A vizeletinkontinencia kezelése: milyen gyógyszerek segítenek? + egyéb lehetőségek

A probléma felismerése, a vizeletinkontinencia diagnózisa és az azt követő kezelés nagy és összetett jelentőséggel bír az érintett betegek esetében.

Egyes esetekben az inkontinencia kezelése a vizeletvesztés problémájának teljes megszüntetését eredményezi. Más, többnyire krónikus esetekben a kezelés a vizeletvesztés súlyosságának enyhítésére szolgál.

A megfelelő és célzott kezelés csökkenti vagy megszünteti a vizeletszivárgás problémáját. Emellett mentálisan és szociálisan is segíti a betegeket, azaz javítja életminőségüket.

Az inkontinencia kezelésére többféle kezelési lehetőség létezik, nevezetesen:

  • Rendszeres kezelés (konzervatív)
  • Farmakológiai kezelés - gyógyszeres kezelés
  • Sebészeti kezelés

A megfelelő módszer vagy e módszerek kombinációjának kiválasztása mindig a betegnél diagnosztizált inkontinencia konkrét típusától és mértékétől, valamint életkorától és általános egészségi állapotától függ.

Általában az a kezelés az első választás, amelyik a legkevésbé invazív és a legkevesebb lehetséges mellékhatással jár.

Rendszeres kezelés (konzervatív)

A rezsimkezelés célja, hogy a beteg jelenlegi szemléletének és tapasztalt működésének megváltoztatását jelentse. Magában foglalja az életmódváltást, a testmozgást és a medencefenék erősítését.

A rezsimkezelés a legfontosabb és a legjobb eredményeket produkálja a stressz inkontinencia esetén.

Az életmódváltás magában foglalja a testsúlycsökkentést, a dohányzás abbahagyását, a napi folyadékbevitel optimalizálását, az ütemezett ürítést vagy a WC-tréninget. Ezek a legfontosabb lépések az inkontinencia tüneteinek előfordulásának és súlyosbodásának csökkentésére.

A hólyagtréning szintén az inkontinencia kezelésének egyik módja. Ez a vizelet szándékos visszatartását jelenti a gyakori vizeléshez szokott betegeknél. Ez növeli a hólyag kapacitását és csökkenti az izmok összehúzódását.

A medencefenék izmainak erősítésére szolgáló gyakorlatsorozat, az úgynevezett Kegel-gyakorlatok szintén nagyon hatékonyak. A betegek megtanulják, hogy tudatosan összehúzzák a medencefenék izmait minden hasi nyomásnövekedés előtt és alatt, például köhögéskor.

A cél a támasz és a húgycső működésének javítása, különösen azoknál a nőknél, akik képesek a medenceizmokat maguktól is összehúzni, és ezáltal a húgycsövet elszorítani.

Az eredmények elérése érdekében különösen fontos a gyakorlatok intenzitása és rendszeressége.

Táblázat: Példák időtakarékos és fizikailag megterhelő medencefenék-erősítő gyakorlatokra

Gyakorlat 1: Erő
Hanyatt fekve, térdben behajlított lábakkal, a sarkakkal a földön, a medencefenék izmait a lehető legnagyobb erővel húzza meg. Ezután lazítson.
2. gyakorlat: Állóképesség
Ugyanabban a helyzetben, mint az első gyakorlatnál, húzza össze a medencefenék izmait. Próbáljon meg 8-10 másodpercig ebben a helyzetben maradni.
3. gyakorlat: Gyors összehúzódások
Ugyanabban a helyzetben, mint az előző gyakorlatoknál, gyorsan váltogassa a medencefenék izmainak összehúzódását és ellazulását.

Azoknak a nőknek, akik el akarják kerülni a műtétet, és nem tudják követni az olyan kúraszerű intézkedéseket, mint a rendszeres testmozgás és az életmódváltás, lehetőség van hüvelyi kontinenciapessárok használatára.

