Spondilózis: Mik azok a gerincdaganatok és miért alakulnak ki? + tünetek

A gerincfájdalom eredhet degeneratív folyamatból - spondilózisból - is. Ez általában a csigolyákat és a csigolyák közötti régiót érinti.

Ez a degeneratív folyamat a gerinc bármelyik részét érinti, a nyaktól a mellkasi vagy ágyéki gerincig. Azonban egyszerre az egész gerincet is érintheti.

Ez az egyik leggyakoribb betegség, amely a hátfájás, de más problémák forrása is. Ezek neurológiai jellegűek.

A spondilózis főként középkorú és idős embereknél fordul elő, mivel degeneratív elváltozásról van szó, amelyet az életkor növekedése is feltételez.

A károsodás mértéke az egész gerincszakaszt érinti, a csigolyáktól a porckorongokon át az ízületi felületekig és egyéb struktúrákig, például a szalagokig.

A téma jobb lefedése vagy szemléltetése érdekében rövid tájékoztatást adunk a gerincről is.

Gerinc, csigolyák, porckorongok, ízületek és szalagok

A gerinc az emberi test támaszául szolgál. A teherviselés mellett a mozgásban is szerepet játszik, amelyet széles körben biztosít. A gerincoszlopon keresztül halad a gerincvelő is, amelyet megvéd a károsodástól.

A gerinc 33-34 csigolyából áll.

A csigolyák egymáshoz kapcsolódnak. Ez a kapcsolat rögzített, de mozgékony. Számos szerkezetből és mechanizmusból áll.

A csigolyákat több mechanizmus köti össze:

1. a ligamentum - a szalagrendszer, amely összeköti az egyes csigolyákat, de az egész gerincet is.
   1. a gerinc rövid szalagjai - a csigolyák között
   2. a gerinc hosszú szalagjai - a gerinc mentén
2. csigolyaközi ízületek - a csigolyák ízületi felületei
3. a csigolyák közötti porckorongok - a csigolyák mozgását és ütéscsillapítását szolgálják mozgás közben.
4. speciális kapcsolatok - példa erre a porcos vagy más, nem mozgó kapcsolat, mint például a keresztcsont.
5. hátizmok - rögzítésre, de mozgásra is szolgálnak; a gerinc izmain kívül a has- vagy medenceizmok is fontosak.

A gerincoszlopok...

A csigolyák csontok. Ők viselik a test súlyát, és fontosak a mozgás szempontjából.

A csigolyák száma 33 vagy 34, és az egymással való kapcsolatuk teszi lehetővé a gerinc mozgását. A csigolyákra a helyük szerint utalunk, a nyaktól a farokcsontig.

A táblázat a gerinc különböző szakaszait és a csigolyák megnevezését mutatja be

A csigolyák sajátos alakja lehetővé teszi a gerinc mozgékonyságát, és egyben a test tartócsontvázát is képezi.

Példa erre a gerinccsatorna (canalis vertebralis), amelyen keresztül a gerincvelő halad. Ez alkotja a nyaki, a mellkasi és az ágyéki csigolyák csigolyanyílásait (foramina vertebralis).

Egy csigolya több anatómiai struktúrából, például testből, ívből vagy nyúlványból áll.

A csigolyatest

Latinul corpus vertebrae néven is ismert. A csigolya elülső részét alkotja. Elsősorban teherviselő funkciója van.

A csigolyatestek magassága változó. A legnagyobb csigolyák az ágyéki csigolyák. Ezzel szemben a legvékonyabb csigolyák a nyaki gerincben találhatók.

A csigolyatest felső és alsó felülete lapos. A csigolyaközi porckorong alkalmazkodik az alakjához.

A csigolya íve

Egyik részében a csigolyatesthez a lábai (pedikulák) révén kapcsolódik.

Az ív másik része a porckorong, amely mindkét oldalon a csigolya nyílását képezi, amelyen keresztül a gerincvelő halad.

A pedikulák anatómiai szempontból is fontosak, mert kis bevágásaik miatt. Ezek alkotják a csigolyák közötti fali verőnyílásokat, amelyeken keresztül a gerincvelőidegek áthaladnak.

A csigolyafélék

A csigolyacsontok másik fontos része a csigolyacsontok nyúlványai.

