Az agyi ödéma kezelése, gyógyszerek és műtét

Az agyi ödéma kezelése a kiváltó ok és az egyéb életveszélyes szövődmények terápiájára összpontosít. Ide tartozik a hiperventilláció, az ozmoterápia, a diuretikumok, a kortikoszteroidok és a sebészeti dekompresszió.

Az agyi ödéma kezelésének két célja van: az agyi ödéma által okozott további károsodás megelőzése és a nyomásödéma által már okozott károsodás helyreállítása.

A kezdeti és a tartós károsodás helyreállítása magában foglalja a metabolikus zavarok korrekcióját, a magas vérnyomás szabályozását, a koponyán belüli elváltozások eltávolítását vagy a hydrocephalus söntjét, az agyi ödéma okaitól függően.

Ozmoterápia

A szövetek és az agy víztérfogatának csökkentésére a leggyorsabb és leghatékonyabb eszköz az ozmoterápia.

Az ozmotikus terápia célja, hogy ozmotikus gradiens segítségével eltávolítsa a vizet az agyból, és csökkenti a vér viszkozitását is. Ezek a változások csökkentik az intrakraniális nyomást és növelik az agyban a véráramlást.

A leggyakrabban alkalmazott ozmotikus szer a mannit. Még nem tisztázott minden mechanizmus, amely révén a mannit csökkenti a koponyaűri nyomást.

Úgy gondolják, hogy a mannit a víztartalom csökkentése révén csökkenti az agy teljes térfogatát, és a vértérfogatot a vazokonstrikció (az erek szűkülése) révén csökkenti.

A mannit a vérben lévő vörösvértestek és a plazma sűrűségének csökkentése vagy arányának megváltoztatása révén javíthatja az agyi perfúziót is. Végül a mannitnak védő hatása is lehet az agy biokémiai károsodásával szemben.

A legcélszerűbb a mannitot kisebb adagokban adagolni. Így elegendő hatás érhető el. A nagy adagok gyakori adagolása esetén jelentkező hiperozmoláris szövődmények is kisebb valószínűséggel fordulnak elő.

A mannit hosszú távú adagolásának vannak mellékhatásai, mint például az elektrolitegyensúly felborulása. A mellékhatások meghaladhatják az előnyöket, ezért gondosan figyelemmel kell kísérni.

A mannitot kapó beteg ápolása a neurológiai vizsgálat mellett az elektrolitok és a teljes folyadékháztartás gondos ellenőrzését és a kardiopulmonális szövődmények kialakulásának nyomon követését is megköveteli.

Diuretikumok

A pl. mannitol ozmotikus hatása diuretikum alkalmazásával meghosszabbítható. Ilyen diuretikum pl. a furoszemid.

Az agyszövetekből felszabaduló felesleges folyadékot ezek a szerek gyorsan eltávolítják a szervezetből.

Kortikoszteroidok

A kortikoszteroidok csökkentik a koponyaűri nyomást, különösen vasogén ödéma esetén.

Jótékonyan hatnak az erekre. Kevésbé hatékonyak citotoxikus ödéma esetén. Nem ajánlottak másodlagos eredetű ödéma, pl. ischaemiás stroke vagy agyvérzés kezelésében.

Nagyon hatékonyak a krónikus agyhártyagyulladás okozta ödémában és antibiotikummal fedett akut bakteriális agyhártyagyulladásban.

A glükokortikoidokat gyakran alkalmazzák a rosszindulatú agydaganatok kezelésében is, akár elsődleges, akár másodlagos, egyes CNS-tumorok kiegészítő kemoterápiájaként és perioperatívan agyműtétek során.

Az agydaganatok körüli duzzanat, különösen az agyi áttétek körül, nagyon gyorsan és drámaian reagál a nagy dózisú dexametazon kezelésre.

Hiperventiláció

A mesterséges tüdőlégzéssel végzett kontrollált hiperventilláció segít csökkenteni az emelkedett koponyaűri nyomást.

Az agyi erek a legérzékenyebbek az artériás szén-dioxid változásaira, és annak csökkenésekor szűkülni kezdenek.

A koponyaűri nyomás a hiperventilláció megkezdését követő perceken belül csökkenni kezd. Bár a liquor és az extracelluláris folyadék puffermechanizmusai hamarosan visszaállítják a pH-t a normál szén-dioxid-értékekre, a kedvező hatás több órát is igénybe vehet.

Fontos a lélegeztetés hatásának lelkiismeretes ellenőrzése vérgázelemzéssel és mellkasröntgennel (mellkasröntgen). A szén-dioxid parciális nyomása nem csökkenhet 25 mmHg alá.

Ekkor a hipokarbia (alacsony széndioxidszint) vazokonstriktor hatása önmagában hipoxiát (oxigénhiányt) okoz, és a sejtek iszkémiásan károsodnak.

Sebészeti kezelés

A sebészeti kezelés az agyat érintő életveszélyes elváltozásokkal járó kiterjedt ödéma esetén javasolt.

Az ideiglenes ventrikulosztómia az agykamrák közötti összeköttetés mesterséges létrehozása. A lizátum kiáramlásának megkönnyítése érdekében végzik. Elsősorban a hidrokefáliában kialakuló ödéma kezelésére használják.

A kraniektómia invazív idegsebészeti eljárás. A koponya boltozatának egy részét eltávolítja, hogy helyet csináljon a megduzzadt agynak és csökkentse a koponyában lévő nyomást. Az eltávolított csontot egy csontbankba helyezik. Az állapot helyreállítása után visszaadják a betegnek.

Ez az eljárás gyorsan megakadályozhatja az állapot súlyosbodását, és megmentheti a beteg életét.

Az agyödémáért felelős elváltozások, például egy daganat sebészi eltávolítása szintén meggyógyítja az ezen elváltozások által okozott ödémát.

A támogató kezelés egyéb módszerei közé tartoznak:

1. Extraventrikuláris liquordrenázs, például ventrikuloperitoneális drenázs. Ez kapcsolatot teremt az agykamrák és a hasüreg között.
2. A megerőltetés és a köhögés kerülése, mivel a hasizmok érintettsége is növeli a koponyán belüli nyomást.
3. Intubált betegeknél a bénulás előidézése javítja a beteg intubációval szembeni toleranciáját.
4. Az egyenes nyakú, felemelt fejű testhelyzet fenntartása elősegíti a jobb agyi keringést és megkönnyíti a folyadék elvezetését a fejből.
5. Hipotermia előidézése, azaz a testhőmérséklet csökkentése és ezáltal az agyi anyagcsere lelassítása. Ezt a terápiát csak néhány napig alkalmazzák, mivel a hosszan tartó hipotermia a beteget fogékonnyá teszi a szisztémás fertőzésekre és az alacsony vérnyomásra.