Antibiotikumok vény nélkül - megtaláljuk a gyógyszertárban?

Mindannyiunk életében biztosan előfordult már legalább egyszer, hogy antibiotikumot kellett szednünk, akár gyermekkorunkban a fájdalmas torokfájás és fülgyulladás, akár felnőttkorunkban a viszkető bőrfertőzések és kellemetlen húgyúti fertőzések miatt.

Az antibiotikumok fontos és jelenleg az orvostudományban a legszélesebb körben használt gyógyszercsoportot jelentik.

Az antibiotikumok hatásmechanizmusa a baktériumok elpusztítása (baktericid hatás) vagy a növekedésük és szaporodásuk lassítása és megállítása (bakteriosztatikus hatás).

A fertőzésellenes gyógyszerek csoportjába tartoznak, amelyben különböző más típusú gyógyszerek is szerepelnek. Az antibiotikumokon kívül ide soroljuk a gyógyszereket is:

• a vírusok által okozott fertőzések kezelésére - vírusellenes szerek
• a gombák, penészgombák vagy élesztőgombák által okozott fertőzések kezelésére - gombaellenes szerek
• paraziták által okozott fertőzések kezelésére - antiparaziták

A leggyakoribb bakteriális fertőzések, amelyekre antibiotikumokat alkalmaznak, az akne, bakteriális hörghurut és felső légúti fertőzések, kötőhártya-gyulladás, középfülgyulladás, szexuális úton terjedő fertőzések, húgyúti fertőzések, bőr- és lágyrészgyulladások vagy streptococcus okozta torokfertőzések.

Az antibiotikumcsoportok táblázatos áttekintése és példák az antibiotikumokra a baktériumokra gyakorolt hatásuk szerint

Az eredetüktől függően többféle antibiotikumot különböztetünk meg.

• Az élő szervezetekből izolált gyógyszerek bizonyos gombák vagy baktériumok által termelt anyagok.
• Szintetikusan előállított gyógyszerek.
• A poliszintetikus gyógyszerek természetes alapokon nyugszanak, de szerkezetüket valamilyen módon szintetikusan megváltoztatták.

Az antibiotikumok hatásspektrumát tekintve, azaz, hogy csak egy bizonyos baktériumcsoport ellen, vagy egyszerre több típus ellen is hatásosak, az antibiotikumokat két csoportra osztják.

Az első csoportba a szűk hatásspektrumú antibiotikumok tartoznak, amelyek általában egy baktériumcsoport célzott kezelését teszik lehetővé. Ide tartozik például a staphylococcusok, a tuberkulózist okozó baktériumok stb. célzott kezelése.

A második csoportba a széles spektrumú antibiotikumok tartoznak, amelyek egyszerre több baktériumcsoportra hatnak, pl. Gram-pozitív, Gram-negatív baktériumokra stb.

Mikroorganizmusok az emberi szervezetben

A mikroorganizmusok természetes részei a minket körülvevő világnak. Még bennünk is jelen vannak.

Egyes mikroorganizmusok veszélyt jelenthetnek az egészségünkre, de legtöbbjük számára nem az ember az elsődleges célpont, és nem támadják meg az embert.

Úgy vélik, hogy jelenleg több mint 4-6 x ¹⁰³⁰ különböző mikroorganizmus-faj létezik.

Az emberi szervezetben számos faj és mikroorganizmus-típus él. Az esetek túlnyomó többségében jelenlétük hasznos az ember számára, és nem okoznak egészségügyi szövődményeket.

A test egyes részeire jellemző, hogy viszonylag nagy számban vannak jelen idegen szervezetek. Tipikus példa erre a bélrendszer, ahol a baktériumok jelenléte fontos szerepet játszik a kórokozók megelőzésében és az ellenük való védekezésben.

Egyes szervekre és testrészekre azonban az abszolút sterilitás szabálya érvényes. Ezek közé tartozik a legtöbb belső szerv, a csontok, a vér és a központi idegrendszer.

A mikroorganizmusok behatolása a steril testrészekbe automatikusan fertőzés kialakulását jelenti.

Antibiotikumos kezelés - mik a szabályai?

A bakteriális fertőzések antibiotikumokkal történő kezelésénél több alapvető szabály érvényesül.

1.

Az antibiotikumos kezelés célja a baktériumok elpusztítása vagy elnyomása, azaz növekedésük és szaporodásuk, és ezáltal a fertőzés terjedésének megállítása a gazdaszervezetben.

Ugyanakkor a gazdaszervezetnek semmilyen módon nem szabad károsodnia a kezelés következtében. Az antibiotikum szelektív hatásáról beszélünk.