Ezeket különösen a stressz-inkontinenciában szenvedő nőknél alkalmazzák.

Farmakológiai kezelés

A vizeletinkontinencia kezelésére több gyógyszercsoportot alkalmaznak. A megfelelő gyógyszer kiválasztásánál figyelembe veszik az inkontinencia konkrét típusát, a beteg általános egészségi állapotát, a mellékhatások kockázatát és azt, hogy a beteg szed-e más gyógyszereket.

A farmakológiai kezelést mindig egy kúrának kell megelőznie. Csak annak sikertelensége esetén jön szóba a gyógyszeres kezelés.

Egyes gyógyszerek esetében a kezelés végső hatása csak több hét múlva jelentkezik. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne hagyják abba a kezelést önkényesen és orvosukkal való konzultáció nélkül.

A farmakológiai kezelés elsősorban az inkontinencia tüneteinek enyhítését segíti.

A stressz- és urge-inkontinencia kezelésére alkalmazott gyógyszerek táblázata

Gyógyszercsoport Példák a gyógyszerekre
Antikolinerg szerek (antimuszkarinok) Alkalmazás a vizeletürítési inkontinencia esetén Első generációs (nem szelektív): fesoterodin, oxibutinin, propiverin, trospium, tolterodin
Második generációs (szelektív): Darifenacin, imidafenacin, szolifenacin
β3 adrenerg receptor agonisták Használat a vizeletürítési inkontinenciában. Mirabegron
Szerotonin és noradrenalin visszavétel gátlók Alkalmazás stressz-húgyúti inkontinencia esetén duloxetin
Ösztrogének Alkalmazásuk korlátozott

Az első gyógyszercsoport az antikolinerg szerek, más néven antimuszkarinoknak nevezik őket. Sürgősségi inkontinencia esetén alkalmazzák őket, és ezek az első választandó gyógyszerek.

Az antikolinergikumok közvetlenül a húgyhólyag izmaira (detrusor) hatnak és növelik a hólyag kapacitását. Ez a vizelési inger, az ürítés gyakoriságának és kis mértékben az éjszakai vizelés gyakoriságának csökkenéséhez vezet.

Az antikolinerg szerek leggyakoribb mellékhatásai közé tartozik a szájszárazság, a fejfájás, a homályos látás, a lassú emésztés a székrekedéstől a székrekedésig, az álmosság és a zavartság.

Az első generációs antikolinerg szerek jelentős mellékhatásai esetén váltson át a második generációs antikolinerg szerekre.

A β3 adrenerg receptor agonistákat a sürgősségi inkontinencia kezelésére használják. Közvetlenül a hólyag izomzatára (detrusor) hatnak.

Általában olyan esetekben alkalmazzák őket, amikor az antikolinerg kezelés nem tolerálható vagy nem lehetséges a beteg számára.

A mellékhatások közé tartozik különösen a vérnyomás emelkedése. Ezért magas vérnyomású betegeknél nem szabad alkalmazni őket.

A szerotonin és noradrenalin újrafelvétel gátlókat a stressz inkontinencia kezelésében alkalmazzák. Hatásuk a húgycső záróizom erősítése, ezáltal annak ellenállásának növelése és a vizeletszivárgás tüneteinek enyhítése.

Az ösztrogéncsoportba tartozó hormonális gyógyszereket kis dózisban alkalmazzák a petyhüdt hüvelynyálkahártyájú nőknél.

Az inkontinencia kezelése
Az inkontinencia megfelelő kezelése a vizeletszivárgás problémájának teljes megszüntetését vagy súlyosságának enyhítését hozza magával. Ezen túlmenően mentálisan és szociálisan is jelentősen segíti a betegeket. Fotó forrása: Getty Images

Sebészeti kezelés

A kezelés harmadik vonala a sebészeti kezelés.

Ez magában foglalja az onabotulinumtoxin A, más néven Botox beadását. Ezt a hólyagfalba fecskendezik, ahol a neuromuszkuláris csomópontra hat és gátolja a hólyag ingerlékenységét.

