Skoliózis gyermekeknél, felnőttkorban: mik az okok, tünetek, fokozatok?

A skoliózis a gerinc oldalirányú görbületének szakkifejezése. A gerinc kóros elferdülése. Okozhatja hibás testtartás, de más egészségügyi problémák is.

Leggyakrabban serdülőkorban és gyermekeknél fordul elő, de bármely életkorú ember érintett lehet.

Görögül: skoliosz = görbe, hajlott.
Galenus Claudius Kr. u. 130 és 200 között írta le a skoliózist, mint az első gerincdeformitást.

A gerinc deformitásának ez a típusa a népesség körülbelül 3%-át érinti.

A skoliózis fiziológiás körülmények között is előfordul. De csak bizonyos mértékig. A gerinc átmeneti elferdülése akkor következik be, amikor egyoldalú terhelés éri, például amikor az egyik kezünkben bevásárlószatyrot cipelünk.

A gerincnek fiziológiás görbülete van

A gerinc az emberi test mozgásszervi rendszerének fontos része. Ez azt jelenti, hogy fontos mozgási és támasztó funkciója van. Emellett fontos a gerinccsatornán keresztül haladó gerincvelő védelme szempontjából is.

A gerinc csigolyákból áll. 33-34 csigolya van.

A gerinc több szakaszra oszlik:

• Nyaki gerinc - 7 csigolya = C1-től C7-ig.
• mellkasi gerinc - 12 csigolya = Th1-Th12
• ágyéki gerinc - 5 csigolya = L1-től L5-ig
• keresztcsigolya - 5 vagy 6 csigolya = S1-től S5-ig (S6), együtt alkotják a keresztcsontot.
• keresztcsont - 4 vagy 5 csigolya = Co1-től Co4-ig (Co5)

Latinul csigolyáknak nevezik őket: C - vertebrae ecrvicales. Th - vertebrae htoracicae L - vertebrae lumbales S - vertebrae sacrales Co - vertebrae coccygeae

A fejtől a medencéig az emberi test hosszának körülbelül 35%-át teszik ki.

Latin neve: Columna vertebralis.

A csigolyák alkotják a gerinccsatornát, amelyen keresztül a gerincvelő (medulla spinalis) fut. A gerincvelő a fejtől körülbelül a második ágyékcsigolyáig - L2 - fut.

A gerinc a csigolyákból álló egység. A csigolyák közötti porckorongokkal (disci intervertebrales), a csigolyák közötti ízületekkel, a szalagokkal és az izmokkal együtt tökéletes funkcionális egységet alkot. Az összes struktúra együttműködése és sajátos alakja biztosítja számunkra a mobilitást.

A mobilitás minden egyes szegmensben más és más.

A legnagyobb mozgékonyság a nyaki szegmensben van. A mellkasi gerincet bordák erősítik, amelyek bizonyos mértékben korlátozzák a mozgástartományt. A legkisebb mozgástartomány a nyaki gerincben van.

A keresztcsonti szegmens mozdulatlan. A farokcsont korlátozottan képes előre és hátra mozogni.

A gerinc mozgásai a következőkre oszthatók:

1. anteflexió - előrehajlás
2. retroflexió - hajlítás
3. lateroflexió - előrehajlás
4. rotáció - elfordulás vagy csavarodás
5. körkörös mozgások - ezek kombinációi
6. felfüggesztés - a porckorongok által biztosított ütéscsillapítás szempontjából is fontos.

A gerinc természetesen (fiziológiailag) több szakaszon görbül.

A gerinc természetes módon görbült.

Ez a tengelyirányú görbület fontos a támasz- és mozgásfunkció szempontjából. Egy bizonyos tartományon belül a görbület normális = fiziológiás.

Ezt lordózisnak és kyphosisnak nevezik.

A. A lordózis egy előrefelé irányuló görbület - nyaki és ágyéki. A nyaknál a C4-C5 és a csípőnél az L3-L4 szintnél éri el a csúcspontját.

B. A kyphosis egy hátrafelé irányuló görbület - mellkasi és keresztcsonti. A csúcspontja a Th6-Th7 mellkasi régióban van.

A következő sorrendben váltakoznak: nyaki lordosis > mellkasi kyphosis > ágyéki lordosis > keresztcsonti kyphosis.

A gerincet számos állapot befolyásolhatja. Ezek egyike a scoliosis.

