Mi az a méhnyakkonizáció és hogyan végzik? Gyógyulás és terhesség

A méhnyakkonizáció egy olyan sebészeti eljárás, amely eltávolítja a kóros méhnyakszövetet. Mi okozza a méhnyak nem kívánt elváltozásait? Mikor van szükség az eljárásra és milyen kockázatokkal jár?

A méhnyak dióhéjban

A méhnyak egy domború, kör alakú képződmény, amely a méh és a hüvelycső között helyezkedik el. A méhnyakon egy keskeny csatorna halad át, amely a méhbe nyíló nyílást képez.

A nő a méhnyakat per vaginam tapinthatja, mivel a hüvelycső végén található. Menstruáció idején a méhnyakcsatorna kissé megnyílik, hogy a vér a méhből a hüvelybe áramolhasson, de az ellenkező irányba nem.

Ugyanakkor a méhnyak lehetővé teszi a hímivarsejtek átjutását a petesejthez. A méhnyak által termelt méhnyakváladék fontos szerepet játszik a peteérésben és a terhességben. Termékeny nyálkának is nevezik, mert javítja a hímivarsejtek átjárhatóságát és hosszú élettartamát.

Ezt követően, a terhesség során a méhnyak bezáródik és megtelik több váladékkal, ami lezárja a szülőcsatornát és megvédi a magzatot a külső környezetből származó fertőzésektől.

A terhesség alatt a méhszáj a baba védelmét szolgálja a koraszüléstől, ugyanakkor a megfelelő időben történő megnyílásával lehetővé teszi a szülés megindulását a nő természetes útján.

A méhnyak egészségének megelőzésének alapja a nőgyógyász által végzett rendszeres megelőző vizsgálat. A méhnyakat gyulladásos folyamat, polip, mióma, szexuális úton terjedő betegség vagy rákos megbetegedés veszélyeztetheti.

A konizáció indikációja elsősorban a HPV-vel fertőzött méhnyakbetegség.

HPV vírus

A humán papillomavírus (HPV) egy gyakori vírus, amely a bőrön keresztül és az interperszonális szexuális érintkezéssel terjed. A nők és férfiak akár 80%-a is többször is érintkezik a HPV-vel élete során.

A HPV-fertőzéses esetek körülbelül 20%-ában a betegség életveszélyessé vagy akár halálos kimenetelűvé is válhat. Ezért ajánlott a korai diagnózis és a szakorvos általi kezelés.

A humán papillomavírus HPV a méhnyakrákok több mint 95%-ának oka.

A HPV megelőzésének kulcsa az erős immunrendszer, a szexuális önmegtartóztatás, a nem diszkrét életmód, a szexuális védekezés, a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok és a HPV elleni védőoltás.

A HPV elleni védőoltást a nőnek a szexuális élet megkezdése előtt kell beadatni. Azonban azok a nők is beolthatók a HPV ellen, akiknek már volt szexuális kapcsolatuk. Nőgyógyásszal való konzultáció ajánlott.

Read also.

A HPV diagnózisa a méhnyakon

A HPV méhnyakvírus jelenléte közvetlenül a páciens méhnyakából egy speciális kefével vett citológiai kenetből mutatható ki. A méhnyak citológiai kenet a nőgyógyász által végzett megelőző vizsgálat része.

A citológiai vizsgálat segít kimutatni, hogy vannak-e nem kívánt elváltozások a méhnyakon. A legtöbb esetben ezek még azelőtt megjelennek, hogy a nőnél jelentkeznének az első tünetek. A vizsgálat kissé kellemetlen lehet, de nem fájdalmas.

A minta tényleges vizsgálata ezután abban a laboratóriumban történik, ahová a kenetet küldték.

A nőgyógyász által végzett rendszeres megelőzés megelőzi a méhnyak kóros elváltozásait, a rák előtti stádiumokat és a rák kialakulását.

Kóros elváltozások a méhnyakon

A méhnyakon lévő szövetek megváltozhatnak, és nem biztos, hogy azonnal méhnyakrákról van szó.

Ezekre a kóros elváltozásokra létezik egy szakmai skála. Ez határozza meg, hogy jóindulatú elváltozásokról van-e szó, amelyekhez elegendő a rendszeres ambuláns ellenőrzés és bizonyos életmódbeli változtatások.

