A tuberkulózis kezelése: hogyan kell kezelni, milyen gyógyszerek hatékonyak? ATB és egyéb elvek

A tuberkulózis kezelésének elsődleges célja természetesen a fertőzött beteg gyógyítása és a halálozás megelőzése. A kezelés fontos szempontja a késői következmények megelőzése, a visszaesés megelőzése és a tuberkulózis másokra való átvitelének megakadályozása, akik a beteggel kapcsolatba kerültek vagy kapcsolatba fognak kerülni.

A kezelést a tüdőgyógyászatra és fiziológiára szakosodott orvos jelezheti és írhatja elő.

Az orvos szakmailag felelős a kezelés helyes indikációjáért és az adagolás beállításáért, valamint a kezelés mellékhatásainak nyomon követéséért és korai felismeréséért.

A tuberkulózis kezelésére antituberkulotikus gyógyszereket használnak. Ezeknek a kemoterápiás gyógyszereknek három jellemzőjük van:

• baktericid - elpusztítja a baktériumokat.
• sterilizálják a környezetet
• védelmet nyújtanak a mikobaktérium-rezisztencia kialakulása ellen

A modern orvoslásban a baktericid tuberkulózis elleni gyógyszereket rövid kúrákban alkalmazzák. Az izoniazid és a rifampicin a leghatásosabb baktericid tuberkulózis elleni gyógyszerek, amelyek a tuberkulózis valamennyi törzse ellen hatásosak.

• Az izoniazid (I) a legagresszívabb gyógyszer. A mycobaktériumok akár 90%-át is képes kiirtani már egy hét alatt.
• A rifampicin (R) a gyorsan szaporodó baktériumok ellen hatásos, és elpusztítja az úgynevezett perziszterbaktériumokat, vagyis azokat a baktériumokat, amelyek hosszú ideig inaktívak maradnak, és bármikor aktívvá válhatnak.
• A pirazinamid (P) savas környezetben képes hatni. Hatékonyan pusztítja el a makrofágokat bekebelező baktériumokat.
• A sztreptomicin (S) a sejten kívül, azaz az extracelluláris környezetben élő mikobaktériumok ellen hat.
• Az etambutol (E) az előző gyógyszerekkel kombinálva hatékony. Jelentősége a gyógyszerrezisztencia megelőzésében rejlik.

E gyógyszerek kombinációja a kulcsa a tuberkulózis elleni gyógyszerekkel szembeni mikobaktérium-rezisztencia kialakulásának megelőzésében.

Az alapvető kombináció az izoniazid, a rifampicin és a pirazinamid.

Az első alkalommal igazolt tuberkulózisban szenvedő személynél elegendő a 6 hónapos kezelési séma. Két hónapig négy gyógyszeres kombinációt adnak, majd ezt követi egy 4 hónapos folytatási szakasz két gyógyszeres kombinációban.

Visszatérő betegség esetén a kezdeti fázisban legfeljebb ötös kombinációt, a folytatási fázisban pedig hármas kombinációt alkalmaznak.

Kiterjedt mellkasi röntgenlelet, tartós mikroszkópos pozitivitás és a beteg rossz klinikai állapota esetén a kezdeti fázist négyszeres kombinációban két hónapról három hónapra hosszabbítják meg. A folytatási fázis ugyanezzel a módszerrel 4 hónapig tart.

A kezelés teljes időtartama így 7 hónapra hosszabbodik.