Hogyan lehet az asztmát ellenőrzés alá vonni és enyhíteni: öt pontban

Az asztma világszerte problémát jelent, a felnőttek 3-5%-át és a gyermekek akár 10%-át is érintheti. A következő 5 évre vonatkozó hipotetikus becslések szerint ez a szám majdnem megduplázódik.

Az asztma gyakoriságának növekvő tendenciája bizonyos mértékig a gyengébb társadalmi osztályokból származók számának növekedésével is magyarázható, és természetesen a casus socialis.
E csoportok életkörülményei is tökéletes kiváltó vagy kiváltó okai a betegségnek.
Ugyanakkor ez az a csoport, ahol az asztma nagyon rosszul kontrollálható.
A közép- és felsőbb osztályok oktatása nem okoz problémát.

Az asztmát egyszer és mindenkorra kordában kell tartani!

Az asztma okairól és kockázati tényezőiről való kellő ismeretek ellenére az esetek száma növekszik. Ennek oka a fent említett csoportok, akik vagy nem törődnek az egészségükkel, vagy nincsenek meg az ehhez szükséges eszközeik, vagy a betegek magas kockázatú csoportjába tartoznak.

Az asztmás betegek globális számának ijesztő számai ellenére jelentősen nőtt a betegséggel kapcsolatos ismeretek száma, megváltozott a betegség megítélése, és nem utolsósorban hatékonyabbá vált a kezelés és a krízisintervenció.

Ezek az orvosi fejlesztések a betegek számára számos lehetőséget biztosítanak arra, hogy az asztmát ellenőrzésük alá vonják, és minimális korlátozásokkal teljes életet élhessenek.

A cikk későbbi részében megtudhatja, hogyan teheti ezt meg.

Mi az asztma, hogyan jelentkezik, mi okozza?

Az asztma bronchiale vagy más néven hörgőasztma a légutak, különösen a hörgők krónikus gyulladásos betegsége. A betegséget a hörgőfa hiperaktivitása okozza, ami a hörgők (bronchiolák) szűkülését és egyben a váladék túltermelését eredményezi.
Végül a légutak szűkülése és egyidejű elzáródása légzési nehézségeket okoz.

Fontos:
Az asztmás roham jellemzően kilégzéskor sípoló hanggal jelentkezik, amit stridornak nevezünk.
Ha stridor nélkül jelentkezik asztmás roham (légszomj egyéb tünetekkel), és auskultációval (fonendoszkóp) nem hallható kóros jelenség vagy légzési zörej, akkor "csendes mellkasról" beszélünk.
A "csendes mellkas" az állapot előrehaladását és komoly veszélyt jelent. A beteg közvetlen halálveszélynek van kitéve.

Az asztmás roham tipikus tünetei

Az asztmás roham az asztma progresszív súlyosbodása, azaz különböző tényezők hatására fellépő légszomj. A rohamok gyakorisága nem minden betegnél azonos. Egyeseknél hetente többször, másoknál havonta egyszer fordul elő.

Az asztma osztályozása a tünetek gyakorisága szerint:

1. az asztma időszakos formája - a tünetek szórványosan jelentkeznek, és a tüdőfunkció nem károsodott.
2. az asztma tartós formája - a tünetek gyakoriak és a tüdőfunkció károsodott.

Táblázat a hörgőasztma alapvető tünetegyüttesével:

Magas kockázatú beteg vagyok?

A fenti csoporton kívül vannak olyan betegek, akiknek az asztmája kicsit nehezebben kontrollálható. Ezekben az esetekben a beteget nemcsak a betegségről, hanem a hirtelen kialakuló és a vele járó lehetséges következményekről is fel kell világosítani.

