A tetanusz kezelése: Gyógyszerek, antibiotikumok és egyéb szakorvosi ellátás

A tetanusz sikeres kezelése a legjobban az intenzív osztályon, több szakember, köztük aneszteziológus, neurológus, infektológus vagy kardiológus együttműködésével valósítható meg.

A kezelés fő céljai a következők:

• a toxintermelés megszakítása
• a nem kötött toxin semlegesítése
• az izomgörcsök ellenőrzése
• a vegetatív idegrendszer szabályozási zavarainak ellenőrzése
• megfelelően időzített támogató légzésterápia

Az elmúlt két évtizedben a terápia fő támaszai az erős szedáció, az izombénítás és a mesterséges tüdőlégzés voltak.

A toxintermelés megszakítása

Sérülések kezelése

A helyi sebellátás, beleértve a seb sebészeti tisztítását is, alapvető fontosságú. Az idegen testeket el kell távolítani a sebből. A sebeket folyamatosan nedvesen kell tartani és nyitva kell hagyni.

Az elhalt és elhalt szöveteket sebészileg el kell távolítani.

Antimikrobiális kezelés

A tetanuszos betegeknek gyakran adnak antimikrobiális szereket, de ezek valószínűleg csak viszonylag kis szerepet játszanak a kezelésben. A legtöbb clostridium ellen hatásos penicillin már nem ajánlott tetanusz esetén. A penicillin, mint GABA-antagonista (a központi idegrendszer fő neurotranszmittere), súlyosbíthatja a görcsöket.

Jelenleg a megfelelő terápiás lehetőség a metronidazol intravénás adagolása (felnőtteknél 500 mg 6 óránként, csecsemőknél 7,5 mg/kg 6 óránként).

Alternatív antibiotikumok a klindamicin, a tetraciklin és a vankomicin.

A nem kötött toxin semlegesítése

Sajnos nem előnyös az olyan antitoxin adása, amely a CNS-ben kötött toxint hivatott inaktiválni. Ennek oka, hogy a tetanospazmin irreverzibilisen kötődik a szövetekhez. Csak a még nem kötött toxin inaktiválható.

A még keringő toxin semlegesítése, mielőtt az idegsejtekhez kötődne, megakadályozza a toxin terjedését a CNS-ben, és így jelentősen csökkenti a tetanusz egyéb tüneteit. A specifikus kezelést azonnal meg kell kezdeni, ha felmerül a fertőzés gyanúja.

Az izomgörcsök ellenőrzése

A masszív izomgörcsök légzési elégtelenséget, fulladást okozhatnak és általános kimerültséghez vezethetnek.

Az izomgörcsök provokációja csökkenthető a beteg sötét és csendes helyiségben való elhelyezésével.

Nyugtatás és izomlazítás érhető el diazepám és más, a benzodiazepin csoportba tartozó gyógyszerek (lorazepám vagy midazolám) adásával, amelyek ugyanolyan hatásosak. Bár ezek a szerek közvetve képesek a toxin hatását antagonizálni, nem állítják helyre a megzavart gátló folyamatokat a központi idegrendszerben.

Ha a görcsök nem csillapíthatók kellőképpen, úgynevezett neuromuszkuláris blokkolókat alkalmaznak. A neuromuszkuláris blokkolás kurareform gyógyszerekkel érhető el. A leggyakrabban használt gyógyszerek a pancuronium és a vecuronium.

A vegetatív idegrendszer szabályozási zavarainak kezelése

Kezelése a vegetatív diszfunkciót okozó túlzott katekolamin felszabadulás elfojtásával történik.

Az alkalmazott gyógyszerek pl. a lablol vagy a morfium. Ez utóbbit általában a vegetatív diszfunkció ellenőrzésére, valamint a szedáció kiváltására és a szívfrekvencia szabályozására használják. Egyéb megfelelő gyógyszerek pl. az atropin, a klonidin és az epidurális bupivicain.

Támogató és lélegeztető ellátás

A légcsőmetszést (a légzést lehetővé tevő, a torokban kialakított nyílás) és az intenzív osztályra történő átszállítást azonnal, még a görcsök kialakulása előtt el kell végezni.

A légcsőmetszést a diagnózistól számított 24 órán belül el kell végezni azoknál a betegeknél, akiknél várhatóan enyhe vagy közepesen súlyos tetanusz alakul ki.

Kezdetben endotracheális intubációt (a légutakba a szájüregen keresztül bevezetett cső) alkalmaznak. Hosszan tartó gépi lélegeztetés esetén a beteget tracheosztómián keresztül kell lélegeztetni. Ez lehetővé teszi a nyálka jobb leszívását is, és megelőzi a laryngospasmust, ami növeli a mortalitást.

Megakadályozza továbbá a váladék aspirációját és a fulladást, illetve lehetővé teszi a tápláláshoz szükséges további szondák behelyezését.

A szupportív ellátás fő célja e szövődmények megelőzése:

• nosokomiális fertőzések
• decubitus fekélyek
• gyomor-bélrendszeri vérzés
• tromboembóliás események
• légcsőszűkület

A súlyos tetanuszos betegek hosszú ideig ágyhoz kötöttek és lélegeztetve vannak. Az intenzív osztályokon való tartózkodás átlagos hossza körülbelül 33-40 nap.

Ez alatt a tartózkodás alatt parenterálisan táplálják és hidratálják őket, azaz a tápanyagokat közvetlenül a vénákba juttatják.

A megfelelő táplálkozási támogatás minimalizálja az alultápláltság okozta szövődményeket, fenntartja az elektrolit-egyensúlyt és javítja a szívritmuszavarok kezelését.

A tromboembólia megelőzése magában foglalja a heparinok, alacsony molekulasúlyú heparinok vagy más véralvadásgátlók beadását. Ezek beadása nem késik. A fekvő betegeknél nagy a vérrögök kialakulásának és a tüdő vagy az agy véráramába való bejutásának kockázata.