Tüdőembólia: miért fordul elő, hogyan jelentkezik, hogyan észlelik és kezelik?

A tüdőembólia olyan akut (hirtelen fellépő) állapot, amelyben elzáródás lép fel a tüdőartériákban. Az elzáródás leggyakoribb oka a tromboembóliás betegség. Egy trombus (vérrög) elszabadul és embólia képződik. Ez főként az alsó végtagok és a kismedencei erekből származik.

A tromboembóliás betegség főként a személy vagy az egyik alsó végtag mozgásképtelensége miatt alakul ki.

A műtétek utáni állapotok különösen kockázatosak. Például csípő- vagy térdprotézis beültetése után, de akkor is, ha az alsó végtagot sínnel vagy gipsszel rögzítik töréskor.

Természetesen vannak más betegségek is, amelyek trombózist okozhatnak, például az alsó végtagok vértrombózisa. A vérrögön kívül az erek elzáródását más anyagok is okozhatják.

A tüdőerek elzáródását okozhatja:

• vérrög (trombus) egy embólia felszabadulását követően
• levegő
• zsír
• magzatvíz
• daganat

A tüdőembólia a magas vérnyomás és a koszorúér-betegség után a harmadik leggyakoribb szív- és érrendszeri betegség. Emellett a megbetegedések és a halálozás egyik fő kockázati tényezője és oka. A jelentések szerint a kezeletlen tüdőembólia halálozási aránya akár 30% is lehet.

A korai diagnózis és az azonnali kezelés ezt az arányt 2-8%-ra csökkenti.

Régebben a tüdőembólia osztályozása az érelzáródás kiterjedésén alapult. Napjainkban a tüdőembóliát a korai halálozás kockázata alapján határozzák meg. Mindkét felosztást a táblázat mutatja be.

Leginkább az érdekli: Mi ez, miért fordul elő és hogyan jelentkezik? Hogyan lehet felismerni és gyógyítani? Milyen szövődményei vannak és hogyan veszélyezteti az embereket? Ezeket és más érdekes információkat mutatjuk be a cikkben....

A tüdőembólia lebontása a táblázatban

Tromboembóliás betegség, mi az?

A tromboembóliás betegség olyan betegségfolyamat, amely az erekben lévő trombus vagy embólia jelenlétéből ered. Két alegysége van, nevezetesen a tüdőembólia és a mélyvénás trombózis. A mélyvénás trombózis a felső vagy alsó végtagokban vagy a medencében keletkezik.

Az embolizáció leggyakoribb oka az alsó végtagok mélyvénás trombózisa. A másik a kismedencei erek, a vesék vagy a vena cava inferior lefutásában kialakuló trombózis. A vérrög (embólia) a hasüregben vagy a felső végtagban lévő erek elzáródását is okozhatja.

Súlyos állapot a stroke.

A tüdőembólia életveszélyes állapot. Leggyakoribb oka az alsó végtagok mély trombózisa. Az alsó végtagok ereiben kialakuló embólia a véráramban haladva elzárja a tüdőartériákat (az arteria pulmonale, tüdőverőerek ágait).

A trombus leggyakrabban az alsó végtagok ereiben keletkezik.

Kialakulhat a felső végtagok ereiben vagy akár a szív jobb oldali részében is. A vérrög kialakulhat egy megváltozott érben is, ahogyan ez a visszerekben is előfordul.

A tüdőartériába történő embolizáció oka elsősorban tromboembóliás betegség.

Az ér elzáródása mögött azonban más anyagok is állhatnak, például zsírszövet, levegő, magzatvíz vagy daganatos sejtek.

A trombózisban és a tüdőembóliában is említik a hajlamosító tényezőket, amelyek, különösen együttesen, a nehézséget okozzák. Ezeket Virchow-triásznak is nevezik. A rizikófaktorok jelenlétének felismerése döntő fontosságú a későbbi megelőző intézkedésekben.

Ezenkívül vannak a tüdőembóliának gyakori kockázati tényezői. Ezek lehetnek veleszületettek vagy szerzettek.

A trombózis több tényező szinergiájaként alakul ki. Ezeket Virchow-triásznak is nevezik:

• A véralvadási mechanizmus (véralvadás) megváltozása.
• az erek belső bélésének (endothelium) megzavarodása
• a véráramlás lelassulása
  • az ér elváltozása, mint a varixoknál, gyulladás.
  • szívritmuszavarokban
• a fibrinolitikus rendszer aktuális állapota is szerepet játszik

A tromboembóliás betegségek leggyakoribb okai közé tartozó kockázati tényezők

A vérrög (tromboembólia) vagy más anyag addig halad az erekben, amíg a véráramlásban akadályt, azaz elzáródást nem okoz a tüdőkeringésben. Egészséges embernél a tüdőerek 50%-a elzáródik, ami a masszív tüdőembólia megjelenését és képét hozza létre.