A scoliosis minden embernél előfordul valamilyen mértékben. Leginkább a Th3-Th5 csigolyák területén észlelhető. Átmenetileg hangsúlyos, ha egy lábon állunk, de akkor is, ha egy kézben terhet cipelünk.

Bővebben:HyperlordosisHyperkyphosis

A skoliózis...

A skoliózis definíciója szerint a gerincnek a frontális (homlokális) síkbeli nézetből nézve 10 foknál nagyobb mértékű, oldalirányú, kóros görbülete.

A gerinc háromdimenziós deformitása.

A skoliózisnak többféle osztályozása létezik. Ezek figyelembe veszik például a görbület oldalát, kiterjedését vagy elhelyezkedését. Egy másik fontos osztályozás az etiológia, azaz a skoliózis eredete szerint történik.

A jobb oldali görbületet dextrokonvex (jobb oldali), a bal oldali görbületet pedig sinistrokonvex (bal oldali) görbületnek minősítik. A latin dexter = jobbra és sinister = balra.

A táblázat a görbület lokalizációja szerinti besorolást mutatja.

Egy másik forma a skoliózist a kiterjedés szerint osztja fel. Ebben az esetben a Cobb-Lippman osztályozást alkalmazzák 4 alapfokozatra.

A táblázat a skoliózis 4 fokát mutatja a Cobb-Lippman-féle 4 fokozat szerint

Ennek következtében a görbületeket kyphoscoliosisnak vagy lordoscoliosisnak is nevezik. Ezekben az esetekben kyphosis és lordosis deformitások is társulnak. A scoliosis leggyakrabban kyphosisszal együtt fordul elő a mellkas szintjén.

Hypokyphosis = a gerinc alacsony/csökkent görbülete vagy hyperkyphosis = túlzott/túlzott kyphosis.

A görbületi rendellenesség észlelésének életkora alapján a következőképpen is értékelik:

• infantilis - 3 év alatti gyermekeknél.
• fiatalkori - 3 és 10 év közötti gyermekeknél
• serdülőkor - 10 év feletti gyermekeknél

A jelenlévő strukturális elváltozások szerint is van felosztás. Ekkor beszélünk strukturális és nem strukturális skoliózisról.

Az előbbi esetében a csigolya, a porckorong és a környező lágy részek szerkezetének károsodása (deformációja) áll fenn. A károsodás vagy súlyos, vagy fordítva, kisebb mértékű vagy kompenzációs. A súlyos károsodás mindig strukturális. A kisebb mértékű és kompenzációs károsodásnál előfordulhat, hogy nincs jelen strukturális deformáció.

A scoliosis, vagyis a gerinc görbülete lehet C betű alakú. Ebben az esetben nagy ívű scoliosisnak nevezik. Lehet egy ívű scoliosisnak is nevezni. Ez a forma ritkább.

Egy másik eset az S alakú (kompenzációs) skoliózis. Ezt kettős ívű skoliózisnak nevezik. A görbület a mellkasi gerincben, a mellkasi gerincnek a nyaki gerincbe való átmeneténél vagy a csípőben van.

Az utolsó a többszörösen görbült skoliózis. Ebben több görbület van, három vagy akár négy.

A scoliosis okáról kérdez?

E gerincdeformitás esetében különböző okok állnak fenn. Az okok alapján a skoliózist különböző formákra osztják.

Az alábbi táblázat a skoliózis formáit sorolja fel az okok szerint

Ahogy a táblázatban is szerepel, a skoliózis oka nem feltétlenül ismert. Vannak olyan kockázati tényezők, amelyek - különösen gyermekkorban - kiválthatják a gerincdeformitás kialakulását.

A skoliózis esetében a kockázati tényezők közé tartoznak:

• genetikai hajlam
• nemi hovatartozás
• serdülőkorban gyakrabban fordul elő a lányoknál
  • a hormonok lehetséges hatása
• nemi érettség
• magasság
• hibás testtartás
• rossz testmozgási szokások
• izomegyensúlyhiány
• Az alsó végtagok hosszának különbségei
• sporttevékenységek, különösen az egyoldalú terhelés
  • tenisz
  • golf
• sérülések
• hangszeres játék
• elhízás

A lányoknál 5-10-szer nagyobb valószínűséggel fordul elő 30 foknál nagyobb mértékű scoliosis. A gyerekek túl sokáig ülnek és túl keveset mozognak.

A mai modern kor sok előnnyel, másrészt hátrányokkal is jár. A gyerekek ülő életmódot folytatnak, hiányzik belőlük a mozgás.

