Mi az Asperger-szindróma? Élet az Asperger-szindrómával: az Ön gyermeke is érintett?

Az Asperger-szindróma egy autizmus spektrumzavar, amely az autizmus enyhébb formájához sorolható, megőrzött intelligenciával.

Mi az Asperger-szindróma, és milyen az élet Asperger-szindrómával (gyermekkorban vagy felnőttkorban)? Hogyan jelentkezik, és mire számíthat?

Az érintett területek ugyanazok, mint az autizmusban, de a fogyatékosság szintje más és más, és sajátos jellemzőkkel bír. Ezek a különbségek nagyban befolyásolják a gyermek vagy akár a felnőtt életét, és "mássá" teszik azt.

Az intelligencia szintje általában normális vagy magas.

Mi az Asperger-szindróma?

Az Asperger-szindróma kifejezést 1981-ben vezette be Lora Wing brit orvos és pszichológus, aki számos publikációt is írt a rendellenességről, többek között az autizmusról.

A rendellenességet felfedezőjéről, Hans Asperger bécsi orvosprofesszorról és gyermekgyógyászról (1906-1980) nevezték el. Ő megfigyelte gyermekbetegeinek egy csoportját, akiknek az IQ-ja normális és magasabb volt, de a normálistól bizonyos viselkedésbeli eltérésekkel rendelkeztek.

Ezek a gyerekek fizikailag kevésbé voltak ügyesek, kevesebbet kommunikáltak és furcsán kommunikáltak. Magányos, introvertált viselkedést mutattak. Érdeklődésük bizonyos korlátozott sztereotípiát mutatott, érdeklődési és tevékenységi repertoárjuk ismétlődő volt.

Ezt a "sajátosságok halmazát" kezdetben "autisztikus pszichopátiának" nevezte.

Autizmus spektrumzavar

Az Asperger-szindróma egy autizmus spektrumzavar, amely a szociális interakció, a kommunikáció és a viselkedés terén az autizmushoz hasonló minőségi károsodásokat mutat, normális, sőt egyes esetekben magas intelligenciahányados mellett.

Ez a szindróma heterogén. Szociális diszlexiának vagy szociális tanulási zavarnak is nevezik.

Jelentősen befolyásolja azt a módot, ahogyan a gyermek a környezettel interakcióba lép. Lehetetlenné teszi az érintett számára, hogy kapcsolatokat alakítson ki más emberekkel, ami akár az egyén kollektívától való elszigetelődését és introvertált viselkedésének megszilárdulását is eredményezheti. Ezek a problémák nem szűnnek meg, hanem felnőttkorban is fennmaradnak.

Az ép intelligencia lehetőséget ad az ebben a szindrómában szenvedőknek arra, hogy egy normális egészséges ember szintjén éljenek, mások számára azonban egy "furcsa" viselkedéssel.

A külvilággal szembeni zárkózottság, a szociális aktivitásra való képtelenség és a gyengébb kommunikációs képesség általában az egyetlen hiányossága az egyébként normálisan működő egyénnek felnőttkorban.

Hogyan jelentkezik az Asperger-szindróma?

Ennek a mentális zavarnak a megnyilvánulásai változatosak. Egyszerre több szinten jelentkeznek, és nem mindenkinél jelentkeznek egyformán. A normális és magasabb intelligenciának köszönhetően a tünetek kevésbé kifejezettek és láthatóak. Ez megnehezíti a zavar korai diagnózisát, különösen azoknál a gyermekeknél, akik még csak most kezdenek sok mindent megtanulni.

Maga Hans Asperger "kis professzoroknak" nevezte fiatal pácienseit.

A végleges diagnózis gyakran csak évek múlva kerül felállításra, egyes esetekben örökre rejtve marad. A betegség gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat, 3:1 arányban.

A társas interakció (interperszonális kapcsolatok) zavarai

A legtöbb Asperger-szindrómás gyermek inkább egyedül szeret lenni, nincs sok barátja, és nem érti társai viselkedését. Szándékosan kerülik az embereket. De ez nem azért van, mert egyedül akarnak lenni. Éppen ellenkezőleg, nagyon szenvednek ettől.

Próbálnak társas lenni, és küzdenek az érthetetlen külvilággal. Ez nem sikerül nekik, ami gyakran elszomorítja őket. A társadalomban úgy érzik, hogy "mások", mint a többiek.

