Mumpsz: mik a mumpsz tünetei? Átvitel és védőoltás

A mumpsz egy akut fertőző vírusos betegség, amelyet járványos parotitis vagy parotis mirigygyulladás szinonimájaként is ismerünk.

A betegséget a paramyxovírus okozza, amely túlnyomórészt az idegrendszer és a külső váladékmirigyek sejtjeit fertőzi.

Ez magyarázza a vírus olyan megnyilvánulásait, mint a nyálmirigyek, fiúknál a herék, nőknél a petefészek, a hasnyálmirigy és az idegrendszer gyulladása.

A védőoltás előtt a mumpsz gyakori iskoláskori betegség volt. Felnőttkorban ritka volt, és csak azoknál fordult elő, akik gyermekkorban nem kapták el a betegséget. A mumpsz elkapása élethosszig tartó védettséget hagy.

A gyermekek túlnyomó többségénél a betegség fültőmirigy-gyulladás vagy enyhe aszeptikus agyhártyagyulladás formájában jelentkezett. A fertőzés egyéb megnyilvánulásai, mint például here- vagy hasnyálmirigy-gyulladás, ritkák voltak.

A fertőzés kórokozója egy paramyxovírus. Ez egy RNS-vírus. Ez azt jelenti, hogy genetikai információját egyszálú ribonukleinsav hordozza.

A vírus erősen fertőző.

Cseppfertőzéssel terjed. Ez azt jelenti, hogy egy személy megfertőződhet emberek közötti normális érintkezés, közös helyiségekben, beszélgetés, személyes tárgyak megosztása, kézfogás stb. révén.

A fertőzött személyek 3 nappal a betegség első jeleinek megjelenése előtt és körülbelül 9 nappal azután fertőződnek a környezetükre.

A vírus lappangási ideje, azaz a vírus szervezetbe jutásától az első tünetek megjelenéséig eltelt idő 14-21 nap.

Tünetmentes személy is lehet a fertőzés forrása. A fertőzöttek körülbelül felének nincsenek tünetei. A tünetmentes gyermekek gyakoribbak.

A vírust tartalmazó cseppek leggyakrabban az orron vagy a szájon keresztül jutnak a szervezetbe.

A vírus az orrgaratban elszaporodik, és a nyirokcsomókon keresztül a nyirokcsomókba jut. A nyirokcsomókból az egész testben elterjed. Elsősorban azokban a szervekben terjed, amelyekhez affinitása van, nevezetesen a nyálmirigyekben, az idegsejtekben, a herékben, a petefészkekben és a hasnyálmirigyben.

A fertőző fültőmirigy-gyulladás fő tünete a fültőmirigy gyulladása, amely megduzzadt és nagyon fájdalmas tapintású. A duzzadt fültőmirigyek az arc duzzanatát és fájdalmat okoznak a fül mozgatásakor, például rágás, beszéd vagy ásítás közben.

A duzzadt mirigy feletti bőr feszes és sápadtabb lehet. Nem piros, ahogy azt sokan gyulladás esetén várnák.

A betegség az egyik mirigy duzzanatával kezdődik. Néhány nap múlva a gyulladás átterjed a másik oldalra. Bármelyik nyálmirigy érintett lehet, így a szájüregben máshol is előfordulhat duzzanat és duzzanat.

A nyálmirigyek fájdalmas duzzanatát hőemelkedés kíséri, általában 39 °C-ig.

A mumpsz másik lehetséges tünete az idegrendszer érintettsége és aszeptikus agyhártyagyulladás kialakulása.

Ez a következő tünetekkel jelentkezik:

• láz
• hidegrázás
• fejfájás
• hányinger
• agyhártyagyulladásos tünetek
• görcsök, különösen gyermekkorban

Az agyhártyagyulladás többnyire egy héttel az első nyálmirigy duzzanata után jelentkezik.

Ritkán a betegség első tüneteként jelentkezhet, vagy a fültőmirigyek duzzanatának megszűnése után jelentkezhet. Esetenként teljesen a mirigyek érintettsége nélkül fordul elő.

A mumpsz aszeptikus agyhártyagyulladása általában jóindulatú lefolyású. Ritkán azonban súlyosabb meningoenkefalitisz alakulhat ki, amely tudatzavarral és agyidegbénulással járhat.

A hallóideg érintettsége süketséget eredményezhet, amely általában egyoldalú. Az aszeptikus meningoencephalitis e súlyos formája esetén a halálozás ritka.

A fertőzött fiúk és férfiak mintegy 20 %-ánál a herék gyulladása (orchitis) vagy epididymitis alakul ki.

A nyálmirigyekhez hasonlóan a betegség egyoldali fájdalmas duzzanattal kezdődik. Néhány nap múlva a duzzanat átterjed a másik herére is. Az érintett herezacskó a duzzanat következtében jelentősen megnagyobbodik, a normális méret három-négyszeresére.