Az ülés gyengíti a hát, a has és ezáltal az egész testmag izmait. Ez általánosságban negatív hatással van a gyermek mozgásszervére és szervezetére.

Az elegendő mozgás a gyermekeknél elősegíti az izomerő, az egyensúly és a helyes testtartás kialakulását. Ezért fontos, hogy a gyermekeket egészséges életmódra, sporttevékenységre vezessük. Az úszás, a futás, a foci vagy a karate alkalmas.

A fizikai aktivitás pozitív hatással van a gyermek egészséges fejlődésére,
nemcsak a mozgásszervekre, hanem az idegrendszerre és az egész szervezetre is.

A testmozgás mellett fontos az ésszerű táplálkozás a túlsúly és az elhízás megelőzése érdekében. A túl nagy testsúly hozzájárul a gerincproblémákhoz és más másodlagos problémákhoz vagy betegségekhez felnőttkorban.

Olvassa el a cikkeket:Túlsúly és elhízás gyermekeknél és fiataloknálMediterrán típusú étrend

A tünetek jelenlétét befolyásolja a skoliózis formája, súlyossága és kiterjedése. Az első fokú idiopátiás skoliózis esetében előfordulhat, hogy nem veszünk észre semmilyen gerincdeformitást. Másrészt a második és magasabb fokú skoliózis esetében még egy laikus is észlelheti.

A skoliózis megnyilvánulásai első látásra vagy nem láthatóak. Ezért a rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges a probléma korai felismeréséhez.

A helyzet megváltozik a másodlagos skoliózis esetében. Ebben az esetben a tünetek az alap- vagy társuló betegségtől függenek, és attól, hogy egy vagy több szervet érint-e. Nagyban függ tehát attól, hogy veleszületett vagy szerzett betegségről van-e szó.

Súlyos ficam esetén a mellkasi szervek, a légzőszervek vagy a szív- és érrendszer funkciói károsodhatnak.

Előfordulhat, hogy a gerincfájdalom egyáltalán nincs jelen. Ezért a gyermek nem jelzi, hogy problémája van. Alternatívaként előfordulhat, hogy csak enyhe intenzitással van jelen, vagy fizikai megterhelés után és fáradtsággal jelentkezik. Hosszabb ideig tartó ülés vagy állás közben jelentkezik.

És éppen a fájdalom hiánya miatt kell figyelni a gyermek testtartására, mozgássztereotípiájára, gerincére és általános testtartására.

A vállak magasságának különbségét arról ismerjük fel, hogy az egyik váll alacsonyabb helyzetben van, mint a másik. Emiatt az egyik váll hosszabbnak tűnhet, mint a másik. A fej lehajtott.

A hátat nézve láthatóak a lapockák. Az egyik lapocka jobban kiemelkedik, mint a másik. A törzs egyik oldalon megrövidülhet, elfordulhat.

Púp vagy gibbus alakul ki.

A csípőben, medencében egyenetlenség van. A csípőcsont az egyik oldalon magasabb. A test az egyik oldalra dől. A test oldalra dől.

A főbb jellemzők összefoglalása:

• A fej dőlése
• az egyik váll magasabb
• az egyik kar mintha hosszabb lenne
• az egyik lapocka kinyújtva
• törzsdőlés
• púp vagy gibbus és annak hangsúlyozása hanyattfekvésben
• a bordák, a bordakosár deformációja
• a csípő egyenetlensége - a nyaki régió aszimmetriája
• az eredmény az egyik végtag megrövidülése (a medence oldalának megemelkedése, nem a végtag megrövidülése).
• a test dőlése
• hanyatt fekvő helyzetben a gerinc görbületének hangsúlyozása.

A skoliózist leggyakrabban gyermekkorban, 10 és 18 éves kor között diagnosztizálják. Általában a gyorsan növő és karcsú lányokat érinti. Később az életben kevesebb esetben diagnosztizálják.

Ezért szükséges a gerinc rendszeres megelőző vizsgálata gyermekorvos által.

Fontos:
Természetesen a szülők is fontos szerepet játszanak.
Tisztában kell lenniük a gyermek mozgásszervi állapotával.
A következőket kell figyelemmel kísérni:
testtartás, járás, mozgási szokások
minden oldalról:
elölről, hátulról, oldalról, fekvő helyzetben is.

Ne feledje, hogy a gerincet többféle deformitás és betegség is érintheti.