A csigolyáknak háromféle nyúlványa van, ezek a következők:

1. a gerinces nyúlvány (processus spinosus), amely közvetlenül hátrafelé halad
   • csak egy van, és a háton a bőr alatt tapintható.
   • az izomkötegek is ezekhez a nyúlványokhoz kapcsolódnak
2. a harántnyúlvány (processus transversi) egy párosult nyúlvány
   • izomkötődés
   • a mellkasi régióban és a bordakötődések
3. az ízületi nyúlvány (processus articulares) egy párosult nyúlvány
   • a csigolyaív talpa mögötti ponton található.
   • itt található a csigolyák csuklója.
   • porcot tartalmaznak

csigolyaközi porckorong

A porckorongok (discus intervertebrales) a csigolyák között helyezkednek el. A csigolyatestekhez kapcsolódnak és követik a csigolyák alakját.
Rugalmasak, de egyben merevek is, ami biztosítja a lengéscsillapítás és maga a mozgás funkcióját.

A porckorongok fő funkciói a következők:

• ütéscsillapítás - járás, futás, ugrás és általában a mozgás.
• a gerinc stabilizálása
• az egyensúly fenntartása
• a nyomó- és húzóerők kiegyenlítése
  • elosztásuk a porckorong és a csigolyák teljes felületén
• részt vesznek a gerinc minden mozgásában, a test hajlításában és forgásában

A csigolyákhoz hasonlóan a porckorongok is különböző méretűek. A nyaki régióban kisebbek, az ágyéki régióban pedig nagyobbak.

A porckorongok száma = 23.

A porckorongok a C2-C3 csigolyáktól az L5 és S1 csigolyákig kitöltik a csigolyák közötti tereket.

A táblázat a porckorongok összetételét mutatja be.

A porckorongok egész életük során terhelésnek vannak kitéve. Statikus és dinamikus erők egyaránt hatnak rájuk.

Idővel a gerinc egyenetlen túlterhelése olyan változásokhoz vezet, amelyek hátfájást és egyéb neurológiai problémákat okoznak.

A porckorong, pontosabban annak magja nem kap vért és tápanyagokat.

A táplálkozás mozgás közben történik.

A porckorong feszülésének és ellazulásának váltakozása a tápanyagokat és salakanyagokat tartalmazó folyadék áramlását és kiáramlását hozza létre. Ez a jelenség különösen járáskor előnyös.

Ezzel szemben az inaktivitás és az ülő életmód negatívan hat rá, mivel csökken a folyadékáramlás sebessége. Ez hatással van a porckorong táplálására és végső soron a működésére.

Csigolyaközi ízületek

A csigolyák közötti mozgásért a csigolyák közötti ízületek (articulationes intervertebrales) felelősek.

Ezek a nyaki, mellkasi és ágyéki csigolyák nyúlványai között helyezkednek el, és alakjuk és méretük a gerinc azon szakaszától függően változik, amelyben elhelyezkednek.

A mellkasi gerincben rövidebbek, ahol a mozgástartomány kisebb.

Csigolyaközi ízületek + a porckorong összenyomásának képessége = funkcionális egység.

Előrehajlást, oldalirányú hajlítást és rotációt (forgást) biztosítanak. Bizonyos mértékig rugózó mozgást is végeznek.

Kérdezi, hogy miért adjuk meg ezeket az információkat?

A spondilózis a gerincoszlop régióját és annak szegmensét vagy több részét érinti.

Mi is az a spondilózis?

Spondilózis = degeneratív folyamat.

A csigolyatestet, a porckorongokat, az ízületeket és a szalagokat érinti. A mikrokeringést (vérellátást) is érinti.

A degeneratív elváltozások általában középkorban és idős korban kezdenek megjelenni. Addig tünetmentesek lehetnek.

Az életkor előrehaladtával a porckorongban megváltozik a víz aránya.

Ez a porckorong magasságának csökkenését okozza. Ez a változás a szegmens teljes hosszában a kötőszövetekhez viszonyított hosszkülönbséget okoz.

Az eredmény a csigolyaszegmens instabilitása. Ezt tetézi a porckorong és a csigolyatest nem megfelelő terheléseloszlása.

A porckorongot érintő kóros folyamat = osteochondrosis.
A kis csigolyaközi ízületek érintettsége = spondyloarthrosis.

Ez a kórosan megváltozott folyamat a csigolyatest és a porckorong szintjén kis sérüléseket (mikrotraumákat) okoz. A tönkrement struktúrákat az eredeti szövetek nem gyógyítják.

