Rüh: mi a rüh, hogyan ismerjük fel a tüneteit és hogyan szabaduljunk meg tőle?

A rüh (lat. Scabies) egy rendkívül fertőző parazitás bőrbetegség.

A betegség neve a fő megnyilvánulásáról, a viszketésről származik.
A rüh szó a latin scaber szóból származik, ami azt jelenti, hogy vakarózni.
A betegség kórokozójának (a rühes atkának) Sarcoptes scabiei neve a vakarózással vágott testet jelenti.

A betegség úgy jelentkezik, hogy a bőrön vörös foltok, pattanások és horzsolások jelennek meg. Ezek jelentősen viszketnek, és a beteget vakarózásra késztetik.
Egyes esetekben a beteg annyira megvakarja a bőrét, hogy kiterjedt sebeket okoz.

A rühösség kórokozója a női rühparazita.

A betegség fertőzött személlyel való közvetlen érintkezés (bőrkontaktus, szexuális érintkezés) vagy fertőzött tárggyal (ruházat, takaró, ágynemű, törölköző) való közvetett érintkezés útján terjed.

Jellemzően alacsony higiéniai színvonalú embereknél fordul elő (szegény, nem megfelelő körülmények között élő emberek, hajléktalanok).

Gyakran találkozhatunk vele szociális létesítményekben is, például szállókban vagy más alacsony színvonalú szálláshelyeken (munkásszállók, külföldi szállók).

Érdekesség:
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a rüh előfordulása világszerte évente 300 millió esetre becsülhető. A betegség növekvő tendenciát mutat.
Az embereket fajra és nemre való tekintet nélkül érinti. A leggyakoribb azonban a 15 év alatti gyermekek és a 75 év feletti idősek körében.
A rüh a múltban háborúk vagy természeti katasztrófák idején is elszaporodott, amikor a higiéniai szokásokat nem lehetett fenntartani.

A rüh már az ókorban is ismert volt

Őseink is ismerték a rühösséget, még i. e. 2500-ig visszamenőleg.

Az első írásos említés Kr. e. 1200-ból származik, és a Bibliában is szerepel.

Arisztotelész Kr. e. 384 és 323 között olyan bőrbetegségként írta le, amelyből kis állatok másztak ki, olyan elváltozásokkal, amelyekből kis állatok másztak ki. Egyes források ezt az úttörőt Ibn Zuhri arab orvosnak tulajdonítják.

A rühességet részletesebben jellemezte és elnevezte Aulus Cornelius Celsus római orvos i.sz.

Csak 1687-ben fedezte fel Giovan Cosimo Bonomo olasz orvos, hogy a rühességet egy parazita okozza.

A rüh okozta kórokozó a Sarcoptes scabiei variatio hominis (lat. Sarcoptes scabiei variatio hominis) parazita atka.
Az ektoparazita atkák közé, az Acarina rendbe, az Astigmata alrendbe és a Sarcoptidae (Sarcoptera) családba tartozik.

Az emberi gazdaszervezeteket támadja meg és parazitálja. Több atkafaj létezik, amelyek mintegy 47 más emlőst parazitálnak.

Az embernél általában a bőrt fertőzi meg, ahol a legérzékenyebb.

Mi történik a fertőzött ember bőrében?

Miután megfertőzte az embert, áttöri a bőr védőgátját, és alagutakat fúr a bőr szarurétegébe (epidermisz).

A bőr belsejében úgy marad életben, hogy a teljes bőrfelületen keresztül oxigént szív be, és a keratinizált bőrrétegből és szövetnedvből táplálkozik.

A 0,2-0,5 mm nagyságúra megnövő nőstény a bőr alatti járatok felszíni rétegeinek vak végeit lezárja. Ott rakja le petéit, és folytatja a szaporodást.

A hím csak a bőr felszínén, a sekély járatokban él, és a kopuláció után 2 nappal elpusztul.

A nőstény rüh általában körülbelül 50 petét rak le, amelyekből később új lárvák kelnek ki.

