Szülés utáni diasztázis: ok és tünetek? + Otthoni gyakorlatok

A hasi diasztázis a rectus abdominis izom eltérését jelenti a középvonalban lévő inától, amelyet technikailag linea alba-nak neveznek.

Ez a szalagvonal köti össze a musculus rectus abdominis (egyenes hasizom) jobb és bal részét. A hasfal működése így károsodik.

A hasizomzat elsősorban a belső szervek védelmét és védelmét biztosítja. Ugyanakkor a hasizomzat a test mély stabilizációs rendszerének része.

A kezeletlen diasztázis idővel hátfájást, kismedencei fájdalmat, emésztési és urogynecológiai problémákat okozhat.

A diasztázis kialakulásának leggyakoribb oka éppen a női terhesség.

Kialakulásának egyéb okai lehetnek a túlzottan meggyengült hipotóniás hasfal, a hasizmok túlzott túlterhelése és károsodása, mechanikai sérülés vagy trauma.

A hasi diasztázis típusa

Ahasi diasztázisnak különböző változatai lehetnek az engedélyt illetően. A legtöbb esetben az izmok elágazásáról van szó a köldök területén.

A rectus abdominis izmok megnyúlása azonban lehet a felső régióban vagy a has középvonala mentén is. A felső típusú diasztázis általában könnyebben visszaállítható az eredeti állapotba.

A diasztázis általában a köldök alsó részén marad a legszélesebb, és utoljára tér vissza eredeti állapotába.

Rosszabb, de nem olyan gyakori az az eset, amikor a linea alba középvonala teljesen elszakad.

A hasüreg ekkor csak a hashártya, a fascia (az izmokat borító kötőszövet), a bőr alatti zsír és a bőr által fedett marad. Gyakran a nő képes kitapintani a belső szerveket.

Ezt a jelenséget gyakran más tünetek kísérik, mint például köldöksérv, medencefenéki tisztulás vagy a kismedencei szervek prolapsusa.

Ez azonban már súlyos állapot, amely pontos kezelést, a műtét megfontolását és nem utolsósorban szakszerű fizioterápiát igényel.

A baba méhen belüli fejlődése és a hormonális változások hatására a méh falai megnagyobbodnak, és a has lágy szerkezetei kitágulnak.

A növekedés és a terhesség alatti intraabdominális nyomás következtében a hasizomzat bal oldala a jobb oldaltól távolodik. A linea alba teljes hosszában megnyúlhat, ugyanakkor elvékonyodhat.

A terhesség alatt ez természetes élettani jelenség, mivel a növekvő méhnek helyet kell teremtenie a hasüregben a fejlődő baba számára.

A hasi diasztázis általában a terhes nőknél a harmadik trimeszterben a növekvő méhvel összefüggésben, majd a szülés utáni időszakban fordul elő.

A szülés után a hasfalnak a hormonális hatások, a megfelelő életmód és a rehabilitáció segítségével fokozatosan vissza kell térnie eredeti állapotába. Ha azonban az izomszövet túlzottan legyengült és nem elég rugalmas, ez nem biztos, hogy megtörténik.

Egyes tanulmányok szerint a nők körülbelül felénél nem sikerül spontán módon bezáródnia a résnek, és kezelni kell az ellazult hasfal későbbi diszfunkcióját.

Ha a hasizom lazaságának távolsága a középső szalagtól 1,5 cm (2 ujjnyi) vagy annál nagyobb, ez a hasizom diasztázisának diagnózisát jelenti.

A szülés utáni diasztázis leggyakoribb fizikai megnyilvánulásai:

• Laza hasfal
• Háti és kismedenceifájdalom
• Laza hasi túlnyúlás a köldök tájékán
• A törzs csökkent mozgékonysága és stabilitása
• Gyengült medencefenék izomzat
• Emésztőrendszeri problémák
• Húgyúti inkontinencia (vizeletszivárgás)
• A menstruációs ciklus zavara

Az otthoni diagnosztika a saját ujjak hasizmainak használatával történik hanyattfekvő helyzetben. A nő a domináns kéz ujjainak hasizmaival a hasizom szélességét tapintja ki a has közepétől (köldökvonal).

Ha ez a rés 2 cm vagy annál nagyobb (egyes irodalmi adatok szerint akár 1,5 cm is lehet), akkor valószínűleg a hasfal diasztázisa áll fenn.

A második jelző a hasi diasztázis jelenléte a köldöknél. A diasztázis látható, ha a nő a hátán fekszik, és alsó végtagjait kissé felemeli a földről. Ha a köldök felett vagy alatt egy dudor van, az ismét a hasi diasztázis lehetőségére utal.

A diagnózis megerősítéséhez vagy megcáfolásához mindig szükség van egy szakorvosi vizsgálatra.

Az orvos a diagnózis felállításához fasciális és tapintásos módszereket (látás és tapintás útján) alkalmaz. Objektív diagnosztikai módszerekként ultrahangot, komputertomográfiát vagy mágneses rezonanciás képalkotást használnak, hogy a test lágy struktúráit részletesen megnézzék.

A diagnosztikai eljárás megfelelő típusát a vizsgáló orvos határozza meg.

A diasztázis megelőzésének lehetőségei

A hasi diasztázis megelőzése a terhesség alatt és a szülés utáni időszakban elsősorban abból áll, hogy a hasfalat stabilan és rugalmasan tartsuk a baba fogantatása előtt.

A szülés előtti megfelelő életmód és fizikai aktivitás javítja a szülés utáni felépülés minőségét és gyorsaságát.