A sérült szövetet csonttömeg - osteophyte (csontkinövés) - helyettesíti.

Az oszteofiták különböző formájúak lehetnek, aszimmetrikusak, vékonyabbak, vastagabbak, alakjuk lehet például tüskés, csőrös vagy akár porckorong áthidaló. Ez az áthidalás tulajdonképpen két csigolya összeolvadása, ami az érintett rész mozgásképtelenségét eredményezi.

A csigolyatest szklerotizációja - a csigolya szerkezetének megváltozása - társulhat.

E folyamat révén a szervezet megpróbálja kompenzálni a gerincszakasz instabilitását, amely a csigolyaközi ízületek hipermobilitásából és a porckorong szélességének beszűküléséből adódik.

Az oszteofiták irritációt okozhatnak a környező struktúrákban, de az idegszövetekben és a gerincvelői idegekben is (ritkábban). Innen ered a fájdalommal és más neurológiai problémákkal való összefüggés.

Leggyakrabban a gerinc nagyobb mozgásterjedelmével rendelkező helyeken alakulnak ki.
Ez pedig a nyaki, a mellkasi és az ágyéki gerinc alapterületén van.

A spondilózis oka egy degeneratív folyamat, különösen a szervezet öregedése alapján.

Azonban bizonyos tényezők is hozzájárulnak az állapot előrehaladásához. Ilyen lehet a genetikai hajlam és a családi előzmények.

Napjainkban egyre gyakrabban hivatkoznak a helytelen életmódra, mint a gerincproblémák fő forrására.

A mozgásszegény életmód csökkenti a tápanyagok porckoronghoz való eljuttatásának ütemét. Ez hosszú távon negatívan befolyásolja a megfelelő működést.

A spondilózisban együttesen fennálló kockázati tényezők:

• Életkor
  • korai középkor
  • idős korban tetőzik
• genetikai hajlam és családi anamnézis
• mozgásszegény életmód
• anyagcsere-betegségek
• trauma
• a szív- és érrendszeri betegségek
  • a véráramlás és az érrendszeri áteresztőképesség zavarai
• a gerinc izmainak és szalagjainak túlterhelése
  • hosszan tartó egyoldalú terhelés
  • munkaterhelés és nehéz munka
  • terhek emelése
  • helytelen emelési technika
  • ülőmunka
  • hosszú távú vezetés
  • rossz testtartás és helytelen mozgási szokások

A spondilózis hosszú ideig tünetmentes lehet. A személy a röntgenleletek alapján jut el a diagnózishoz.

Röntgenleletek:
45 éveseknél kb. 50%-ban
60 éveseknél több mint 90%-ban 60 éveseknél több mint 90%-ban

A kinövések irritációt okozhatnak a környező struktúrákban. Ritkábban a hátsó kinövések ideggyökér-irritációban játszanak szerepet, különösen nyaki spondilózis esetén.

A fájdalom általában enyhe és ingadozó.

A fájdalmat súlyosbítja a hosszan tartó állás, ülés, egy pozícióban való kitartás (a munkahelyen), de a fizikai megterhelés is.

A tünetek jelenléte befolyásolja a spondilózis elhelyezkedését és kiterjedését.

Példák: nyaki spondilózis

Ez egy degeneratív folyamat, amely a gerinc nyaki részét érinti.

Ha a csigolyaközi tér jelentősen beszűkül, bizonyos mozgások hatására idegkompresszió léphet fel.

A legsúlyosabb állapotokban az a tér is beszűkülhet, amelyen keresztül a vérerek a gerincvelőbe vagy az agyba szállítják a vért.
Ezt követően az érintett terület elhelyezkedésétől függően az érintett rész megfelelő vérellátása is problémás.

A fájdalom általában enyhe, lehet hosszan tartó vagy visszatérő.

A fájdalom kisugározhat a tarkóba, a vállakba és a felső végtagokba. A fájdalom kisugározhat az egyik vagy mindkét felső végtagba, a válltól az alkaron át a kézig.

Spondilózisban radikulopátia is előfordulhat. Ez az ideggyökér irritációját jelenti. A jelentések szerint leggyakrabban a C6-os és a C7-es nyaki szegmenst érinti.

Ebben az esetben a fájdalom a nyakban jelentkezik, a felső végtagba, a lapockák közé vagy akár a mellkasba lövell. Bizsergés vagy bizsergés (paresztézia), gyengeség vagy csökkent érzékenység kíséri. Emellett izomgyengeség társul a nyakban és a kapcsolódó végtagban.

