Pseudoradiculopathia, pseudoradiculopathia szindróma: mi az oka a gerincfájdalomnak?

Mi a pszeudoradikulopátia és mik az okai?
A tünet csak hátfájás, vagy más tünetek is társulnak hozzá?
Miben különbözik a gyökérszindrómától?
Hogyan diagnosztizálják és kezelik?

A hátfájás napjainkban gyakori probléma. A jelentések szerint a lakosság több mint 70%-át érinti, és az emberek akár 90%-a legalább egyszer életében megtapasztalja.

A munkaképes korúak körében a rokkantság egyik fő oka.

Az általános életmód, a rossz testtartás és a mozgási szokások, a mozgásszegény életmód + ülőmunka fontos tényezők. Ilyen például a nem megfelelő munkahelyi ergonómia, a hosszan tartó kényszerű munkahelyzet vagy a terhek emelése és a gerinc hosszan tartó túlterhelése.

Gyakran tapasztalunk fájdalmat a gerincben, amikor előrehajló helyzetből felegyenesedünk, egyidejű forgással az ágyéki régióban, rotációval. Ha ezt a mozgást terhek emelése kíséri, akkor ott a probléma.

Az életkor ebben az esetben nem játszik fontos szerepet.

A hátfájás azonban hosszú ideig fennállhat. Ez már olyan probléma, amely csökkenti az életminőséget és megterheli az érintett személy pszichéjét.

A hátfájást időtartama szerint osztják fel:

1. 6 hétnél rövidebb ideig tartó akut fájdalom
   • várhatóan nem súlyos
   • más betegségek kizárásának szükségessége
   • általában nem igényel különleges kezelést
2. szubakut fájdalom, amely körülbelül 6-12 hétig tart fenn.
3. krónikus fájdalom, amely több mint 3 hónapig tart
   • speciális eljárásokat igényel a diagnózis és a kezelés során
4. visszatérő fájdalom, amely elmúlik, majd bizonyos idő elteltével visszatér
   • a probléma súlyosbodása között általában 3 hónapnál rövidebb idő telik el.

A hátfájás különböző helyeken jelentkezik, a nyak, a mellkas, az ágyéki vagy a keresztcsonti régióban, valamint a farokcsontban. Különböző tünetekkel jár, amelyek rontják az illető általános állapotát.

Amikor információt keres vagy szakemberrel konzultál, számos szakkifejezéssel és fogalommal találkozhat, amelyek különböző állapotokat írnak le. Az átlagember számára ezek érthetetlenek és nem jelentenek semmit.

Ugyanez igaz a pszeudoradikulopátia kifejezésre is.

Ezt a kifejezést a hátfájással összefüggésben és a különböző panaszok végtagra való kivetítésével kapcsolatban használják.

A pszeudoradikulopátia pontosabb meghatározása a cikk későbbi részében található.
A gerinccel kapcsolatban hasznos egy rövid képet alkotni.

A gerinc az emberi test támasza...

A gerinc az emberi test tartó és támasztó részét képezi. Részt vesz a mozgásban, és minden irányban megfelelő mozgástartományt biztosít.

Egyik funkciója védelmi. Megakadályozza a gerincvelő sérülését, amely az agyból a gerinccsatornán keresztül vezet.

A gerincvelő a gerinccsatornában (canalis vertebralis) helyezkedik el, amely csigolyákból áll. Ezek együttesen alkotják a gerincoszlopot (columna vertebralis).

A gerinc fiziológiailag görbült. Ez a görbület adja a nevét. Az előre görbülést lordózisnak nevezik. A nyaki és az ágyéki régióban található.

Másrészt...

A hátrafelé irányuló görbületet kyphosisnak nevezzük. A mellkasi és az ágyéki gerincben található.

Ez a görbület fiziológiás (természetes). Ezzel szemben ismerjük a gerinc természetellenes görbületét is.

Ez a gerinc kóros, oldalirányú görbülete. Ezt nevezzük skoliózisnak.

Enyhe és enyhe fiziológiás oldalirányú görbület minden embernél előfordul.

Átmenetileg a gerinc ilyen oldalirányú görbülete megfigyelhető, amikor az egyik kezünkben terhet cipelünk, vagy amikor úgy állunk, hogy a súlyt az egyik alsó végtagra helyezzük át.

A gerinc 33-34 csigolyából áll.

