Nem specifikus gyulladásos bélbetegség, IBD: Milyen típusai és tünetei vannak?

Az IBD az Inflammatory Bowel Disease (nem specifikus bélgyulladás) rövidítése. Ez a betegség a bélrendszer bármely részét érintheti.

Az IBD etiológiája viszonylag ismeretlen, de kialakulásának számos kockázati tényezője van.

A gyulladás típusai, a tünetek, a diagnózis, a kezelési lehetőségek, a megelőzés és még sok más érdekes információ található a cikkben.

IBD: A bélrendszer nem specifikus gyulladása

Az IBD a belek idiopátiás krónikus gyulladását jelenti. Az alapvető fenotípusokat Crohn-betegségnek (CD) és fekélyes vastagbélgyulladásnak (UC) nevezik. A klinikai gyakorlatban létezik egy harmadik, átmeneti, de nem meghatározott típusú bélgyulladás is.

A betegség előfordulási gyakorisága egyre nő. Elsősorban a 20 és 35 év közötti egyéneket érinti. Az utóbbi években azonban az IBD gyermekeknél és időseknél is megjelent.

Az esetek mintegy 10%-a 18 éves kor előtt jelentkezik.

A betegség előfordulása valamivel gyakoribb a női nemben. Földrajzilag a betegség előfordulása Észak-Európában, az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában a leggyakoribb.

Az IBD alapvető felosztása:

• Colitis ulcerosa
• Crohn-betegség

A fekélyes vastagbélgyulladás a vastagbél nyálkahártyájának nem specifikus gyulladása. A betegség a vastagbél nyálkahártyáját és a nyálkahártya alatti rétegeket érinti. A gyulladásos elváltozások a végbélben és a vastagbélben lokalizálódnak.

A Crohn-betegség a bélfal minden rétegét érintő gyulladás. Az emésztőcső bármelyik részén előfordulhat, a szájüregtől a végbélig. Leggyakrabban az ileocecalis régió (vékony- és vastagbél) érintett.

A legnagyobb különbség a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás között a gyulladás helye. Az UC-vel ellentétben a CD az emésztőrendszer bármely részét érintheti. Ez egy autoimmun betegség.

Az IBD gyulladásos reakciója krónikussá válik, mert az emésztőrendszerben "fenntartott" és visszatérő. Az életmódtól és a kezeléstől függően a betegségnek vannak egyéni tünetmentes, nyugalmi és súlyosbodó akut szakaszai.

Így a nem specifikus bélgyulladás 2 különböző, élethosszig tartó betegséget foglal magában (UC és CD ), melyeket az állapot remissziói (enyhülése) és relapszusai (romlása) jellemeznek.

Mind az UC, mind a CD zavarja az élettani emésztést és a tápanyagok megfelelő felszívódását (asszimilációját) a szervezetben.

Ennek a gyulladásos reakciónak az oka jelenleg ismeretlen.

A spontán visszatérő gyulladásos folyamatot intrinsikus és extrinsikus tényezők kombinációja eredményezi.

Ahogy a betegség neve is jelzi, az okát nem teljesen értik. A vizsgálatok és kutatások eredményei rizikó- vagy kiváltó tényezők jelenlétére utalnak.

• Belső kockázati tényező
• Külső kockázati tényező

Belső kockázati tényező

A genetikai tényezők és a családi kórtörténet is szerepet játszik. A genetikai hatások a betegség családi előzményei miatt fontosak (elsőfokú rokonoknál körülbelül 15-ször nagyobb a CD előfordulása). Az IBD más genetikai betegségekkel való együttes előfordulása szintén szerepet játszik.

Az IBD főként a gazdaságilag fejlett országokban fordul elő. A fejlett országok magas higiéniai színvonala, a fejletlen bélrendszeri immunrendszerrel kombinálva, nem ismeri fel a fiziológiás bélflóra antigénjeit, és azokat patogénnek érzékeli.

Patofiziológiailag az antigénnek a T-limfociták által történő hibás lefordítása történik. Az enterociták (a bélnyálkahártya sejtjei) által lefordított antigén gyulladásos választ vált ki. Laikusan fogalmazva, ez a gyakori bélbaktériumokra adott immunválasz diszregulációja.

Külső kockázati tényező

A gyakori vagy súlyos bélfertőzések megtapasztalása, a különböző gyomor-bélrendszeri betegségek a bélnyálkahártya gyulladásos reakciójához vezethetnek a genetikai hajlamú személynél.

A bélbaktériumos mikrobiom rossz állapotát jelenleg az IBD kiváltó okaként vitatják.

A gyomor-bélrendszeri betegségekkel kéz a kézben jár az antibiotikumok és erős gyulladáscsökkentő gyógyszerek gyakori használata, ami rizikófaktor.

SIBO: Mi az a bakteriális béltúltengés szindróma? Tünetek...

A nem megfelelő életmód a krónikus stressz, az egészségtelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozás és a dohányzás a fő külső kockázati tényezők közé tartozik.

Az egyszerű finomított cukrokat túlságosan tartalmazó, fehérje- és rosthiányos étrend rontja a bél mikroflóra összetételét, ezáltal növeli a gyulladás kockázatát.

