Anxiolitikumok, avagy milyen szorongáskezelést ismerünk?

Egy nehéz vizsga az iskolában, egy fontos állásinterjú vagy egy közönség előtti szavalóverseny. Emlékszel ilyen helyzetekre az életedből? És emlékszel arra, hogyan érezted magad abban a pillanatban?

Szívdobogás, remegő kezek és izzadság az egész testedben. Valószínűleg a szorongás szorításában találtad magad.

A szorongás olyan állapot, amelyet a nyugtalanság, az idegesség vagy akár a félelem belső érzése jellemez. Külső fizikai megnyilvánulásokkal jár. Általában a szervezet átmeneti reakciója egy folyamatban lévő stresszhelyzetre.

És ez egy természetes reakció.

Bizonyos esetekben még hasznos is. Segít növelni a figyelmünket, koncentrálni vagy felismerni a közelgő veszélyt.

Amikor a stresszhelyzet megszűnik, a szorongás is természetes módon megszűnik.

De mit tegyünk, ha a szorongás kicsúszik a kezünkből?

A szorongásról mint kóros állapotról akkor beszélünk, ha jelentősen zavarja mindennapi életünket és tevékenységeinket.

Vagyis ha intenzív, túlzott mértékű, gyakran és olyan helyzetekben jelentkezik, amelyeket általában nem tartunk stresszesnek, vagy ha a szorongás rendszeresen visszatér.

A hétköznapi életeseményekre adott krónikus és irracionális szorongást szorongásos zavarnak tekintjük.

Szorongásos zavarok - mit tudunk róluk?

A szorongásos zavarok a pszichiátriai betegségek egy csoportja. Az érzelmi zavarok egyik leggyakoribb formája.

Akkor beszélünk egyfajta szorongásos zavarról, ha:

• A szorongás vagy félelem jelentősen zavarja és csökkenti a mindennapi életben való működőképességet.
• Ön gyakran reagál nem megfelelő érzelmi reakciókra.
• Nem rendelkezik elegendő kontrollal a reakciói felett.

Ezeknek a zavaroknak a negatív oldala, hogy erősen korlátozó és legyengítő hatásúak. Kialakulásuk a negatív érzelmeket és tüneteket kiváltó tevékenységek vagy helyek elkerüléséhez vezethet.

A szorongásos zavarok minden korosztályt érintenek, de sokkal gyakoribbak a nőknél.

Mi áll a szorongásos zavarok kialakulásának hátterében, vagy mi az, ami fiziológiailag nem stimmel a szervezetben?

A szorongásos zavarok a szervezetben zajló két nem fiziológiai folyamat egyikének az eredménye.

Az első a neurotranszmitterek szintjének egyensúlyhiánya az agy azon részében, amely a fenyegetések érzékeléséért és értékeléséért felelős. Konkrétan a szerotonin, a dopamin és a gamma-aminovajsav (GABA) szintjének egyensúlyhiányáról van szó.

A neurotranszmitterek olyan alacsony molekulasúlyú vegyi anyagok, amelyek az idegrendszerben az idegjelek továbbításáért felelősek.

A második folyamat a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely zavara, azaz a kortizol, az adrenalin és a noradrenalin csökkent kiválasztása.

A hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely az elsődleges útvonal, amelyen keresztül a szervezet a stresszre reagál. A hipotalamusz az agyalapi mirigy stimulálásával a mellékvesékből kortizol, adrenalin és noradrenalin felszabadulását okozza.

A kortizol egy stresszhormon, amely - egyszerűen fogalmazva - energiát ad a stresszhelyzetekkel való megbirkózáshoz. Az adrenalin és a noradrenalin olyan hormonok, amelyek növelik a szívverést és gyorsítják a légzést.

Most, hogy ismerjük a szorongásos zavarok lefolyását, nézzük meg magukat a szorongásos zavarok okait.

Mik lehetnek ezeknek a zavaroknak az okai?

A szorongásos zavarok számos okból kialakulhatnak. Kialakulásuk pontos oka azonban még nem teljesen tisztázott.

Úgy vélik, hogy a szorongásos zavarok kialakulásában több tényező együttesen játszik szerepet.

A szorongásos zavarok valószínűségét növelő tényezők táblázata

A szorongás nagyon gyakori tünete más pszichiátriai betegségeknek, különösen a depressziónak. A depresszió esetében a kapcsolat mindkét irányba működik. A szorongás depresszióhoz vezethet, a depresszió viszont szorongáshoz vezethet.