A táblázat a gerinc különböző szegmentumokra való felosztását mutatja.

A csigolya egy csigolyatestből, egy ívből és nyúlványokból áll.

A. A csigolyatest (corpus vertebrae) elülső része. Ez alkotja a csigolya tartó részét. A legtöbb csigolya felső és alsó felületén a csigolyaközi porckorongok ragaszkodnak.

A csigolyák különböző magasságúak.

A nyakcsigolyák alacsonyabbak, az ágyékcsigolyák magasabbak.

B. A csigolyaív hátulról csatlakozik a csigolyatesthez. Védő szerepe van - védi a gerincvelőt.

Az ív két részből áll.

A lamina arcus vertebrae a csigolyatest felé néz. A csigolyatesthez két pedikulummal kapcsolódik - ezeket pedikulumoknak (pediculus arcus vertebrae) nevezzük.

A csigolyaívek együttesen alkotják a csigolyacsatornát (canalis vertebralis) - a gerinccsatornát (canalis vertebralis).

A pedikulák szélein felül és alul bevágások vannak. Ezeket incisura (bevágás) vertebralis superior (felső) és inferior (alsó) néven emlegetik. Ezek alkotják a csigolyaközi verőereket (foramina intervertebralis).

A foramina intervertebralisok a gerincvelőből kilépő gerincvelői idegek.

C. A csigolyáknak további, a boltozatból kiálló nyúlványai vannak. Ezek fontosak a csigolyák összekapcsolásában, de a test mozgatásában is.

A nyúlványok típusát az alábbi táblázat tartalmazza

A csigolyák szilárd, de mozgékony módon kapcsolódnak egymáshoz. Ezt a kapcsolatot porcok, szalagok, csigolyaközi ízületek és izmok alkotják.

A táblázat a gerinc rögzítési módjait sorolja fel

A csigolyák között helyezkednek el a porckorongok, amelyek száma 23.

A porckorongok (discus intervertebrales) nem minden csigolya között helyezkednek el. Az első porckorong a 2. és 3. nyakcsigolya (C2 és C3) között található.

Az utolsó az utolsó hasi és az első keresztcsigolya (L5 és S1) között helyezkedik el.

A porckorongok funkciója a következő:

• ütéscsillapítás mozgás, járás, futás vagy ugrás közben.
• a gerinc stabilizálása
• az egyensúly fenntartása
• a nyomó- és húzóerők kiegyensúlyozása, az erő eloszlása a porckorong teljes felületén.
• részt vesz a gerinc minden mozgásában, nevezetesen a test hajlításában vagy forgásában

A csigolyatestek alakja a csigolyatestekhez alkalmazkodik. Magasságuk változó. A nyaki és az ágyéki csigolyák között magasabbak. A legmagasabb porckorong az L5 és S1 csigolyák között van.

Röviden a gerincvelőről

A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el. Az agytól az első nyaki csigolyától, a C1-től az első vagy második ágyéki csigolyáig, az L1 / L2-ig tart.

Gerincvelő - medulla spinalis.

Fontos reflex- és transzdukciós funkciója van. Idegi impulzusokat vezet a testből az agyba és fordítva az agyból a testbe. A gerincvelőből lépnek ki a gerincvelőidegek. Ezek pedig a testbe vagy a végtagokba irányulnak.

A gerincvelő, akárcsak az agy, fehér és szürke anyagból áll. Gerincvelőhüvelyek burkolják. A fehér anyag a felszínen és a belső szürke anyag. H betű alakú.

Az idegsejtek (a szürkeállomány idegsejtjei) alkotják az elülső, a hátsó gerincvelő szarvakat és az oldalsó szarvakat. A hátsó gerincvelőgyökér területén található egy idegganglion, amelyet ganglion spinale-nak nevezünk.

A gerincvelő egyes gerincvelői szegmensekre oszlik. Hasonlóan a csigolyákhoz.

Egy gerincvelői szegmens egy pár gerincvelőideg csoportosulása. 31 gerincvelőideg van belőlük:

• 8 nyaki szegmens
• 12 mellkasi szegmens
• 5 ágyéki szegmens
• 5 keresztcsonti szegmens
• 1 farokcsonti szegmens

A gerincvelői gyökerek az egyes gerincvelői idegek összekapcsolódásából jönnek létre. A gerincvelői idegek (gerincidegek) összekötik a gerincvelőt és az agyat az emberi test más részeivel.

