K-vitamin és K2-vitamin: Milyen hatásai vannak? Hol található meg az élelmiszerekben?

Mi a K-vitamin és a K2-vitamin? Milyen hatásai vannak, és miért fontos az ember számára? Mi okozhat K-vitamin hiányt és túlsúlyt, és milyen természetes források állnak rendelkezésre az élelmiszerekben?

A K-vitaminról azt mondják, hogy kulcsfontosságú tényező a véralvadásban.

Már 1936-ban felfedezték, köszönhetően a csirkéknek. Azok, amelyeket zsírszegény étrenddel etettek, jelentősen nagyobb vérzési arányban szenvedtek. Ez arra késztette a tudósokat, hogy kutassák eredetét.

A K-vitamin feloldódik a zsírban. Ebben az esetben nem szívódott fel kellőképpen. Az eredmény alacsony alvadási képesség volt.

Mivel a K-vitamint felfedezésekor a véralvadással hozták összefüggésbe, nevét a német"Coagulation" szóból kapta.

A K-vitamin a természetben két formában fordul elő, mint:

• K1-vitamin - más néven filokinon.
• K2-vitamin - más néven menakinon.

A K2-vitamint kémiai szerkezete alapján tovább osztják két altípusra. Az ún:

• Rövid láncú.
• hosszú láncú

A K-vitamin egy harmadik, szintetikus formában is megtalálható, K3-vitamin néven. A vitamin ezen formájának azonban számos káros hatása van. Ezek közé tartozik a vér hemolízise (a vörösvértestek lebomlása). A májra is toxikus hatással van.

Egyes szakirodalmak a K4-vitamint is említik. Ez a K3-vitamin redukált formája.

K1- és K2-vitaminok és funkcióik az emberi szervezetben

A K-vitaminnak számos hatása van a szervezetünkben. Bár a K1- és a K2-vitamin hatásai jelentősen eltérnek egymástól. Ezért most kifejezetten mindkettő hatását vizsgáljuk.

A K1-vitamin egyik legismertebb hatása a véralvadásban való részvétele. A K1-vitamin részt vesz a véralvadási faktorok aktiválásában.

Ezek a következők:

• A II. alvadási faktor - más néven protrombin.
• VII., IX. és X. véralvadási faktorok

valamint a C és S véralvadásgátló fehérjék.

A K-vitamin elsősorban a májban tárolódik és koncentrálódik. A máj tehát e vitamin tartalékaként szolgál. A K-vitamin azonban gyorsan elfogy a véralvadási faktorok előállítása során.

Ha nem táplálék (vagy étrend-kiegészítők) formájában juttatjuk be, például korlátozott étrend esetén, a tartalékai néhány napon belül kimerülnek.

Az újszülöttek röviddel a születés után K1-vitamint kapnak, akár egyszeri injekció formájában, akár hosszabb távon, cseppentve, szájon át történő adagolással. Ez a kezelés megakadályozza a vitamin hiányából eredő, potenciálisan halálos vérzéseket.

Ez a vérzés előfordulhat a következők során:

• A születést követő első 24 órában - más néven korán. Ez a jelenség nem gyakori. Általában olyan gyógyszerek okozzák, amelyeket az anyák a terhesség alatt szedtek. Ilyen gyógyszerek közé tartoznak:
  • antiepileptikus gyógyszerek - karbamazepin, fenitoin, barbiturátok
  • tuberkulózisellenes gyógyszerek - izoniazid, rifampicin
  • antibiotikumok - cefalosporinok
  • vérhígítók - warfarin

K1-vitamin-profilaxis nélkül azonban ez a halálos vérzés is előfordulhat.

• Az újszülött életének első hetében - más néven klasszikus.

De azt is tudjuk.

• Késői - ami a baba második hete és a hatodik hónapja között fordulhat elő.

Az újszülöttek alacsony K1-vitamin-szintje elsősorban a placentán való alacsony K1-vitamin átjutás miatt alakul ki.

Az a tény, hogy az anyatej nagyon alacsony K1-vitamin-tartalmú, valamint az újszülött emésztőrendszerének éretlensége szintén hozzájárul ehhez az állapothoz. Ez alacsony felszívódást okoz.

