A Scheuermann-kór kezelése: gyógyszeres kezelés, fizioterápia

A kezelés során fontos a gyermek terápiás fegyelmezése. A családi kör támogatása elengedhetetlen. A betegség kellemetlen esztétikai aspektusa miatt különösen a lányokra nehezedik nagyobb pszichés nyomás.

Az akut fázisban előnyben részesülnek a kúraszerű intézkedések, azaz a fokozott fizikai terhelés korlátozása.

Az akut fázis lecsengése után fontos a rendszeres, de megfelelő fizikai aktivitás fenntartása.

A mozgásnak biztosítania kell az izmok egyensúlyának kialakulását és a törzs, a hát, a medence izomkorsettjének erősödését, és így az általános izomerőt.

A megfelelő sporttevékenységekről érdemes orvoshoz vagy gyógytornászhoz fordulni.

A hosszan tartó ülés nem megfelelő. Ezért még az iskolában is lehetővé kell tenni, hogy a gyermek a tanórák alatt változtassa a testhelyzetét.

Gyermekek esetében tilos az egyoldalú terhelés, a terhek emelése és a nem kívánatos erőgyakorlatok, például a súlyzós edzés.

Ellenben bizonyos úszástechnikák és gyakorlatok, mint például a McKenzie-módszer, a Klapp-gyakorlatok és más gyógytestnevelési technikák megfelelőek.

A fizioterápia a kezelés első vonalát jelenti, de a későbbi szövődmények és a gerincfájdalom megelőzésében is.

Egyes fizikoterápiás módszerek, mint például az elektroterápia és a hőterápia szintén megfelelőek lehetnek. A masszázs is hasznos lehet. Összességében a rehabilitációnak megelőző célja is van.

A 40 fokig terjedő kyphosis nem igényel speciális terápiás módszereket.
A legfontosabb a fizikai aktivitás.

A fűző segít csökkenteni a betegség progresszióját. 40 fok feletti kyphosis esetén alkalmazzák.

Egész nap és éjjel viselése korlátozó és megterhelő ebben a korban, még esztétikai szempontból is.

Az első napokban a fűzőt 23 órán át kell viselni. Egy órát a személyes higiéniára tartanak fenn. Később a fűző viselésének ideje csökken.

A fájdalmat fájdalomcsillapítókkal, azaz fájdalomcsillapítókkal enyhítik. Az orvos által ajánlott más gyógyszercsoportokba tartozó gyógyszereket is használnak.

Sebészeti kezelésre ritkán van szükség. A jelentések szerint az érintettek mindössze 1 %-ánál van szükség műtétre.

Műtétet 75°-nál nagyobb kyphosis esetén és a konzervatív módszerek sikertelensége után végeznek. Különböző műtéti módszereket alkalmaznak, nevezetesen a hátsó megközelítést és a kombinált megközelítést.