Az eutanázia jó halált jelent: mi az, és mi a jogi és etikai szempontból?

Az eutanázia a görög eu thanatos szóból származik, és jó halálként is fordítható. A legtöbb országban az eutanázia abban az értelemben, hogy a beteg kérésére véget vetnek az életnek, illegális.

Tilos véget vetni a beteg életének, még akkor is, ha a beteg halálos betegségben, fájdalomban és számos egészségügyi komplikációban szenved. Még az élet végét jelentő szerrel való ellátás értelmében vett asszisztált öngyilkosság is általában illegális, még akkor is, ha a beteg maga adja be a szert.

Mindkét módszer az élet idő előtti befejezéséhez vezet. Ezért ezek illegális tevékenységek, amelyeket ugyanúgy kezelnek, mint a gyilkosságot.

A súlyos betegségben szenvedő betegnek azonban joga van ahhoz, hogy visszautasítsa a kezelést, és ezzel közelebb vigye magát a halálhoz. Ugyanakkor joga van ahhoz is, hogy enyhítsék a betegségéből eredő fájdalmat és tüneteket.

Európában az eutanázia legális Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Spanyolországban és Svájcban.

Az ókor és az első vélemények

Már az ókorban is a megváltásról és a szenvedés megszüntetéséről volt szó. A filozófusok véleménye azonban már itt is megoszlott. Hippokratész másként vélekedett, és alapvetően ellenezte az eutanázia minden formáját, akár aktív segítségnyújtás, akár passzív nem segítségnyújtás formájában.

Platón, Arisztotelész és a sztoikusok inkább az eutanázia pozitív megítélése felé hajlottak. Nézetük a halálos betegek és gyengék természetes haláláról szólt, valamint a gonosz, beteg és gyógyíthatatlan lelkűek megöléséről.

Seneca még azok számára is eutanáziáról beszél, akiknek szembe kell nézniük a megaláztatással, a jövőtől való félelemmel, a betegséggel és az öregedéssel. A halál ebben az esetben tiszteletreméltó, békés és bátor.

Az ókorban még találkozunk a mors voluntaria kifejezéssel. Ahogy a neve is mutatja, ez az önkéntes halál. Ebben az esetben ez egy jó és békés halál, amely egy erkölcsi és etikai patthelyzet feloldására szolgál. A patthelyzet ebben az esetben gyógyíthatatlan betegséget, embertelen életkörülményeket vagy a sors hatalmas csapását jelenti.

Az eutanáziával való visszaélés

A második világháború idején folyamatosan visszaélések történtek, és förtelmes módon vetettek véget ártatlan gyermekek vagy felnőttek életének.

Tény, hogy Adolf Hitler náci propagandájában csak az erős és egészséges ember megőrzése volt az eutanázia tárgya. Másokat haszontalannak vagy akár gavallérnak tekintettek.

Így a hátrányos helyzetű gyermekeket röviddel születésük után megölték. A gyilkossághoz mentális és fizikai betegségek esetén folyamodtak.

A rendszer nem húzott hasznot belőlük. Pénzbe és erőforrásokba kerültek, amelyeket Hitler kiválasztottjai használtak fel. Az eutanáziát Hitler kegyelemnek tekintette. Kiváltságnak és másoknak szánt ajándéknak kellett tekinteni.

Eutanázia ma

A mai orvostudomány csak az élet megmentésére és a betegség tüneteinek enyhítésére, a fájdalom csillapítására összpontosít.

Még a múlt század első felében is elég gyakran adtak eutanáziát minden súlyos betegnek. Úgy tekintettek rá, mint a betegség súlyos lefolyásának enyhítésére és a beteg békés halálához való hozzásegítésére. Ezt követően az egészségügyi szakemberek inkább az élet meghosszabbítására, helyreállítására és gyógyítására összpontosítottak.

Ebben segítettek a gyógyszerek, a kezelések, sőt a modern eszközök felfedezése is. A szabály és a mottó az lett, hogy a beteg életét a lehető legjobban meg kell hosszabbítani, még akkor is, ha már nem tudjuk megmenteni.

Elmondható, hogy míg a múltban a halált az élet természetes velejárójának tekintették, ma már ellenségnek tekintik, akivel meg kell küzdeni.

