Székrekedés: mik az okok és a tünetek? + Megelőzés, gyermekeknél, terhességben

A székrekedés gyakori probléma gyermekkorban. Felnőtteknél is gyakran előfordul, különösen az időseknél. Számos etiológiája van - a helytelen életmódtól a stresszhatásokon át a krónikus betegségekig.

Kiváltó okok, tünetek, kezelés, megelőzés és sok érdekes információ található a cikkben.

A régebbi szakmai tankönyvekben a székrekedést olyan állapotként definiálták, amelyben a széklet ritkábban és keményebben ürül, mint normál állapotban.

A székrekedés jelenlegi definíciói nem sokban különböznek egymástól. A székrekedés olyan állapotként definiálható, amelyben a széklet keményebb állagú, és a székletürítés gyakorisága csökken (1 héten belül kevesebb, mint 3 alkalommal).

A székrekedést szubjektív tünetek kísérhetik, mint például hasi fájdalom, nyomásérzés vagy kellemetlen érzés vagy fájdalom a székletürítés során.

Fiziológiás állapotban a bevitt táplálék a vékonybélben emésztődik meg és szívódik fel. A béltartalom maradványai a vastagbélben halmozódnak fel.

Miután a maradék folyadékok felszívódtak és a vastagbél megtelt, aktiválódik a székletürítési reflex. A székletürítési reflexet a gerincvelő gerinccsatorna keresztcsonti részéből irányítják.

A vastagbélperisztaltika aktiválódik, a végbél falai elernyednek és a végbél záróizma elernyed (akarat által vezérelve).

A székrekedés etiológiája és kialakulása heterogén, belsőleg és külsőleg multifaktoriális. A kialakulás oka és időtartama alapján osztják fel.

A székrekedést okozhatja organikus ok (a gasztrointesztinális terület patológiája, endokrin, metabolikus vagy neurológiai betegségek) vagy éppen ellenkezőleg, funkcionális ok (pszichogén tényező, nem megfelelő étrend, rossz életmód...).

Az elsődleges székrekedés változó időtartamú, állandó vagy változó lefolyású.

Okozhatja a székletürítési reflex csökkenése (stressz, pszichogén tényező), a nem megfelelő életmód (ülő életmód, minimális fizikai aktivitás), a hasfal gyengesége vagy a nem megfelelő táplálkozási szokások (alacsony rost- és folyadékbevitel).

Ismert a habituális (függőségi) székrekedés is, amelyet a székletürítési reflex csökkenése okoz.

A székletürítést negatívan befolyásolja a kis mennyiségű táplálkozás, az egészségtelen életmód, a fizikai aktivitás hiánya (ülő életmód), az alacsony rostbevitel és az elégtelen folyadékbevitel.

A székrekedés utazás és nyaralás során is gyakori probléma.

A környezet, az étrend, a folyadékbevitel és az otthonától való távollét változásai negatívan befolyásolják a székletürítés gyakoriságát és a bélrendszer perisztaltikáját.

A másodlagos székrekedés általában más betegségek tünete és következménye. Ezek főként emésztőrendszeri betegségek, pajzsmirigybetegségek vagy neurológiai rendellenességek.

Ilyenek például a csökkent pajzsmirigyműködés, a cöliákia, a gyulladásos bélfolyamatok, a hasnyálmirigy-gyulladás, a daganatok, a myopathia, a Parkinson-kór vagy a cukorbetegség stb.

A legtöbb esetben azonban a székrekedés bélrendszeri vagy gyomor-bélrendszeri betegségekkel áll összefüggésben (károsodott bélátjárhatóság, gyulladásos folyamat, bakteriális vagy vírusfertőzések...).

Azonnali orvosi segítségre van szükség, ha vér van a székletben, hányinger, hányás, láz és orrmelléki vagy nem specifikus fájdalom jelentkezik.

Bizonyos gyógyszerek és gyógyszerek összefüggésben lehetnek a székrekedés kialakulásával. Ilyenek például a fájdalomcsillapítók, az opioidok, az antidepresszánsok, a diruetikumok vagy a szimpatomimetikumok és mások.