Nem értik mások viselkedését, gesztusait, tekintetét és testbeszédét. Ezek a társas kapcsolatok érthetetlenné válnak számukra, ami az elhagyatottság, a tehetetlenség, a szomorúság és a visszahúzódás érzéséhez vezet.

Gyermekkorukban éppen a barátok hozzá nem értése és gyakran a nevetségessé válás vagy a zaklatás miatt kiemelkednek a csoportból, és inkább a felnőttek kapcsolatait részesítik előnyben.

Sok esetben a gyermek közvetlenül függővé válik az egyik szülővel való kapcsolattól. A szülők válnak számukra az egyetlen menedékké. Ezért az anya vagy az apa szerepe kulcsfontosságú a korai diagnózisban.

Felnőttkorban viszont jobban érzik magukat a kisgyermekek társaságában. Szociálisan elszigetelődnek, és életük passzív, motiváció nélküli. Nem érzik jól magukat a társadalomban, és bizonyos helyzetek is kellemetlenül érzik magukat.

Minél több kellemetlen érzés és tapasztalat éri őket, annál inkább introvertáltabbá válnak. Az introvertált életmód elmélyül, és idővel elveszítik a külvilággal való kapcsolatuk nagy részét.

Gyakran szenvednek szociális fóbiában - félnek a társaságtól, a társas eseményektől. Kerülik a nagyszámú embert tartalmazó helyeket. A társas események stresszt, negatív érzéseket, félelmet és szorongást okoznak nekik.

A szociális fóbián kívül egyesek más fóbiákban is szenvedhetnek, mint például:

• antropofóbia (félelem az emberektől)
• agarofóbia (félelem a nyílt terektől)
• autofóbia (félelem a magánytól)
• bakteriofóbia (félelem a baktériumoktól)
• catagelopfóbia (félelem mások kötekedésétől)
• cherofóbia (félelem a szórakozástól)
• chiraptofóbia (félelem az érintéstől)
• decidofóbia (félelem a döntések meghozatalától)
• didaskaleinofóbia (félelem az iskolába járástól)
• enosiofóbia (félelem a kritikától)
• klausztrofóbia (félelem a zárt terektől)
• ochlorofóbia (félelem a zsúfolt helyektől)
• és sok más, nehezen megmagyarázható fóbia.

A külvilággal való kommunikáció szociális aspektusainak szintjén jelentkező zavarok

Ezeknek a gyermekeknek a beszédfejlődése nem megkésett, hanem az életkornak megfelelő. A kommunikációs készségek jó, gyakran nagyon magas szinten vannak. Jó szókincsük van. Folyékonyan tudnak beszélni, nem okoz gondot nekik a gyors beszéd vagy a mondanivaló megértése.

A problémájuk a kommunikáció szociális aspektusaiban rejlik, és szorosan kapcsolódik a fent leírt szociális interakcióhoz. A kommunikáció hiánya szorosan összefügg a barátok hiányával, ami kora gyermekkorban a rossz kommunikációban nyilvánul meg.

Képtelenek hétköznapi beszélgetést kezdeményezni, folytatni és fenntartani a mindennapi (számukra érdektelen) dolgokról. Nem okoz azonban gondot nekik az összetettebb beszélgetés akár egy speciális témáról sem, különösen, ha az érdekli őket.

Így a magasabb IQ-val rendelkező, túlnyomórészt tehetséges gyermekek a környezetük számára ostobának vagy érthetetlennek tűnhetnek, és indokolatlanul nevetség tárgyává válhatnak. Idősebb korukban tudatosítják ezeket a különbségeket, így elmélyül a másságuk tudatosítása miatti elszigeteltség.

Amikor másokkal kommunikálnak, nem veszik figyelembe, hogy a másik személyt érdekli-e, és hogy ez társadalmilag helyénvaló-e. Nem veszik észre mások reakcióit, és nem is törődnek velük. Ritkán adnak teret a visszajelzéseknek, nem hagyják, hogy mások befejezzék a beszélgetést, és gyakran beleugranak.

Nem tudják megítélni a megfelelő pillanatot arra, hogy beszélgetésbe lépjenek.

