Az impetigo kezelése: Helyi kenőcs, szisztémás gyógyszerek és antibiotikumok.

Helyi kezelés

Az impetigo mindkét típusánál kenőcsöket (3-5%-os szalicilsavval dúsított vazelint) használnak a hegek felpuhítására. Ezenkívül fertőtlenítő oldattal ellátott nedves kötszerek használata ajánlott.

Az impetigós betegnek bizonyos óvintézkedéseket kell betartania. Fürdés helyett rövid zuhanyt kell vennie. Mosakodáshoz fertőtlenítő szappant kell használnia.

Az orvosnak egyénre szabottan kell megválasztania a gyógyszereket. Figyelembe kell venni a kontaktallergia valószínűségét és a rezisztencia lehetőségét. A helyi kezelés fontos feltétele a beteg jó együttműködése.

Az impetigo helyi kezelésére a következő gyógyszereket használják:

• Bacitracin
• neomicin
• fuzidinsav
• mupirocin

A neomicin és a bacitracin kombinációja az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszer a gyakorlatban. Ez a kombináció azonban nem alkalmas az impetigo kezelésére.

A neomicin különösen alkalmas az aerob Gram-negatív baktériumok kiirtására. A neomicin hatása a Gram-pozitív baktériumokra nagyrészt korlátozott.

Jelenleg a mupirocin vagy a fuzidinsav főleg az impetigo helyi kezelésére használatos.

• Mupirocin

A mupirocin elsősorban az elsődleges és másodlagos bakteriális bőrfertőzések helyi kezelésére szolgál. Egyéb felhasználási területei közé tartozik:

1. a kisebb sebek bakteriális szennyeződésének megelőzése
2. a horzsolások és kisebb vágások és sebek fertőzésének megelőzése

• Fuzidinsav

A fuzidinsavat elsősorban elsődleges bakteriális bőrfertőzések (impetigo, furunkulus) kezelésére használják. Használják továbbá fertőzött bőrsebek vagy másodlagos fertőzött bőrbetegségek (atópiás és kontakt dermatitisz) esetén.

A fuzidinsav számos Gram-pozitív baktérium és néhány Gram-negatív kokkusz ellen hatásos. Például a Staphylococcus aureus és a Corynebacterium sp. nagyon érzékenyek. A Streptococcusok mérsékelten érzékenyek.

A fuzidinsavat tartalmazó, helyi alkalmazásra szánt gyógyszerek krém és kenőcs formájában kaphatók. Más helyi antibiotikumokkal összehasonlítva hasonló hatékonyságot és hasonló vagy jobb tolerálhatóságot mutat.

A fuzidinsav a mupirocinhoz hasonlóan hatékonyabb, mint az orális antibiotikumok az impetigo egyes típusainak kezelésében.

Szisztémás kezelés

A szisztémás antibiotikumos kezelést az orvos az impetigo helyi kezelésének sikertelensége vagy kiterjedtebb manifesztációk esetén választja. Komplikált és generalizált manifesztációk esetén a szisztémás antibiotikumos kezelés megelőzi a szövődmények (glomerulonephritis) kialakulását.

A szisztémás kezelés a betegek számára megfelelő:

• akiknek az állapota helyi kezeléssel nem javul
• nagy és többszörös fókuszok esetén
• veszélyeztetett immunitással rendelkeznek
• súlyos betegségben szenvednek

Staphylococcus fertőzések esetén a gyakorlatban a következőket alkalmazzák:

• Oxacillin

Az oxacillin az oxazolilpenicillinek csoportjába tartozik. Ezek ellenállóak a staphylococcusok által termelt β-laktamázokkal szemben. Ezért antistaphylococcus antibiotikumoknak is nevezik őket.

Az oxacillin alkalmazása a Staphylococcus aureus mikrobiológiailag igazolt érzékenységű törzsek által okozott fertőzésben szenvedő betegeknél javallott.

