A retinaleválás kezelése: gyógyszerek vagy invazív megközelítés?

A kezelés sikere közvetlenül a retinaleválás korai felismerésétől függ. A beavatkozást minden esetben a lehető leghamarabb el kell végezni, különben fennáll a maradandó látáskárosodás, sőt a vakság veszélye.

Természetesen olyan tényezők, mint pl:

• a leválás ideje és időtartama
• a károsodás mértéke
• a leválás helye
• a személy életkora
• a rövidlátás jelenléte és mértéke (rosszabb eredmények a -6-nál nagyobb dioptriák esetén)

A kezelés során ezt követően többféle technikát alkalmaznak. Ilyen például a szakadás lézeres kezelése, a krioretinopexia vagy a tömés. A sebészeti eljárás lényege a retinaszakadás lezárása.

Két alapvető megközelítés létezik, nevezetesen a külső és a belső.

A külső esetén tömést (episzklerális tömés) vagy szerclage-ot (többszörös retinalyuk esetén) végeznek. Az elv az, hogy a szem fehérjét (sclera) befelé ívelik. A szem rétegeit így összepréselik, így korlátozzák a leválást.

Az alapelv egy szilikon anyag hatása a szemen kívülről, amely nyomást gyakorol a sclerára. Többszörös elváltozás esetén egy scleralis csatot alkalmaznak, amely a szemet körbeveszi, kivéve a fény szembe jutására szánt területet. A csat övszerűen gyakorol nyomást.

A minimálisan invazív módszerek közé tartozik a lézer (fotokoaguláció). A lézerrel lyukat/szakadást égetnek a szem retináján. Ez heget okoz és a retinát az alatta lévő szövethez hegeszti. A fagyasztás (krioretinopexia) szondával alkalmazott alacsony hőmérsékletet alkalmaz, amely szintén heget okoz és a retinát a szem falához rögzíti.

Ez megakadályozza a retina és a látás károsodásának előrehaladását.

A belső megközelítés alapja a vitrectomia, azaz az üvegtest eltávolítása és a retina kezelése. Ezt követően a helyet szilikonolajjal (vagy pneumatikus retinopexiánál gázzal) töltik fel, hogy pótolják az üvegtest funkcióját. A retinát ily módon a kéreghártyához nyomják.

A műtét után gyógyulás és felépülés következik, és az egész folyamat több hónapig tart.

A betegség formája miatt néha szükséges a beavatkozás csomagolása, és egyes esetekben nem következik be a szükséges gyógyulás. A látás korrigálódik, de a végleges látásélesség nem biztos, hogy ugyanolyan állapotban van, mint a betegség előtt.

A jelentések szerint az esetek körülbelül 85%-a kezdetben sikeres. 15%-ban van szükség második (vagy több) beavatkozásra.