Körülbelül két-három hét elteltével a lárvák körülbelül egytizedéből kifejlett egyedek kelnek ki.

A kifejlett paraziták 4-6 hétig élnek az emberi gazdaszervezetben. Rövid életük alatt több száz új egyedet képesek létrehozni.

Az élő gazdaszervezeten kívül körülbelül három napon belül elpusztulnak. Különösen érzékenyek a szárazságra, a páratartalomra, a napra vagy a fagyra.

Érdekesség:
A fertőzés átviteléhez egyetlen megtermékenyített nőstény rüh kell.

Hogyan terjed a fertőzés?

A betegség átvitele fertőzött személlyel való közvetlen érintkezéssel, ritkábban fertőzött tárgyakkal való közvetett érintkezéssel történik.

Az átvitelhez hosszan tartó expozíció is szükséges.
A beteg emberrel való rövid kézfogás nem elegendő az átvitelhez. A rüh mégis viszonylag könnyen terjed.

Az alacsony higiéniai szint szintén hozzájárul a betegség terjedéséhez.
Ezért leggyakrabban az alacsony higiéniai színvonalú embereknél (hajléktalanszállók és hasonlók) fordul elő.

Azonban bárhol és bárkinél előfordulhat.

A rüh közvetlen átvitel

A fertőzés általában hosszabb ideig tartó szoros fizikai érintkezés (ölelkezés, szexuális úton történő átvitel) után következik be.

A horogféreg nagyon lassú parazita, ezért a bőr-bőr kapcsolatnak hosszabb ideig kell tartania.

A rüh közvetett átvitele

A közvetett átvitel fertőzött tárgyakon keresztül történik.

A leggyakoribbak a textíliák, mint például a ruházat, ágynemű, törölköző és mások.

Ezért fordul elő a rüh kisebb járványok formájában fekvőhelyeken (egészségügyi létesítményekben, szállókban, táborokban).

Érdekes:
A rüh rendkívül fertőző betegség, amely bizonyos közösségekben viszonylag gyorsan terjed.
Megfelelő kezelés nélkül nem tűnik el spontán.
Minden egyes esetet kötelező jelenteni az egészségügyi állomáson, majd karanténba zárni.
A kezelés nem csak a beteg, hanem a beteg közvetlen kapcsolatai (család, partner, lakótársak) számára is szükséges.
A környezet és az összes textília fertőtlenítése is szükséges.

Fertőzött állattól is meg lehet fertőződni?

Sokan úgy gondolják, hogy ha a háziállatuk elkapta a rühöt, akkor ők is elkaphatják.

A válasz: nem!

Az ok nagyon egyszerű.

Az állati rühességet (scabies animalis) olyan protozoonok okozzák, amelyek különböznek az emberiektől.
Az állati protozoonok nem parazitálják az emberi gazdatestet.

Közeli érintkezés esetén az állati rüh átterjedhet az emberre, de csak a bőr felszínén maradnak.

Az állati horogférgek nem képesek tartósan megtelepedni az emberi bőrön, és ezt követően szaporodni.

Az állati horogférgek vízzel és fertőtlenítéssel eltávolíthatók az emberi bőr felületéről.

Érdekesség:
Ha az állat súlyosan beteg, az állati hurutféreg helyi irritációt (allergiát) okozhat az emberi testen. Az emberi gazdatestet azonban nem fertőzi meg.
Ha az állat meggyógyul, ezek a helyi tünetek az embernél megszűnnek.

Körülbelül 2-6 hetes lappangási idő után jelentkeznek az első tünetek.
Kezdetük és intenzitásuk egyenesen arányos a személyi higiéniával.
Elhanyagolt egyéneknél korábban jelentkeznek.
Ismételt rüh-fertőzés esetén a tünetek akár 24 óra alatt is jelentkezhetnek.
Vannak olyan igazolt esetek, amelyekben a betegség hónapok vagy évek különbségével jelent meg.