A szorongás érzése nagyon gyakori más (nem csak pszichiátriai) betegségekben szenvedő betegeknél is, például krónikus fáradtság, cukorbetegség, pajzsmirigyzavarok, szív- vagy tüdőbetegség, krónikus fájdalom vagy elvonási tünetek (alkohol, drogok, gyógyszerek) esetén.

Ezenkívül a krónikus szorongás a megnövekedett morbiditás és mortalitás kockázatával jár együtt.

Milyen típusú szorongásos zavarokat ismerünk?

A szorongásos zavaroknak több alapvető típusa létezik - generalizált szorongásos zavar, pánikbetegség, kényszerbetegség, fóbiák, poszttraumás stresszbetegség, agorafóbia és mások.

Egy betegnél egyszerre több szorongásos zavar is előfordulhat.

Mindegyik a központi idegrendszer neurotranszmittereinek egyensúlyhiányából és/vagy a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely zavarából ered.

Generalizált szorongásos zavar

Állandó és túlzott aggodalom jellemzi. A probléma vagy fenyegetés nem létezik vagy elhanyagolható.

Az ebben a zavarban szenvedő emberek állandóan rettegnek és képtelenek ellazulni, ami zavarja mindennapi tevékenységeiket. Nem tudnak kellőképpen koncentrálni és nehezen alszanak.

A generalizált szorongásos zavar enyhe formáiban a betegek képesek dolgozni és többé-kevésbé normális társadalmi életet élni. A szorongásos zavar súlyos formái általában a munkahely elvesztésével és a társadalmi kapcsolatok kerülésével járnak.

Pánikbetegség

Ez egy hirtelen félelem vagy kétségbeesés okozta roham. Egy félelmetes helyzetre/tárgyra válaszul lép fel, vagy váratlanul, azaz ok nélkül következik be. Kiszámíthatatlan és körülbelül 10 percig tart.

A rohamot megnövekedett pulzusszám, izzadás és szédülés, esetleg légszomj, hányinger és mellkasi fájdalom jellemzi. A pánikrohamban szenvedő emberek gyakran összekeverik ezeket a tüneteket a szívrohammal.

A pánikbetegségben szenvedő betegek kerülik azokat a helyeket, ahol a múltban pánikrohamot kaptak, vagy azokat a helyeket, amelyek erre a helyzetre emlékeztetik őket.

Kényszerbetegség

Jellemzőek az állandóan visszatérő és ismétlődő gondolatok (rögeszmék). Ezek a gondolatok szorongáshoz vezetnek, ami aztán bizonyos kényszeres tevékenységek (kényszerek) ismételt végzéséhez vezet, hogy megpróbálják enyhíteni a szorongást.

Példa erre a körülöttünk lévő környezetben lévő baktériumok jelenlétére való gondolkodás (rögeszme), majd gyakori kézmosás (kényszer), majd dolgok ismételt ellenőrzése (zárt ajtók, kikapcsolt készülékek a lakásban), feladatok elvégzése egy bizonyos sorrendben stb.

Bővebben a következő cikkben olvashat:
Mi a kényszeres kényszerbetegség + tünetek és kezelés

Fóbiák és szociális fóbiák

Ez egy indokolatlan és túlzott félelem bizonyos tárgyaktól, helyzetektől vagy tevékenységektől, amelyek általában nem veszélyesek. A beteg tisztában van azzal, hogy a félelme túlzott, de nem tudja kontrollálni vagy legyőzni azt.

Ilyen például a repüléstől, a pókoktól, a magasságtól stb. való félelem.

A szociális fóbia a mindennapi szociális helyzetektől és az emberekkel való interakcióktól való félelem. A szégyentől, megaláztatástól, elutasítástól vagy a társadalom általi mellőzéstől való félelem, amely az ilyen helyzetek elkerüléséhez vezet.

Poszt-traumás stressz zavar

Ez a zavar a beteg múltjában történt traumatikus vagy erőszakos esemény (baleset, erőszakos bűncselekmény, természeti katasztrófa) következtében alakul ki. A helyzet rémálom vagy élénk emlékek formájában tér vissza hozzá.

Agorafóbia

Az agorafóbia olyan helyzetekben fordul elő az embereknél, amikor úgy érzik, hogy nem tudnak elmenekülni, vagy hogy nem kapnak segítséget, ha szükségük van rá.

Ide tartozik például a zárt terektől, a nyilvános helyektől, a tömegtől, az otthon elhagyásától, a tömegközlekedési eszközökön való utazástól, a sorban állástól, a magányos helyektől stb. való félelem.