Az antibiotikumok szelektív hatásának eléréséhez a baktériumban és annak szerkezetében vagy anyagcseréjében olyan elemet kell azonosítani, amely egyértelműen megkülönbözteti a gazdaszervezettől.

Következésképpen az antibiotikum hatása ezt a különbséget célozza meg, és a szervezet saját sejtjei így nem károsodnak.

A baktériumoknál a megkülönböztető jellemző például az alakjuk, a Gram-pozitív vagy Gram-negatív jellegük, az érzékenységük, a sejtmembránjuk, a riboszómák eltérő mérete stb. alapján azonosítható.

A gyakorlatban azonban néha nagyon nehéz a baktériumok egyéni különbségeit kimutatni. Ez csökkenti az antibiotikumok szelektivitását, és növeli a mellékhatások és a gazdaszervezetre gyakorolt toxicitás kockázatát.

2. A megfelelő antibiotikum kiválasztása

A bakteriális fertőzések kezelésének egyik legfontosabb lépése a megfelelő kezelési séma és a megfelelő gyógyszer kiválasztása.

Ez egy összetett folyamat, amelyben az orvos a helyes kezelés eldöntésében:

• felhasználja gyakorlati tapasztalatait
• figyelembe veszi a beteg vizsgálati eredményeit
• egyedileg értékeli a kezelés előny/kockázat arányát
• igyekszik elkerülni az antibiotikumok túlzott alkalmazását
• figyelembe veszi a rezisztencia kialakulásának lehetőségét és az antibiotikum jövőbeni csökkent hatékonyságát

Ugyanakkor az orvosnak több elvet is követnie kell a megfelelő kezelés meghatározásakor:

• az antibiotikumot a lehető legrövidebb időre írja fel
• a legmegfelelőbb dózisban
• és a legmegfelelőbb beadási módot alkalmazza

Az antibiotikum hatékonyságát egy adott baktérium ellen a minimális gátló koncentráció (MIC) alapján ítélik meg. Ez a gyógyszer legkisebb koncentrációja, amely képes gátolni a baktérium növekedését és szaporodását.

Megkülönbözteti a baktériumokat érzékeny (a MIC egyenlő vagy alacsonyabb, mint a teljes gyógyszerkoncentráció), mérsékelten rezisztens és rezisztens (a MIC magasabb, mint a teljes gyógyszerkoncentráció) baktériumokra.

3. Helyes adagolási forma

A szervezetben kialakult fertőzés megfelelő megcélzásához fontos, hogy olyan gyógyszert válasszunk, amely a kívánt mennyiségben vagy koncentrációban képes eljutni a fertőzés helyére.

A legtöbb antibiotikumot szájon át vagy intravénásan (vénába) adják. Ezekben az esetekben a hatóanyag bejutása a vérbe közvetlen vagy majdnem közvetlen. A hatóanyagot ezután a vér szállítja a szükséges helyekre.

Azokban az esetekben, amikor a fertőzés által érintett testrésznek nincs vagy csak kevés vérellátása van, a gyógyszer eljuttatása problémás lehet. Ilyen például a szem szaruhártyája.

Ebben az esetben a fent említett adagolási formák helyett más formákat, például szemcseppeket használnak a helyi alkalmazásra.

4. A gyógyszer adagolása

Az antibiotikumok hatása és hatékonysága két alapvető tényezőtől függ.

Az első a koncentráció. Koncentrációfüggő antibiotikumokról beszélünk.

Ezeknél a gyógyszereknél nem a bevett adagok száma a döntő, hanem az elért koncentráció mértéke. Ezért ritkábban és nagyobb adagokban adják őket (ezek általában napi egyszeri antibiotikumok).

Az antibiotikumok hatását meghatározó második tényező az idő. Időfüggő antibiotikumokról beszélünk. A fontos paraméter nem a maximális dózis, hanem a fertőzés helyén kifejtett hatás időtartama.

Ezeket az antibiotikumokat kisebb dózisban, de gyakrabban (naponta többször) adják.

Tipikus példa a koncentrációfüggő antibiotikumra a gentamicin, az időfüggő antibiotikumra pedig a penicillin.

5. Mellékhatások

Mint más gyógyszereknél, az antibiotikum-kezelésnél is fennáll a mellékhatások kockázata.

Ha az antibiotikumokat a megfelelő időben, a megfelelő dózisban és csak akkor alkalmazzák, amikor az javallott, a mellékhatások előfordulása csökkenthető.