A székrekedést időtartam szerint, valamint akut és krónikus székrekedésre osztják.

Az akut forma rövid távú, néhány napig tartó. Gyakran összefügg a táplálkozás, a környezet megváltozásával, az ivás elhanyagolásával vagy valamilyen stressztényezőnek való kitettséggel. A rövid távú székrekedés a szervezet valamilyen akut betegségének tünete is lehet.

A krónikus székrekedés hosszú távú, és súlyosabb szövődményt jelent a szervezet számára. A krónikus székrekedés szorosan összefügg más diagnosztizált betegségekkel - gyomor-bélrendszeri, neurológiai, pszichológiai vagy metabolikus-endokrinológiai betegségekkel.

A funkcionális okok összefoglalása:

• Rostszegény táplálkozás
• A diéta és a táplálékbevitel megváltozása
• Túlzott húsfogyasztás
• Magas zsírtartalmú étrend
• Alacsony folyadékbevitel (dehidratáció)
• Elégtelen fizikai aktivitás
• Környezetváltozás és utazás
• Stresszfaktor
• Terhesség és a szülés utáni időszak
• Lankadt hasprés és medencefenék

A szerves okok összessége:

• Bélbetegség (pl. vastagbélgyulladás, divertikulózis, cöliákia)
• Az emésztőrendszer betegségei (pl. hasnyálmirigy-gyulladás, aranyér)
• Neurológiai betegségek (pl. Parkinson-kór, myopathia, sacralis agenesis, az idegellátás károsodása).
• Endokrin betegségek (pl. pajzsmirigybetegség, amyloidosis)
• Anyagcsere-betegségek (pl. diabetes mellitus, hypokalaemia)
• Mentális betegségek (pl. depresszió, retardáció, viselkedési zavarok)
• Farmakológiai kezelés mellékhatása

A székrekedés pontos tünetei a kialakulásának okától függnek. Megjelenhet egy adott betegség egyik kísérő tüneteként, vagy önállóan, gyógyszerek szedése, étrendváltozások, stressz és egyéb tényezők következtében.

A székrekedés gyakori tünetei:

• A székletürítés gyakorisága kevesebb, mint heti 3 alkalommal.
• Kemény széklet
• csomós széklet
• Fokozott feszültség a belekben
• Puffadás és puffadás
• Nyomás- és teltségérzet
• Hasi fájdalom
• Fájdalom a bal alhasi részen
• Kellemetlen érzés székeléskor
• Feszülés székelés közben
• Dugulás érzése a végbélben
• A végbél elégtelen kiürülésének érzése
• Fejfájás

A diagnosztikai eljárás a kórtörténet felvétele és a beteg kikérdezése a klinikai szubjektív és objektív megnyilvánulásokról. A legtöbb esetben háziorvos vagy szakorvos, gasztrointesztinológus.

Az orvos kideríti, hogy a székrekedés pontosan hogyan jelentkezik a betegnél. Milyen a székletürítés gyakorisága, a széklet szaga, színe és állaga. Az orvos kideríti az egyén táplálkozási szokásait, életmódját és a jelenleg alkalmazott gyógyszeres terápiát.

A páciens adatainak beszerzése után fizikális vizsgálat következik, amely a hasfal és a környező területek megtekintésével, meghallgatásával és tapintásával történik. A hasüreg ultrahangos vizsgálata is gyakori.

Gyakori a per rectum (ujjal a végbélen keresztül történő) vizsgálat. E vizsgálat során az orvos megnézi a fájdalmat, az esetleges elzáródás jelenlétét, valamint a székletmaradványok állagát, szagát és színét az orvos kesztyűjén.

Elővigyázatosságból okkult vérzésre irányuló vizsgálatot is végeznek. A vizsgálat célja a vastagbélrák korai felismerése. A vizsgálat különösen javallott 50 év feletti, pozitív családi anamnézissel rendelkező vagy súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdő betegek esetében.