A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a K1-vitamin antioxidáns hatással is rendelkezik szervezetünkben. Ezt a tevékenységet azonban a warfarin hatása csökkenti.

A K-vitamin elősegíti az ATP termelését is a mitokondriumokban. Ez segít, ha mitokondriális diszfunkció lép fel.

A K2-vitamin fontos szerepet játszik a következőkben:

• szív- és érrendszeri betegségek
• a csontfejlődésben és a csonttörések kezelésében
• krónikus vesebetegség
• és bizonyos rákos megbetegedésekben

Ugyanakkor jelentős hatással van a következőkre is:

• májbetegség
• szervezetünk immunreakcióira
• neurológiai betegségek
• de az elhízásra is

K2-vitamin és szív- és érrendszeri betegségek

A kalciumionok lerakódása az erekben olyan folyamat, amely betegségeket okoz szervezetünk szív- és érrendszerében.

A jelenlegi kutatások szerint szervezetünk védőmechanizmusát, amely megakadályozza a kalcium lerakódásának folyamatát az erekben, specifikus fehérjék biztosítják. Ezek a fehérjék azonban a K2-vitamintól függenek. A K2-vitamin tehát védő funkciót tölt be az erek meszesedésének kialakulásában.

A K2-vitaminnal történő kezelés után is megfigyelhető volt az erek rugalmasságának javulása, és az artériák megkeményedésének visszafejlődése is. A vizsgálatokban a betegeket K1-vitaminnal is kezelték, de a hatás csak a K2-vitamin esetében volt kimutatható.

Még számos vizsgálat van folyamatban különböző szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő betegeken. Ezért valószínű, hogy a közeljövőben más diagnózisok is lesznek, amelyekre a K2-vitamint javasolni fogják.

K2-vitamin és csonttörések

Ma már jól ismert, hogy a K2-vitamin javítja a csontok minőségét. Ez csökkenti a csonttörések kockázatát is. Ezeket az eredményeket számos, 50 év feletti betegeken végzett vizsgálat támasztja alá.

A K2-vitamin fontos a csontfejlődés szempontjából azoknál a gyermekeknél is, akik genetikai mutáció miatt K2-vitamin-hiánnyal születnek. Ebben az esetben K2-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítőket és gyógyszereket kell adni.

Ugyanakkor további vizsgálatok még folynak annak pontosabb tisztázására, hogy a K2-vitamin milyen szerepet játszik a csontok fejlődésében, egészségében és fenntartásában.

K2-vitamin és cukorbetegség

Tanulmányok megerősítették, hogy a K2-vitamin-kiegészítők hosszú távú alkalmazása csökkenti a cukorbetegség kockázatát.

A legnagyobb, 38 000 20 és 70 év közötti férfi és nő bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy napi 10 µg K2-vitamin szedése 7%-kal csökkentette a cukorbetegség kockázatát.

Nem tisztázott azonban az a pontos mechanizmus, amellyel a K2-vitamin csökkenti ezt a kockázatot.

Talán az oszteokalcin K2-vitamin általi aktiválásával függ össze. Az oszteokalcin a hasnyálmirigy béta-sejtjeire hat, és így befolyásolja az inzulintermelést.

Következésképpen a K2-vitamin vélhetően hatással van a glükózanyagcserére.

K2-vitamin és rák

Számos vizsgálatban a K2-vitamint kiegészítő kezelésként adták rákos betegeknek. A vizsgálatok kimutatták, hogy a K2-vitamin megakadályozta számos rákos sejtvonal növekedését és áttétképződését.

Egyes esetekben a rák kialakulása még meg is szűnt, vagy a betegek teljes remisszióba kerültek.

Érdekes módon a K2-vitamin hatása nem korlátozódott egy adott ráktípusra. Hatását a betegség több típusánál is megfigyelték.

K2-vitamin és májbetegség

A K1-vitamin májban betöltött szerepét már korábban ismertettük ebben a cikkben. De mi a helyzet a K2-vitaminnal és annak májra gyakorolt hatásával? Úgy tűnik, hogy a K2-vitamin regeneráló hatással van a májsejtekre. Az őssejtekből származó májsejtek érését és képződését is befolyásolja.