Az ágyéki gerincet érintő spondilózist lumbális spondilózisnak nevezzük. Az összes spondilózis közül az esetek körülbelül 10-12%-át teszi ki.

A diagnózis többféle módszerre épül. Fontos, hogy felvegyük az érintett személy kórtörténetét. Az orvos megfigyeli a klinikai tüneteket is.

Fontos a fizikális vizsgálat. A neurológiai vizsgálat, mint minden gerincproblémánál, a testtartást, a járást, a mozgástartományt, azaz a testtartás és a mozgás általános állapotát vizsgálja. A szakember megvizsgálja a reflexeket és a manővereket.

Fontosak az olyan képalkotó módszerek, mint a röntgen, a CT + myelográfia vagy a mágneses rezonanciás képalkotás. Ehhez jön még az EMG (elektromiográfia) vizsgálat, amely az elektromos potenciálok és az izomaktivitás mérését jelenti.

Fontos a spondilózis megkülönböztetése más betegségektől - differenciáldiagnosztika. Ezért laboratóriumi vérvizsgálat is célszerű. Csontszöveti vizsgálat (denzitometria).

A differenciáldiagnosztikában más betegségekre is gondolni kell, mint pl:

• Bechterew-kór).
• a gerinc gyulladása
• spondylopathiák
• spondylolisthesis
• csontritkulás
• sérülés
• migrén vagy tenziós fejfájás
• amyotrófiás laterálszklerózis vagy szklerózis multiplex
• és mások

Mivel degeneratív folyamatról van szó, főként középkorban jelentkezik, és idős korban tetőzik. A szpondilózis jelen lehet, és a röntgenleleteken kimutatható. Klinikai tünetei azonban nincsenek.

Az enyhe spondilózis általában tünetmentes.

A csigolyaszegmens károsodásának mértékétől függően nehézségek társulhatnak hozzá. Ilyen például a fájdalom, amely lehet hosszan tartó. Néha időszakonként visszatérő.

A fájdalmat súlyosbíthatja a hosszan tartó ülés, állás, egy helyzetben maradás vagy fizikai megterhelés. Ezért a nap folyamán fokozódik, az egész napos terhelés miatt.

A fájdalmat súlyosbítja az érintett rész mozgáskorlátozottsága. Alternatívaként kisugárzó fájdalom jelentkezhet, például a végtagokban.

Ha a nyaki csigolyák érintettek, akkor a felső végtagba. Ha az ágyéki régió érintett, akkor az alsó végtagba.

A lefolyás közvetlenül az érintettség mértékétől függ.

Ha a csontkinövések jelentősen beszűkítik a teret, komolyabb neurológiai problémák léphetnek fel. Ezek aztán radikuláris szindrómaként jelentkeznek.

A fájdalmat paresztéziák (bizsergés) és izomgyengeség kíséri.

A nyaki gerinc a gerinc legmozgékonyabb része. Előfordulhat, hogy az innen kiinduló fájdalom átterjed a felső végtagra, de a fejre, a mellkasra vagy a lapockák közé is kiterjedhet.

A mellkasi gerinc viszonylag erős, a bordáknak és a bordakosárnak köszönhetően. A spondilózis miatti fájdalom kevésbé gyakori ezen a területen. Ha például a fájdalom a mellkasba és a bordák mentén sugárzik.

Az ágyéki régióban a szpondilózis az idegek esetleges elnyomása miatt jelentkező problémára utalhat.

Ilyenkor a fájdalom a csípőben és a keresztcsontban vagy a fenékben jelentkezik. Az alsó végtagokba vándorol. Radikulopátia esetén a lábban érzéskárosodás és izomgyengeség is jelentkezik.

A keresztcsontban jelentkező, a fenéken keresztül áthaladó fájdalom is isiászra (az ülőideg gyulladása) utalhat.

A táblázat felsorolja a különböző szegmensek károsodásával járó lehetséges problémákat

Bár az enyhébb forma nem okoz jelentős problémákat, fontos a megfelelő és korai kezelés. Természetesen rehabilitációra és elegendő fizikai aktivitásra van szükség. A cél a betegség progressziójának megelőzése, amely később rokkantsághoz vezethet.

A spondilózis kezelésének módját a kezelésről szóló részben ismertetjük.