A legtöbb esetben vér- és székletmintát vesznek laboratóriumi vizsgálatra. Vizsgálják a beteg vérképét (pajzsmirigyhormonok, glikémia, nátrium-, kálium-, kalcium- és foszforszint).

Krónikus székrekedés esetén a diagnosztikai vizsgálat részletesebb lesz, és a beteget részletes képalkotó vizsgálatra - végbélproktoszkópia, proktoszigmoideoszkópia vagy kolonoszkópia - utalhatják orvoshoz, különösen, ha vastagbélbetegség gyanúja merül fel.

Egyes esetekben a vizsgálatot irigoszkópiával egészítik ki. Ez a széklet vastagbélen való áthaladási idejének meghatározására szolgáló vizsgálat, anorectalis manometria, anorectalis elektromiográfia vagy végbélbiopszia.

Ha a székrekedés konkrét okára gyanakszanak, a gasztroenterológus beutalhatja a beteget, és egy másik szakorvoshoz irányíthatja.

Székrekedés kisgyermekeknél

Az újszülöttek és csecsemők gyakori székletürítést tapasztalhatnak, amelyet székrekedés követhet. A székletürítés tudatos szabályozása csak körülbelül 28 hónapos korban következik be.

Ezt követően a kisgyermekeknél a székletürítés körülbelül napi 2-5 alkalommal fordul elő. Serdülőkorban a székletürítés gyakorisága fokozatosan napi 1-2 alkalomra csökken.

Az újszülött életének első heteiben a székletürítés rendszertelen gyakorisága fiziológiai állapotnak tekinthető. Az anyatejről a hagyományos tehéntejre való áttérés obstipációhoz vezethet, beleértve a fájdalmas székletürítést, kemény széklet állaggal.

Ebben a korai életszakaszban a székletürítés megváltozása különböző lázas betegségek, kiszáradás, pelenkadermatitisz és különböző táplálkozási hibák esetén is előfordulhat.

Székrekedési problémák azonban óvodás- és iskoláskorban is előfordulhatnak, amikor a gyermek elkezd közös helyiségekbe és étkezési intézményekbe járni.

A székrekedés gyakori pszichológiai okai lehetnek a zsúfolt napirend, a játékkal való elfoglaltság vagy az iskolai WC-re való esetleges vonakodás.

Székrekedés és terhesség

A nőknek viszonylag gyakrabban okoz egészségügyi problémát a székrekedés, mint a férfiaknak. Jellemző a premenstruációs szindrómában jelentkező székrekedés, a terhesség alatti és a szülés utáni székrekedés.

A terhességi székrekedés krónikus (hosszú távú) lehet, és az állapotot orvosnak kell figyelemmel kísérnie.

A terhességi székrekedést leggyakrabban az erős hormonális változások és a nő hasüregében növekvő fejlődő magzat okozza.

Terhesség hetek szerint: Hogyan zajlik a terhesség és a magzat fejlődése?

A növekvő méh nyomást gyakorol az emésztőrendszerre is, beleértve a végbél területét is.

A szülés utáni időszakban szerepet játszik az urogenitális-analis terület pangása, a medencefenék gyengülése és a hormonális egyensúlyhiány.

A szülés alatti erős nyomkodás miatt végbélduzzanat vagy aranyér kialakulása lehetséges.

A székrekedés megelőzése

A más betegség okozta másodlagos székrekedés megelőzése nem mindig lehetséges.

A funkcionális okból eredő székelési problémák elkerülése érdekében célszerű bizonyos életmódbeli elveket követni:

• Rostban gazdag étrend (zabpehely, gabonafélék, gyümölcsök, aszalt gyümölcsök, hüvelyesek, diófélék és magvak...).
• Megfelelő folyadékbevitel a nap folyamán (sima víz, ásványvíz, tea...).
• Az obstipáló hatású élelmiszerek korlátozása (csokoládé, fekete tea, fehér liszt, fehér kenyér, édes tej...).
• Probiotikumok szedése az emésztés és a bélműködés támogatására.
• Elegendő fizikai aktivitás a nap folyamán