És mivel képes gátolni a rák kialakulását, ezért a májrák esetében is hatásosnak bizonyult. A K2-vitamin mindkét esetben hatásos volt. Akár alkoholos májcirrózisról, akár nem alkoholos májcirrózisról volt szó.

Hasonlóképpen csak a májcirrózisban is vizsgálják pozitív hatásait.

K2-vitamin és krónikus vesebetegség

A K-vitamin hiánya krónikus vesebetegségben fordul elő. Kutatások kimutatták, hogy a K2-vitamin szedése javította a veseartériák működését.

Ugyanakkor ez a kezelés megakadályozta a további kalciumlerakódást (az úgynevezett meszesedést) a veseartériákban. Mindkét folyamat hozzájárul a vesefunkció javulásához.

A K2-vitamin-kezelés a glomeruláris szűrési sebesség javulását is kimutatták.

A K2-vitamin és az immunrendszer

A K2-vitamin a K1-vitaminhoz képest csökkentette az immunrendszer aktivált sejtjeinek számát. Ezért a K2-vitaminnak immunszuppresszív hatást tulajdonítottak. Ezt a hatást például atópiás dermatitiszben lehetne kihasználni.

Ez azonban további vizsgálatokat igényel.

K2-vitamin és neurológiai betegségek

Egy tanulmány leírja a K2-vitamin csökkent szintjét a szklerózis multiplexben szenvedő betegeknél az egészséges önkéntesekhez képest.

Leírta továbbá a K2-vitamin neuronális differenciálódásban betöltött funkcióját és az agysejtek védelmére gyakorolt hatását.

A K2-vitamin szintje korrelált a neurológiai görcsökkel és a látóideg elváltozásaival is. Ezek a vizsgálatok tehát arra utalnak, hogy a K2-vitamin nagyon fontos szerepet játszik nemcsak a neurológiai fejlődésben, hanem annak betegségeiben is.

K2-vitamin és elhízás

Az embereken végzett vizsgálatokban a testsúly javulását mutatták ki a K2-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítők szedése esetén. Javulást mutattak ki más paraméterekben is, mint pl:

• derékkörfogat - a derék-csípő arány kiszámítása
• testfelépítés
• zsigeri zsír mennyisége
• a cukorbetegség progressziója

Összességében elmondható, hogy a K2-vitamin pozitív hatással van a glükóz- és zsíranyagcserére. Azonban további kutatásokra van szükség e tekintetben is.

K1- és K2-vitamin és előfordulásuk az élelmiszerekben

K1-vitamin

A K1-vitamin főként a zöld leveles zöldségekben és a növények zöld részeiben található meg. A zöld gyümölcsökben kevésbé fordul elő.

A K2-vitamint baktériumok termelik, ezért főként olyan élelmiszerekben található meg, amelyek előállításához baktériumokat használnak - erjesztett termékekben.

A K1-vitamin fő forrásai a következők:

• Zöldségek, pl:
  • 96,7 µg/100 g.
  • Savanyú káposzta - 22,4 µg/100 g
  • káposzta - 75,3 µg/100 g
• Gyümölcsök, többek között:
  • 15,7-27 µg/100 g.
  • kiwi - 33,9-50,3 µg/100 g
  • zöld és vörös szőlő - 13,8-18,1 µg/100 g

Előfordul azonban a következőkben is:

• cékla - 568 µg/100 g
• kelkáposzta - 75,3 µg/100 g
• brokkoli - 146,7 µg/100 g
• pörkölt szójabab - 57,3 µg/100 g
• vagy sárgarépalé - 25,5 µg/100 g

A fenti gyümölcsökön kívül K1-vitaminhoz juthatunk a következőkből is:

• áfonya - 14,7-27,2 µg/100 g
• szeder - 14,7-25,1 µg/100 g
• aszalt füge - 11,4-20,0 µg/100 g
• de aszalt szilvából is - 51,1-68,1 µg/100 g

A diófélék között a képviselői között a forrása:

• fenyőmag - 33,4 és 73,7 µg/100 g között.
• kesudió - 19,4 és 64,3 µg/100 g között.
• és a pisztácia - 10,1 és 15,1 µg/100 g között.

Más gyümölcsök és diófélék nagyon kis mennyiségben tartalmaznak K1-vitamint.

A hús és a hal K-vitamin-tartalma nemcsak az állatfajtól, hanem a hús eredetétől is függ.

