Tiber-fekély: mi az, hogyan jelentkezik és hogyan néz ki?

A sípcsontfekélyt (ulcus cruris) olyan krónikus sebként határozzák meg, amely különböző mélységekbe nyúlik a bőrbe és a bőr alatti struktúrákba.

A lakosság körülbelül 3-5 %-át érinti, és a nők nagyobb valószínűséggel szenvednek ebben az állapotban, mint a férfiak.

Mi a krónikus seb?

A krónikus seb a bőrfelület folytonosságának, a test integritásának megszakadása, az anatómiai struktúra és a kapcsolódó bőrfunkció megváltozása. A gyógyulási idő általában 6 hétnél hosszabb. Bármilyen sebből keletkezhet.

A krónikus sebek közé tartoznak:

• Sípcsontfekélyek
• diabetikus fekélyek
• dekubitusos fekélyek
• kiterjedt égési sérülések
• amputációs csonkok

Sokan azt gondoljuk, hogy ez egy olyan betegség, amitől csak az idősebbek szenvednek. De fiatalabb betegeket is érinthet.

A 70 év feletti korosztályban a lakosság körülbelül 4-5%-ánál fordul elő. A fiatalabb korosztály esetében az emberek körülbelül 1%-a szenved a betegségben.

A tífuszos fekélyek jelentősen csökkentik a beteg életminőségét. Nemcsak egészségügyi problémát jelentenek, hanem jelentősen befolyásolják az élet szociális, gazdasági és pszichológiai aspektusait is.

A fiatalabb korosztályok esetében a betegség hosszú távú munkaképtelenséget okoz. Egyes esetekben a betegek képtelenek eredeti munkájukat végezni. Néha a rokkantság oka.

A sípcsontfekély kezelése hosszadalmas és gazdaságilag megterhelő. A betegség okának meghatározása döntő fontosságú a sikeres kezeléshez.

A sípcsontfekélynek számos oka lehet, ezért polietológiai betegségnek is nevezik.

A fekély kialakulása számos tényezőtől függ. Ezek közé tartozik az elhízás, az életkor, a veleszületett hajlam, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a trombózis, a hormonális kezelés és az életmód.

A vénás eredetű fekélyek teszik ki az etiológiai spektrum legnagyobb részét (85%). Körülbelül 10% az artériás eredetű fekélyek aránya. A fekélyek fennmaradó 5%-ának egyéb okai vannak.

A következőkben a betegség különböző okait ismertetjük:

Külső okok

1. Fizikai hatások által okozott fekélyek

• Poszt-traumás fekélyek - bonyolult lábszártörések következményeként alakulnak ki. A legtöbb esetben jelentős szövetveszteséggel, szövetelhalással járnak. Fertőzés jelei kísérik őket.
• Termikus eredetű fekélyek - ezek a III. és IV. stádiumú égési sérülések megnyilvánulásai. Fekete-barna függelékek leválása után keletkeznek. Megismétlik a nekrózis eredeti kiterjedését.
• Hideg eredetű fekélyek - a II. stádiumú fagyási sérülések rosszul gyógyuló fekélyei többnyire a végtagok perifériás részeit érintik. Csak bizonyos látenciaidő után jelennek meg.
• Nyomási fekélyek (dekubitális) - a fokozott nyomásnak kitett területeken fordulnak elő. A bőr helyi iszkémiája nekrotikus nekrotikus fasciculákat eredményez a kipirosodott területeken, amelyek fokozatosan fekélyesedő defektusokká alakulnak át.

2. Kémiai okok miatt kialakuló fekélyek

A fekélyesedés kémiai okai közé tartoznak a savak, mesterséges műtrágyák, növényi kivonatok, gyógyszerek és fertőtlenítőszerek.

A vegyi anyagokkal való érintkezés helyén gyulladás lép fel, amely szövetelhaláshoz vezet. Például koagulatív nekrózist (szövetelhalást) okoznak a tömény lúgok. A savak koagulatív nekrózist okoznak.

3. Fertőző eredetű fekélyek

Olyan betegségek, amelyek sípcsontfekélyt eredményezhetnek, többek között az erysipelas, a tuberkulózis, a mikózisok, a lepra, a III. stádiumú szifilisz, a herpes zoster és mások.

4. Felszíni fekély

Ennek a típusnak az oka lehet olyan kémiai anyag, amely megégeti a bőrt. A betegség kiváltója lehet fizikai ok is, például cigarettaégés.

Belső okok

1. Vénás fekély

A vénás fekélyek a leggyakoribbak (kb. 85%). A lakosság kb. 1%-át érintik. A krónikus vénás elégtelenség legsúlyosabb bőrszövődményének tekintik.

A flebotrombózist általában a bőrelváltozások és a sípcsontfekély kialakulásának fontos kockázati tényezőjének tekintik. Ezeket az elváltozásokat poszttrombotikus szindrómának nevezik.

Mi a krónikus vénás elégtelenség, hogyan jelentkezik, vannak-e kockázatai?