Maguk is hosszú monológokat vezetnek kedvenc témáikról anélkül, hogy észrevennék a másik fél érdektelenségét. Ha van egy hobbijuk vagy kedvenc iskolai tárgyuk, akkor hatalmas mennyiségű információt képesek magukba szívni az adott témában, és a téma elismert szakértőjévé válnak.

A nagy szakértelem és a fanatizmus közötti képzeletbeli határvonal azonban nagyon vékony. Előfordulhat, hogy a vártnál jobban elveszítik az érdeklődésüket.

A beszéd hajlamos monoton lenni, mint például egy vers elszavalása, és elfordulnak, különösen beszélgetés közben. Nehezen fejezik ki magukat érzelmi téren és az érzések kifejezésében, mint például egy csók, egy simogatás, a szeretet kifejezése, akár szóban, akár nonverbális módon. A logikát részesítik előnyben az intuíció és az érzelmek rovására.

Néhányan nehezen értik meg a szimbolikus vagy kétértelmű kifejezéseket. Egyes metaforákat és vicceket szó szerint vesznek. Ez ahhoz vezethet, hogy a társaik körében gúnyolódással támadják őket. Zavarba hozza őket a szarkazmus, a humor, amit nem értenek.

Néha még azon is csodálkozhatunk, hogyan érthet félre egy gyermek egy ilyen egyszerű és triviális dolgot. Intellektuálisan rendben van, és néha kiemelkedik.

Rendellenességek az észlelés és a képzelet szintjén

Ezeknek a gyerekeknek a tudásszintje egyenesen magas. Nincs a legkisebb problémájuk a tények, technikai témák, matematikai feladatok érzékelésével.

Ugyanez nem mondható el az absztrakt dolgok érzékeléséről és a gyenge képzelőerejükről. A gyerekeknek az iskolában a művészeti órákon, a hittanórákon, a farsangon vagy az iskolai kirándulásokon lehetnek problémáik.

Az Asperger-szindrómás gyerekek az eddig megtapasztalt utakat részesítik előnyben, és a képzelőerő hiánya úgy tekintendő, mint a problémára való alternatív megoldások keresésének képtelensége.

A gyermek normából való kiemelése szorongáshoz, síráshoz, depresszióhoz és újbóli gátláshoz vezet. Egyszerűen fogalmazva: a gyermek kényelmetlenül és kellemetlenül érzi magát.

A legkisebb gyermekeknél ez a rutin iránti preferenciában nyilvánul meg. Ilyen például az, hogy ugyanazzal a játékkal alszik el, és nem tűri az újat, ugyanabból a tányérból és ugyanazzal a kanállal eszik, vagy ugyanúgy megy iskolába.

A későbbi életkorban ez az előre meghatározott napirendben és annak betartásában nyilvánul meg. Ha hirtelen, váratlanul megváltoznak a tervek, az a nagyobb gyermeket ugyanúgy felzaklatja, mint a kisgyermeket, és kellemetlenséget és szomorúságot okoz neki.

Az Asperger-szindrómás személyek számára az életben bekövetkező bármilyen változás, például egy késés, egy társadalmi esemény vagy egy lakóhelyváltoztatás általában rendkívül stresszes. Hasonló jellemzőkkel találkozhatunk a kényszeres kényszerbetegségben szenvedőknél is, de nagyobb mértékben, az átélt változással kapcsolatos súlyosabb érzésekkel.

A kényszeres-kompulzív típusú viselkedés sok Asperger-szindrómás gyermeknél inkább másodlagos jellemző.

Felsőbbrendű logikus gondolkodásuk azonban nem teszi lehetővé számukra, hogy úgy értsék az összefüggéseket, mint egy egészséges ember. Az autisták inkább a részletekre, környezeti jelzésekre koncentrálnak, amelyeket viszont egy egészséges ember esetleg észre sem vesz. Ezekből a töredékekből többszöri gondolati elemzés után rakják össze a fejükben az egészet. A végeredménynek azonban nagyobb a végső ára. A gondolatra való állandó összpontosítás miatt elveszítik a koncentrációt az iskolában, az előadásokon, a munkahelyen.

Az autistáknak logikusan és tudományosan kell megérteniük és kitalálniuk azt, amit egy egészséges ember egy jelből vagy szimbólumból (intuitíve) megértett.