Ezt a módszert akkor alkalmazzák sürgősségi inkontinencia esetén, ha a farmakológiai kezelés nem vezetett eredményre. Hatékonysága a farmakológiai kezeléshez hasonló, de nem szükséges a napi adagolás.

Az injekciókat általános érzéstelenítésben adják be. Ezért beszélünk harmadik vonalbeli kezelésről.

A hatás körülbelül 9-12 hónapig tart, és ezt követően meg kell ismételni. Az eljárás kockázatai közé tartozik különösen a vizeletvisszatartás átmeneti problémája, a húgyúti fertőzések előfordulása vagy a maradék vizelet képződése.

Egy másik műtéti kezelési lehetőség a sípcsonti ideg ideg stimulálása. A sípcsonti ideg a boka belsejétől az alsó lábszár mentén a keresztcsonti idegekig futó ideg.

Ennek az idegnek az ingerlésével ingerületeket továbbítanak az alsó húgyutakba. Ez módosítja a húgyhólyag érzékenységét és összehúzódását, és így magát a vizeletürítési reflexet is.

Az idegstimuláció olyan nők számára ajánlott, akiknek inkontinenciája sürgető inkontinenciában szenvednek, és nem reagálnak az antikolinerg kezelésre.

A sakrális idegmodulációt szintén alkalmazzák a sürgősségi inkontinencia esetén. Ez egy olyan eljárás, amely során a kismedencei területre beültetett stimulátorral csillapítják a hólyagban keletkező túlzott ingerületeket ólomelektródákon keresztül.

Ez a módszer invazív, de hatékonyabb, mint a farmakológiai kezelés, és hosszú távon enyhíti az inkontinencia tüneteit.

A stressz-inkontinenciában szenvedő nők sebészeti kezelési lehetősége a szuburethralis szalagbeültetés. Ez egy minimálisan invazív eljárás, amelynek során egy prolen szalagot helyeznek a húgycső alá.

A szalagot a húgycső középső része alá helyezik hurok alakban vagy vízszintesen. Célja, hogy támasztékot nyújtson a húgycsőnek, és biztosítsa annak rögzítését, hogy megakadályozza a megereszkedést és az azt követő vizeletszivárgást.

Az eljárás rendkívül hatékony, különösen az első néhány évben. Hosszú távon (kb. 10 év után) elveszti hatását, és a vizeletinkontinencia tünetei visszatérnek. Ez főként annak köszönhető, hogy a nő elhanyagolja a medencefenék ápolását, és túlfeszíti azt.

Minden hüvelyi műtét hatással van a szexuális funkcióra.

A vizeletinkontinencia fontos és szerves része a védő inkontinencia segédeszközök használata. Az inkontinencia segédeszközök nem kezelik az okot, csak védő funkciójuk van.

Fontosságuk abban rejlik, hogy javítják a beteg életminőségét. A beteg védettnek érzi magát, és nem kell attól tartania, hogy egy váratlan vizeletszivárgás kellemetlenséget okoz neki. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a beteg beilleszkedjen a normális életbe, és ugyanolyan tevékenységeket végezzen, mint bármely más ember.

Az inkontinencia segédeszközök különösen a krónikus inkontinens betegeknél találták meg a helyüket, azoknál, akik nem reagálnak a kezelésekre, nem alkalmasak műtétre, vagy nem járulnak hozzá a műtéthez.

A megfelelő segédeszköz kiválasztásakor figyelembe kell venni a páciens nemét, életkorát, testsúlyát, mozgékonysági fokát és a vizeletszivárgás intenzitását.

A betegeknek fokozatos felszívódási sebességű segédeszközöket kínálnak, a betétek vagy behelyezhető pelenkák esetében az alacsonyabb felszívódástól a magas felszívódású, fekvő betegek esetében a húzódzkodók, pelenkák vagy betétekig.

fmegosztás a Facebookon