Hogyan függ össze az endometriózis és a meddőség + Egyéb tünetek és egészségügyi problémák

Az endometriózis a jóindulatú daganatok (nem rosszindulatú daganatok) egyik fajtájának tekintett női betegség, pontosabban krónikus, szisztémás, ösztrogénfüggő gyulladásos betegség.

A női lakosság 5-15%-át érinti. A szülőképes korú női betegek vannak túlsúlyban, de bármely korosztályba tartozó nők és lányok megbetegedhetnek.

Érdekesség: A serdülő nőknél jelentkező endometriózist először 1929-ben írták le. A legfiatalabb ismert beteg, akinél ez a betegség eddig előfordult, egy óvodáskorú kislány. Endometriózisról számoltak be még Künster-szindrómás betegeknél is, akiket a méhnyálkahártya hiánya és sterilitás jellemez. Érdekesség, hogy ösztrogénnel kezeltprosztatarákos férfiaknál is beszámoltak róla.

Az endometriózis hatása a nők életminőségére

Az endometriózis kezdetben a betegség enyhe, tünetmentes formájaként jelentkezhet. Ebben a stádiumban a betegnek nincsenek problémái, így lehet, hogy nem is tud betegségéről. A diagnózisról általában nőgyógyászati vizsgálat során szerez tudomást.

A közepesen súlyos formák elsősorban az alhasi és kismedencei területen okoznak fájdalmat, és általában a has vagy a keresztcsonti régióba, egészen a végbélig kisugároznak.

A fájdalom a menstruáció és a közösülés során intenzívebb, ezért problémát jelenthet az egészséges szexuális életben. A fájdalmas közösülés a nő részéről a partner elutasítását okozza. Egyes esetekben elhidegüléshez vezet.

A legsúlyosabb esetekben a fájdalom olyan erős, hogy korlátozza a páciens szokásos tevékenységét. A nő képtelen normálisan működni fájdalomcsillapító gyógyszerek nélkül.

A fájdalom mellett a nő szervezetében gyulladásos elváltozások és a szövetek olyan mértékű hegesedése következik be, amely meddőséghez vezethet. Az endometriózis akár a meddőség gyakori okának is tekinthető.

Mi az endometriózis és miért fordul elő?

Az endometriózis egy olyan betegség, amelyet a méhben jellemző lokalizációján kívüli funkcionális és méhen kívüli endometrium (mirigyek és stróma) megjelenése jellemez.

A méhnyálkahártya lerakódásait a szív és a lép kivételével mindenhol leírták. Leggyakrabban a hashártyában (a hasüreg bélését borító hártya), a petefészkeken és a petevezetékeken, valamint a rectovaginális septumban (a hüvely és a végbél közötti septum) találhatók.

A méhnyálkahártya a méhen kívül "funkcionális". A plazmában bekövetkező hormonális változásokra reagál, ezért rendszeres ciklikus változásokon megy keresztül. Szórványosan a lerakódások "hamis szövetből" (nem funkcionális) állnak.

A méhnyálkahártya-lerakódások kezdetben apró, halvány papulákból állnak, amelyek színe vörösre, később barnára vagy feketére változik. A betegség előrehaladtával a szövet a méhnyálkahártya-kórosodás helyén károsodik, hegesedik, majd zsugorodik.

A végső stádiumban a fagyott kismedence nevű állapot lép fel. Az atipikus lerakódások saját érellátással rendelkeznek, és a Douglas-tér (a méh és a végbélnyílás közötti tér) eltűnését okozzák.

Az endometriózis alapelmélete

Az endometriózis okai multifaktoriálisak (genetika, hormonok, fertőzések, trauma, műtét...). Több elmélet is létezik azonban.