A húsban található K1-vitamin legfontosabb forrásai a következők:

• szarvas karaj - 2,4 µg/100 g
• marhamáj - 2,3 µg/100 g

A halforrások közül a következő fajok a leggazdagabbak K1-vitaminban:

• makréla - 0,5 µg/100 g
• vagy akár angolna - 1,3 µg/100 g

A K1-vitamin zsírban oldódó vitamin, így a táplálékkal történő bevitelből történő felszívódása zsírban gazdag étrend mellett megnő.

A K-vitamin a vékonybélben szívódik fel, majd a vérrel a májba szállítódik.

A K1-vitamint a máj veszi fel, és gyorsan távozik a véráramból. A máj a K1-vitamin felhasználásával alvadási faktorokat szintetizál.

Ezzel szemben a K2-vitamin hosszabb ideig marad a véráramban, és a csontszövetek és az érszövetek veszik fel.

K2-vitamin

Ami a K2-vitamint illeti, az erjesztett termékek a K2-vitamin fő forrása, legyen szó húsról vagy tejtermékről.

A legnagyobb mennyiségű K2-vitamin (985 ng/g) a natto nevű japán élelmiszerben található, amelyet szójabab baktériumokkal történő erjesztésével állítanak elő.

Az erjesztett termékeken kívül K2-vitamin található még a következőkben is:

• csirkehús - 10,1 µg/100 g
• tojássárgája
• kemény sajtok
• savanyú káposzta
• marhahús - 1,9 µg/100 g
• de a lazachúsban is

A fent felsorolt élelmiszereken kívül a következő élelmiszerek is magas K2-vitamin-tartalmúak:

• marhamáj - 11,2 µg/100 g
• és sertésmáj - 1,8 µg/100 g

A halak a leggazdagabbak K2-vitaminban:

• a K1-vitaminhoz hasonlóan az angolna - 63,1 µg/100 g.
• sima lepényhal - 5,3 µg/100 g
• lazac - 0,6 µg/100 g

A K2-vitamint azonban bélbaktériumaink is termelik az emésztőrendszerben.

K1- és K2-vitamint egyaránt tartalmazó élelmiszerek

A savanyú káposzta a K1- és K2-vitamin mindkét formájának legideálisabb forrása.

• K1: 22,4 µg/100 g
• K2: 5,5 µg/100 g

Ami a sajt K-vitamin-tartalmát illeti, annak mennyisége különböző gyártási tényezőktől függ, amelyek közül az egyik az érlelési idő.

Ez elsősorban az erjesztési folyamat hosszától, de a felhasznált baktériumok jellegétől is függ.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egyik sajt sem tekinthető önálló K2-vitamin-forrásnak.

Az európai sajtok közül a K1-vitamin legmagasabb szintjét a fajtáknál találták:

• Roquefort - 6,56 µg/100g
• Pecorino - 5,56 µg/100g
• Brie - 4,55 µg/100g
• de más fajták is

A K2 ismét főként a következő vitaminokat tartalmazta:

• Munster - 80,1 µg/100 g
• Camembert - 68,1 µg/100 g
• Gamaloste - 54,2 µg/100 g
• de Ementhal és Roquefort is

K-vitamin és napi bevitele

A K1-vitamin napi bevitele nincs pontosan meghatározva.

A férfiak esetében 65 µg/nap és 120 µg/nap között változik.

Nők esetében 55 µg/nap és 90 µg/nap között változik.

A kutatások azt mutatják, hogy a táplálékkal történő napi K1-vitamin-bevitel teljesen elegendő az ajánlott napi bevitel fedezésére. Sok esetben ez a bevitel magasabb, mint az ajánlott napi bevitel.

Egészséges felnőtteknél még nem figyeltek meg K1-vitaminhiányt.

A K2-vitamin esetében azonban a táplálékkal történő bevitel nem elegendő. Az ajánlott napi adagnak csak mintegy 25 %-át kapjuk meg az élelmiszerekből.

Ezért ajánlott a K2-vitamin bevitelét étrend-kiegészítőkkel és gyógyszerekkel növelni.

Jelenleg azonban nincs pontos referencia napi K2-vitamin-bevitel.