Veszélyeztetett betegek:

• Azok a betegek, akiket a múltban légzési nehézségek miatt szedáltak, intubáltak és mesterséges tüdőlélegeztetésre kellett helyezni.
• olyan betegek, akiknek a kórtörténetében súlyos asztma súlyosbodása volt, amely intenzív osztályra való felvételét igényelte.
• olyan betegek, akiknek az elmúlt egy évben legalább egyszer volt akut kórházi felvételük.
• olyan betegek, akiket a sürgősségi orvosi ellátás eredménytelensége miatt az elmúlt egy évben többször is kezeltek.
• alacsony dózisú kortikoszteroidot szedő betegek
• olyan betegek, akiknek a gyógyszeradagját ismételten meg kellett emelni.
• gyógyszerfüggő betegek
• olyan betegek, akik nem kapnak inhalációs kortikoszteroidot.
• engedetlen betegek (a gyógyszeres kezelés elmaradása, a gyógyszeres kezelés időszakos alkalmazása, pszichiátriai betegek - szorongás, depresszió).

A bronchiális asztma negatív tényezői és kiváltói

A bronchiális asztma születhet vele vagy felnőttkorban szerezhető meg. Endogén és exogén tényezők hatására szenzibilizált (túlérzékeny) egyénnél alakul ki. Az ilyen egyént szenzibilis egyénnek is nevezik.

Olvassa el a magazin cikkét is.

A szenzibilizáció folyamata a méhen belüli fejlődés során, de az élet során is bekövetkezik. A heterogén genetikai hajlam és a környezeti hatások kölcsönhatása vezet a kialakulásához.

Az asztma kialakulását befolyásoló tényezők:

• genetikai hajlam
• fertőző ágenseknek (vírusok, baktériumok, gombák, paraziták) való kitettség
• poros környezetben való élet (tartós, ismétlődő)
• kémiai füstök rendszeres belélegzése (fertőtlenítőszerekkel és egyéb illékony anyagokkal való munka)
• allergéneknek való kitettség

Asztmás betegnél a roham kialakulását befolyásoló tényezők:

• Túlzott fizikai aktivitás (lihegés sportolás után).
• pszichés izgatottság, zaklatottság, stressz, erős érzelmek (a rohamot a szapora légzés okozza)
• kísérő légúti betegségek (vírusos, bakteriális, gombás, parazitás)
• hideg levegő (tél, hideg szél, fagyasztóban végzett munka)
• vegyi füstök belélegzése (aceton a zsírtalanítóban, tisztítószerekben, fertőtlenítőszerekben)
• aktív dohányzás, füstös környezetben való tartózkodás
• poros környezetben való élet (járdák söprögetéséből származó por, fokozott gépjárműforgalom)
• atkákkal, élősködőkkel, penészgombákkal teli környezetben élés (régi házak, nyaralók)
• állatokkal teli környezetben élés (állatszőr, tolltakaró)
• pollenek, fűfélék (gyakori kinti séták a pollenszezonban, rossz pollenvédelmi intézkedések)
• a hisztamin felszabadulását elősegítő élelmiszerek fogyasztása (érlelt sajtok, tejtermékek, citrusfélék, bor)
• bizonyos szulfitokat, metataszulfitokat, tartrazinokat tartalmazó tartósítószerek (szárított gyümölcsök, halkonzervek, garnélarák)
• bizonyos gyógyszerek használata (nem-szteroidális antiflogisztikumok - ibalgin, aszpirin, béta-blokkolók - metoprolol).

Jól kontrollált bronchiális asztma kezelése

Nem szabály, de a rosszul kontrollált asztmás betegek többsége önsanyargató.
Sajnálatosan keveset tudnak a betegségről, csak akkor fordulnak orvoshoz, ha állapotuk jelentősen romlik, nem szedik a gyógyszereiket, és teljesen kerülik a rizikófaktorokat.

Ahhoz, hogy asztmáját jól kontrollálhatóvá tegye, mindenekelőtt erős akaratra van szüksége. Ha ez megvan, csak kövesse ezt az öt szabályt, és máris Öné lesz a főszerep.