• Amoxicillin/klavulánsav

Az amoxicillin az aminopenicillin csoportba tartozik. A β-laktamázt termelő Staphylococcusok rezisztensek a hatásával szemben.

Klavulánsav (β-laktamázgátló) megfelelő hozzáadásával azonban a spektrum jelentősen kiszélesíthető, és ezt az elvet gyakran alkalmazzák terápiásan.

• Cephalexin

A cefalexint az első generációs cefalosporinok közé sorolják. Hatásmechanizmusa a fogékony mikroorganizmusok elpusztításán alapul a szaporodáskor. Széles spektrumú hatású (számos mikroorganizmus ellen).

Streptococcus fertőzésekre az orvos általában felírja:

• Fenoximetil-penicillin káliumsó.

A fenoximetilpenicillin egy bioszintetikusan módosított bázikus penicillin. Elsősorban enyhe és közepesen súlyos fertőzések kezelésére használják.

Előnyös tulajdonságai közé tartozik a gyomor savas környezetével szembeni ellenálló képessége. Emiatt szájon át is beadható.

A fenoximetilpenicillin antibakteriális hatásspektruma megfelel a penicillin G-ének. Ez azt jelenti, hogy olyan kórokozókat foglal magában, mint a Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes (A faj), Streptococcus (B és C faj) és anaerob streptococcusok.

• Azitromicin

Az azitromicin egy második generációs makrolid antibiotikum. Gram-pozitív baktériumok által okozott fertőzések kezelésére használják.

Előnyös tulajdonságai közé tartozik a kiváló szöveti penetráció, a jobb tolerancia és a kiterjesztett hatásspektrum. Nagy előnye a hosszú biológiai felezési idő, amely lehetővé teszi a 24 óránkénti adagolást.

Milyen új kezelési lehetőségek vannak az impetigo kezelésére?

Jelenleg a növekvő antibiotikum-rezisztencia veszélyével kell szembenéznünk. Ezért a tudósok új terápiás megközelítéseket keresnek. Az alternatív kezelések két csoportra oszthatók:

1. Kémiai

Ez a kezelési módszer szerves anyagokat használ, amelyek közé tartoznak a fent említett antibiotikumok. A szerves anyagokon kívül ebbe a csoportba tartoznak a fém nanorészecskék, a fotooxidatív stresszreakciókat és az oxigéngyökök felhalmozódását okozó anyagok.

Ezek az anyagok hátrányosak a bőrgyógyászatban, mert meghosszabbíthatják a sebgyógyulást.

2. Biológiai

A biológiai terápia előnye, hogy nem károsítja a bőr mikrobiomját és szelektív. A biológiai terápia magában foglalja a fágterápiát, az antimikrobiális peptideket és az enzimterápiát.

Hallott már az enzibiotikumokról?

Az enzibiotikumok a bőr- és lágyrészfertőzések kezelésének új módját jelentik. A kezelés során lizáló enzimeket használnak. Ezek hidrolitikusan hasítják a sejtfal peptidoglikánjában lévő kovalens kötéseket. Az eredmény a sejtek lebontása.

A peptidoglikán a Gram-pozitív baktériumok sejtfalának 30-70 %-át alkotja.

A peptidoglikánban lévő kötés hasításának helye szerint az enzibiotikumok a következőkre oszthatók:

• muramidázok
• glükozaminidázok
• amidázok
• endopeptidázok

Egyedi hatásmechanizmusuknak köszönhetően ezek az enzimek még az összes főbb antibiotikumcsoporttal szemben rezisztens baktériumokra is hatnak.

Az egyik legjobban vizsgált enzimbiotikum a lizozim, amely általában Gram-pozitív baktériumokkal, például a Staphylococcus aureusszal szemben fejt ki antimikrobiális hatást.

Egy másik jól ismert enzim a lizosztafin, amely a Staphylococcus aureus legtöbb törzse ellen hat.