Masticha: A természet ereje egy olyan gyantába rejtve, amelyet már az ókorban is ismertek?

A maszticha egy egyedülálló és kortalan természetes anyag. Mi az a rendkívüli hatása ennek az anyagnak, amely nemcsak a tudósok, hanem a lakosság többi részének érdeklődését is felkeltette? A Földközi-tenger vidékén őshonos fa gyantás váladéka többet rejt, mint gondolnánk.

A maszticha vagy masztixgumi egy természetes gyanta, amelyet több mint 2500 éve gyógyászati célokra használnak.

Mi az a masztix és mi az eredete?

A masztiche egy szárított gyantás exudátum, azaz a Pistacia lentiscus fa szárából vagy ágaiból származó váladék.

Ezt a gyantát a növény szárának vagy ágainak elvágásával nyerik, amely során a gyanta a sérült részekből szivárogni kezd.

Legalább 10 ml/kg illóolajat tartalmaz, tehát oleorezinről (gyanta és olajok keveréke) van szó.

A Balkánon a masticha, mastixa vagy mastic gum szinonimák alatt ismert, a szakirodalomban gyakran "Chios masticha" néven említik, éppen a Chios szigetéről való származása miatt.

Híosz sziget Görögország ötödik legnagyobb szigete, az Égei-tengeren fekszik, és elsősorban a masztixgumi exportjáról ismert.

Híosz szigete, különösen annak déli, Mastichochoria nevű része (amelyet 24 falu képvisel), a világ legnagyobb masztixgumi forrása. Mastichochoria mészköves talaja ideális feltételeket biztosít a masztixfák termesztéséhez és a gyanta előállításához.

A masztixfák termesztése és a masztixgyanta gyűjtése a terület kulturális örökségének részét képezi.

Chiosról évente mintegy 250 000 kg masztixot exportálnak, elsősorban Franciaországba, az Egyesült Államokba, Szaúd-Arábiába, az Egyesült Királyságba és Ausztráliába.

1997 óta a chioszi masztixot bejegyezték az oltalom alatt álló eredetmegjelölések nyilvántartásába (OEM). 2014-ben a chiosi masztix-termesztés felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Honnan származik a masticha?

A Pistacia lentiscus az Anacardiaceae növénycsaládba tartozik, természetes élőhelyei a Földközi-tenger partvidékei, Portugália és a trópusi Afrika.

A pisztácia fává vagy sűrű bokorrá nőhet. 1-8 m magasra is megnőhet. Örökzöld kétlaki növény.

A P. lentiscus fajt csak nemrégiben ismerték el és vették fel az Európai Gyógyszerkönyv monográfiáiba.

A levelek 1-4 cm hosszúak, bőrszerűek, lándzsa alakúak vagy tojásdadok, a felső oldalukon sötétzöldek, az aljukon világosabbak.

A virágok egyivarúak, egész alakúak, fülre hasonlítanak, sárgásak (női virágok) vagy lilás-vöröses színűek (hím virágok). Szélbeporzásúak.

A pisztácia termése egy kb. 4 mm nagyságú, egyetlen magot tartalmazó fürt. A gyümölcs színe a fejlődés során zöldről pirosra és feketére változik. A gyümölcs fekete színe az érettséget jelzi. A gyümölcsnek szinte nincs jelentős használati értéke.

A masztixfa nagyon lassan nő, a teljes érettséget körülbelül 40-50 éves korában éri el. 5. és 6. életévétől képes masztixot termelni. A maximális termés 15 éves korban érhető el. 70 éves kora után a gyantatermelés jelentősen csökken.

A gyantatermelést tekintve a hímivarú fák és cserjék termelékenyebbek.

A masztix előállításának legfontosabb lépése maguknak a fáknak az előkészítése. Június közepétől július elejéig a fák körüli talajt alaposan megtisztítják, kiegyenesítik és előkészítik a csepegtető masztix betakarítására. A talajt finom kőporral borítják be, hogy sima felületet hozzanak létre.

Hogyan történik a masztix betakarítása?

A fa és környezetének alapos előkészítése után július és augusztus folyamán levágják a főágak kérgét. A "kentos"-nak nevezett vágások a törzs aljánál kezdődnek és felfelé haladnak.

A levágott törzsek vagy ágak viszonylag friss váladéka ragacsos, áttetsző nedvként jelenik meg, amely a fa alatt lévő előkészített talajra csöpög. 15-20 nap múlva, az időjárási viszonyoktól függően, szabálytalan alakúvá keményedik.

Egy teljesen kifejlett P. lentiscus fa évente körülbelül 1 kg gyantát képes termelni.

Keményedés után a gyanta kristályos, elveszíti keserű ízét és erősen aromás (gyantaillatú).