A betegséget magas láz és erős, körülbelül 5 napig tartó fájdalom kíséri.

Kétoldali érintettség után heresorvadás és oligospermia, azaz csökkent spermiumszám fordulhat elő. A mumpszbetegség következtében fellépő teljes sterilitás nagyon ritka.

A heregyulladás akkor fordul elő, ha egyidejűleg a nyálmirigyek is érintettek. Ritkán a fültőmirigy-gyulladás lecsengése után jelentkezik.

A nők azonban nem kevésbé veszélyeztetettek a mumpsz bonyolult lefolyása esetén.

Náluk a nyálmirigy-gyulladás után petefészekgyulladás alakulhat ki, amelyet láz, hasi fájdalom és hányás kísér. A petefészekgyulladás súlyos lefolyása sterilitást és meddőséget eredményezhet.

A terhes nőknek óvakodniuk kell a mumpsztól. Különösen igaz ez a terhesség harmadik hónapjának végéig, amikor a fertőzés magzati halálhoz vezethet.

A későbbi hónapokban a vírus már nem jelent kockázatot, és nincs bizonyíték a fertőzéssel összefüggő veleszületett fejlődési rendellenességekre.

A mumpsz legritkább megnyilvánulása a hasnyálmirigy-gyulladás. A hasnyálmirigy-gyulladás hasi fájdalommal, hányással és hasmenéssel jár.

A vírusos parotitis diagnózisa a jellegzetes klinikai képen alapul, különösen az adott terület járványos időszakában. Ha a beteg fő tünete orchitis vagy meningitis a járványos időszakon kívül, a diagnózis nehezebb.

Az alapvető laboratóriumi vérvizsgálatokban emelkedett szérum- és vizelet-amilázértékek vannak jelen. A folyamatban lévő gyulladás ellenére a vérben nem emelkednek meg az olyan gyulladásos paraméterek, mint az eritrociták süllyedési sebessége vagy a magas CRP-szintek.

Ha a hasnyálmirigy érintett, a vérben a hasnyálmirigy enzimek, például a lipáz vagy a hasnyálmirigy-amiláz emelkedett értékei mutathatók ki.

A betegséget a vér szerológiai vizsgálatával lehet megerősíteni. A vizsgálat során specifikus IgM és IgG antitestek, újabban pedig IgA antitestek jelenlétét lehet kimutatni.

Az IgG és IgM antitestek négyszeres titerje akut fertőzésre utal, körülbelül 14 nappal a fertőzést követően. Az IgG antitestek pozitivitása és az IgM antitestek negativitása a betegségből való korábbi felépülésre vagy korábbi mumpsz elleni védőoltásra utal.

A differenciáldiagnózisban a bakteriális kórokozó jön számításba. Gyermekkorban a fültőmirigy gyulladását okozhatja, amit antibiotikummal kell kezelni.

Egy másik vírusos kórokozó lehet a citomegalovírus, amely főként immunhiányos gyermekeket és felnőtteket érint.

Az agyhártyagyulladás esetében különösen fontos megkülönböztetni a kullancsencephalitis-vírust és a Lyme-kórt.

A betegség lefolyása általában akut, a beteg egészségére nézve maradandó következmények nélkül.

A 2-3 hetes lappangási idő után jelentkeznek az első enyhe tünetek, mint például fokozott fáradtság, rossz közérzet, emelkedett testhőmérséklet és a nyálmirigyek duzzanatának érzése.

Az első 2-3 napban a nyálmirigyek érintettsége egyoldalú. Fokozatosan megnagyobbodnak és fájdalmasak lesznek, különösen a nyálmirigyek mozgása során, mint például rágás, nevetés, ásítás stb. során.

A negyedik napon a duzzanat áttevődik az ellenkező oldalra. Ezzel egyidejűleg a láz emelkedik, a mirigyek duzzanata, duzzanata és fájdalma súlyosbodik.

Átlagosan körülbelül egy héttel a nyálmirigyek érintettsége után más szervek - herék, petefészek, hasnyálmirigy vagy idegrendszer - is érintettek és gyulladtak lehetnek.

Oltások

A mumpsz elleni egyetlen hatékony megelőzés az aktív immunizáció, azaz a védőoltás.

A mumpsz ellen már 15 hónapos korú gyermekeket is be lehet oltani.

A mumpsz elleni vakcinát általában a kanyaró és a rubeola elleni vakcinával együtt adják be.

Az oltást a 11. életévben adják be.

Az oltás után 2-3 hét múlva már hatékony ellenanyagszint van jelen a szervezetben.

Az oltás utáni időszakban gyakori mellékhatások közé tartozik a kissé megemelkedett láz, az injekció beadásának helyén jelentkező bőrpír és fájdalom, ritkán pedig agyhártyagyulladás.

Ez az állapot az oltás után 1-2 héttel jelentkezhet, és legfeljebb 3 napig tart.