Gerincdeformitások gyakoriság szerint:

1. serdülőkori idiopátiás scoliosis
2. veleszületett skoliózis
3. veleszületett kyphosis
4. gyermekkori idiopátiás scoliosis
5. fiatalkori idiopátiás scoliosis
6. kyphosis serdülőknél és fiatal felnőtteknél
7. spondylolízis és spondylolisthesis
8. neuromuszkuláris scoliosis
9. deformitások szindrómákban

A diagnózis felállításához anamnézis felvétele és klinikai vizsgálat szükséges. Vizsgálják a családi előfordulás és lányok esetében a menarche, azaz az első menstruáció kezdetét.

Az orvos megvizsgálja a gerincet, annak görbületét, a vállak, a csípő szimmetriáját, értékeli az anteverziót, a púp esetleges megjelenését és a lapockák megemelkedését, a gerinc funkcionális vizsgálatát.

Értékelik a főgörbületet, a kompenzációs görbületet, a végcsigolyát, a csúcscsigolyát, a görbület tájolását, lokalizációját.

Vonalzót, vízmértéket (a bordák kiemelkedésének mérése - púp vagy gibbusz), skoliométert használnak. Szűrési módszerek, mint az Adams-féle anteverziós teszt, a csont érettségi fokának felmérése, a csigolya rotáció mérése, a csont korának meghatározása a Risser-zóna szerint és mások.

Szükség esetén neurológiai vizsgálatot is végeznek. Ez magában foglalja az EMG-t, EEG-t. Bizonyos esetekben kardiológiai vizsgálat (ECHO) és a tüdő vitális kapacitása, valamint endokrinológiai vizsgálat szükséges.

A képalkotó módszerek közül a röntgenfelvételeket választják. A felvételeket különböző oldalakról és különböző pozíciókban készítik. Ezután a szögeket értékelik, pl. a Cobb-szöget és a gerincferdülés súlyosságának mérését. Ezt a vizsgálatot kiegészítheti CT vagy MRI, amely a gerinccsatorna és a gerincidegek értékelésére használható.

A scoliosis progressziója a formájától és a társuló betegségtől függ. Például a neuromuszkuláris scoliosisról úgy gondolják, hogy progresszív, azaz a gerinc deformitása előrehalad.

A skoliózisos esetek 80%-a ismert ok nélkül alakul ki.

A skoliózis serdülőkori formájával küzdő serdülő lányoknál a gerinc szubluxációjának valószínűsége megnő.

Többtényezős hatások, mint például a túl gyors növekedés és a hormonális változások hatása, feltételezhetően közrejátszanak.

Ezzel szemben az infantilis skoliózis esetében, amely gyakrabban fordul elő fiatal fiúknál, a deformitás a növekedés előrehaladtával eltűnik.

Fontos átgondolni és kiküszöbölni azokat a kockázati tényezőket, amelyek elősegítik a gerinc deformitásának előrehaladását. Ezért a gyermekeket már kisgyermekkortól kezdve a fizikai aktivitás felé kell terelni.

A gyermek nem fog panaszkodni...

Természetesen át kell gondolni a megfelelő sporttípust, hogy elkerüljük a gyermek szervezetének felesleges túlterhelését. A gyermekek mentálisan képesek megbirkózni a sportolással járó terheléssel, és nem fognak panaszkodni a fáradtságra.

Bizonyára azért is, hogy a szüleik kedvében járjanak.

Később a túlzott sportterhelés a mozgásszervi, ízületi problémákban nyilvánulhat meg.

A szülők és a gyermekorvos figyelik a testtartást, a mozgásmintákat és a gerinc egészét, mindkét oldalról. A scoliosis előrehaladtával nem biztos, hogy a gerincfájdalom megjelenik.

Úgy tartják, hogy a gerincferdülés legnagyobb mértékű progressziója serdülőkorban és a növekedés során következik be. A felnőttkori skoliózis már minimális progresszióval jár.

A gerincproblémák és a scoliosis megelőzése

Skoliózis esetén a helytelen testtartás negatív hatással van. Ezért már fiatal korban el kell kezdeni a helyes testtartást és ülést.

Fontos a rendszeres testmozgás, a helyes lábbeli és a gerinc túlterhelésének elkerülése.

Ide tartozik a már említett megfelelő sporttevékenységek kiválasztása. Ajánlott az úszás, a séta és a szabadban való tartózkodás.