Nyelőcsőgyulladás: Miért alakul ki, hogyan jelentkezik? Mi segít a gyulladt nyelőcsőnél?

A nyelőcsőgyulladás (más néven oesophagitis) a nyelőcső nyálkahártyájának gyulladásos betegsége. A Betegségek Nemzetközi Osztályozásában a K20 - oesophagitis néven szerepel. Nem tartozik ide a reflux-oesophagitis (K21.0) és a nyelőcső erózió (K22.1).

Leggyakrabban a GERD-vel, azaz a gastrooesophagealis refluxbetegséggel hozható összefüggésbe.

De számos más tényező is állhat a kialakulása mögött. A megnyilvánulás jellemzően a mellcsont mögötti fájdalom, más néven gyomorégés, valamint a problémás vagy fájdalmas nyelés.

Leggyakrabban a következők érdekelnek:
Miért alakul ki a betegség, és hogyan jelentkezik?
Hogyan kezelhető, és segíthetnek-e gyógynövények vagy teák a kellemetlenségek enyhítésében?

A nyelőcsőgyulladás lehet akut, amely hirtelen jelentkezik. Lehet krónikus is, amely hosszú ideig fennáll. Refluxos nyelőcsőgyulladásra, katarrális, eróziós nyelőcsőgyulladásra és eozinofil nyelőcsőgyulladásra is szokás osztani. A diagnózis felállítása a panaszok, a laborvizsgálatok és főként az endoszkópos vizsgálat alapján történik.

A helyes kezelés a diagnózistól, a típus és a kiváltó ok meghatározásától függ. Diétás és általános életmódbeli változtatás szükséges. A megelőzés, a betegség kialakulása vagy újbóli megjelenése elleni védekezés szintén fontos szerepet játszik.

A nyelőcső az emésztőrendszer része. Ez egy üreges szerv, egy cső, amely a garatot a gyomorral köti össze. Körülbelül 30 cm hosszú és 1,5 cm átmérőjű. A nyelőcső izmos szerv. Izmai biztosítják a táplálék (a szájban feldolgozott étel) mozgását a gyomorba.

A nyelőcső az emésztőrendszer fontos része, és más struktúrákkal és szervrendszerek részeivel is szomszédos, mint például a légzőrendszer és a szív- és érrendszer. Ezért a differenciáldiagnosztika fontos szerepet játszik.

A nyelőcső refluxbetegsége nyelőcsőgyulladást okoz, de a légutak gyulladását is okozhatja. Az invazív daganat (rák) a környező területre nő, és így más szövődményeket okoz. A nyelőcsőgyulladás miatt fellépő szegycsont mögötti fájdalom pedig összetéveszthető a szív- és érrendszeri betegséggel.

A nyelőcsőgyulladásnak nincs egyetlen oka. Számos kiváltó tényező áll mögötte. Leggyakrabban a gastrooesophagealis refluxbetegség, más néven GERD okozza. A GERD az angol gastrooesophagealis reflux disease kifejezés rövidítése.

A mechanizmus a nyelőcső nyálkahártyájának a gyomor savas tartalma által okozott tartós irritációja. A probléma abból adódik, hogy a záróizom, a sphincter nem működik vagy nem képes megakadályozni a savnak a gyomorból a nyelőcsőbe való visszafelé történő áramlását.

Ez azonban csak egy példa a sok közül. Egy másik forma a nyálkahártya gyulladása vírusokkal, baktériumokkal vagy gombákkal való fertőzés következtében. Ilyen például a Candida, a herpes simplex vagy a citomegalovírus. A táplálékbevitel is problémás, különösen, ha valaki túl fűszeres, csípős vagy hideg ételeket és italokat fogyaszt hosszú ideig.

Az eróziós nyelőcsőgyulladásra az erózió (a nyelőcső nyálkahártyájának mély károsodása) jellemző. Elsősorban negatív tényezőknek való hosszú távú kitettség eredménye. Akut módon a nyelőcső vegyi anyagokkal, savval vagy magas hőmérsékletű ételekkel és folyadékkal történő égetése válthatja ki.

Az immunmediált formát eozinofil oesophagitisnek (EOE) nevezik. Ez a forma többnyire jóindulatú és hosszú ideig fennáll. A betegség bármely életkorban előfordul, de leginkább fiatalokban és gyermekekben, különösen fiúkban.

Okát még nem tisztázták. Előfordulása mögött több kockázati tényező kölcsönhatása áll, valamint egy immunkomponens. Feltételezik az ételallergia és a genetikai hajlam hatását. De a személy korai életkorában fellépő negatív tényezők hatása is okolható.

A nyelőcső nyálkahártyája ebben a gyulladás típusban jellemzően megnövekedett számú eozinofil sejtet tartalmaz. Az eozinofil sejtek fehérvérsejtek (leukociták), és fő funkciójuk a szervezet immunvédelme. Egy másik formája a gyógyszer okozta nyelőcsőgyulladás.

Milyen kockázati tényezők és okok okoznak nyelőcsőgyulladást (táblázat):

A nyelőcsőgyulladás tünetei lehetnek tipikusak, de néha a betegség tünetmentes (aszimptomatikus) is lehet.