Ezeket nerves spinales-nek nevezik.

A gerincvelői idegek kilépnek a gerincvelőből. Ezt a kilépést fila radicularia-nak nevezzük. Ezután egyesülnek, hogy az elülső és a hátsó gerincvelői gyökereket alkossák.

Az elülső gerincvelői gyökerek (radices anteriores) a gerincvelő elülső szarvából erednek. Az elülső gerincvelői gyökerek efferens gyökerek, amelyek a központból, az agyból és a gerincvelőből a perifériára vezetik az impulzusokat.

A hátsó gerincvelői gyökerek (radices anteriores) a hátsó szarvakból erednek. A hátsó afferens gyökerek a perifériáról (testből) a gerincvelőbe vagy az agyba vezetnek ingerületet.

Funkciójuk szerint motoros vagy szenzoros rostoknak nevezik őket. Az elülső rostok motorosak, a hátulsók pedig szenzorosak.

Egyes elülső gerincvelői gyökerek egy bizonyos szegmensben - C8-L2 - szimpatikus rostokat tartalmaznak, a paraszimpatikus rostok pedig az S2-S4 szegmensekben.

Az elülső és a hátsó gyökerek egyesülnek, és így alkotják a gerincvelőideget, amely a csigolyán lévő nyíláson keresztül halad.

És ez a problémás pont a radikuláris szindróma, amely bizonyos szempontból különbözik a pszeudoradikuláris szindrómától.

A rövid bevezető után rátérhetünk a pszeudoradikulopátia meghatározására.

A pszeudoradikuláris szindrómát úgy határozzák meg, hogy...

A pszeudoradikulopátiát olyan hátfájásként határozzák meg, amely a végtagokban jelentkező nyilalló fájdalommal jár. A nehézség azonban nem az ideg mechanikus kompressziójából ered.

A gerincvelői gyökér (radix) szerkezetében nincs zavar.

Dr. Karl Lewit neurológus szerint ez is egy inkomplett radikuláris szindróma. A gyökérhüvely kompressziója van, de nem maga a gyökér.

A megfelelő dermatom után a perifériára (pl. a végtagokra) kivetülő fájdalomban nyilvánul meg. A gyökérkompresszióhoz hasonló tünetek - radikulopátia (mozgás- és érzékenységkárosodás) azonban nem társulnak a nehézséghez.

A dermatom a megfelelő ideg által történő innerváció része.

A fájdalom pontatlanul terjed a felszínen és a mélységben. Nem függhet a mozgástól és a helyzetváltoztatástól. Ezzel szemben a radikuláris szindrómában a fájdalom nagyon intenzív, éles, égő, és pontosabban meg lehet határozni a helyét és a terjedését.

A táblázat a radikuláris és a pszeudoradikuláris szindróma közötti alapvető különbséget mutatja.

A gerincfájdalmaknak számos oka lehet. Lehetnek kevésbé súlyosak és néhány napon belül elmúlnak, de lehetnek hosszan tartóak is.

A kiváltó ok szempontjából a gerincfájdalom több típusba sorolható, amint azt a táblázat mutatja.

A táblázat a fájdalom típusainak felosztását mutatja be

A pszeudoradikuláris panaszok okaként funkcionális rendellenességet jelöltek meg. Ez eredhet a csigolyák közötti ízületekből (a csigolyák ízületi felületeiből), az izmokból és az inakból.

A problémák nem a gyökérkompresszióból erednek, mint a radikulopátiában.
A beszámolók szerint minden radikuláris szindrómához pszeudoradikulopátia társul.

Ez a gerinc lágyszöveteinek és struktúráinak hosszan tartó túlterhelése és túlhasználata miatt következik be. Példaként említhetjük az olyan állapotokat, mint pl:

• coxarthrosis (csípőízületi rendellenességek)
• SI-ízületi blokk (ilio-sacralis ízület, azaz az ágyéki és keresztcsontok szintjén lévő ízület).
• facet-szindróma
• medencefenék hipertóniás szindróma

Összefoglaló az álízületi problémák leggyakoribb forrásairól:

• A csigolyák közötti kis ízületek szintjén lévő rendellenesség.
• izomtúlterhelés vagy izomegyensúlyhiány
• inak rögzülése, túlterhelés
• csont - csonthártya (csonthártya, azaz a csont kötőszöveti burkolata)
• az ízületek körüli struktúrák
• többek között a következőket foglalják magukban:
  • csontritkulás
  • spondilózis
  • coxarthrosis
  • a csigolyák fejlődési és veleszületett rendellenességei
  • csigolyacsigolya-blokádok, például lumbágó

A pszeudoradikuláris szindrómában előforduló tünetek közé tartoznak az olyan problémák, mint:

1. Fájdalom, amely nem olyan intenzív, mint az ideggyökér kompressziója esetén.
2. paresztézia, vagy bizsergő, bizsergető, égő érzés.
3. izomgörcsök és izommerevség, görcsök
4. lövés - a fájdalom kivetülése a perifériára (a test és a végtagok perifériás részeire)

A fájdalom lehet tompa jellegű. Az intenzitás nem haladja meg az idegkompresszió tartományát, és nem járhat mozgással vagy helyzetváltoztatással.

Hasonlóképpen a helynek nincs pontos elhatárolása. A fájdalom elmozdulása (kilökődése) több dermatom mentén, azaz több ideg innervációs útvonala mentén is lehet.

Általában a lumbális ízületnél terjed. A lágyékba, a fenékbe és a combok oldalára is lövellhet.

A fájdalom általában nem lüktet lejjebb, mint a térd alá.

Felületesen, de mélyen is érzékelhető.

Nincsenek az idegek összenyomódásának jelei, mint például az érzékelés, a reflexek vagy az izomgyengeség károsodása.

Blokád, azaz a gerinc adott szegmensének mozgáskorlátozottsága, izommerevedés (görcsök), mint akut blokkban, lumbágóban, adódik hozzá.

Bár a pszeudoradikulopátiák és a radikulopátiák nem azonosak, a köztük húzódó határvonal nem pontosan körülhatárolt. És ahogy a szakirodalomból kiderül, minden radikulopátiához pszeudoradikuláris problémák társulnak.

Ezért a diagnosztikai feladat annak megkülönböztetése, hogy pszeudoradikuláris probléma áll-e fenn, vagy idegnyomást, azaz ideggyökér (radix) nyomást tapasztalunk.

Kezdetben kórelőzmény felvétele, majd klinikai vizsgálat következik, amely magában foglalja a neurológiai vizsgálatot, a testtartás, a járás megfigyelését, a mozgásszervek általános felmérését, a reflexeket és a manővereket (Lasegue manőver és mások).

Más betegségekre utaló jeleket keresnek, ami fontos a differenciáldiagnózis szempontjából.
A hátfájás okai sokfélék lehetnek.

Fontosak a képalkotó módszerek, mint pl:

• RÖNTGENFELVÉTEL
• CT
• MRI
• EMG

Laboratóriumi vérvizsgálatokat, a gyulladás kimutatását és a lumbálpunkciót követően a nyirok (agy-gerincvelői folyadék) vizsgálatát, például a Lyme-kór megerősítésére vagy kizárására, szintén a differenciáldiagnosztikához választják.

A pszeudoradikuláris problémák lefolyása nem olyan egyértelmű és intenzív, mint a radikulopátiában. A fájdalmat azonban mindannyian másképp érzékeljük.

A fájdalom tompa jellegű lehet. Általában nem éri el a maximális intenzitást, kevésbé kifejezett és pontatlanul lokalizált. A fájdalom terjedése sem olyan egyértelmű. Általában inkább kiterjedtebb.

Több dermatomián (a felszínen több ideg innervációján belül) is jelentkezhet. Mélyen is érezhető.

A fájdalom a háttól a farizomzaton keresztül az ágyéktájékon át a comb oldalára terjed. A térd alá nem terjed.

Csípő érzés vagy más kellemetlen érzés (paresztézia) járul hozzá. Nincs azonban olyan tünetegyüttes, mint az idegkompresszióban (érzéskárosodás vagy az izom gyengülése).

A fájdalom reagálhat a helyzet és a mozgás megváltoztatására, de ez nem szükséges. A tünetek közé tartozik a gerincszakasz mozgáskorlátozottsága és az izmok görcsössége, azaz megmerevedése.

Az "egyszerű" pszeudoradikulopátia esetén a prognózis jobb és a kezelés könnyebb.