Magán a terhesség időszakán belül lehetőség van a nőgyógyászati fizioterápia szolgáltatásainak igénybevételére, ahol az egyéni egészségi állapot figyelembevételével specifikus gyakorlatokat ajánlanak a nőnek a mozgásszervi rendszer egyensúlyhiányának korrigálására.

Otthoni gyakorlatok - a diasztázis megelőzése és terápiája a szülés után

Ideális esetben a gyakorlatok kiválasztását szakemberrel kell konzultálni, figyelembe véve az egyéni egészségi állapotot. Az alábbiakban megfelelő példákat találunk a hasfal erősítésére és a medenceizmok egyensúlyhiányának megszüntetésére szolgáló gyakorlatokra.

1. gyakorlat: Védekező légzés és a hasfal erősítése

A következő gyakorlat első pillantásra egyszerűnek tűnhet, de ez nem mindig van így. A nő kiindulóhelyzete a hátán fekve egy puha, kényelmes szőnyegen.

A lábak a térdízületekben behajlítva, a lábfejek laposan a szőnyegen nyugszanak. A fej egyenes, a gerinc képzeletbeli meghosszabbításában, a karok pedig a fülektől szabadon leeresztve a szőnyegen pihennek.

A szőnyeg és a gerinc között nem lehet hely.

A nyitott tenyereket helyezzük oldalról az utolsó bordára - az alhas külső oldalára. A tenyerek a helyes gyakorlattechnika ellenőrzésére szolgálnak.

A saját légzés és a kezek mozgásának jobb érzékelése érdekében ajánlott a gyakorlat közben becsukni a szemet. A rekeszizomba és a hasüregbe történő belégzéssel a nő megpróbálja a bordákat oldalirányban szétfeszíteni, képzeletbeli gumiabroncsot hozva létre, amely oldalirányban nő a has körül.

A rekeszizomlégzési technikát a tenyérrel irányítjuk. A mellkas minimálisan mozog a gyakorlat során.

A belégzést használva és a hasüregi nyomást fenntartva néhány másodpercig tartjuk, majd kilégzéskor kilégzéssel tartjuk.

A kilégzéssel ezután ellazítjuk a hasfalat, és visszatérünk az eredeti helyzetbe.

A gyakorlat közben ne tartsuk vissza a lélegzetet.

2. gyakorlat: Híd a hasfal és a medencefenék aktiválásával

A térdízületek behajlítva, a lapockák laposan a szőnyegen vannak. A gerinc és a szőnyeg között nincs hely. A térdízületek a csípőízületek szélességével egy magasságban vannak. A karokat lazán a testhez közel, tenyérrel lefelé helyezzük.

A gyakorlat során a medence fokozatosan emelkedik a mennyezet felé. A lapockák a gyakorlat során végig megtámasztva maradnak. A felső hídhelyzetben a medencefenék izmai aktiválódnak, és a farizomféltekék összehúzódnak.

A felső pozícióban tartsa és feszítse meg többször a hasfalat a rekeszizom segítségével. Kilégzéssel a gyakorló ismét leereszti a szőnyeget, és elengedi a test összes aktivált izmát.

3. gyakorlat: Váltakozó lábhajlítások és hasi stabilizáció

A gyakorlat kiindulóhelyzete a háton fekvés. A fej a gerinc meghosszabbításában van, a karok a fülektől leengedve lazán a szőnyegen fekszenek. Az alsó végtagokat felfelé emeljük úgy, hogy a lábfejek és a térdek ne érjenek a szőnyeghez.

Az alsó végtagok ideális esetben a levegőben vannak, természetesen a térdízületekben derékszögben behajlítva. A csípőízületek képzeletbeli derékszöget zárnak be a hasizommal. Ismétlem, a szőnyeg és a gerinc között nem lehet hely.

A belégzéssel aktiváljuk az oldalsó rekeszizomlégzést, szabályozzuk a hasüregi nyomást és erősítjük az egész hasfalat.

Felváltva, lassan helyezzük az egyik alsó végtagot a sarokkal a szőnyegre, majd simán visszahelyezzük a második alvásra, ismét a levegőben.

Ismételjük meg a gyakorlatot, miközben az ellenkező alsó végtagot mozgatjuk.

Figyeljünk a szőnyeg és a gerinc közötti térre és a gyakorlat lendületének sebességére.

4. gyakorlat: Plank/félplank és a testközép aktiválása

A testhelyzet az alkarokra és a térdízületekre (a nehezebb változatnál a lábfejekre) támaszkodásból áll. A gerinc képzeletben egyenes, mint egy plank, a fej pedig természetes nyújtásban van. A gyakorló lefelé vagy maga elé néz, és nem dönti a fejét.

Figyeljünk a vállakra. Elhúzódnak a fülektől, és nem esnek a fej felé.

A gyakorlat során a hasfal erősödik és a rekeszizomlégzés aktiválódik. Ne tartsa vissza a lélegzetet. Ez egy időállóképességi gyakorlat.

Vigyázzon a hasizmok esetleges ellazulására.

A leggyakoribb lehetséges hibák az otthoni gyakorlatoknál:

• Gyors lengőmozgás
• A rekeszizomlégzés aktiválásának elmulasztása
• A hasizmok és a hasfalak nem erősítése
• Laza tér a szőnyeg és a gerinc között
• A légzés visszatartása gyakorlat közben
• Az izomaktiválás nem tudatosulása
• A gyakorlatok rendszertelensége
• Elterelés