Arühesség tüneteit az atkákra vagy azok fehérjéire adott allergiás reakció okozza.
Ezek a fehérjék az atka bélrendszerében vannak jelen, és az ürüléken keresztül kerülnek kapcsolatba a gazdaszervezettel.
Az allergiát specifikus IgE antitestek termelődése kíséri. A tipikus allergiás tünetek, mint a viszketés vagy a bőrpír, ezért a kezelés után még egy ideig fennállhatnak.

A rüh első tünetei

A rüh első tünetei közé tartozik a bőr viszketése, amely kezdetben csak éjszaka jelentkezik.
A rühes atka alvás közben a legaktívabb. Ugyanakkor a viszketést a meleg váltja ki, ezért alvás közben az ágyban kifejezettebb.

A kellemetlen viszketési érzés leggyakrabban azokon a területeken jelentkezik, ahol a bőr a legpuhább és legmelegebb.

A viszketés tipikus (előszeretettel előforduló) helyei:

• a kezeken az ujjak között
• a csukló belső oldalán
• az alkarok belső oldalán
• a könyökhajlatokban
• a hónaljban
• a mellek mellbimbója körül
• a köldök körül
• az ágyékon
• a nemi szervek körül
• a comb belső oldalán
• a térdkalácson
• a lábfej boltozatán

Érdekes:
A rüh általában nem fordul elő az arcon felnőtteknél.
Ritkán a tenyér és a talp érintett.

A viszketés vakarózásra kényszeríti a beteget. Gyakran előfordul, hogy a betegek az érintett területeken karmolásokkal ébrednek.

Objektíven, közelebbről megvizsgálva, 1 mm és 2 cm közötti rózsaszürke folyosókat lehet látni, amelyeket a rüh fúrt.

A bőrben lévő folyosók erythemás, vonalszerű képződmények (néha S betűre emlékeztető). Enyhén kiemelkednek, és a végükön a rüh egy vékony bőrréteg alatt sötétebb pontként látható.

A folyosók körül általában szúnyogcsípéshez hasonló bőrpír keletkezik.

A rüh későbbi tünetek

A nagyon intenzív viszketés és az azt követő vakarózás miatt ekcémás lerakódások képződnek a bőrön. Ezek hasonlítanak más bőrbetegségekre, például a pikkelysömörre vagy más bőrfertőzésekre.

A felszakadt bőrfelületeken, mint más gyakori sérüléseknél, heg képződik.
A heg nagyszámú parazitát tartalmaz. Ezért a kiterjedt heggel rendelkező beteg fertőzőképesebb lehet.

A folyosók végén általában kisebb pattanások (kiütések) a pirosas papuláris vagy hólyagos képződményekig terjedő pattanások (kiütések) vannak jelen.

Az előrehaladott és kezeletlen rüh tünetei

A betegség előrehaladott stádiumában a rüh túlszaporodása következik be (főként a kezelés hiánya miatt vagy kezeletlen egyénnél). Ezért kiterjedt ekcéma alakul ki.

Ritkán ezek a száraz felszíni bőrrétegek lehámlanak.

A bőr hámlása fokozza a viszketést és a vakarózást. A bőrön keletkezett karcolások, horzsolások és sebek is súlyosbodnak.

A rüh a predilektív helyeken (jellegzetes helyeken) túl is terjed.

A rüh szövődmények

A bőr felszakadása könnyű forrása a másodlagos bőrfertőzésnek.
Ha a sebekbe egy másik mikroorganizmus kerül, a betegséget egy másik kórokozó által okozott gyulladás bonyolítja.

A fertőzött seb általában vörös, érintésre forró és fájdalmas.
Gyakran előfordul piodermia (gennyes bőrfertőzés) és pustulák (gennyes lerakódások).

A gennyes lerakódásokat sárga kéreg (heg) borítja, amely a váladék beszáradása után szivárog.

Az egész testet érintő fertőzés (szepszis) nagyon ritka.

Táblázat a rüh atípusos formáival:

Első pillantásra az egyszerű, klinikai tüneteken alapuló diagnózis felállítása gyakran nehéz vagy téves.
A rüh gyakran összekeveredik más viszkető bőrbetegségekkel.
Elsősorban a prurigo vagy az allergia csoportjába tartozó betegségről van szó.