Az allergiás reakciók és az emésztési problémák szinte valamennyi antibiotikumtípus leggyakoribb mellékhatásai közé tartoznak.

Az antibiotikumok használatából eredő allergiás reakciók kisebb bőrreakciók formájában jelentkezhetnek, mint például kiütés és bőrviszketés.

Súlyosabb esetekben hólyagok alakulhatnak ki a bőrön, a nyálkahártyák és a test egyes részeinek duzzanata. Az arc és a torok duzzanata légzési problémákkal együtt életveszélyes lehet.

Emésztési problémákat az antibiotikumok okozhatnak, amelyek a célbaktériumokon kívül az emésztőrendszerben lévő úgynevezett jó baktériumokat is megtámadhatják (ez különösen igaz a széles spektrumú antibiotikumokra).

A bélrendszer egyensúlyának felborulásával a baktériumok elszaporodnak, és emésztési problémákat, leggyakrabban hasmenést és hasi fájdalmat okoznak.

Az antibiotikum-kezelés megfelelő sémája a probiotikumok egyidejű alkalmazása, amelyek helyreállítják a bél mikroflóra összetételét, és ezáltal egyensúlyba hozzák azt. A probiotikumokat nem szabad az antibiotikumokkal egyidejűleg szedni. Legalább 2-3 óra különbséggel kell adni őket.

Mikor nem szabad antibiotikumokat szedni?

Nem minden fertőzés igényel antibiotikumos kezelést. Az antibiotikumokat bakteriális fertőzések kezelésére használják.

Azonban más mikroorganizmusok, például vírusok is okozhatnak fertőzéseket. Ezek leggyakrabban torokfertőzést, megfázást, influenzát, hörghurutot vagy arcüreggyulladást okoznak.

Ebben az esetben az antibiotikumok alkalmazása nem megfelelő, mert:

• Nem képesek a vírust megcélozni és elpusztítani.
• Nem segítenek a betegség gyógyításában vagy az egészségi állapot javításában.
• Mellékhatásokat okozhatnak.
• Szükségtelen használatuk veszélyes rezisztenciához vezethet.

A fertőzés kórokozójának (vírus vagy baktérium) megkülönböztetésére és a megfelelő kezelés meghatározására egyszerű módszer a CRP-teszt. Ez a szervezet által termelt C-reaktív fehérjét méri a vérben. Szintje bakteriális fertőzés esetén jelentősen megemelkedik. A teszt gyors, megbízható, és annak ellenőrzésére is szolgál, hogy a fertőzés elmúlik-e az antibiotikumos kezelés után.

Találkozott már olyan helyzettel, amikor orvosa antibiotikumot írt fel vírusos betegségre?

Bizonyos esetekben ez a helyzet is előfordul.

Ennek oka valószínűleg a vírusos megbetegedések kezelésében alapvető fontosságú kúraszerű intézkedések, például a pihenés, a megfelelő pihenés és folyadékpótlás vagy a tüneti kezelés be nem tartása vagy hatástalanságának hiánya.

Ha orvosa gyanítja, hogy fennáll a veszélye az állapota súlyosbodásának és az esetleges szövődményeknek, antibiotikumokat írhat fel. Ezek megakadályozzák a társuló bakteriális fertőzéseket, amelyeket a szervezet legyengülése okoz egy meglévő fertőzéssel.

Mit értünk bakteriális rezisztencia alatt?

A baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállása, más néven bakteriális rezisztencia, olyan állapot, amelyben a baktérium képes ellenállni az antibiotikumok hatásának.

A gyakorlatban a rezisztenciának két típusa van - a belső és a szerzett.

A belső bakteriális rezisztencia azt jelenti, hogy egy baktérium valamely tulajdonsága miatt természetes módon ellenáll az antibiotikum hatásának.

Egyszerű példa egy ilyen tulajdonságra a baktérium külső membránja (Gram-negatív baktériumoknál) és annak átjárhatatlansága bizonyos antibiotikum-molekulákkal szemben.

A rezisztencia második és veszélyesebb típusa a szerzett rezisztencia. A név arra utal, hogy a baktérium evolúciója során szerezte meg ezt a képességet.

Szerzett rezisztenciáról akkor beszélünk, ha egy baktérium ellenállóbbá vagy teljesen rezisztenssé válik az eredetileg számára káros antibiotikumok hatásával szemben.

Az antibiotikum ekkor elveszíti hatását, vagy a baktériumra gyakorolt hatása jelentősen csökken.

A szerzett rezisztencia természetes módon alakul ki a baktériumokban. Az egyik lehetőség egy genetikai mutáció a baktériumban. Ez az antibiotikum által megcélzott eredeti célstruktúrában változást okoz.