Fontos figyelmeztetés:
A rosszul kontrollált vagy kontrollálatlan asztma spontán pneumothoraxhoz vezethet.
A rosszul kontrollált vagy kontrollálatlan asztma exacerbációhoz, légzés- és keringésleálláshoz vezet!

Olvassa el továbbá: Asztmás asztmás betegeknek az asztmás betegségei és az asztmás betegségei.

1. Ismerje meg tökéletesen a betegségét

Ahhoz, hogy egészséged ura legyél, jól kell ismerned a betegségedet. Az, hogy tudod, hogy az asztma fulladást okoz egy cigaretta elszívása után vagy a pollenszezonban, nem elég. Minden egyes asztmás betegnek ennél többet kell tudnia.

A körzeti orvosnak vagy a tüdőgyógyásznak általában nincs ideje arra, hogy a járóbeteg-rendelőben elmagyarázza Önnek a betegség teljes patofiziológiáját. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezek tele vannak betegekkel. Ezért az orvos által adott információk csak marginálisak.

A felvilágosítást komolyan kell venni. Fontos, hogy ismerje a kockázatokat és a következményeket, amelyekkel szembesülhet.
Egy könyv vagy egy adott témával foglalkozó szakanyag tanulmányozása az interneten nem vesz sok időt igénybe, és megmentheti az életét!

2. Ne felejtse el rendszeresen felkeresni orvosát, és elvégeztetni a szükséges vizsgálatokat!

Az asztmásoknak a megelőző orvosi vizsgálatok mellett nem szabad megfeledkezniük a tüdőgyógyászati kontrollról és a rendszeres tüdővizsgálatokról sem. A szűrések és vizsgálatok gyakorisága a beteg állapotától függően egyéni. A következő vizsgálat időpontját mindig az aktuális állapot és az eredmények alapján határozza meg az orvos.

Ennek betartása a beteg felelőssége, és természetesen azonnali orvosi segítségért kell folyamodnia, ha az állapot a vizsgálatok között rosszabbodik.

A spirometriát alapvizsgálatnak tekintjük. A spirometria a tüdő vizsgálata. Ez alapján az orvos meghatározza annak működőképességét.

A spirometria a következőkre összpontosít:

• az artériás vér oxigéntelítettségének vizsgálata vagy meghatározása
• a tüdőkapacitás, azaz a tüdő által belégzés után befogadni képes levegőmennyiség vizsgálata
• a tüdőből kilégzéskor kiáramló levegő mennyiségének vizsgálata

A spirometrián kívül a betegek más vizsgálatoknak is alávetik magukat, például fizikai terheléses teszteknek, egésztest-pletizmográfiának, hörgőtágító teszteknek vagy a tüdő gázdiffúziós kapacitásának mérésének.

3. Ne hanyagolja el az előírt kezelést

Az asztmás kezelést be kell tartani. Az előírt gyógyszereket vagy rendszeresen, vagy szükség szerint kell szedni!
A farmakológiai kezelés számos asztmaellenes gyógyszert tartalmaz.

Az asztmaellenes szereket két alapvető csoportra osztják:

1. a görcsoldó gyógyszerek, amelyek rövid felezési idővel rendelkeznek - a hörgőket tágító és lumenüket növelő gyógyszerek.
2. hosszú hatású gyulladáscsökkentők - csökkentik a hörgőnyálkahártya gyulladását.

A görcsoldó gyógyszereket (úgynevezett hörgőtágítók) nem rendszeresen használják, de minden asztmásnál mindig kell, hogy legyenek. Ide tartoznak a béta- és az antikolinerg szerek. Általában spray (ventolin) vagy akár szirup vagy tabletta formájában vannak.
Asztmás roham esetén használják, amikor a hörgők beszűkülnek. A gyógyszer belégzésével azok ismét kitágulnak, és megkönnyítik a légzést. A gyulladást nem kezelik.

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek közé tartoznak az inhalációs, de a szisztémás kortikoszteroidok (dexametazon), a leukotriének (montelukaszt), a kromonok (kromoglikát) és egyes hosszú hatású hörgőtágítók (teofillin).