Ekkor a gyantát összegyűjtik, először a nagy darabokat, majd az aprókat. A gyantát vízzel átmossák, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket. Ezután szétválogatják és osztályozzák az egyes szemcsék színe és mérete szerint.

A gyantát fadobozokba helyezik, és hűvös helyen tárolják, amíg el nem érkezik a feldolgozás ideje.

A masztix begyűjtésének népszerű alternatív módszere ma már a "folyékony begyűjtés". Ebben az eljárásban a faágak vágásait etilén nevű anyaggal vonják be, amely elősegíti a gyanta képződését. A masztixot ezután illóolajokban gazdag folyékony pasztaként gyűjtik be.

Hogyan néz ki a maszticha?

A masztix szemcséi sárga vagy zöldes színűek, kerek vagy körte alakúak és körülbelül 3 mm átmérőjűek.

A szemek alakja különbözteti meg egyértelműen a masztichot a szandarak gyantától (a Tetraclinis articulata fa gyantája), amelyet a valódi masztix gyanta hamisítására használnak.

A masztix szemcséi törékenyek, enyhén balzsamos illatúak, terpentin ízűek és rágáskor plasztikussá válnak.

A sandarac szemek rágáskor szemcsések maradnak, kesernyés ízűek és nem hajlamosak plasztikus masszát képezni, ami egyértelműen megkülönbözteti őket a masztixszemcséktől.

Kémiai szempontból a maszticha több alapvető összetevőből áll, de teljes összetételét még nem sikerült megállapítani.

• Triterpének
• Monoterpén szénhidrogének, 20 % oxigén monoterpének és szeszkviterpének
• Polifenolok, fitoszterolok
• Természetes polimerek

Masticha és gyógyászati felhasználása

Maga a masztix és az emberi szervezetre gyakorolt hatásainak kimutatása már több évtizede tudományos vizsgálatok tárgya. Ez idő alatt a masztixot és annak hatásait számos alkalommal tesztelték különböző javallatokban, azaz számos kóros állapot kezelésében.

Ahhoz, hogy a masztixot, mint minden más gyógyászati potenciállal rendelkező anyagot, orvosi felhasználásra engedélyezzék, biztonságosságát és hatékonyságát egyértelműen bizonyítani kell.

A masztixot már az őskor óta használják az emberek körében és különböző célokra (különösen gyógyászati célokra). Biztonságosságát tehát hosszú távú használata igazolta.

Az úgynevezett hagyományos használatról beszélünk.

Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy általános gyógyászati felhasználása van. Terápiás hatásai bizonyos állapotokra korlátozódnak.

Milyen egészségügyi problémák esetén biztonságos a kenőcs használata?

Jelenleg a kenőcs használata hivatalosan csak két javallatra engedélyezett és ajánlott.

Ezeket az ajánlásokat az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), az Európai Unióban működő gyógyszerek fő szabályozó hatósága teszi.

Az Európai Gyógyszerügynökség által a kenőcs használatára jóváhagyott javallatok (táblázat)

A masticicha fenti javallatokban való alkalmazásának biztonságosságát számos tudományos vizsgálat igazolta.

A kenőcs belsőleges alkalmazása

Az első említett indikációban a kenőcs belső használatra szolgál, azaz szájon át (orális alkalmazás) adják be. A kenőcsöt por alakban veszik be.

Kisebb emésztési zavarok enyhítésére a kenőcsöt felnőttek és idősek szájon át is bevehetik.

• Egyszeri adagban 0,5-1 g naponta kétszer vagy
• napi egyszeri 1-2 g-os adagban

Az EMA nem javasolja a kenőcs szájon át történő alkalmazását 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében. Ennek oka, hogy ebben a korcsoportban történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok.

Az ajánlott alkalmazási időtartam 2 hét.

Ez az alkalmazási időtartam figyelembe veszi, hogy a kezelést nem orvos felügyeli. Ha a kenőcs alkalmazása során az emésztési zavarok tünetei továbbra is fennállnak, orvoshoz vagy szakképzett egészségügyi szakemberhez kell fordulni.

Milyen egyéb lehetséges hatásai lehetnek a kenőcsnek?

A piacon ma már elég sok kenőcsöt tartalmazó termék van forgalomban. Ezek a termékek szabadon kaphatók.

Különböző formákban találhatók, például a fent említett por formájában, de kapszula, rágótabletta, kivonat, olaj vagy víz formájában is.

Az olajat a chios-i masztixból vízgőz-desztillációs eljárással nyerik ki, a masztix-víz pedig a desztillációs eljárás terméke, vizes kivonat.

E termékek gyártói számos egyéb, a szervezetre gyakorolt jótékony hatásról nyilatkoznak.

