Burnout-szindróma: Ön is érintett? + Hogyan lehet leküzdeni?

A burnout-szindróma kifejezés az összeomlás szélén álló lelkiállapotra utal.

Kulcstényező a felelősségek felhalmozódása, azok meg nem birkózása és a fokozatosan növekvő stressz. Fizikai nehézségek csatlakoznak és együttesen holtpontot teremtenek.

Főként pszichológiai, részben fizikai és szociális szinten jelentkező tünetekből tevődik össze.

Bármikor és bármelyikünkben jelentkezhet.
Finoman, lassan fejlődik. Az ember személyiségének apránként történő felmorzsolódását okozza.

Ha nem vesszük észre időben, és nem tesszük meg a szükséges lépéseket, a hatása katasztrofális lehet.

A leggyakrabban feltett kérdések:
Mi a kiégési szindróma?
Mik az okai és a tünetei?
Kezelhető-e, és hogyan lehet leküzdeni?
Ebben a cikkben választ adunk.

A kiégési szindróma története

Fáradtság, kimerültség, teljesítménycsökkenés, stressz, álmatlanság, frusztráció, elégedetlenség... és még sorolhatnánk. Ezek olyan állapotok, amelyeket nem csak ma ismerünk. A régmúltban is jól ismerték az emberek. A mentálisan megterhelő állapotok és annak lehetősége, hogy nehezen tudjuk kontrollálni őket, megterhelő az emberi személyiségre mint olyanra.

A kiváltó tényezők előrehaladása és az egyén képtelensége, hogy megbirkózzon velük és kezelje őket, a psziché túlzott megterhelését eredményezi, ami a fizikai egészségben is tükröződik.

Herbert Freudenberger

A burnout-szindrómát először 1974-ben Herbert Freudenberger amerikai pszichoanalitikus írta le, aki a Journal of Social Issues című folyóiratban publikálta. Ez a cikk hívta fel a burnout-szindróma iránt a többi pszichológus figyelmét, és izgatta fel őket, akik példátlan érdeklődést tanúsítottak a téma iránt.

Az érdeklődés körforgása vezetett a burnout-szindróma következő részletes meghatározásához.

A kiégés, kimerültség, kiégés azonban már e publikáció előtt is ismert volt. Jelenleg ugyanannak a problémának több definíciója is létezik. Az okok, az általa érintett szintek (mentális, fizikai, szociális), a megnyilvánulások és a következmények azonban azonosak.

Mi a kiégés szindróma, hogyan jelentkezik és hogyan nyilvánul meg?

Kiégési szindróma = burnout szindróma = kiégési szindróma.

A kiégési szindróma az érdeklődés és a lelkesedés elvesztésével kapcsolatos tünetek összessége, akár személyes, akár szakmai szinten. Különböző szinteken - érzelmi, mentális, fizikai és szociális szinten - jelentkezik.

A károsodás szintjei összefonódhatnak vagy kombinálódhatnak, és egymásra épülhetnek. Ezt a szindrómát általában a munkahelyi kiégéssel hozzák összefüggésbe, de messze nem ez az egyetlen szféra, ahol kialakulhat.

Leginkább olyan embereknél fordul elő, akik másokkal dolgoznak, munkamániásoknál és maximalistáknál. Az ok nagyon egyszerű. Ez az emberek azon csoportja, akik mindenáron el akarják érni a céljaikat, vagy több és jobb eredményt akarnak elérni, mint mások.

A kezdeti idealista és túlságosan eltorzult lelkesedés ahhoz vezet, hogy később képtelenek beismerni a feladatok magas terhelését és teljesíthetetlenségét. Ez az elvárások és a valóság közötti egyensúlyhiány. A kialakuló tartós stressz nem sokáig hagyja el a következményeit.

A kiégési szindróma általános lefolyása

A kiégés olyan jelenség, amelynek van kezdete, lefolyása és vége.

Edelwich és Brodsky kategorizálása szerint a kiégés fázisai öt fázisból állnak. Az első fázis jellemzően a lelkesedés fázisa. A második fázis a stagnálás fázisa, amelyben a lelkesedés csökken. A harmadik fázis következik, és ez a frusztráció fázisa, amely a munka értelmével kapcsolatos perspektívaváltással jár. A frusztráció hosszabb fázisát az apátia fázisa követi, amelyben a tehetetlenség uralkodik. Ez a fázis kívül esik a beteg kontrollján.

Az utolsó fázis a tényleges kiégés és a szervezet minden szinten történő kimerülésének fázisa.

1. A kezdeti fázis

A kezdetet a kezdeti lelkesedés, majd az egyénnel szemben támasztott magas követelményekkel való megküzdés későbbi kudarca jellemzi. A magas követelményekért közvetlenül a másik személy felelős, aki ezeket a követelményeket támasztja az egyénnel szemben, de a személy saját személyisége is, amely a kezelhető mértéket meghaladóan akar kiteljesedni.

A lelkesedés általában nem tart sokáig, idővel alábbhagy, és bepillantást nyerünk a valódi valóságba.