1. Az implantációs elmélet (az úgynevezett Sampson-elmélet) szerint a menstruációs ciklus során retrográd (fordított) vérzés következik be. Az endometriumsejtek a petevezetékeken keresztül jutnak a hashártya (peritoneális) üregbe, ahol később beágyazódnak.
2. A metaplasztikus elmélet (Meyer elméletének is nevezik) a peritoneális mezothelium (a hashártya sejtbélés) azon képességére utal, hogy endometriumszövetté (a méhnyálkahártyára jellemző szövet) alakuljon át. Ezt a folyamatot metaplasztikus átalakulásnak is nevezik.
3. Az indukciós elmélet (az úgynevezett Müller-elmélet) feltételezi, hogy a Müller-csatorna fejlődése során a kismedence szöveteiben maradványsejtek maradnak. Bizonyos helyzetekben előfordulhat az indukció (kialakulás és átalakulás) funkcionális endometriumszövetté.
4. Az immunváltozási elmélet (az ún. Dmovsky-elmélet) az endometriózis kialakulását a sejtes immunitás mechanizmusaihoz köti. Egyre több szakértő hajlik erre az elméletre. Az elmélet az immunrendszer sejtjeinek funkcionális változásaira utal. Ezek a sejtek normális esetben felismerik és elpusztítják a beültetett endometriális sejteket. Ha ezek megzavarodnak, a pusztítás elmarad, és endometriózis alakul ki.
5. A luteinizálódott, meg nem szakadt tüsző elmélet azon alapul, hogy a luteinizálódott tüsző nem szakad meg. Ezért csökken az ösztrogén és a progeszteron koncentrációja a hasüregben. E hormonok csökkent koncentrációja növeli az endometrium beágyazódásának kockázatát ezen a részen.
6. A transzportelmélet az endometriózis kialakulását a vér- és nyiroksejteket használó transzportpályával magyarázza. Ez az elmélet azért alakult ki, mert a távolabbi szervekben, például a tüdőben lévő endometrium előfordulását a korábbi elméletek nem tudták megmagyarázni.

A betegség kialakulásának kockázati tényezői

Számos olyan kockázati tényező van, amely elméletileg befolyásolhatja az endometriózis kialakulását. Ezeket a tényezőket nem szabad félvállról venni. Ha bármelyiket tapasztalja, vigyáznia kell.

Az endometriózis kockázati tényezői közé tartoznak:

• genetikai hajlam (gyakori a családi előfordulás)
• szülőképes korú nők (20-45 év)
• faji hovatartozás (a japán nőknél a legmagasabb az előfordulási gyakoriság, őket követik a kaukázusi nők, a fekete nőknél pedig a legalacsonyabb az előfordulási gyakoriság).
• rövid menstruációs ciklus (27 napnál rövidebb ciklus)
• menstruációs ciklus zavarai (hypermenorrhoea, dysmenorrhoea)
• nőgyógyászati betegségek (ciszták, policisztás ovárium szindróma)
• egyéb betegségek
• nőgyógyászati beavatkozások (orvosi beavatkozás, a méhen kívüli méhnyálkahártya mirigyeket érintő műtét)
• meddőség (gyakori a terhességet szándékosan késleltető vagy meddő nőknél)
• gyógyszeres kezelés (főként ösztrogénkezelés)
• traumás mechanizmus (hasi és kismedencei trauma a hashártya károsodásával)
• pszichológiai trauma (stressz, pszichológiai trauma, főként szexuális jellegű - bántalmazás)

Milyen tünetei vannak az endometriózisnak?

Az endometriózis korai szakaszában lévő nőknél előfordulhat, hogy a betegségnek semmilyen jele nem mutatkozik. A kismedencei fájdalom és a tartós teherbeesési problémák azonban jellemzően a betegség tüneteinek tekinthetők.

A tünetek azonban nagyon egyéniek, és az endometriális lerakódások elhelyezkedésétől, méretüktől, kiterjedésüktől, valamint a betegség stádiumától függően változhatnak. Ez gyakran vezet téves diagnózishoz.

Táblázat az endometriózis stádiumaival:

Az endometriózisra jellemző megnyilvánulások

A tünetmentesség nem jelenti automatikusan azt, hogy a betegnek a betegség enyhe formája van. A tünetmentes betegeknél gyakran találtak kiterjedt ektópiás endometriumleleteket. Ezzel szemben a súlyos manifesztációjú betegeknél a leletek minimálisak voltak. Ennek oka, hogy a fájdalom kialakulásában több mechanizmus is szerepet játszik (a prosztaglandinok hatása, a környező szövetek és idegvégződések elnyomása és ischaemiája).

Az endometriózis megnyilvánulásai:

• krónikus fájdalom az alhasban
• krónikus kismedencei fájdalom az esetek 50-60%-ában.
• krónikus fájdalom a keresztcsonti régióban
• krónikus fájdalom a keresztcsonti régióban
• kellemetlen érzés a végbél területén, akár a végbélbe nyilalló fájdalom is.
• gyakori vizelési inger (pollakiuria)
• a bélmozgás zavara, subileosis
• az esetek 50-90 %-ában erős menstruációs fájdalom(dysmenorrhoea)
• fájdalom a nemi közösülés során(dyspareunia)
• az ovuláció és a menstruáció zavara
• fogamzási problémák, meddőség
• meddőség (magzatképtelenség, ismételt vetélések)

Miért és mikor okoz meddőséget az endometriózis?