Ezzel szemben bizonyos esetekben műtétre van szükség a megváltozott méhnyakszövet eltávolítására. Ha méhnyakkonizáció gyanúja merül fel, azt gyakran megelőző jelleggel végzik el, hogy a méhnyak elváltozásai ne alakuljanak át súlyosabb betegséggé.

Sok esetben nem közvetlenül méhnyakrákról van szó, hanem rákot megelőző elváltozásokról, az úgynevezett méhnyakdiszpláziáról. Ez a méhnyak nyálkahártyájában lévő rendellenes sejtek jelenlétét jelenti.

Szaknyelven a méhnyak ezen rákot megelőző elváltozásait méhnyak intraepiteliális neopláziának - CIN - nevezik.

A méhnyak diszpláziának 3 típusa van aszerint, hogy a nyálkahártya milyen vastagságú (rész) része érintett ebben a betegségben:

• enyhe CIN 1 diszplázia
• mérsékelt diszplázia CIN 2
• súlyos diszplázia CIN 3

A CIN 2 és különösen a CIN 3 esetében nagy a valószínűsége a későbbi méhnyakrák kialakulásának. A méhnyakszövet érintett részének eltávolításához műtét (konizáció) szükséges.

A méhnyakrák esetleges kialakulása több szakaszból álló folyamat. A normális sejtek rákos sejtekké való átalakulásában a méhnyaknyálkahártya legmélyebb rétegében lévő sejtek fertőzése döntő fontosságú.

A legtöbb esetben a nő nem tapasztalja a kezdeti tüneteket, és csak a nőgyógyász által elvégzett citológiai kenet után értesül a méhnyak elváltozásáról.

Előrehaladottabb stádiumban azonban konkrét tüneteket észlelhet:

• Erős menstruációs vérzés
• Gyenge cikluson kívüli vérzés
• Hosszú menstruációs fázis
• Fájdalmas közösülés
• Fájdalom az alhasi és kismedencei részen
• Szokatlan hüvelyi folyás
• Kellemetlen szag

Rendellenes méhnyakelváltozások megelőzése

A HPV-fertőzés és a méhnyaknyálkahártya rendellenes sejtjeinek kialakulásának megelőzése a HPV-fertőzés megszüntetése. A védett közösülés ezért elengedhetetlen a szexuális úton terjedő betegségek elleni védelemként.

A méhnyak egészségének megelőzése:

• Erős immunrendszer és immunitás
• Egészséges életmód
• Promiszkuitásmentesség
• Szexuális védelem
• HPV elleni védőoltás
• Jó intim higiénia
• Megelőző nőgyógyászati szűrések
• Az urogynecológiai gyulladások megszüntetése
• A dohánytermékek dohányzásának korlátozása

Méhnyakkonizáció

A méhnyak-konizáció egy rövid, gyakori sebészeti beavatkozás. A műtét során a méhnyakat bélelő kóros, nem kívánt szöveteket eltávolítják.

Az eljárást elsősorban a méhnyak HPV okozta rákot megelőző elváltozásainak eltávolítására alkalmazzák.

A konizáció a kóros szövetek eltávolítása egy képzeletbeli kúp alakjában. A kúp méretét a méhnyakszövetben lévő elváltozások kiterjedése és mélysége határozza meg. A megfelelően és kíméletesen elvégzett konizáció eltávolítja a HPV-fertőzött sejteket, és meghagyja az egészséges méhnyakszövetet.

A lehető legtöbb egészséges szövet meghagyása fontos a páciens jövőbeli terhessége szempontjából. A méhnyaknak elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a babát meglazulással és koraszüléssel.

A műtétet általában általános érzéstelenítésben (a beteg elaltatása után) vagy ritkábban helyi érzéstelenítésben (a test egy részének elzsibbasztása) végzik. A műtét előtt belső, műtét előtti vizsgálatra van szükség.

A méhnyakkonizáció jelenleg különböző módon végezhető: szikével, lézerrel, LEEP-vel vagy krioterápiával.

A LEEP (loop electro excision procedure) során egy kis speciális drótos kéziszerszámot használnak a megváltozott fertőzött szövetek eltávolítására. Alacsony feszültségű elektromos áramot használnak a kóros méhnyakszövet eltávolítására.

A LEEP során a kúpot elektromosan távolítják el. Az elektromos áram hatására a keletkező sebből származó vérzés is eláll.

