Mi okozhat méhgyulladást?

A méhgyulladás elég gyakran fordul elő a nőknél. A nőgyógyászati vizsgálatra kénytelenek fájdalomra és kellemetlen ürülésre menni, amelyek ennek a betegségnek a kísérő tünetei.

A gyulladás fiatal nőket érint, gyakran szülés vagy vetélés után, de idősebb nőket is.

A méhgyulladás leggyakoribb okai

A méhben kialakuló vagy a környező területről a méhbe kerülő gyulladásos folyamatot leggyakrabban a bakteriális aerob vagy anaerob flóra okozza. Egyre gyakrabban találkozhatunk azonban klamídiumfertőzéssel és mikoplazmával, mint kórokozóval.

Ennek oka a szexuális élet korai kezdete, a gyakori partnerváltás, a promiszkuitás és a rossz higiéniai szokások.

TIPP: Cikk a magazinban Mi a kockázata a szexuális partnerek váltogatásának, avagy milyen nemi betegségeket ismerünk?

A leggyakoribb kórokozók

• Aerob baktériumok - olyan baktériumok, amelyeknek legalább 10% oxigénre van szükségük az élethez, növekedéshez és szaporodáshoz.
• Nem sporuláló anaerobok - ezek olyan baktériumok, amelyeknek csökkent oxigénfeszültségre van szükségük a növekedéshez. Általában az emberi test felszíni nyálkahártyáit kolonizálják. Az anaerobok legnagyobb számban a bélben találhatók meg természetes úton, néhány százalékuk a méhben is megtalálható. Jelenlétük csak akkor okoz problémát, ha valahogyan bejutnak a nyálkahártyák mélyebb rétegeibe, amelyek általában sterilek (műtét, trauma).
• Sporuláló anaerobok - szintén túlnyomórészt a bélben találhatók. Az e baktériumok által termelt toxinok jelentős szerepet játszanak a gyulladásos folyamatokban.

Az utóbbi időben a chlamydia- és mycoplasma-fertőzések száma egyre nő. A chlamydia-fertőzések bakteriális fertőzések, más néven intracelluláris paraziták. A chlamydia-fertőzések gyakran tünetmentesek (aszimptomatikusak), de igen gazdag klinikai képpel rendelkezhetnek.

A mikoplazmák a legkisebb és legegyszerűbb sejtek. Olyan baktériumok, amelyeket korábban egyszerűségük miatt a vírus és a baktérium közötti átmenetnek gondoltak.

TIPP: Cikk a nyári nemi betegségekről, a szexturizmus veszélyeiről.

Mi történik a méhvel a fertőzés során?

A gyulladásos folyamat során a méh a mikroorganizmusok hatásának van kitéve. Ez hatással lehet a nő egészségére és később a termékenységére is.

A méh anatómiai alapjai

A méh (latinul uterus) egy fordított körte alakú, párosítatlan női nemi szerv, amely a kismedencében található a húgyhólyag és a bél között a végbéllel együtt.

Anatómiailag két részből áll. A szűkebb részt méhnyaknak (cervix uteri), a nagyobb részt pedig méhtestnek (isthmus uteri) nevezik.

Három rétegből áll. A belső méhnyálkahártyát méhnyálkahártyának nevezzük, a középső izomréteg a myometrium, és kötőszövet - a perimetrium - veszi körül.

A gyulladásban ezek a rétegek fontos szerepet játszanak, mert a gyulladásos folyamat érintheti csak a nyálkahártyát, vagy a méhnyálkahártya mélyebb rétegeibe is eljuthat a peremhártyáig. A peremhártyát a hashártya alkotja. Ezért, ha ez gyullad be, fennáll a hashártyagyulladás és a fertőzés átterjedésének veszélye a kismedencei szervekre, ami nagyon súlyos, életveszélyes állapot.

A gyulladásos folyamat, a képződés és a terjedés

A méhgyulladás a méh különböző rétegeit érintő baktériumflóra által okozott gyulladásos folyamat. Ha csak a méhnyálkahártyában lokalizálódik, akkor endometritisznek nevezzük. A méhnyálkahártyából mélyebbre, az izomzatba is átterjedhet. Ha a méhnyálkahártya érintett, akkor myometritiszről beszélünk.

A méhnyálkahártya gyulladása a perimetritisz.

Onnan nagyon gyorsan átterjedhet az adnexekre (méhfüggelékekre) és a hashártyára (peritoneum). A peritonitisz nagyon súlyos szövődmény, elviselhetetlen hasi fájdalommal jár.