Ezeket a gyógyszereket asztmakontrollernek is nevezik. Egyrészt kezelik az asztmát, másrészt megakadályozzák az allergének által kiváltott hörgőszűkületet.

A biológiai kezelések is segíthetnek.

4. Kerülje az asztmát súlyosbító tényezőket.

A cikkben már ismertettük a különböző endogén és exogén tényezőket, amelyek kiváltják és súlyosbítják a hörgőasztmát. Mindezek a tényezők allergénként hatnak az arra fogékony egyénre.

Ezeknek a tényezőknek a kerülése kulcsfontosságú a kezelésében. Ez még az asztma nem gyógyszeres kezelésének is tekinthető.

Mit kell kerülnie egy asztmásnak?

• Túlzott fizikai megterhelés (maraton, lépcsőn futás)
• erős érzelmek következtében fellépő pszichés zaklatottságot (stressz, sírás, nevetőgörcs)
• az esetleges fertőzés forrását (beteg ember)
• hideg levegő (hosszú séták a szélben télen)
• vegyi füstök belélegzése (hajszőkítés, tisztítás vegyi és irritáló szerekkel)
• dohányzás, de a túlzottan füstös környezetben való tartózkodás is (bárok, kocsmák, éjszakai klubok)
• poros környezetben való tartózkodás (a városközpontokban, ahol fokozott a gépjárműforgalom)
• atkákkal, parazitákkal, penészgombákkal teli környezetben való tartózkodás (régi házak, nyaralók).
• állatokkal teli környezetben élni (kutyákat, macskákat vagy madarakat tartó barátoknál)
• pollenek (a pollenszezonban a lehető legkevesebbet kell sétálni, és be kell tartani a pollenekre vonatkozó óvintézkedéseket).
• a hisztamin felszabadulását elősegítő élelmiszerek fogyasztása (érlelt sajtok, tejtermékek, citrusfélék, bor).
• bizonyos szulfitokat, metaszulfitokat, tartrazinokat tartalmazó tartósítószerek fogyasztása (szárított gyümölcsök).
• bizonyos gyógyszerek szedése (nem-szteroidális antiflogisztikumok - ibalgin, aszpirin, béta-blokkolók - metoprolol).

5. Ellenőrizze saját maga az állapotát otthonában - önellenőrzés

Az asztma aktuális állapotának monitorozására egy kilégzési áramlásmérőnek nevezett készüléket használnak. Ez a készülék a kilégzési csúcsáramlási sebességet méri. Ez azt jelzi, hogy a beteg tüdejéből milyen sebességgel lélegez ki levegőt.

A gyakorlatban nagy jelentősége van. Segít a betegnek a légúti elzáródás korai felismerésében és így a terápia hatékonyságának ellenőrzésében.
A laikusok otthoni használatának egyszerűsítése érdekében az eredményt három alapvető színzónában színkódolták.

A légzésfunkciós készülék színzónáit tartalmazó táblázat a leírással együtt

Hogyan kell használni a légzésfunkciós készüléket?

Az otthoni monitorozás nagyon egyszerű. Maga a készülék egy hőmérőre hasonlít, egy alapskálával és egy mozgó mutatóval. Használata hasonló ahhoz, mintha egy szívóedénybe fújna.

A (készülékhez mellékelt) szájkosarat kell a készülékbe helyezni.

Használat előtt a mutatónak mindig a kiindulási (nulla) helyzetbe kell állnia.
A vizsgálatot csak állva szabad elvégezni!

A páciensnek mély levegőt kell vennie (teli tüdővel), és a műszert a szájába kell helyeznie. A páciensnek ajkaival körbe kell tekernie a műszert, hogy a levegő ne tudjon kiszökni. A tüdőből a lehető legtöbb levegőt a műszerbe kell kilélegezni.
Ezt követően az eredményt a színes zónákkal ellátott skálán kell leolvasni (fenti táblázat).