Az embólia elzáródást hoz létre az arteria pulmonalis medencéjében. A véráramlás mértékétől és korlátozásától függően a tüdőkeringés károsodik. A károsodott tüdőkeringés a bal szívbe történő vénás visszaáramlás csökkenéséből ered.

A vér a jobb oldali keringésből kisebb sebességgel tér vissza a bal szívbe, ami a nagy keringésben csökkent nyomást okoz. Ugyanakkor a tüdőartériában (pulmonális hipertónia) és a jobb szívben is megnő a nyomás. Ez utóbbi okozza a jobb szívben a pangást.

Ha az embolizáció kiterjedése nagy, mint például a tüdőartéria törzsének elzáródása esetén, az illető hirtelen meghal. Ha ismételt, de kis embolizáció történik, a jobb szív krónikus pangása, pulmonális hipertónia és később jobb kamratágulat lép fel.

Embolizáció túlnyomórészt az alsó végtagok mélyvénás trombózisa miatt fordul elő. Ez lehet proximális vagy distalis. A proximális forma a térd fölött lokalizálódik, főként femorális (44,1%) és iliac-femorális trombózisból (13,5%). Összességében kezeletlenül 50%-os embolizációs kockázattal lehet számolni.

A disztális (a sípcsonti erekből származó) trombózis a vádliban kialakuló trombózisra példa. Ebben a formában a jelentések szerint a kockázat 5-25% között mozog, ha nem kezelik időben. Az esetek mintegy 5,1%-ában az embolizáció forrása a jobb szív.

Az esetek 33,9%-ában, amelyekben boncolást végeztek, az embolizáció forrását nem sikerült tisztázni.

A vérrög az érfalhoz nyomódik, és egyes vérrögök jobban megtapadnak rajta. Mások instabilak, és a legtöbb esetben mechanikai nyomás hatására kerülnek a véráramba. A fokozott nyomásgyakorlásra példa a köhögés, a székletnyomkodás (székletürítés), de a hányás is. Vagy akár a gyors felállás.

A tüdőembólia tünetei a véráram érintettségének mértékétől függnek.

Ha egy ér elzáródik, a tüdő érintett részében károsodik a véráramlás. Ezenkívül tüdőinfarktus is kialakulhat, ha a tüdő érellátása sérül (az esetek kevesebb mint 10%-ában).

Egyes esetekben tünetmentes lehet. Az általános klinikai kép azonban több tényezőtől függ:

• az elzáródás kiterjedésétől
• az embólia mérete
• a kialakulás ideje
• a szív- és érrendszer állapota

A tüdőembólia jellemzően olyan tünetekkel jelentkezik, mint a légszomj, a légzésszám emelkedése. Mellkasi fájdalom társulhat hozzá. Ezzel egyidejűleg a pulzusszám is emelkedik. Egyéb társuló tünetek, amelyek a diagnózishoz vezethetnek, a köhögés, a vér felköhögése és az összeesés is.

A táblázat a tüdőembóliára jellemző tünetek százalékos arányát mutatja be

A masszív tüdőembólia esetén a hemodinamika zavart szenved. A tüdőben megnő a vérnyomás. Ez megterheli a jobb szívet. A jobb szív meghibásodik. A bal szívbe történő csökkent vérvisszavezetés következtében a nagy keringésben csökken a vérnyomás. Kardiogén sokk a következmény. A szív vérellátásának károsodása esetén a kockázat a szívinfarktus kialakulása.

A tüdőembólia masszív formája esetén a tünetek, mint pl:

• fokozott izzadás.
• Sápadtság
• csökkent vérnyomás
• tachycardia
• ritmuszavarok - galoppáló ritmus
• pulmonális hipertónia
• akut jobb kamratágulat
• fokozott centrális vénás visszaáramlás, ez a nyaki vénák fokozott töltöttségében mutatkozik meg
• tudatzavar, összeomlás

A kezeletlen masszív tüdőembólia nagy halálozási kockázattal jár. A kezelt embólia halálozási kockázata 20%. Hirtelen halál az esetek kb. 10%-ában fordul elő.

További tünetek lehetnek a bőr elkékülése (cianózis). Ez kezdetben perifériásan, később centrálisan is jelentkezhet (ajkak és nyálkahártyák kékülnek el). A személynek halálfélelme lehet, amit szaknyelven horror mortisnak neveznek.