Érdekes:
Ez az állapot általában a Neisseria gonorrhoeae - a gonorrhoea kórokozója - által okozott fertőzés esetén jelentkezik. Ez akár pyometriát is okozhat, amikor a méhnyak elzáródik, és a méh ezt követően gennyes váladékkal telik meg.

Mint ilyen, az endometritisz főként más helyről felszálló (alulról felfelé terjedő) fertőzés. A leggyakoribb fertőzési forrás a hüvely vagy a méhnyak. Nagyon ritkán haematogén (vérrel terjedő) és leszálló (felülről lefelé terjedő), például tüdőtuberkulózisban vagy más légúti fertőzésekben (ritka).

A fertőzés leggyakrabban a menstruáció során, iatrogén módon abortusz és egyéb méhen belüli (IUD) beavatkozások után következik be.

Hogyan jelentkezik az endometritisz?

A megnyilvánulások attól függően változnak, hogy a méh melyik rétegét érinti a gyulladás. A klinikai kép a kórokozó fertőző ágens alapján is változik, valamint attól függően, hogy vannak-e szövődmények és a környező szervek érintettsége.

A betegség lefolyása és tünetei nagyon egyéniek. A kórokozó fertőzéstől függően a teljesen tünetmentes lefolyástól a szövődményekkel és szepszissel járó súlyos, fájdalmas lefolyásig terjedhetnek.

A legtöbb endometritiszre jellemző alapvető tünetek

• A betegség kezdete általában magas lázzal és hidegrázással jelentkezik. A láz a legtöbb lázas betegséghez hasonlóan általános rossz közérzettel, gyengeséggel és rossz közérzettel társul a teljes legyengülésig.
• Kezdetben enyhe szorító érzés jelentkezik az alhasban, amely fokozatosan fájdalmassá válik, és székletürítéskor fokozódik, valamint a méhnek a hólyaghoz elölről való anatómiai közelsége miatt gyakran vizeléskor is fájdalmat okoz (dysuria). A fájdalom gyakran kisugárzik a kismedence felé.
• A tünetek közé tartozik az obstipáció (székrekedés) és a flatulencia (túlzott gázképződés).
• A betegség korai szakaszában vagy akut formájában gyakori a dysmenorrhoea, azaz az erős és fájdalmas menstruáció. A méhgyulladás progresszív és krónikus formájában a méhnyálkahártya fokozatosan pusztul. Ez viszont nagyon gyenge menstruációt eredményez, ami amenorrhoeához (a menstruáció elmaradása) és teljes sterilitáshoz vezet.
• A hüvelyváladék szinte mindig jelen van. Jellegük, mennyiségük és szaguk a kórokozó baktériumtól függően egyéni. A váladékok vizesek, gennyes, végül véresek. Gonorrhoeában például gyakori a jellegzetesen halszagú váladék.

A megfelelő kezelés gyógyítja a gyulladást és megelőzi a szövődményeket.

Az endometritisz egy bakteriális fertőzés hatásának következménye. Az ezt okozó kórokozók szélesebb választékot alkotnak. Ezért szükséges a méhnyakflóra tenyésztéses mikrobiológiai elemzése és a baktériumfajok pontos meghatározása. Ennek megfelelően olyan antibiotikumokkal kell kezdeni a kezelést, amelyekre az adott baktérium érzékeny.

A korai antibiotikum-terápia nemcsak a méhgyulladást gyógyíthatja, hanem megakadályozhatja a gyulladás átterjedését a női reproduktív rendszer más szerveire is.

A fájdalomcsillapítók is hasznosak a fájdalomcsillapításra. Hatékonyabbak a görcsoldók, amelyek ellazítják a méh izmait (lazítják a görcsöket), és így nagyon hatékonyan enyhítik a fájdalmat. A menstruációs fájdalmakra általánosan használt görcsoldók is alkalmazhatók.

Láz esetén lázcsillapítókat - lázcsillapító gyógyszereket - adnak.

Az endometrium regenerálódásának támogatására ösztrogéneket használnak. Ez egy olyan hormonterápia, amely támogatóan hat a női nemi szervekre.

Fontos az ágynyugalom és a fizikai aktivitás minimalizálása. Az endometritisz esetén a legmegfelelőbb testhelyzet a hanyattfekvés, térdben behajlított alsó lábszárakkal. Ebben a testhelyzetben a hasfal ellazul, ami segít a fájdalomcsillapításban.

Ez a hasi fájdalom egyéb okai esetén is megfelelő.