2. Artériás fekély

Az alsó végtagok perifériás artériás betegségének következménye. Az érelváltozások mértéke határozza meg a fekély méretét és terjedési sebességét.

Az érfalakon szklerotikus plakkok, mikrothrombózisok, fibrózis és meszesedés alakul ki. Ezt követően az artériás lumen beszűkül, ami krónikus iszkémiához és szövetelhaláshoz vezet.

Mi a perifériás artériás betegség?

A perifériás artériás betegség kifejezés olyan betegségek csoportjára utal, amelyek végső soron a végtagokon keresztül történő véráramlás csökkenését eredményezik. Előfordulhat önmagában vagy más betegségekkel együtt.

3. Limfoid fekély

A lábak primer és szekunder nyiroködémája kiterjedt duzzanatokkal jelentkezik. A lágy duzzanatok fokozatosan keményre változnak. Ezek hiperkeratózisos megnyilvánulásokkal és verrucosus duzzanatokkal rendelkeznek.

A szöveti anyagcserét szabályozó idegrostok károsodott működése következtében nagyméretű, erősen váladékozó fekélyek alakulnak ki.

4. Haematopatogén fekélyek

A fekélyek ezen típusa a vérkomponensek (eritrociták, leukociták, vérlemezkék, plazmafehérjék) rendellenességeivel jár.

A fekélyek fő okai közé tartoznak:

• vérszegénység
• myeloproliferatív betegségek - trombocitémia (vérlemezkék feleslege a vérben)
• dysproteinémia (makroglobulinémia, mikroglobulinémia, krioglobulinémia)
• trombocitopéniás purpura

5. Fekélyesedés véralvadási rendellenességek esetén

Az érvéghártya és a belső vérzéscsillapítás közötti egyensúly felborulása a véralvadási rendszer súlyos változásaihoz vezet.

A diffúzió és az anyagcsere zavarait is okozhatja, ami a sípcsontfekély kialakulásának alapjául szolgáló változásokhoz vezet.

6. Fekélyesedés anyagcserezavarokban

A helyi nekrózist kiváltó anyagcsere-okok közé tartozik a cukorbetegség, a szervezetben termelődő anyagok (húgysav) és az anyagcserében lebomló idegen anyagok (gyógyszerek) felhalmozódása.

7. Neuropátiás fekélyek

Főként diabéteszes neuropátiában, alkoholos neuropátiában, leprában, B1-vitaminhiányban és polineuropátiában fordulnak elő.

8. Vaszkulitisz

Avaszkulitiszek nem gyakori okai a sípcsontfekély kialakulásának. A fekélyes vaszkulitiszeket különböző gyógyszerek, fertőzések, ételek vagy szisztémás betegségek okozzák.

9. Fekélyes daganatok

A sípcsontfekély egyik oka lehet egy daganat felbomlása. A leggyakoribb daganatok, amelyek sípcsontfekélyt eredményeznek, a basalioma, a melanoma, a Kaposi-szarkóma, az angioszarkóma és a spinalioma.

10. Vegyes fekélyek

A vegyes sípcsontfekélyek meglehetősen gyakoriak. Ezeket két vagy több ok is okozhatja. A leggyakoribb kombináció az artériás és vénás eredetű vegyes sípcsontfekély.

A fekélyek alakja és mélysége változhat. A fekély alja lehet fekete, sárga-szürkés-zöld (nekrotikus szövet), sárga (genny) vagy élénkpiros (granulációs szövet). Néha jelentősen fájdalmasak lehetnek.

A következő tünetek jelzik az előfordulás valószínűségét:

• duzzanat
• fokozott nyomás a boka felett
• a bőr barna elszíneződése
• lipodermatoszklerózis - a bőr, különösen a vádli területén, kemény, nem rugalmas, és vörös vagy barna színűvé válhat.
• fehér atrófia

A betegség leggyakoribb szövődménye a kontaktallergia. Ez a helyi gyógyszerek túlzott alkalmazása vagy másodlagos fertőzés következtében alakul ki.

A következő részben a leggyakrabban előforduló sípcsontfekélyeket ismertetjük:

1. vénás fekélyek

A vénás fekélyek tipikus lokalizációja az alsó lábszár. A vénás fekélyek kialakulása évekig tart. A betegek arról számolnak be, hogy hosszan tartó állás után feszítő érzést és enyhe fájdalmat tapasztalnak. Emellett nehéz lábérzet és éjszakai görcsök is előfordulhatnak.

Az alapvető jellemzők közé tartoznak:

• szabálytalan alak
• barna pigmentáció a fekély körül
• normális pulzus a lábfejben

2. artériás fekélyek

Az artériás fekélyek főként a test olyan területein fordulnak elő, amelyek kisebb traumának vannak kitéve (például az ujjak disztális láncszemei). Fekvő betegeknél olyan területeken is megjelenhetnek, amelyek nyomásnak vannak kitéve (sarok, boka).