A lehetséges okok és kiváltó okok összefoglalása:

• Genetikai hajlam
• Az immunrendszer hibás válasza
• Túlzott bélfertőzések és bélbetegségek
• A bélbaktériumok mikrobiomjának egyensúlyhiánya
• Egészségtelen, finomított cukorban gazdag étrend
• Gyakori antibiotikum-használat
• Krónikus stressz
• Dohányzás és alkohol

A gyulladásos bélbetegség tünetei a súlyosbodó fázisban főként hasi fájdalom, hasi görcsök, kifejezett bélmozgás, emésztési zavarok és hasmenés (laza, vizes széklet). Az akut fázisban láz vagy hőemelkedés lehetséges.

Az általános tünetek közé tartozik a túlzott fáradtság, az általános gyengeség és a fogyás. A fogyás a hasmenés és a rossz bélfelszívódás miatt következik be.

A végbélvérzés, a székletben lévő vér és a hasmenés gyakrabban fordul elő fekélyes vastagbélgyulladásban. A hasi fájdalom inkább a Crohn-betegségre jellemző. A tünetek azonban hasonlóak.

Bélrendszeren kívüli megnyilvánulások is lehetségesek, amelyek évekkel később jelentkeznek. Ilyenek például az ízületi fájdalmak, ízületi gyulladás, májkárosodás, szemgyulladás és bőrmegnyilvánulások és -betegségek. Ezért szükséges az egészségi állapot rendszeres orvosi ellenőrzése.

A gyulladásos bélbetegség hosszú távú szövődményei közé tartozik a vastagbélrák (vastagbélrák) fokozott kockázata.

A gyulladásos bélbetegség tüneteinek összefoglalása:

• Hasi fájdalom
• Puffadt has érzése
• Görcsök a hasban
• Emésztési zavarok
• Hasmenés
• Székelési inger
• Fogyás
• Nyálka és vér jelenléte a székletben
• Fokozott fáradtság
• Emelkedett testhőmérséklet

A betegséget gasztroenterológus szakorvos diagnosztizálja és kezeli. A diagnosztikai folyamat alapvizsgálattal, a klinikai tünetek felmérésével és a kórtörténet felvétele révén kezdődik.

Az orvos elsősorban az étrendre, az életmódra, a társuló betegségekre és a családi kórtörténetre összpontosít.

Rutinszerűen vér- és székletmintát vesznek. Enyhe IBD esetén az alapvető laboratóriumi vérvizsgálatok normálisak lehetnek. Ezek jelentősége abban áll, hogy kizárják az egyéb betegségeket. Az IBD kiterjedtebb formáiban a vérkép változásai is kimutathatók.

A diagnózis felállítása endoszkópos vizsgálattal történik, beleértve a nyálkahártya-mintavételt is. Meghatározzák az IBD pontos típusát és kiterjedését (lokalizációját).

Az endoszkópos vizsgálat (gasztroszkópia, kolonoszkópia) során IBD fennállása esetén a bélnyálkahártya jellegzetes endoszkópos képe található, amely tapintásra vérzik. Gyakran fekélyek is előfordulnak.

Egyéb képalkotó módszerek, mint a CT (komputertomográfia) és az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) is javallott lehet.

A kiterjesztett diagnózis részeként fontos a fekélyes vastagbélgyulladás és a Crohn-betegség megkülönböztetése. A laboratóriumi vizsgálatok közül a p-ANCA és ASCA antitestek vérvizsgálata különösen hasznos a megkülönböztetéshez.

A betegség lefolyását a tünetekről szóló részben ismertetjük.

Az IBD megelőzése

A genetikai hajlam és az autoimmun betegség esetében a megelőzés a legtöbb esetben nem lehetséges. A külső kockázati tényezők azonban kiküszöbölhetők. Ezek pontosan az életmód és az életmódbeli tényezők.

Elsősorban a táplálkozásról van szó, amelynek rendszeresen egészségesnek és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Az egyszerű finomított cukrokat túlzottan tartalmazó, fehérje- és oldható rosthiányos étrend rontja a bél mikroflóra összetételét, és növeli a gyulladásos betegségek kockázatát.

Az alkohol és a dohánytermékek fogyasztása kockázati tényezője ennek a betegségnek, valamint más betegségeknek is.

Bár közhelyesen hangzik, a mindennapi krónikus stressz számos fizikai és pszichés betegség és rendellenesség potenciális kiváltója a szervezetben. Ezért tanácsos regenerálni a szervezetet, minőségi alvást biztosítani és megszüntetni a stresszt.

Szükséges a gyomor-bélrendszeri (és egyéb) fertőzések megelőzése és alapos, orvosi felügyelet mellett történő kezelése. A prebiotikumok és probiotikumok hasznosak a bélrendszer baktériumegyensúlyának támogatására.

Az irritáló gyógyszerekkel, például antibiotikumokkal, kortikoszteroidokkal, nem-szteroid antirheumatikus szerekkel vagy hormonális fogamzásgátlókkal való gyakori kezelés szintén kockázatot jelent.

Az IBD megelőzése:

• Kiegyensúlyozott és tápláló étrend
• elegendő fehérje és rost az étrendben
• a finomított cukor elhagyása az étrendből
• az ételintoleranciák és allergiák betartása
• a napi stressz kiküszöbölése
• a fizikai és pszichológiai stressz kiküszöbölése
• a szervezet megfelelő regenerálódása
• a gyomor-bélrendszeri fertőzések megelőzése
• a fertőzések orvosi felügyelet mellett történő kezelése
• probiotikumok és prebiotikumok használata betegség után
• egészségügyi problémák esetén az orvoslátogatás elhalasztásának elkerülése.