Egy másik lehetőség a rezisztenciagén megszerzése, amelyet a baktériumok egymás között terjesztenek, vagy a környezetből szereznek be.

Ily módon egy baktérium csak egy antibiotikumcsoporttal szemben válhat rezisztenssé, vagy rosszabb esetben több antibiotikumcsoporttal szemben is, ilyenkor multidrog-rezisztenciáról beszélünk.

A többféle antibiotikummal szemben rezisztens baktériumra példa a Staphylococcus aureus.

Az antibiotikum eredete, azaz, hogy szintetikus gyógyszerről vagy egy mikroorganizmus termékéről van-e szó, befolyásolja a rezisztencia kialakulását. Például egy antibakteriális hatású anyagot termelő baktériumnak rezisztensnek kell lennie az adott anyaggal szemben, különben elpusztítja azt.

A baktériumok rezisztenciája természetes módon keletkezik. Ez normális és többé-kevésbé várható.

A probléma azonban az, hogy sokkal gyorsabban fejlődik, mint az helyénvaló és biztonságos lenne. Mi emberek elősegítjük ezt az antibiotikumok túlzott vagy helytelen használatával. Ez felgyorsítja a rezisztencia kialakulását és terjedését.

Az antibiotikumok túlzott vagy nem megfelelő használata lehetőséget ad a baktériumoknak az alkalmazkodásra.

A baktérium-rezisztencia az embereket és az állatokat egyaránt érinti. Az állatokról az emberekre is átterjedhet, akár az élelmiszerrel való érintkezés, akár közvetlen érintkezés útján.

A baktérium-rezisztencia mint egészségügyi veszély

Az antibiotikumokkal szembeni bakteriális rezisztencia jelenleg az egyik legnagyobb egészségügyi fenyegetés, amelynek globális dimenziója van és gyorsan növekszik.

Európában évente 25 000 halálesetért felelősek a multidrog-rezisztens baktériumtörzsek által okozott fertőzések.

A bakteriális fertőzések kezelésére fordított kiadások éves költségét Európában mintegy 1,5 milliárd euróra becsülik.

Harmadszor pedig a termelékenység csökkenése miatt veszélyt jelent a társadalomra.

A piacra kerülő új antibiotikumok hiánya súlyosbítja a növekvő rezisztencia problémáját.

Röviden összefoglalhatjuk az antibiotikumokkal szembeni bakteriális rezisztencia fő következményeit:

• A baktériumok növekedése és szaporodása nem pusztul el, vagy nem nyomják el kellőképpen.
• A fertőzés a szervezetben marad, tovább terjedhet, és súlyosabb szövődményeket és betegségeket okozhat.
• A kezelési lehetőségek erősen korlátozottak, mivel a megfelelő és hatékony antibiotikumok választéka szűkül.
• A nem hatékony antibiotikumok alkalmazása növeli a mellékhatások kockázatát.
• A beteg nem profitál a kezelésből.
• A kezelés elhúzódik, és a kórházi felvételek száma növekszik.
• A betegek kezelésének költségei nőnek.
• Nő a halálesetek száma.

A baktérium-rezisztencia problémájának egyik megoldása a tudatosság, az oktatás és az antibiotikum-kezelés felelősségteljes megközelítése.

Mindenki ezzel kezdheti.

Mit kell megértenünk, és milyen elveket kell követnünk az antibiotikumokkal kapcsolatban?

1. Csak akkor szedjünk antibiotikumot, ha orvosunk javasolja vagy felírja.
2. Csak az előírt adagot szedje az antibiotikumból, és szigorúan tartsa be az alkalmazás időtartamát.
3. Mindig fejezze be a teljes előírt kúrát. Ne hagyja abba idő előtt a kezelést, még akkor sem, ha a betegség tünetei enyhültek és állapota javult.
4. A fel nem használt antibiotikumokat ne tegye félre későbbre, ugyanannak vagy egy másik fertőzésnek az esetére. Ezek az antibiotikumok nem biztos, hogy alkalmasak egy másik fertőző betegség kezelésére.
5. Ne használjon antibiotikumokat vírusos betegségek, például influenza vagy megfázás kezelésére.
6. Kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét az antibiotikumok szedésének lehetséges kockázatairól.
7. Soha ne adjon másnak olyan antibiotikumot, amelyet Önnek írtak fel, hogy szedje be, még akkor sem, ha ugyanolyan tünetei vannak, mint Önnek. Ez fordítva is igaz.
8. Az antibiotikumok felelősségteljes használatával megvédheti a fertőzésekre érzékenyebb embereket (terhes nők, újszülöttek, idősek, legyengült immunrendszerű emberek, transzplantáción átesett vagy rákos betegek).
9. A fertőzés kialakulásának és terjedésének megelőzése érdekében tartsa be a higiéniai irányelveket.