A masztix antimikrobiális hatásai

A mikroorganizmusok elleni hatás a masztichéban található bizonyos anyagok jelenlétén alapul. Ezek egyrészt megakadályozzák a mikroorganizmusok növekedését, de képesek elpusztítani is őket. A masztiché Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumokkal szemben is aktivitást mutat.

Az antimikrobiális hatás elsősorban a maszticheolajnak tulajdonítható, ami az alfa-pifen tartalomnak köszönhető.

A maszticha és annak Helicobacter pylori elleni hatása

Tudományos tanulmányokat végeztek a mastix Helicobacter pylori elleni hatásának vizsgálatára is, amely baktérium gyulladásos gyomorbetegséget okoz, és gyomorfekélyhez vezethet.

Bár több vizsgálat is megerősítette a Helicobacter pylori elleni antibakteriális hatást, és a kenőcs képes volt kiirtani a baktériumot a szervezetből, nem határoztak meg ajánlásokat az ebben az indikációban történő alkalmazására vonatkozóan.

Ennek oka az volt, hogy monoterápiában még nagy dózisú masztix sem érte el a baktérium megfelelő mértékű elpusztítását. Ezért a masztix szupportív terápiaként alkalmazható a bevált antibiotikum-kezelés hatékonyságának növelésére, például kialakult antibiotikum-rezisztencia esetén.

A maszticha az érelmeszesedés megelőzéseként

A maszticha összetevőinek jellegéből adódóan antioxidáns hatásúnak tartják. A fitoszteroloknak nevezett összetevők ellensúlyozzák az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidációját, ami az érelmeszesedés potenciális kockázata.

Így a maszticha ellensúlyozza az ateroszklerotikus plakkok kialakulását az erekben, az érelmeszesedés és a kapcsolódó szívbetegségek kialakulását.

A masztix antimikrobiális (beleértve az antibakteriális) és antioxidáns hatását még mindig csak kísérleti szinten tárgyalják, és még tudományos vizsgálatok tárgyát képezi.

E potenciális hatásokon kívül a masztika szív- és májvédő hatását, rákellenes hatását vagy vércukorszint-csökkentő hatását is vizsgálták. Ezeket a tulajdonságokat azonban nem sikerült bizonyítani.

Van-e mellékhatásveszély a kenőcs használatakor?

A masztix alkalmazásával kapcsolatban nem találtak releváns bizonyítékot a mellékhatásokra. Ezért viszonylag jól tolerálhatónak tekinthető.

Az alkalmazás egyetlen ellenjavallata a kenőccsel szembeni esetleges túlérzékenység.

A kenőcs biztonságosságát terhes és szoptató nőknél még nem állapították meg. Ezért általában ajánlott a kenőcs használatát ebben az időszakban elkerülni.

A kenőcs külsőleges alkalmazása

Az EMA által a kenőcs használatára jóváhagyott második javallat a nem súlyos bőrgyulladás és a nem súlyos bőrsebek tüneteinek kezelése. Ebben az esetben külsőleges alkalmazásról van szó.

Bőrproblémák és bőrhibák esetén a kenőcs félszilárd, 9-11%-ban oldószerben vagy olajban porított növényi összetevőket tartalmazó készítmények formájában alkalmazható. Naponta háromszor vékony rétegben kell felvinni az érintett területre.

A kenőcs külsőleges alkalmazása 12 év alatti gyermekeknél nem ajánlott.

Ha a bőrproblémák tünetei egy hét masztikkal történő kezelés után is fennállnak vagy súlyosbodnak, orvoshoz vagy szakképzett egészségügyi szakemberhez kell fordulni.

A kenőcs használata a bőrproblémák kezelésére számos előnnyel jár.

Jótékony tulajdonságainak köszönhetően nincsenek mellékhatásai, azaz nincs bőrirritáció, viszketés, bőrgyulladás, bőr depigmentáció stb.

Milyen egyéb felhasználási módjai vannak a kenőcsnek?

A kenőcsöt tartalmazó termékeknél egyéb lehetséges külső felhasználási módok is szerepelnek.

Használat a száj- és foghigiéniában

E tekintetben a kenőcs hatásait emelik ki, mint például a baktériumok szaporodásának csökkentése a szájüregben, a fogkő csökkentése és a fogszuvasodás megelőzése, a gyulladás megelőzése, a rossz lehelet megszüntetése, valamint a baktériumok és gombák elleni hatása.

Olyan termékekben is megtalálható, mint a fogkrémek és szájvizek.

Másrészt a rágókenőcsnek az a hatása, hogy fokozza a nyáltermelést, masszírozza az ínyt és tornáztatja az ínyt, ami hatással van annak egészségére és a fogak általános állapotára.

Használat a kozmetikumokban

A maszticha a kozmetikai és higiéniai termékek széles skálájának kedvelt összetevőjévé vált. Bőr- és testkozmetikumokban használják.