1. A téves diagnózis általában olyan betegeknél fordul elő, akiknek higiéniai normái a normán belül vannak.
2. A fertőzés azonban tiszta egyéneknél is előfordulhat. Ha korábban olyan helyen jártak, ahol megfertőződhettek, vagy szoros kapcsolatban álltak fertőzött személlyel.
3. A rühnek vannak atipikus formái is, amelyek megnehezíthetik a diagnózist.

Vizsgálat a klinikai kép és a kórtörténet alapján

A fentiek ellenére a diagnózis felállítása elsősorban a klinikai kép alapján történik.

A klinikai képet a bőr viszketése és bőrpírja, a bőrön lévő karcolások, ekcémás elváltozások, nem elhaló kiütések vagy papuláris képződmények uralják.

A vizuális vizsgálat szintén fontos a beteg higiéniai színvonalának meghatározásához. Célzott anamnézis felvétele történik, a beteg szociális körülményeire összpontosítva.

Egy másik fontos anamnesztikus szempont annak kiderítése, hogy mi történt az előző napon, és hol volt a beteg körülbelül 6 héttel ezelőtt.

Mikroszkópos vizsgálat - a parazita közvetlen kimutatása.

A betegség megnyilvánulásai alapján ezután szakorvosi vizsgálatot végeznek, amelynek lényege a parazita jelenlétének bizonyítása a bőrben.

A következő lépés a bőr egy részének biopsziája és ezt követően a bőr mélyebb rétegeinek mikroszkópos vizsgálata, vagy a parazita közvetlen tűszúrása a folyosóról.

A tapasztalt orvos a helyes diagnózist a bőrpikkelyek mikroszkópos vizsgálata után tudja felállítani, ahol a rüh vagy annak petéi bizonyíthatóan jelen vannak.

Riasztó diagnosztikai szempontok:

• A viszketés rosszabbodása a felmelegedés után.
• hasonló tünetek a beteggel szoros kapcsolatban álló személynél
• párosával elhelyezkedő papulákkal tarkított folyosók megtalálása

Azoknak a betegségeknek a táblázata, amelyekkel a rühösséget leggyakrabban összetévesztik

A rühességet az okozza, hogy egy fogékony egyedet (emlős, ember) megfertőznek a rühös parazitával.

A rühesség lappangási ideje a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséig első fertőzés esetén körülbelül 2-6 hét. Újrafertőződés (ismételt fertőzés) esetén a betegség már 24 óra elteltével megjelenhet.

Az első megnyilvánulások pruritus (bőrviszketés) formájában egy hónapon belül jelentkeznek.

Maga a parazita életciklusa viszonylag rövid (14 nap). Egyesek azt várnák, hogy a parazita elhalásával a betegség véget ér. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz.

A gyűrűsféreg parazita ezután a bőr felső rétege (epidermisz) alá fúrja magát, ahol alagutakat képez és lerakja petéit.

Ez a gyors szaporodás stagnál, vagy előrehalad a fertőzés. Spontán módon soha nem vonul vissza.
Kezelés nélkül az állapot csak rosszabbodhat.

A kiterjedt vakarózás nemcsak viszketést, hanem fájdalmat és másodlagos fertőzést is okoz.

A megfelelően kezelt betegség prognózisa azonban nagyon kedvező.

A rüh megelőzése

A legfontosabb megelőző intézkedés a rühes megbetegedés ellen a higiéniai előírások betartása. Ezért a személyi higiéniát be kell tartani.

Higiéniai alapelvek a rüh megelőzésében:

• Rendszeres személyi higiénia
• gyakori kézmosás
• az alacsony higiéniai színvonalú emberekkel való közvetlen érintkezés minimalizálása.
• a személyes textíliák (ruhák, ágyneműk...) rendszeres mosása és vasalása.
• mások piperecikkeinek használatának mellőzése
• nem használja mások ruháit
• a higiéniai intézkedések betartása a közös helyiségekben (szállók, szállodák...).