A vizeletinkontinencia kezelése: milyen gyógyszerek segítenek? + egyéb lehetőségek

A probléma felismerése, a vizeletinkontinencia diagnózisa és az azt követő kezelés nagy és összetett jelentőséggel bír az érintett betegek esetében.

Egyes esetekben az inkontinencia kezelése a vizeletvesztés problémájának teljes megszüntetését eredményezi. Más, többnyire krónikus esetekben a kezelés a vizeletvesztés súlyosságának enyhítésére szolgál.

A megfelelő és célzott kezelés csökkenti vagy megszünteti a vizeletszivárgás problémáját. Emellett mentálisan és szociálisan is segíti a betegeket, azaz javítja életminőségüket.

Az inkontinencia kezelésére többféle kezelési lehetőség létezik, nevezetesen:

• Rendszeres kezelés (konzervatív)
• Farmakológiai kezelés - gyógyszeres kezelés
• Sebészeti kezelés

A megfelelő módszer vagy e módszerek kombinációjának kiválasztása mindig a betegnél diagnosztizált inkontinencia konkrét típusától és mértékétől, valamint életkorától és általános egészségi állapotától függ.

Általában az a kezelés az első választás, amelyik a legkevésbé invazív és a legkevesebb lehetséges mellékhatással jár.

Rendszeres kezelés (konzervatív)

A rezsimkezelés célja, hogy a beteg jelenlegi szemléletének és tapasztalt működésének megváltoztatását jelentse. Magában foglalja az életmódváltást, a testmozgást és a medencefenék erősítését.

A rezsimkezelés a legfontosabb és a legjobb eredményeket produkálja a stressz inkontinencia esetén.

Az életmódváltás magában foglalja a testsúlycsökkentést, a dohányzás abbahagyását, a napi folyadékbevitel optimalizálását, az ütemezett ürítést vagy a WC-tréninget. Ezek a legfontosabb lépések az inkontinencia tüneteinek előfordulásának és súlyosbodásának csökkentésére.

A hólyagtréning szintén az inkontinencia kezelésének egyik módja. Ez a vizelet szándékos visszatartását jelenti a gyakori vizeléshez szokott betegeknél. Ez növeli a hólyag kapacitását és csökkenti az izmok összehúzódását.

A medencefenék izmainak erősítésére szolgáló gyakorlatsorozat, az úgynevezett Kegel-gyakorlatok szintén nagyon hatékonyak. A betegek megtanulják, hogy tudatosan összehúzzák a medencefenék izmait minden hasi nyomásnövekedés előtt és alatt, például köhögéskor.

A cél a támasz és a húgycső működésének javítása, különösen azoknál a nőknél, akik képesek a medenceizmokat maguktól is összehúzni, és ezáltal a húgycsövet elszorítani.

Az eredmények elérése érdekében különösen fontos a gyakorlatok intenzitása és rendszeressége.

Táblázat: Példák időtakarékos és fizikailag megterhelő medencefenék-erősítő gyakorlatokra

Azoknak a nőknek, akik el akarják kerülni a műtétet, és nem tudják követni az olyan kúraszerű intézkedéseket, mint a rendszeres testmozgás és az életmódváltás, lehetőség van hüvelyi kontinenciapessárok használatára.

Ezeket különösen a stressz-inkontinenciában szenvedő nőknél alkalmazzák.

Farmakológiai kezelés

A vizeletinkontinencia kezelésére több gyógyszercsoportot alkalmaznak. A megfelelő gyógyszer kiválasztásánál figyelembe veszik az inkontinencia konkrét típusát, a beteg általános egészségi állapotát, a mellékhatások kockázatát és azt, hogy a beteg szed-e más gyógyszereket.

A farmakológiai kezelést mindig egy kúrának kell megelőznie. Csak annak sikertelensége esetén jön szóba a gyógyszeres kezelés.

Egyes gyógyszerek esetében a kezelés végső hatása csak több hét múlva jelentkezik. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne hagyják abba a kezelést önkényesen és orvosukkal való konzultáció nélkül.

A farmakológiai kezelés elsősorban az inkontinencia tüneteinek enyhítését segíti.

A stressz- és urge-inkontinencia kezelésére alkalmazott gyógyszerek táblázata

Az első gyógyszercsoport az antikolinerg szerek, más néven antimuszkarinoknak nevezik őket. Sürgősségi inkontinencia esetén alkalmazzák őket, és ezek az első választandó gyógyszerek.

Az antikolinergikumok közvetlenül a húgyhólyag izmaira (detrusor) hatnak és növelik a hólyag kapacitását. Ez a vizelési inger, az ürítés gyakoriságának és kis mértékben az éjszakai vizelés gyakoriságának csökkenéséhez vezet.

Az antikolinerg szerek leggyakoribb mellékhatásai közé tartozik a szájszárazság, a fejfájás, a homályos látás, a lassú emésztés a székrekedéstől a székrekedésig, az álmosság és a zavartság.

Az első generációs antikolinerg szerek jelentős mellékhatásai esetén váltson át a második generációs antikolinerg szerekre.