A kozmetikumokhoz hozzáadott masztichaolajnak öregedésgátló, védő és hidratáló hatása van. Ajánlott a problémás bőr, például a pattanásos bőr ápolásában, valamint a bőrön lévő mitesszerek elleni küzdelemben.

A masztichi víz revitalizálja a fáradt bőrt és védelmet nyújt az irritáció ellen.

A masztix antibakteriális és gombaölő hatását a kozmetikumokban is használják.

A masztix felhasználásának viszonylag széles listája, akár az élelmiszer- és kozmetikai iparról, akár az egészség helyreállítására való felhasználásáról beszélünk, több száz év alatt alakult ki.

Ez idő alatt jelentős mennyiségű feljegyzés és írott forrás gyűlt össze, amelyek leírják a kenőcs tulajdonságairól és hatásairól szóló tapasztalatokat és bizonyítékokat.

A kenőcs már a Krisztus előtti idők óta foglalkoztatja az érdeklődőket, és néhány igazán érdekes indikációban alkalmazták vagy vizsgálták a hatását.

Mikor kezdte el tehát a masztiff írni a történetét?

Egy pillantás a történelembe

A kenőcs használatára tett első kísérleteket leíró adatok mélyen a történelembe nyúlnak. Az első nevek, akiket a kenőccsel és a hatásainak magyarázatára tett kísérlettel kapcsolatba hozunk, Hippokratész, Dioszkoridész és Galénosz.

Az ókori görög orvos, Hippokratész már a Kr. e. 4. században beszámolt a chioszi kenőcs tulajdonságairól, és ajánlotta használatát, különösen jellegzetes íze és gyógyító hatása miatt.

Ugyanezek az ajánlások jelentek meg az ókori orvosok, Dioszkoridész és Galénosz írásaiban néhány évtizeddel később, a Kr. u. 1. és 2. században.

A dokumentumokból kiderül, hogy a masztix volt az ókor első természetes rágógumija, amelyet fogtisztításra és a lehelet frissítésére használtak.

Ezenkívül a masztikát egyszerű kozmetikai készítmények összetevőjeként használták az arc és a test tisztítására. Végül, de nem utolsósorban számos gyógyszerkészítmény hatóanyagaként is szolgált.

A nemzetközi gyógyszerkönyvek számos, masztixot tartalmazó gyógyszerkészítményt tartalmaztak.

Ezenkívül Dioszkoridész leírta a Chios matischa gyógyhatásait a Materia Medica című művében, amely a gyógyításra használt anyagok gyógyító tulajdonságairól összegyűjtött ismeretek és megfigyelések gyűjteménye.

A masztichát emésztési zavarok, vérproblémák és elhúzódó köhögés esetén ajánlotta. Azt is megállapította, hogy a maszticha nyugtatóként (nyugtató, félelmet és szorongást megszüntető anyag) hat. Kiemelte a masztichaolaj méhpathológiában való alkalmazását is.

A masztichicha néhány felhasználási módjának táblázatos összefoglalása az évek során

A kenőcs számos más esetben is történelmi felhasználásra talált. Nemcsak orvosi felhasználása volt, hanem nagyon gyakran az élelmiszer- vagy kozmetikai ipar része volt.

A kenőcsök használatára további példák:

• Belső használat hasmenés elleni gyógyszerként, összehúzó hatása miatt.
• Az elveszett étvágy helyreállítására
• A szájüreg gyulladásos betegségeire
• Édességek vagy italok összetevőjeként
• Fűszerként a mediterrán konyhában
• Parfümök összetevőjeként

Mi a jelenlegi helyzet Európában és a világon?

A masztichát legalább két évszázada széles körben használják a világon és Európában.

Görögországban és a Földközi-tenger térségében például jelenleg a bőrgyógyászatban (különösen seb- és égésgyógyítóként), a fogászatban vagy kozmetikai termékek összetevőjeként használják.

Por alakban gyakran használják főzéshez, sütéshez vagy cukrászathoz összetevőként. A mastixolaj különösen népszerű aromás tulajdonságai miatt, például italokban. Fagylalt és joghurt előállításához is használják.

A legelterjedtebb kereskedelmi termék minden bizonnyal a masztix rágógumi.

A mediterrán térségben, Törökországban, Irakban és Iránban a gyógyszertárakban adják ki a masztixot és a belőle készült termékeket, sőt az orvosok közvetlenül is használják.

Végül, de nem utolsósorban a masztixot iparilag is felhasználják a ragasztók és lakkok gyártásában, különösen kiváló ragasztó tulajdonságai miatt, valamint a műanyag- és gumiabroncsgyártásban. A textil- és festékiparban színstabilizátorként hasznos.