A krónikusság hozzájárul a szövődmények kialakulásához. A nyelőcső elsősorban a mellüregben helyezkedik el. Az innen származó tünetek összetéveszthetők légzőszervi vagy szív- és érrendszeri problémákkal.

A nyelőcsőgyulladásban előforduló tünetek közé tartoznak:

• Nehéz és problémás nyelés (diszfágia).
• nyelési fájdalom (odinophagia), nyeléssel súlyosbodó fájdalom.
• idegen test érzése a torokban (globus)
• a torokban megrekedt harapás érzése.
• gyomorégés (pyrosis)
• fájdalom a szegycsont mögött
  • égő érzés a mellkasban
  • főleg a szegycsont mögött, retrosternális fájdalom
  • evés utáni fájdalom
• rossz lehelet
• keserűség a szájban
• fokozott nyáltermelés, paroxizmális nyálfolyás
• száraz torok
• a gyomortartalom visszatérése a szájüregbe (regurgitáció)
• böfögés
• megnövekedett testhőmérséklet, fertőző eredetű
• hányás, émelygés, hányinger, hányinger
• hányás
• étvágytalanság
• vér a hányásban, vérhányás (haematemesis)
• meléna (fekete széklet) az emésztett vérből
• vérszegénység (anaemia)
• fogyás
• fokozott fogszuvasodás
• köhögés és rekedtség a légutak és a hangszalagok irritációjával együtt
  • ismételt légúti fertőzések, gégegyulladás, tüdőgyulladás (pneumonia)
• a nervus vagus, a nervus vagus (X. koponyaideg) irritációja és bradycardia

Ha a nyelőcsőgyulladás ismétlődik vagy hosszú ideig fennáll, szövődményekhez vezethet. Ezek közé tartozik például a nyelőcső nyálkahártyájának hegesedése. Ez pedig a nyelőcső átmérőjének beszűküléséhez vezet. A refluxbetegség befolyásolja a gyulladás kialakulását, de a Barrett-nyelőcső is. Súlyos szövődmény a rák.

A táblázat a tüneteket sorolja fel életkor szerint

A nyelőcsőgyulladás diagnózisa a kórelőzményen és a klinikai képen alapul. A kórelőzmény magában foglalja a családi anamnézist és a genetikai (örökletes) hajlamot is. A klinikai kép figyelembe veszi a jelentkező problémákat.

Ehhez jönnek hozzá a laboratóriumi vizsgálatok eredményei. Keresik a Helicobacter pylori-fertőzést, és egyéb vizsgálati módszereket alkalmaznak más betegségek kizárására. Ezek közé tartozik a röntgen, az ultrahang, a CT-vizsgálat vagy az EKG. Ilyen például a nyelőcsövön keresztül történő röntgensugaras áthaladás. pH vagy a nyelőcső-manometria, amely a nyelőcső és a gyomor közötti záróizom működését vizsgálja.

Az endoszkópos vizsgálat a fő diagnosztikai módszer. Ez egy optikával ellátott szonda bevezetéséből áll a nyelőcsőbe, és a nyálkahártya megjelenésének értékeléséből. A nyelőcső-gasztroszkópia szövetbiopsziát jelent, ami egy kis minta vételét és az azt követő szövettani vizsgálatot jelenti.

Az orvos értékeli a lehetséges kockázati tényezőket, például a gyógyszerhasználatot, az étrendet és az életmódot. Megvizsgálja, hogy a páciensnek van-e más nyelőcsőbetegsége a kórtörténetében. A kémiai anyagok lenyelése vagy a nyelőcső átmosása is kimutatásra kerül. Fontos a fent említett differenciáldiagnózis és az anginától, a peptikus fekélytől vagy a nyelőcsőráktól való megkülönböztetés.

A betegség lefolyása a kiváltó tényezőtől függ. Lehet akut, főként mérgezés esetén, de nagyobb mennyiségű tömény alkohol elfogyasztása után vagy rossz táplálkozás következményeként is. A krónikus forma negatív és hosszú távú expozíció következtében alakul ki.

A betegség egy ideig tünetmentes is lehet. Jellemzően azonban az első tünet a nyelési nehézség vagy fájdalom, amelyet a nyelés súlyosbít. Hasonlóan gyakori tünet a torokban megrekedt harapás érzése, valamint a közismert gyomorégés (pyrosis).

Különösen félelmetes a mellcsont mögötti fájdalom, égő érzés formájában. Összetéveszthető az anginával, ami a szívizom alulműködése vagy a szívinfarktus okozta fájdalom. Fontos a gyors kivizsgálás és az ok felderítése, majd kezelése.

A tünetek eleinte csak bizonyos étkezések után jelentkeznek, később, ahogy a gyulladás előrehalad, minden étkezésnél jelentkeznek. Előrehaladott stádiumban, még koplaló állapotban, éjszaka is. A fájdalom fekvő helyzetben súlyosbodik. Gyakran előfordul vakarózás és torokfájás is.

Ha a nyálkahártya zavart és vérzik, a hányásban vér jelen lehet. De meléna formájában is, ami fekete széklet. Színeződését az emésztett vér jelenléte okozza. Ezen kívül társulhatnak a légutak irritációjából eredő tünetek. Ez pedig elsősorban köhögés, később rekedtség, rekedt hang és gyakori légúti fertőzések.