Ami a mellékhatásokat illeti, ezeket nem figyelték meg az étrendi bevitel során. Bár felmerülhet az az aggodalom, hogy a túlzott bevitel túlzott vérrögképződéshez vezet, ennek az ellenkezője igaz.

A K-vitamin rendkívül nagy dózisai emberekben hipotrombinémiát (csökkent vérrögképző képesség) okoztak. Állatokban a nagy dózisok vérzéshez és azt követő vérszegénységhez vezettek.

Általában a mellékhatások közé tartozhatnak a kisebb gyomor-bélrendszeri zavarok. A K2-vitamin-kiegészítőkkel kapcsolatban bőrkiütésekről számoltak be. Ezek a kezelés után megszűntek.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a K-vitamin szintetikus formájának - a K3-vitaminnak - számos súlyos mellékhatása van. Ezek elsősorban a kémiai szerkezetéből adódnak.

K-vitamin és vérhígítók

A warfarin, a vérhígító az úgynevezett kumarin szájon át szedhető véralvadásgátlók csoportjába tartozik.

A warfarint eredetileg patkányméregként használták. A patkányok elvéreztek, miután lenyelték.

A warfarin K-vitamin-antagonistaként működik.

A K-vitamin átalakulásának gátlásával beavatkozik az alvadási faktorok termelésébe. Ez a hatás tehát az alvadási faktorok csökkent termelését eredményezi. A végeredmény a véralvadásgátló hatása.

A warfarin azonban nincs hatással a véráramunkban már kialakult véralvadási faktorok (II., VII., IX. és X. faktorok) hatására. Ezért hatása csak akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, ha a meglévő alvadási faktorok már kimerültek.

A K-vitaminban gazdag étrend hatása a warfarin hatására már régóta ismert.

Különösen a zöld zöldségekben gazdag étrend, a különböző csökkentő étrendek és a K-vitamin-kiegészítők alkalmazása járult hozzá az antikoaguláns terápia sikertelenségéhez.

A bevitt K-vitamin mennyisége 25 és 6 000 µg/nap között mozgott.

Egy másik vizsgálat megerősítette, hogy a 250 µg/napnál több K-vitamint kapó betegeknél csökkent a warfarin kezelésre való érzékenység. 250 µg-os tabletta egyszeri bevétele nem befolyásolta a warfarin hatását azoknál a betegeknél, akik már stabilan kapták ezt a kezelést.

Az egy hétnél hosszabb ideig tartó kezelés azonban már befolyásolta a warfarin hatását. Ezért növelni kellett a warfarin adagját.

Azonban a multivitamin-készítményekkel is óvatosan kell bánni, amelyek sok esetben K-vitamint is tartalmaznak. A warfarint szedő betegeknek ezért óvatosnak kell lenniük ezekkel. Akár most kezdi, akár szedi, akár nemrég hagyta abba a multivitaminok szedését.

A kezelőorvost is tájékoztatni kell arról, hogy Ön véralvadásgátló kezelést kezd vagy szed.

Sok warfarint szedő betegnek azonban nagyon alacsony a K-vitamin-szintje. Ez főként a táplálkozási korlátozások miatt van így.

Vizsgálatok azonban megerősítették, hogy ha a szervezetünkben alacsony a K-vitamin koncentrációja, akkor még kis dózisú K-vitamin bevitele is nagy hatással lehet a warfarin hatására.

Ezért a véralvadásgátlóval kezelt betegeknél lassan elhagyják az alacsony K-vitamin tartalmú diétákat. Az ideális az állandó diéta követése.

Az utóbbi években azonban az egyén genetikai adottságait is vizsgálták. Kiderült, hogy ez is befolyásolja a K-vitamin véralvadásgátló hatását. Egyszerűen fogalmazva, ha két beteg egyszerre ugyanazt a mennyiségű warfarint és K-vitamint szedi, a szervezetük válasza eltérő lehet.

Végezetül szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a K-vitamin több mint 80 éve ismert, elsősorban a véralvadásban betöltött fontos funkciója miatt.

A K-vitamin különböző formáinak számos hatása még nem teljesen tisztázott. Ezért minden bizonnyal még mindig nagy lehetőségeket rejt magában a különböző típusú betegségek és azok kezelése szempontjából.