A β3 adrenerg receptor agonistákat a sürgősségi inkontinencia kezelésére használják. Közvetlenül a hólyag izomzatára (detrusor) hatnak.

Általában olyan esetekben alkalmazzák őket, amikor az antikolinerg kezelés nem tolerálható vagy nem lehetséges a beteg számára.

A mellékhatások közé tartozik különösen a vérnyomás emelkedése. Ezért magas vérnyomású betegeknél nem szabad alkalmazni őket.

A szerotonin és noradrenalin újrafelvétel gátlókat a stressz inkontinencia kezelésében alkalmazzák. Hatásuk a húgycső záróizom erősítése, ezáltal annak ellenállásának növelése és a vizeletszivárgás tüneteinek enyhítése.

Az ösztrogéncsoportba tartozó hormonális gyógyszereket kis dózisban alkalmazzák a petyhüdt hüvelynyálkahártyájú nőknél.

Sebészeti kezelés

A kezelés harmadik vonala a sebészeti kezelés.

Ez magában foglalja az onabotulinumtoxin A, más néven Botox beadását. Ezt a hólyagfalba fecskendezik, ahol a neuromuszkuláris csomópontra hat és gátolja a hólyag ingerlékenységét.

Ezt a módszert akkor alkalmazzák sürgősségi inkontinencia esetén, ha a farmakológiai kezelés nem vezetett eredményre. Hatékonysága a farmakológiai kezeléshez hasonló, de nem szükséges a napi adagolás.

Az injekciókat általános érzéstelenítésben adják be. Ezért beszélünk harmadik vonalbeli kezelésről.

A hatás körülbelül 9-12 hónapig tart, és ezt követően meg kell ismételni. Az eljárás kockázatai közé tartozik különösen a vizeletvisszatartás átmeneti problémája, a húgyúti fertőzések előfordulása vagy a maradék vizelet képződése.

Egy másik műtéti kezelési lehetőség a sípcsonti ideg ideg stimulálása. A sípcsonti ideg a boka belsejétől az alsó lábszár mentén a keresztcsonti idegekig futó ideg.

Ennek az idegnek az ingerlésével ingerületeket továbbítanak az alsó húgyutakba. Ez módosítja a húgyhólyag érzékenységét és összehúzódását, és így magát a vizeletürítési reflexet is.

Az idegstimuláció olyan nők számára ajánlott, akiknek inkontinenciája sürgető inkontinenciában szenvednek, és nem reagálnak az antikolinerg kezelésre.

A sakrális idegmodulációt szintén alkalmazzák a sürgősségi inkontinencia esetén. Ez egy olyan eljárás, amely során a kismedencei területre beültetett stimulátorral csillapítják a hólyagban keletkező túlzott ingerületeket ólomelektródákon keresztül.

Ez a módszer invazív, de hatékonyabb, mint a farmakológiai kezelés, és hosszú távon enyhíti az inkontinencia tüneteit.

A stressz-inkontinenciában szenvedő nők sebészeti kezelési lehetősége a szuburethralis szalagbeültetés. Ez egy minimálisan invazív eljárás, amelynek során egy prolen szalagot helyeznek a húgycső alá.

A szalagot a húgycső középső része alá helyezik hurok alakban vagy vízszintesen. Célja, hogy támasztékot nyújtson a húgycsőnek, és biztosítsa annak rögzítését, hogy megakadályozza a megereszkedést és az azt követő vizeletszivárgást.

Az eljárás rendkívül hatékony, különösen az első néhány évben. Hosszú távon (kb. 10 év után) elveszti hatását, és a vizeletinkontinencia tünetei visszatérnek. Ez főként annak köszönhető, hogy a nő elhanyagolja a medencefenék ápolását, és túlfeszíti azt.

Minden hüvelyi műtét hatással van a szexuális funkcióra.

A vizeletinkontinencia fontos és szerves része a védő inkontinencia segédeszközök használata. Az inkontinencia segédeszközök nem kezelik az okot, csak védő funkciójuk van.

Fontosságuk abban rejlik, hogy javítják a beteg életminőségét. A beteg védettnek érzi magát, és nem kell attól tartania, hogy egy váratlan vizeletszivárgás kellemetlenséget okoz neki. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a beteg beilleszkedjen a normális életbe, és ugyanolyan tevékenységeket végezzen, mint bármely más ember.

Az inkontinencia segédeszközök különösen a krónikus inkontinens betegeknél találták meg a helyüket, azoknál, akik nem reagálnak a kezelésekre, nem alkalmasak műtétre, vagy nem járulnak hozzá a műtéthez.

A megfelelő segédeszköz kiválasztásakor figyelembe kell venni a páciens nemét, életkorát, testsúlyát, mozgékonysági fokát és a vizeletszivárgás intenzitását.

A betegeknek fokozatos felszívódási sebességű segédeszközöket kínálnak, a betétek vagy behelyezhető pelenkák esetében az alacsonyabb felszívódástól a magas felszívódású, fekvő betegek esetében a húzódzkodók, pelenkák vagy betétekig.