Az artériás fekélyek alapvető jellemzői a következők:

• viszonylag szabályos alak
• atrófiás, sápadt bőr a fekély körül
• gyenge pulzus a lábfejben

A következő részben a vizsgálat lépéseit ismertetjük.

Az első lépésben az orvos az alapos kórtörténet felvételére összpontosít. A következő lépésben fizikális vizsgálatot végez.

A végtagok aspexiáját (vizuális vizsgálatát) a trofikus elváltozások (száraz, fényes felület, repedések a talpi területeken, a trofikus körmök állapota) észlelésére használják. A tapintást a perifériás pulzációk észlelésére használják.

A műszeres, laboratóriumi és szövettani vizsgálatok segítenek a betegség pontos okának meghatározásában. A szövettani vizsgálatot a gyakorlatban elsősorban a betegség daganatos etiológiájának kizárására használják.

A vizsgálati módszerek közé tartoznak:

• szonográfiás vizsgálat
• flebográfia (venográfia) - invazív képalkotó eljárás a vénák láthatóvá tételére.
• izotópos flebográfia
• arteriográfia - az artériák röntgenvizsgálata.
• nyirokszcintigráfia - a nyirokrendszer izotópos vizsgálata

A kiegészítő vizsgálatok közé tartoznak a mikrobiológiai és mikológiai vizsgálatok.

A betegség krónikus lefolyású, kiújulásokkal. Egy éven belül az esetek 6-15%-ában fordul elő kiújulás. 4 hónapon belül a fekélyek 50%-a gyógyul, két éven belül a fekélyek kb. 20%-a gyógyul.

A sípcsontfekély gyógyulása három fázisban történik:

1. Exsudatív (gyulladásos, tisztító) fázis.

Ezt a fázist a szervezet összetett védekező reakciója jellemzi. A szervezet célja a seb megtisztítása. Gyulladás alakul ki, amelyet duzzanat, bőrpír, fájdalom és az érintett terület megnövekedett hőmérséklete jellemez.

Az erek tágulása (értágulat), az erek fokozott áteresztőképessége és a kemotaktikus faktorok hatása a neutrofilek és makrofágok sebhelyre vándorlásához vezet.

Ezzel egyidejűleg gyulladásközvetítők, citokinek, növekedési faktorok és egyéb kemotaktikus faktorok választódnak ki, amelyek aktiválják a gyógyuláshoz szükséges sejteket.

Mik azok a kemotaktikus faktorok?

A kemotaktikus faktorok (kemotaxinok) olyan sejtek, amelyek neutrofileket, makrofágokat és T-limfocitákat, illetve más gyulladásos sejteket vonzanak a gyulladásos reakció kialakulásának helyére.

A gyulladásos reakció lefolyása során a különböző kemotaktikus faktorok különböző időközönként szabadulnak fel. Például az akut gyulladás kezdeti fázisát a neutrofilek jelenléte jellemzi. A későbbi fázisokban megjelennek a makrofágok vagy a T-limfociták.

2. Proliferatív (granulációs) fázis

Ebben a fázisban új erek képződnek (neoangiogenezis). A granulációs szövet fokozatosan kitölti a sebet. Kollagénrostok hálózata alakul ki. Ez a hálózat képezi az alapját a későbbi hámképződés folyamatának.

3. A hámosodási fázis

A hámosodási fázist a sebgyógyulás végső fázisának is nevezik. A bazális réteg sejtjei a bőr felszínére vándorolnak. Ezzel egyidejűleg a seb széléről a seb középpontjába vándorolnak. A sejtek érése a bőr végleges, egyedi rétegekkel és funkciókkal rendelkező újjáépüléséhez vezet.

A sikeres gyógyulási folyamatot nemcsak fiziológiai folyamatok, hanem számos tényező is befolyásolja. A sebet közvetlenül érintő tényezőket helyi tényezőknek nevezzük. Az általános egészségi állapottal kapcsolatos tényezőket szisztémás tényezőknek nevezzük.

Ilyen például a szisztémás szisztémák:

• kollagénszintézis - alultápláltság, fertőzés, cukorbetegség, hipoxia esetén.
• a gyulladásos válasz intenzitása - autoimmun betegség, immundeficiencia
• gyógyulási környezet - hiperglikémia cukorbetegségben, acidózis hipoxiában, páratartalom

E tényezők közül sokan összefüggnek egymással. A szisztémás tényezőknek másodlagos helyi hatása lesz, amely negatívan befolyásolhatja a gyógyulási folyamatot.

Ezzel szemben a helyi vagy szisztémás tényezők hatásának mérséklése pozitív hatást gyakorolhat a sebgyógyulási folyamatra.

Ezért a diagnózis és az azt követő kezelés során figyelmet kell fordítanunk minden olyan tényezőre, amely a sebbel kapcsolatban állhat.

A sípcsontfekély esetében a gyógyulási folyamatot számos helyi és szisztémás tényező akadályozza.

A gyógyulási folyamatot befolyásoló egyes tényezőket a következő táblázatban soroljuk fel