Az endometriózis viszonylag gyakori oka a nők meddőségének. Az endometriózis és a meddőség közötti közvetlen kapcsolat megítélése azonban meglehetősen összetett. Más lehetséges okokat is figyelembe kell venni.

Mindazonáltal igaz, hogy az ebben az állapotban szenvedő nők akár 50%-ának gondot okoz a teherbeesés.

Az endometriózisban szenvedő betegek meddőségének oka általában a gyulladás, amely hegszövetet hagy maga után a petevezetékben, és hormonális egyensúlyzavarokat okoz. A hegesedés és a gyulladás utáni összenövések a petevezeték elzáródásához vezethetnek.

A meddőség ovulációs zavarok, a sárgatest károsodott működése vagy a tapadási folyamat (kopás) miatt is előfordulhat.

A beültetett méhnyálkahártya-sejtek körüli gyulladásos folyamat toxikus hatással van az ivarsejtekre és az embrióra, alkalmatlan körülményeket teremtve a rögzüléshez és a túléléshez.

Az endometriózisban szenvedő betegek meddőségét leggyakrabban befolyásoló tényezők:

1. Immunológiai hatások - Az endometriumellenes antitestek fokozott termelődése zavarja a megtermékenyítési folyamatot, ami az immunitás megváltozott sejtes és humorális összetevőit eredményezi.
2. Biokémiai hatások - A prosztaglandinok magas szintje zavarokat okoz a petevezeték motilitásában, ami annak beszűkülését, sőt teljes elzáródását eredményezi. Emellett befolyásolják a luteális diszfunkciót (a sárgatest idő előtti eltűnése), valamint károsítják a petesejtek rögzülését és szállítását.
3. Endokrinológiai hatások - A meddőséget befolyásoló hormonális hatások sokfélék. Ezek közé tartozik a luteális elégtelenség, a kisebb tüszőnövekedés, a kisebb tüszőméret, az anovulációs ciklusok, a Graaf-féle tüszőrepedés hiánya.

Milyen kezelési lehetőségek vannak a meddőség kezelésére endometriózisos betegnél?

Nem minden endometriózisos beteg automatikusan meddővé válik. Ez azonban nagy arányban (akár 50%-ban) előfordul.

Az ezen alattomos betegség okozta meddőséget kétféleképpen kezelik, sebészi úton és asszisztált reprodukciós technikákkal.

A betegség I. és II. stádiumában lévő endometriózis esetében a meddőség miatt sebészeti kezelés javasolt, nevezetesen az endometriózis lerakódásainak ablációja (leválasztása) és adhesiolízise (a tapadások felszakítása). Ez egy viszonylag hatékony kezelés, amely növeli a nő esélyét a teherbeesésre. A betegség magasabb stádiumaiban ez az eljárás nem ajánlott, vagy hatékonysága jelentősen csökken.

Az asszisztált reprodukciós technikák meglehetősen népszerűek, és sok meddő nő keresi őket. Ezek a méhen belüli megtermékenyítés (in vitro megtermékenyítés). Ez a módszer sok esetben hatékony. Jelentősen növeli a terhesség esélyét és ezáltal a születések számát.

• IVM módszer - E módszer segítségével az éretlen petesejteket közvetlenül a petefészekből veszik, és a nő testén kívül érlelik meg. Az érés embriólaboratóriumokban történik, a megfelelő embriófejlődéshez szükséges speciális oldatban. Az egész folyamat 24-48 órát vesz igénybe. Az érett petesejt így felkészül a férfi spermiummal történő megtermékenyítésre. A megtermékenyítés egy mikropipetta segítségével történik, amellyel a spermiumot közvetlenül a petesejtbe juttatják. Ezt az eljárást intracitoplazmatikus spermiuminjekciónak nevezik. Ennél a módszernél minimálisan használják a stimulációhoz szükséges gyógyszereket.
• IUI módszer - Ez a legegyszerűbb módszer az asszisztált reprodukcióra. A spermiumot közvetlenül a páciens méhébe juttatják be egy transzfer katéter segítségével. Az eljárást peteérés idején és előzetes hormonális előkészítés után végzik, ami növeli a teherbeesés és a magzat kihordásának esélyét.