A kifejezésnek többféle jelentése is van

Az eutanázia felfogása többféleképpen értelmezhető. Bizonyos értelemben természetes halál, öngyilkosság vagy asszisztált öngyilkosság is.

Az eutanáziát tekintik a betegség súlyos tüneteinek enyhítésének, a fájdalom elzsibbasztásának, és így a méltóságteljes természetes halál békés kísérésének is. A haldoklási folyamat során orvosi szakember segítségét és támogatását jelenti. Ez a forma azonban többnyire illegális is.

Ide tartozik a tartósan beteg életének meghosszabbítását célzó kezelés megvonása is. Ebben az esetben önkéntes eutanáziáról beszélünk.

Általánosságban passzív és aktív eutanáziára osztható. A passzív eutanáziára jellemző a kezelés elmaradása, a szükséges gyógyszerek elhagyása vagy a légzőkészülék megvonása.

Az aktív eutanázia már a beteg életének befejezésére irányuló közvetlen és szándékos cselekedet. Közvetlen lehet, amikor az orvos olyan anyagot ad be, amellyel a beteg életének véget vet. Közvetett, amikor altatószer beadása a halál gyorsabb beálltához vezet.

Az egészségügyi szakemberek etikai kódexe

Az egészségügyi dolgozó küldetése az emberek segítése és gondozása. Ezt mélyen emberi hozzáállással kell végeznie.

Az egészségügyi szakemberek feladata az élet megőrzése, az egészség védelme, előmozdítása és helyreállítása, a betegségek megelőzése és a szenvedés enyhítése, függetlenül a beteg nemzetiségétől, fajától, vallásától, szexuális irányultságától, politikai hovatartozásától, társadalmi helyzetétől, erkölcsi vagy szellemi szintjétől vagy hírnevétől.

Az etikai kódex nem engedi meg, hogy a beteg életének bármilyen módon véget vessenek.

Ugyanakkor az egészségügyi szakembernek is kötelessége az egyén és a társadalom egészségéről gondoskodni az emberiesség elveivel összhangban, az emberi élet tiszteletben tartásának szellemében, annak kezdetétől a végéig, az emberi személy méltóságának tiszteletben tartásával.

Az élet megőrzése

Az etikai kódex az élet mindenáron való megőrzéséről, vagy a méltósággal való távozásról beszél anélkül, hogy a beteg jelenlegi szenvedését szükségtelenül meghosszabbítanánk? Ez mindenekelőtt a beteg döntésétől függ.

A kezelés esetében az egészségügyi szakember kötelessége egyértelmű. A betegnek orvosi segítséget kell nyújtani. Fontos, hogy a beteg állapotát, a kezelési lehetőségeket és az egyéb eljárásokat őszintén és világosan elmagyarázza.

Mindig célszerű a beteg írásbeli beleegyezését és az egészségi állapotára vonatkozó információkat átadni. Ha a beteg visszautasítja a kezelést, amely halálhoz vezetne, nyilatkozatot kell tenni.

Ez egyben az orvos védelmét is szolgálja. Ebben a beteg kijelenti, hogy visszautasít minden kezelést. Azt is megerősíti, hogy tisztában van az ilyen intézkedés következményeivel.

A kezelés visszautasítását meg kell különböztetni az eutanáziától. A beteg nem tesz aktív lépéseket az öngyilkosság irányába. Csupán nem ért egyet, és nem veszi igénybe a javasolt kezelést.

Kivételes esetek

Vannak azonban olyan esetek is, amikor a beteg például mentális betegségben szenved, nincs tisztában tettei következményeivel, és nem tudja világosan felmérni a helyzetet. Ezekben az esetekben célszerű bírósághoz fordulni.

Létezik a távoltartás fogalma is, amely az eutanázia ellentéte. Ilyenkor a beteget mesterségesen vagy akár erőszakkal, tisztán mesterséges eszközökkel tartják életben.

A szenvedés mesterséges meghosszabbításáról beszélünk. Ebben az esetben megakadályozzák, hogy az illető elhagyja a világot, még akkor is, ha az állapota tagadhatatlanul ebbe az irányba tendál.

A kezelés nem hoz hasznot vagy megkönnyebbülést a beteg számára, sőt, éppen ellenkezőleg, növeli a fájdalmát és szenvedését.