2. Stagnálás

A kezdeti lelkesedés túlterheléssé válik a szervezet számára. Az illető nem tud megbirkózni a rábízott feladatokkal, vagy nem tart velük időben lépést, ami kaotikus viselkedéshez és tartós krónikus stresszhez vezet. A stressz a kiégés egyik legfontosabb tényezője.

Még egy érzelmileg erős személyiség sem képes a végtelenségig kezelni a túlzott stresszt.

3. Frusztráció

A stressz frusztrációhoz vezet, ami a nehéz pályáért felelős. Az állandó nyomásnak kitett személy gyakran szenved alvászavaroktól, főként álmatlanságtól a nyomasztó gondolatok és a megoldások és lehetséges megoldások állandó elképzelése miatt. Idővel szorongásos állapotok és depresszió alakul ki a kilátástalan helyzet miatt. A megnyilvánulások átcsúsznak a fizikai síkra. A beteg főként krónikus fáradtságtól, étvágytalanságtól, hasmenéstől vagy székrekedéstől szenved.

A szervezet kimerültségét súlyosbítja a fogyás is.

Ez a fázis akár évekig is eltarthat.

A beteg gyakran nyúl valamilyen addiktív szerhez (leggyakrabban cigaretta és alkohol), hogy legalább átmeneti enyhülést nyújtson. Sokakat fenyeget a függőség kialakulásának veszélye. A krónikus alkoholfogyasztás súlyosbítja a depressziót és a másokkal szembeni agresszív viselkedést.

4. Apátia

A beteg fokozatosan elveszíti a reményt, hogy megbirkózzon a helyzettel. Megszűnik arra koncentrálni, ami korábban az elsődleges célja volt, és koncentrációs és memóriazavarok lépnek fel.

A kezdetben lelkes egyén felelőtlen egyénné válik, aki teljesen elveszíti érdeklődését a tárgy iránt.

Az eredeti meggyőződés, hogy valamit 100%-osan meg kell tenni, fokozatosan csökken. Paradox módon az ellenkezője, az a meggyőződés, hogy semmit sem kell tenni, megszületik.

Teljes tehetetlenség és komoly problémák jelentkeznek a konfliktushelyzetekkel kapcsolatos interperszonális kapcsolatokban. Gyakran előfordul az önbizalomvesztés, és ennek következtében a másik személy vagy annak képességeinek dehumanizálása. A kiégett személy így próbálja megvédeni magát, és még mindig előtérbe kerülni, de már nem a saját képességeinek minőségével.

5. Kiégés/kimerülés

Teljes pszichés összeomlás következik be. A szenvedő szembeállítja magát mindenkivel és a világgal. A kiégés szindróma következtében egyes érzelmileg instabil személyeknél súlyosabb pszichés nehézségek, akár pszichiátriai betegségek is kialakulhatnak.

Például kialakulhatnak náluk bizonyos fóbiák, bipoláris affektív zavar és egyéb személyiségzavarok.

Még rosszabb helyzet és mindezek csúcspontja az öngyilkossági hajlam, az ismétlődő öngyilkossági gondolatok, az ismételt öngyilkossági kísérletek és végül a befejezett öngyilkosság.

Hogyan jelentkezik a kimerültség állapota?

Érzelmi kimerültség

• pszichés fáradtság, kimerültség
• általános elégedetlenség, ingerlékenység
• érdeklődés elvesztése, csökkent munkateljesítmény
• szorongás, tehetetlenség érzése
• depressziós állapotok, egyéb pszichés zavarok, egészen az öngyilkossági hajlamig.
• feszültség és képtelenség a kikapcsolódásra
• interperszonális konfliktusok, magányba való visszahúzódás
• koncentrációs zavarok, önnyomorító gondolatok
• emlékezeti zavarok a stressz és a nyomás következtében
• alacsony önbizalom, frusztráció
• pszichológiai függőség a függőséget okozó anyagoktól
• ellenségesség, agresszivitás
• mások dehumanizálása védekezési mechanizmusként

+

Fizikai kimerültség

• Fizikai fáradtság - izomgyengeség, görcsök
• a fizikai teljesítmény csökkenése (beleértve a szexuális teljesítményt is)
• Szív- és érrendszeri problémák - magas vérnyomás, tachycardia
• légzési problémák - hiperventilláció
• emésztési zavarok - étvágytalanság, hasmenés, székrekedés, fogyás
• alvászavarok - álmatlanság, elalvási nehézségek, gyakori ébredés
• az immunitás csökkenése - fertőzésekre való fogékonyság
• fizikai függőség a függőséget okozó anyagoktól

Ki van leginkább veszélyeztetve?

3 képzeletbeli kockázati csoport.

Gyakori kérdés, hogy vajon én is veszélyeztetett lehetek-e. Kezdetben persze senki sem gondol erre. Idővel azonban észrevehetsz magadon bizonyos változásokat. Te is a veszélyeztetett csoportba tartozol?

1. Veszélyeztetett csoport

A fent leírt okok a kiégés szempontjából veszélyeztetett csoportot sújtják.