Hogyan jelentkeznek ezek a zavarok?

A szorongásos zavarok tünetei a zavar típusától és az egyes betegektől is függnek.

Ezekben a zavarokban a pszichés tünetek nagyon gyakran testi tünetekkel párosulnak. Néha a személy viselkedésében is változások mutatkoznak.

A szorongásos zavarok leggyakoribb tüneteinek táblázatos áttekintése

A szorongásos zavarok szövődményei és megelőzésük

A szorongásos zavarok egyik leggyakoribb szövődménye, különösen, ha nem kontrollálják és kezelik, más mentális és fizikai zavarok kialakulása vagy súlyosbodása.

Itt beszélünk például depresszió, szerfüggőség, krónikus emésztési problémák, krónikus fájdalom kialakulásáról, vagy a társadalmi elszigeteltség, iskolai vagy munkahelyi működési problémák, csökkent életminőség és öngyilkossági gondolatok kialakulásáról.

Mivel a szorongás pontos oka ismeretlen, a szorongásos zavarok megelőzése magában foglalja a tünetek egyénre gyakorolt negatív hatásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseket.

A már meglévő szorongásos zavarral küzdő betegeknek aktívnak kell maradniuk, és olyan tevékenységeket kell folytatniuk, amelyeket élveznek, és amelyekben jól érzik magukat. Kerülniük kell az alkoholt, a kábítószereket vagy a túlzott koffeint, amelyek súlyosbítják a szorongást.

A stressz csökkentése, az egészséges táplálkozás, az elegendő alvás vagy a dohányzás abbahagyása szintén segíthet a tünetek javításában.

Bizonyos gyógyszerek is ronthatják a szorongásos tüneteket. Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, hogy ez a helyzet a jelenleg szedett gyógyszerek esetében is.

Végül, de nem utolsósorban, a betegség ismerete és az orvoshoz fordulás alapvető lépés.

Milyen helyzetekben kell orvoshoz fordulni?

• Ha túlzott aggodalmat tapasztal, amely negatívan befolyásolja a munkájában, a személyközi kapcsolataiban vagy az élet bármely más területén való működését.
• Ha nem tudja kellőképpen kontrollálni a félelmét és a szorongását.
• Ha más mentális betegségben szenved.
• Ha a szorongás depressziós érzésekkel, alkohol- vagy drogfogyasztással együtt jelentkezik.
• Ha azt gyanítja, hogy szorongása összefügghet valamilyen testi betegséggel.
• Ha öngyilkossági gondolatokat vagy viselkedést tapasztal.

Mit foglal magában a szorongásos zavarok diagnózisa és kezelése?

A szorongásos zavarok diagnosztizálásának első lépése, hogy kizárja az elsődleges okot jelentő testi betegséget.

A szorongás diagnózisa általában szubjektív, és nagyrészt megfigyelésen alapul. Mentális állapotfelmérésből, pszichológiai kérdőívből és néha klinikai vizsgálatokból áll, hogy kizárjanak más, hasonló vagy azonos tünetekkel járó betegségeket.

Jelenleg szűrővizsgálatok állnak rendelkezésre a szorongás okának, sőt súlyosságának megállapítására.

A szorongásos zavarok kezelése több lépésből áll, amelyek mindig integrált intézkedéscsomagként működnek.

Minden szorongásos zavarnak egyedi profilja van. A legtöbb zavar reagál egy sor kúraszerű intézkedésre vagy farmakológiai kezelésre.

A kezelési intézkedések közé tartozik például az életmódváltás, a diéta, a relaxációs és meditációs terápia, a pszichoterápia, a viselkedésterápia vagy a kognitív viselkedésterápia.

A farmakológiai kezelés gyógyszeres kezelést jelent.

Ez a két kezelés önmagában vagy kombinálva működik.

A viselkedésterápia megtanítja a pácienst, hogy változtasson azokon a megszokott viselkedésmódokon, amelyek hozzájárulhatnak a szorongás érzéséhez.

A kognitív-viselkedésterápia célja, hogy a páciensnek segítsen megváltoztatni a megszokott gondolkodásmódját és reakcióit, a viselkedésen kívül magát a viselkedést is, hogy a szorongás érzései csökkenjenek.

Bizonyos esetekben expozíciós terápiát is alkalmaznak, amelynek során a pácienst olyan helyzeteknek vagy tárgyaknak teszik ki, amelyek félelmet és szorongást váltanak ki, azzal a céllal, hogy fokozatosan megszüntessék azokat.