Gyógyítható-e az Asperger-szindróma?

Az Asperger-szindróma nem gyógyítható. Ez egy fejlődési, genetikai rendellenesség (anomália) a jobb félteke területén. Akik ezzel az állapottal születnek, azok ezzel az állapottal öregszenek meg.

Az Asperger-szindrómás személy életét az oktatással, a társas érintkezés és a megfelelő kommunikáció elsajátításával lehet befolyásolni. Az Asperger-szindrómás gyermekek és emberek a fentiek ellenére teljes életet élnek. A pubertáskor veszélyeztetett. Fokozott óvatosságra van szükség, hogy a frusztráció, az elszigeteltség és a magány ne váljon a belsőleg szomorú gyermek öngyilkosságának okává.

Hogyan lehet felállítani a diagnózist?

Mivel a beszédképességek viszonylag normális korban, ésszerű életkorban kezdődnek a gyermeknél, az Asperger-szindrómát nagyon nehéz fiatal korban diagnosztizálni.

Az ebben a korosztályban lévő gyermekek nem különböznek jelentősen társaiktól. Az első jelek az óvodáskorban jelentkeznek, amikor a gyermek először kerül egy csoportba. Azonban még ezek a jelek sem utalnak az Asperger-szindróma végleges diagnózisára.

A végleges diagnózis felállításához a fenti triász valamennyi területén előforduló, a gyermeknél hosszabb időn keresztül megfigyelhető károsodásra van szükség. Általában évek számítanak hosszabb időnek.

Ha a gyermek viselkedése változatlan marad, sztereotip viselkedésmintákkal és a csoportban való elszigetelődéssel, akkor fel kell keresni a körzeti orvost. A konkrét gyanút el kell neki mondani, majd pszichológust kell felkeresni. Több ülés után a pszichológus vagy megerősíti, vagy megcáfolja a diagnózist.

Lehet, hogy nem tudta: Mivel agyi rendellenességről van szó, SPET (single photon emission thompgraphy) vizsgálat is lehetséges. Ez egyértelműen kimutatja, hogy az agyféltekék szerkezete nincs összhangban. Az agy jobb fele nem olyan, mint az egészséges egyéneknél.

Mit tegyen, ha gyermeke egyértelmű diagnózist kapott?

Az autizmussal és Asperger-szindrómával diagnosztizált gyermekek száma óriási mértékben növekszik, de az állapot megfelelő megközelítésével sok minden visszafordítható. Az Asperger-szindróma azonban nem nagyon észrevehető.

A nehézségek főként serdülőkorban jelentkeznek. Az Asperger-szindróma mögöttes problémái, különösen, ha a diagnózis megerősítést nyer, nagyrészt kezelhetőek. Számos szakértő felállította az Asperger-szindróma diagnosztikai kritériumait.

• A szülő szerepe kiemelkedő. A gyermek kötődése az egyik szülőhöz gyakran a szokásosnál erősebb. A szülő az a személy, akiben a gyermek megbízik, és akit tekintélyének tekint. Ha a gyermek már korai életkorban vagy a diagnózis felállításától kezdve teljes figyelmet kap, segíthetünk neki abban, hogy bizonyos mértékig leküzdje a társas érintkezéssel kapcsolatos akadályokat és gátlásokat. A gyermeket meg kell tanítani a helyes kommunikációra, különösen azáltal, hogy többször elmagyarázzuk neki, mit illik mondani.
• A képzelőerővel kapcsolatos problémák ellenére ez a pont nem minden érintettre vonatkozik. Sok Asperger-kóros író, művész, költő, festő vagy zenész. Ők is válhatnak elismert tudósokká vagy Nobel-díjasokká.
• Fontos szerepet játszik egy képzett pszichológus is, akinek van tapasztalata Asperger- vagy autista gyerekekkel. Ha a gyerek pozitív kapcsolatot alakít ki a pszichológussal, akkor már szinte nyert ügyünk van.
• A pszichológus szakmai szinten irányítja a gyermeket. Ha a gyermek együttműködik, ez a sikerhez vezető út. Vannak speciális magániskolák is. Az orvos és a pszichológus belátásán múlik, hogy ez az iskola megfelelő-e a gyermek számára, vagy jobb, ha a gyermek egy másik iskolába jár, mint ahová jelenleg jár.