Leginkább azok a veszélyeztetettek, akiknek a szakmájukban túl magasak a teljesítményükkel szemben támasztott követelmények, akár a saját, akár a munkáltatójuk megnövekedett követelményei. Ez a munka óriási felelősséggel jár, és hiba esetén súlyos következményekkel jár. A munkavállalók nagy elkötelezettséggel dolgoznak, nincs helye hibázásnak.

Legtöbbször emberekkel dolgozik.

A kockázati csoportok közé tartoznak:

• Orvosok
• ápolók
• mentősök
• pszichológusok
• szociális munkások
• tanárok
• rendőrök
• tűzoltók
• vagy ügyvédek

2. kockázati tényezők - túl sok munka + túl kevés fizetés

Ez nem jelenti azt, hogy más foglalkozások kockázatmentesek.

Az a munkáltató is, aki túl sok követelményt támaszt a munkavállalójával szemben, a munkavállalói kiégés kockázatát kockáztatja.

Ennek egyik oka a nem megfelelő pénzügyi kompenzáció, amely gyakran frusztrációt, depressziót és demotivációt vált ki.

Ennek következtében automatikusan csökken a munkavállaló teljesítménye. Érthető, hogy nem érdekli, hogy felelősségteljesen és jól végezze a munkáját.

Ez történik olyan munka esetén is, amely nem méltó a szakmai képzettségéhez.

3. kör

Végül, de nem utolsósorban ide sorolhatjuk azokat a személyiségeket is, akik nagy kezdeti lelkesedéssel és eszmékkel a legjobbat nyújtják a szakmájukban, gyakran feláldozva a magánéletüket és a magánéletüket a karrierjükért.

Ilyenek például

• újságírók
• színészek
• énekesek
• riporterek

Az áttörés akkor jön el, amikor felfogják a valóságot. Minél többet áldoznak, annál többet követelnek tőlük. A követelések a fejük fölé mennek, de mégis...

Képtelenek beismerni, hogy nem tudják kezelni a helyzetet.

Hogyan előzhetjük meg a kiégés szindrómát

A megelőzés mindenekelőtt a veszélyeztetett személytől és a különböző külső hatásoknak kitett érzelmi stabilitásától függ. Néha azonban egy másik személytől is függ, például a munkáltatótól, akit nem mindig könnyű befolyásolni.

Enyhébb esetekben és érzelmileg erősebb emberek esetében elegendő, ha kellő távolságot tartunk az emberektől. Ez minimálisra csökkenti a lehetséges stressztényezőket.

A helyes út megválasztása mindig iránymutató.

Néha nagy változásokat és nagy döntéseket kell meghozni, hogy elkerüljük a sok szenvedést. Az egyik ilyen változás a munkahelyváltás, ha valaki nem tudja kezelni, és nincs meg a megfelelő motivációja.

Ha nem hozzuk meg időben a megfelelő döntést, később megbánhatjuk.

Megelőzés

• a legfontosabb, hogy olyan követelményeket állítsunk magunk elé, amelyeket képesek vagyunk teljesíteni.
• ne hajszoljuk fejvesztve a sikert
• hogy képesek legyünk nemet mondani, ha tudjuk, hogy ez túl sok
• hogy tudjuk, hogyan birkózzunk meg a kudarccal
• csapatként dolgozzunk, ne egyedül, nagy egóval
• hogy tudjuk, hogyan motiváljuk magunkat megfelelően
• szükség esetén munkakörnyezetet, munkahelyet/munkáltatót váltani
• a megfelelő prioritások megválasztása
• jó személyközi kapcsolatok ápolása
• több időt töltsünk a hozzánk közel álló emberekkel
• néha hasznos lehet egy hosszabb szabadság és feltöltődés.
• kikapcsolódás pihenés, zene, sport formájában.
• pszichológussal való beszélgetés

Mit tegyünk, ha a kiégés szindróma fenyeget minket?

Ha nem tudunk megbirkózni a helyzettel, és változásokat tapasztalunk magunkon, akkor itt az ideje, hogy tegyünk valamit. Enyhébb esetben újra motiválhatjuk magunkat, vagy változtathatunk jelenlegi munkánkat, ha az nem tesz minket boldoggá.

Ez nem könnyű döntés, de értelmesebb, mint elviselhetetlenül emberi ronccsá tenni magunkat.

Segít a barátokkal való találkozás és a kikapcsolódás, ami a legjobb gyógyír a kimerült szervezetre. Ez nemcsak a megelőzésben segít, hanem akkor is, ha a kiégés szindróma már megnyilvánult benned.

Rosszabb esetben pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell fordulni, és nyíltan beszélni a nehézségeiről. Számos ambuláns klinika van, amelyek szívesen segítenek Önnek.

A pszichoterápia nagyon hasznosnak bizonyult a kiégés esetén, még pszichofarmakonok nélkül is.

Az egyik lehetőség az internet, ahol egy online szakember segíthet Önnek tanácsadással vagy állapotának újraértékelésével. Vannak telefonvonalak is, amelyeket bármikor felhívhat, hogy névtelenül megbeszélje problémáját egy szakemberrel.

Rengeteg lehetőség van. Csak ki kell használnod őket, és nem szabad tovább mondogatnod magadnak, hogy semmi sem történik, vagy hogy ez nem történhet meg veled.