A szorongásos zavarok farmakológiai kezelésében több gyógyszercsoportot alkalmaznak. Anxiolitikus hatású gyógyszerekről van szó. Ezek a gyógyszerek elsősorban nem a szorongásos zavarokat kezelik, hanem azok negatív tüneteinek enyhülését hozzák.

A szorongás gyógyszeres kezelésének célja nemcsak a pszichés tüneteinek elnyomása, hanem a testi tünetek enyhítése is.

A szorongásos zavarok kezelésében alkalmazott gyógyszercsoportok és egyes példák táblázatos áttekintése

Hogyan hatnak ezek a gyógyszerek?

Bár a fenti gyógyszerek mindegyike a szorongásos tünetek enyhítése formájában fejti ki hatását, az egyes gyógyszercsoportok kissé eltérő hatásmechanizmussal rendelkeznek.

A benzodiazepinek a gamma-aminovajsav hatásának meghosszabbításával fejtik ki hatásukat. Ez a sav egy gátló neurotranszmitter, amely az agyban fejti ki hatását. Csökkenti az idegsejtek aktivitását. Biztosítja, hogy a keletkező idegjelek kiegyensúlyozottak legyenek, és ne legyenek túlzóak.

E mechanizmus révén a benzodiazepinek gyors enyhülést biztosítanak a szorongás tünetei ellen. Anxiolitikus hatásuk mellett nyugtató, hipnotikus, vázizomlazító és görcsoldó hatásúak.

A benzodiazepinek használatával függőség és tolerancia alakulhat ki. Nagy dózisban csökkentik a légzést és a szívműködést.

Az antidepresszánsok hatásos anxiolitikus szerek, amelyeket különösen akkor használnak, ha a szorongás depresszióval együtt jelentkezik. A neurotranszmitterrendszerek, azaz a szerotonin-, dopamin- vagy noradrenalinszint zavarainak módosításával hatnak.

• A szelektív szerotonin visszavétel gátlók növelik a szerotoninszintet.
• A monoamino-oxidáz-gátlók csökkentik a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin lebomlását, ezáltal növelik szintjüket.
• A triciklikus antidepresszánsok gátolják a szerotonin és a noradrenalin visszavételét, ezáltal növelik szintjüket.

Az anxiolitikus buspiron szerotoninreceptor-agonista. A szerotoninhoz hasonló hatást fejt ki a szervezetben.

A benzodiazepinekhez hasonló hatású, de minimális szedációt okoz, és nem okoz függőséget és toleranciát.

A béta-blokkolók szorongásoldó hatás nélküli gyógyszerek. Nem befolyásolják a szorongás pszichológiai komponensét.

A szorongás és a félelem fizikai megnyilvánulásainak, azaz a szívdobogásnak, a szapora szívverésnek, a rángatózásnak, a szapora légzésnek, az izzadásnak, a remegésnek stb. a szabályozására használják őket.

Növényi eredetű vagy étrend-kiegészítőként alkalmazott anxiolitikumok

Magukon a szintetikus drogokon kívül a természetben, sőt az élelmiszerekben is találhatók anxiolitikus anyagok.

Ezek az anyagok a kábítószerekhez hasonlóan az agyban lévő neurotranszmitterek kiegyensúlyozatlan szintjére, valamint a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely zavaraira hatnak.

A dopamin termelést a szervezetben például olyan anyagok növelik, mint a C-, D- és E-vitamin, az omega-3 zsírsavak vagy az L-theanin nevű aminosav (a zöld teában található).

Továbbá az L-triptofán aminosav és annak prekurzorai, a B-vitaminok, a D-vitamin, a szelén vagy az omega-3 zsírsavak növelik a szerotonintermelést.

Az aminosavak a neurotranszmitterek termelésének építőkövei. A vitaminok a neurotranszmitter-szintézis folyamatához szükséges kofaktorok.

Ezen anyagok bevitele, például az étrendben vagy étrend-kiegészítők formájában, jelentősen hozzájárulhat a szervezetben lévő neurotranszmitterek alapvető fiziológiai összetételének módosításához.

Az anxiolitikus étrend-kiegészítők táblázata

Bizonyos növények is hasznosnak bizonyultak a szorongás kezelésében.

A növények és azok tartalma nem a neurotranszmitterek építőkövei, és nem is működnek kofaktorként a neurotranszmitter-szintézisben.

A szintetikus gyógyszerekhez képest nem mutatnak olyan súlyos mellékhatásokat.

A növényi szorongásoldók táblázatos áttekintése