Csuklás (singultus) is társulhat hozzá. A beteg gyomornehezséget érezhet, hányhat. Krónikus típusban az alsó végtagok duzzanata vagy fokozott fáradtság és általános gyengeség is előfordulhat. Az összeesés lehet a betegség első tünete. A személy spontán vizelet- és székletürítéssel is járhat.

A szubmasszív embólia kevésbé súlyos. De ezt is légszomj vagy a szegycsont mögötti fájdalom jellemzi. Ennél a típusnál nincs sokk jele. Az érelzáródás kevesebb, mint 50%.

Egy másik forma a szukcesszív tüdőembólia, amelyet a kisebb rögök ismételt embolizációja jellemez. Visszatérő formának is nevezik. Előfordulása a jelentések szerint körülbelül 29%. Nagyon gyakran összekeverik más tüdő- vagy szívbetegséggel.

A tüdőembólia tünetei egy helyen:

• Hirtelen fellépő légszomj.
• mellkasi fájdalom
• köhögés
• vér felköhögése
• sápadtság
• izzadás
• halálfélelem
• ájulás
• szapora légzés
• fokozott pulzus
• csökkent vérnyomás
• kardiogén sokk
• cianózis
• zavartság
• az alsó végtagok mélyvénás trombózisa
• 38,5 °C feletti láz

A tüdőembólia diagnózisát megkönnyíti a tipikus lefolyás. Ez azonban nem minden esetben van jelen. Néha előfordulnak diagnosztikai hibák, és az embóliát összekeverik egy másik betegséggel (például hörgőtüdőgyulladással, szívinfarktussal vagy szívelégtelenséggel).

A diagnózisra akkor kell gyanakodni, ha a vértrombózis tünetei és emelkedett D-dimer-pozitivitás (több mint 500 egység) jelentkezik. Kórelőzmény felvétele és a klinikai lefolyás megfigyelése történik. Egyes esetekben a betegség szinte tünetmentes lehet. Másrészt a hirtelen halál lehet a betegség első jele.

Az alapvető vizsgálati módszerek közé tartozik az angiopulmográfia, amely során egy katétert vezetnek be egy érbe. Ezt követően kontrasztanyagot adnak be. A vizsgálatból kiderül az erek vérellátásának elvesztése, az embóliák mérete, alakja és száma. Van még CT, angio CT, spirál CT. Perfúziós szcintigráfia, ventilációs perfúziós vizsgálat vagy mellkasröntgen is alkalmazható.

A vizsgálat során EKG-t is végeznek. Az EKG a jobb szívfél torlódásának jeleit, tachycardia jeleit mutatja. A tüdőembóliás betegek akár 18%-ának azonban normális az EKG-ja. Az EKG a szívinfarktus kizárása szempontjából is fontos.

EKHO, ultrahang, pontosabban az alsó végtagok vénáinak duplex ultrahangja egészíti ki. Vért is vesznek laboratóriumi vizsgálatokra a vérgázok felmérésére, valamint egyéb alapvető vérvizsgálatokra. A diagnózisnak ki kell zárnia más betegségeket, például szívinfarktust, asztmát, pneumothoraxot, bronchopneumoniát, krónikus obstruktív tüdőbetegséget.

A tüdőembólia lefolyása az embólia méretétől és az érzáródás mértékétől függően változó lehet. Lehet enyhe vagy tipikus. Gyakoriak a tünetmentes formák is.

A masszív tüdőembólia azonban súlyos lefolyású, a hemodinamika zavarával és kardiogén sokkkal jár.

Érdekes információk: Az előfordulási gyakoriságot Európában körülbelül 0,5-1/100 000-re teszik. A kezeletlen tromboembólia nagymértékű kiújulási kockázattal jár. A korai véralvadásgátló kezelés akár 75%-kal csökkenti a betegség okozta halálozás kockázatát.

Kezeletlenül maradva akár halállal is végződhet. Az ember ájulásos rohamba eshet, ahol rövid ideig tartó eszméletvesztés következik be. A legsúlyosabb lefolyás a hirtelen halál, akár az akut masszív tüdőembólia első tüneteként egy korábban egészséges embernél.

Hosszú távú megnyilvánulásai közé tartozik a krónikus tromboembóliás pulmonális hipertónia, a cor pulmonale és a jobb szív tágulata (megnagyobbodása). A visszatérő tüdőembólia szintén súlyos. A betegség súlyosabb lefolyású azoknál, akiket hosszú ideig más szív- vagy tüdőbetegség miatt kezelnek.