyre hatni, hogy növelje a hormonok termelését, ezzel kompenzálva csökkent szintjüket.

A pajzsmirigy azonban még a tirotropin hatására sem képes tiroxint és trijódtironin termelni a jódhiány miatt.

Ehelyett a pajzsmirigy megnagyobbodik, egyes esetekben óriási méreteket ölt.

A megfelelő jódbevitel különösen fontos az emberi növekedés és fejlődés időszakában, akár újszülöttekről, akár gyermekekről, akár serdülőkről beszélünk. Fontos a terhesség, a magzati fejlődés időszakában is.

A hiány a szervek és szövetek fejlődésének, növekedésének és érésének lelassulásához vezet. A különböző szövetek különbözőképpen érzékenyek a hiányra. A legérzékenyebb szerv az agy.

A kritikus időszak a második trimesztertől a gyermek második életévéig tartó időszak. Ebben az időszakban még egy enyhe jódhiány is súlyos és maradandó agykárosodáshoz vezethet.

A jódhiány enyhe formáiban a struma mellett enyhe fejlődési zavarok is előfordulnak, különösen magzatoknál, gyermekeknél és serdülőknél. Ezek közé tartozik az érintett egyén intelligenciájának csökkenése és a hiperaktív gyermek szindróma megjelenése.

A jódhiánynak a szexuális fejlődésre gyakorolt káros hatása és az ezzel összefüggő meddőség is szóba kerül.

A hiány mérsékelt formái strúmához, sőt pajzsmirigy-alulműködéshez vezetnek. Ez a pajzsmirigy csökkent működését jelenti.

Súlyos jódhiány esetén magzatoknál, újszülötteknél és gyermekeknél súlyos fejlődési zavarok lépnek fel. Az egyén súlyosan és tartósan érintett. Endémiás kretinizmusról beszélünk, ami már a jódhiány szélsőséges megnyilvánulása.

A kretinizmusra a csontfejlődés zavarai jellemzőek, amelyek a test és az arc deformitásához vezetnek. Jelentősen csökkent intellektusban is megnyilvánul, ami lehetetlenné teszi a szenvedő számára az önálló létezést.

Az emberi jódhiány egészségügyi következményeinek táblázatos áttekintése életkoronként

A jódhiány megelőzésére és következményeinek kezelésére viszonylag egyszerűek a lehetőségek. Növelni kell a jódbevitelt az étrendben vagy étrend-kiegészítőkkel.

Mi okozza a túlzott jódbevitelt?

A jódhiánytól eltérően a túlzott jódbevitel káros hatásai a lakosság kisebb hányadánál, legfeljebb 10%-ánál jelentkeznek.

Egyes egyének látható mellékhatások nélkül tolerálják a nagyon magas jódszintet.

Ennek a különbségnek a magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a pajzsmirigy elegendő szabályozó mechanizmussal rendelkezik. Így képes alkalmazkodni a túlzott jódbevitelhez.

Az érzékenyebb népességcsoport, amely kedvezőtlenül reagál a jódtöbbletre, azok az emberek, akik általában alacsony jódbevitellel, pajzsmirigybetegségekkel vagy fokozott jódérzékenységgel rendelkeznek.

A jódtúlérzékenység leggyakoribb tünetei a hőhullámok, a duzzadt nyálmirigyek, látászavarok, bőrproblémák, például csalánkiütés vagy kiütések.

A szervezetbe történő túlzott jódbevitel esetén nagyon fontos megkülönböztetni, hogy rövid távú jódtöbbletről vagy hosszú távú növekedésről van-e szó.

Az első esetben a változásokat leggyakrabban bizonyos magas jódtartalmú gyógyszerek vagy étrend-kiegészítők (pl. amiodaron) beadása okozza.

Még nagyobb jódterhelés fordul elő azoknál a vizsgálatoknál, ahol a jódot kontrasztanyagként használják - röntgenvizsgálatok, komputertomográfia.

A rövid távú, de nagyon intenzív jódterhelés pajzsmirigy-alulműködést és autoimmun reakciók aktiválódását okozhatja.

Egészségügyi szempontból veszélyesebb és súlyosabb a táplálék jódtartalmának hosszú távú növelése. Leggyakrabban jódhiány esetén történik ez.

A szervezet túlzott jódtartalmáról akkor beszélünk, ha a vizeletben a jód szintje meghaladja a 300 µg/l-t. Az emberre már veszélyesnek tekintett szintek 500 µg/l-nél magasabbak.

Melyek a hosszú távú túlzott jódbevitel fő kockázatai, és milyen egészségügyi problémákat okoz?

• Pajzsmirigy túlműködés - Fokozott pajzsmirigyműködés
• A pajzsmirigy autoimmun vagy gyulladásos betegségei
• Golyva
• Hypothyreosis - A pajzsmirigyműködés és a hormontermelés paradox módon rövid távon csökken a magas jódterhelés hatására, a csökkenés aztán fennmaradhat olyan embereknél, akiknek már meglévő pajzsmirigybetegségük van.
• Gyulladásos pajzsmirigybetegség egyévesnél fiatalabb gyermekeknél, ha édesanyjuk a terhesség előtt pajzsmirigyhormonhiányos volt.
• Súlyosabb esetekben valószínűleg pajzsmirigydaganat is.