Miért nem vény nélkül kaphatóak az antibiotikumok?

Jelenleg nincsenek vény nélkül kapható antibiotikumok a piacon szisztémás alkalmazásra.

Ennek oka éppen az, hogy az antibiotikumok használatával számos kockázat jár, és a beteg nem lenne képes ezeket a kockázatokat önállóan felmérni.

A vény nélkül kapható gyógyszerek a beteget az öngyógyító szerepébe helyezik, ahol ő maga dönt az egészségi állapotáról és az egészségügyi probléma megoldásáról, esetleg a gyógyszerésszel együttműködve.

Általánosságban elmondható, hogy ha egy gyógyszer vény nélkül kapható, akkor annak elérhetősége nagyobb számú ember számára nő.

Egy gyógyszer csak akkor adható ki vény nélkül, ha biztonsági profilja megfelelő, és a visszaélés kockázata nagyon alacsony.

A vény nélkül kapható gyógyszerek az egészségbiztosítók költségeit is megtakarítják. A beteg maga fizet értük, és reklámozhatók.

Ezzel szemben mikor kell egy gyógyszert receptkötelessé tenni, illetve milyen kritériumok alapján lehet egy gyógyszert vénykötelesnek minősíteni?

Egy gyógyszer akkor minősül vényköteles gyógyszernek, ha megfelel a fenti kritériumok bármelyikének:

• Ha a gyógyszer alkalmazásából közvetlen vagy közvetett egészségügyi kockázat származik, még helyes alkalmazás esetén is.
• Ha a gyógyszert gyakran és nagymértékben helytelenül használják, és ennek következtében közvetlen vagy közvetett egészségügyi kockázatot jelent.
• Ha a gyógyszer olyan adagolási formában áll rendelkezésre, amely egészségügyi szakember általi felügyeletet vagy beavatkozást igényel, pl. parenterális adagolási formák.
• Ha olyan gyógyszerről van szó, amelynek kezelését orvosnak kell felügyelnie.
• Ha a gyógyszer további biztonságossági és hatásossági ellenőrzés tárgyát képezi.
• Ha olyan új gyógyszerről van szó, amellyel még nincs elegendő tapasztalat.
• Ha olyan gyógyszerről van szó, amely toleranciát, függőséget vagy visszaélés kockázatát okozhatja.
• Ha a gyógyszer radioaktív összetevőt tartalmaz.

Az antibiotikumok jelentős többsége vényköteles gyógyszernek minősül, elsősorban a bakteriális rezisztencia kockázata miatt.

Elméletileg a vény nélkül kapható antibiotikumok könnyebbé és gyorsabbá tennék a hozzájuk való hozzáférést. Ez hatékony lehet az általában hirtelen fellépő fertőzések kezelésében.

A korai beavatkozás potenciálisan lerövidítené a betegség időtartamát, ezáltal csökkentve a tünetek előfordulását és a fertőzés arányát az orvoslátogatás hosszabb folyamatához képest.

A baktériumok gyorsan terjedő rezisztenciájának realitását tekintve azonban a vény nélkül kapható antibiotikumok elérhetősége inkább aggodalomra ad okot, például a túlzott vagy visszaélésszerű használatuk miatt, vagy a jelenlegi kezelési sémák maximális funkcionalitásának és hatékonyságának fenntartására irányuló törekvés miatt.

Ugyanakkor az is hozzájárul az aggodalomhoz, hogy még mindig nincsenek új terápiás lehetőségek a bakteriális fertőzések már nem hatékony kezeléseinek helyettesítésére.

A szisztémás hatás, azaz a vérbe való felszívódást követően fellépő belső hatás mellett az antibiotikumokat helyi hatásuk miatt is alkalmazzák.

A helyileg alkalmazott antibiotikumok esetében a szisztémás mellékhatások kockázata kisebb, és a túlzásba vitt vagy visszaélésszerű alkalmazás is valószínűtlenebb. Ez az oka annak is, hogy egyes helyileg alkalmazott antibiotikumokat a nemzeti hatóságok vény nélkül kapható gyógyszerként engedélyeztek.

Ezek közé tartoznak a kenőcsök, krémek vagy oldatok, orr- vagy orális aeroszolok, szemcseppek vagy -kenőcsök, illetve a helyileg alkalmazható nyalókák.