Jelenleg ez a leggyakrabban alkalmazott módszer. Mind a súlyosabb, mind a kevésbé súlyos méhnyakelváltozások kezelésére alkalmazzák. A módszer előnye, hogy olyan nők számára is alkalmas, akik a jövőben terhességet terveznek.

A LEEP-eljárást általában rövid ideig tartó érzéstelenítésben végzik, és a páciens a beavatkozás napján hazamehet.

A lézeres konizáció műszeres lézer alkalmazásán alapul, amely elpárologtatja (eltávolítja) az elváltozott, sérült méhnyakszövetet. A páciens az eljárás napján hazamegy.

A szikés konizáció akkor megfelelő, ha a sérült szövet magasan és mélyebben a méhnyakcsatornába nyúlik. Ez a módszer azonban hátrányos, ha a nő a jövőben teherbe akar esni. A páciens az eljárást követően néhány napig kórházban marad.

A krioterápia olyan módszer, amely a hideg hatását használja ki folyékony nitrogén formájában. A szövetet lefagyasztják és így eltávolítják. Főleg enyhébb elváltozásoknál alkalmazzák, de hosszú gyógyulási időt igényel, ezért ritkán alkalmazzák.

Gyógyulás az eljárás után

Az eljárás rutinszerűségének és a modern sebészeti módszerek alkalmazásának köszönhetően a nyaki konizáció utáni felépülés viszonylag gyors és eseménytelen.

A beavatkozás után a méhnyak gyógyulása körülbelül 6 hétig tart. A felépülési időszak alatt célszerű korlátozni a túlzott fizikai aktivitást, valamint a szervezet fizikai és mentális megterhelését.

A beavatkozás után nem ajánlott fürdeni, szexuális kapcsolatot létesíteni, hüvelytampont használni vagy egyéb tárgyakat hüvelyszerte alkalmazni.

A műtét utáni enyhe vérzés vagy foltos vérzés előfordulhat. Ha a nő enyhén vérzik, használhat menstruációs betétet, de hüvelytampont nem.

Nem ajánlott uszodába, szaunába vagy wellness központokba járni, ahol fokozott fertőzésveszély áll fenn. Otthoni zuhanyozás megfelelő.

Ha a műtét utáni vérzés erősebb, mint a menstruáció, emelkedett a láz, vagy a nő szokatlanul bűzös szagú váladékot észlel, orvoshoz kell fordulnia.

Egyes esetekben a rákot megelőző elváltozások a beavatkozás után újra megjelenhetnek és kiújulhatnak. Ezért a műtét utáni állapot rendszeres ambuláns követést igényel.

Ritka szövődmények közé tartozik az erős hüvelyi vérzés kialakulása az eljárás alatt vagy a rövid posztoperatív időszakban.

Ugyanilyen ritka a gyulladásos posztoperatív szövődmények előfordulása, amely utólagos gyógyszeres kezelést igényel antibiotikum formájában. Elég ritkán előfordulhat a környező szervek sérülése.

Méhnyakkonizáció és terhesség

A méhnyak feladata, hogy a terhesség alatt a növekvő méh súlyát megtartsa. Állapota és szilárdsága ezért nagyon fontos. A méhnyak elsősorban a terhesség második felében van használatban, amikor a méh funkcionális lezárásaként szolgál, és fenntartja a magzat helyzetét a méhben.

Ezt követően, a születéskor a méhnyaknak meg kell nyílnia és kellően ki kell tágulnia ahhoz, hogy az újszülött át tudjon rajta haladni.

A beavatkozás előtt ezért a méhnyak egészségi állapotáról konzultálni kell a nőgyógyásszal és a sebésszel, aki tájékoztatja a pácienst a lehetséges műtét utáni kockázatokról és szövődményekről.

A méhnyak funkciója és állapota az eltávolított szövet mennyiségétől és a választott műtéti eljárástól függ.

Egy megfelelően és kíméletesen elvégzett konizáció a rákot megelőző elváltozások eltávolítására nem jelenti automatikusan azt, hogy nehéz vagy lehetetlen a fogamzás. A nőgyógyásszal és a sebésszel való konzultáció azonban szükséges.

A konizációs eljárás után ajánlott legalább hat hónapos szünetet tartani a konizáció és a terhesség között.