Mi az AIDS/HIV-fertőzés: terjedés és tünetek?

Az AIDS az emberi immunrendszer betegségének előrehaladott stádiuma, amelyben a szervezet immunfunkciója fokozatosan csökken. Ha nem kezelik, a HIV halálos kimenetelű lehet.

Az etiológiáról, a tünetekről, az átvitelről, a kezelési lehetőségekről, a prognózisról és sok más érdekes információról olvashat ebben a cikkben.

Mi a HIV/AIDS?

A HIV-et a retrovírusok közé sorolják. 1981-ben jelent meg a betegség első említése az Egyesült Államokban.

Dr. Michael S. Gottlieb az elsők között publikálta eredményeit, leírva a betegség homoszexuális, védekezés nélküli szexszel összefüggő eseteit.

A betegség Afrika területein és a világ kevésbé fejlett országaiban a legelterjedtebb.

Azonban világszerte előfordul.

A HIV a Retroviridae családba és a Lentivitidae nemzetségbe tartozó RNS-vírusok egyik típusa.

A fertőző betegséget a fertőzéses esetek mintegy 95%-ában főként a HIV-1 jelű vírus okozza, a fennmaradó százalékot a HIV-2 jelű vírus.

Az első forma világszerte elterjedt, a vírus második formája pedig főként Afrika országaiban fordul elő.

A vírussal való megfertőződés után a vírus elszaporodik a fertőzött egyén szervezetében. A HIV a nyirokrendszer sejtjeit, a T-limfocitákat és a makrofágokat támadja meg.

A fertőzött nyiroksejtek szerkezete megváltozik, és a HIV-vírus kódja a sejtek szerves részévé válik.

A betegség az immunitás csökkenését vagy elvesztését okozza, elpusztítja a fehérvérsejteket és fokozatosan tönkreteszi a fertőzött egyén immunrendszerét.

A HIV erős affinitással (kompatibilitás/közelség) rendelkezik az immunrendszer CD4+ T-sejt markeréhez.

Fokozatosan csökken a CD4+ T-limfociták száma, és ezzel párhuzamosan csökken az egyén sejtes immunitása.

A HIV képes RNS-ét provirális DNS-é átírni.

Így a fertőzés után a szervezet átírja az információt, és RNS-t és mRNS-t szintetizál. A proteáz enzim segítségével vírusfehérjék keletkeznek, és új virionok szabadulnak fel a gazdasejtből.

A HIV/AIDS terjedése

A terjedés nem ugyanúgy történik, mint más, gyakrabban előforduló vírusok esetében - levegővel, cseppekkel, szoros érintkezéssel vagy a fertőzött személlyel közös dolgok megosztásával.

A HIV-fertőzés elsősorban védekezés nélküli nemi úton, vérrel vagy anyáról gyermekre (szülés és szoptatás során) terjed.

A védekezés nélküli szexuális kapcsolat a leggyakoribb átviteli mód, az esetek körülbelül 70-80%-át teszi ki.
Milyen kockázatokkal jár a szexuális partnerek cseréje? Nemi úton terjedő betegségek

A vírus elsősorban spermiummal terjed védekezés nélküli hüvelyi és anális közösülés során. A HIV átvitele orális szex során is lehetséges, mivel az ajkakon és a szájüregben apró sebek keletkezhetnek.

Ha valaki testnedveket (ondó, magömlés előtti folyadék, menstruációs vér, hüvelyváladék) vesz magához, a HIV-fertőzés átadása lehetséges.

A vér útján történő átvitel a HIV-fertőzés terjedésének második leggyakoribb módja. Régebben a vérátömlesztés jelentette a fertőzés terjedésének legnagyobb kockázatát.

Az orvostudomány fejlődésével bevezették a vérkészítmények kötelező vizsgálatát, és a fertőzés kockázata minimálisra csökkent. Az alacsony egészségügyi és higiéniai színvonalú fejlődő országok továbbra is problémát jelentenek.

A tetoválás, az akupunktúra és a piercing szintén jelent némi átviteli kockázatot, de ez a rossz higiéniai gyakorlatokkal és előírásokkal rendelkező létesítményekre vonatkozik.

A kábítószer-használók is veszélyeztetett csoportot jelentenek, különösen az intravénás tű- és fecskendőhasználat esetében.

A HIV-fertőzés anyáról gyermekre történő átvitele a terhesség alatt, perinatálisan (szülés közben) vagy szoptatás alatt történhet.

Napjainkban az orvosi fejlesztéseknek és az anyáknak a terhesség alatt adott kezelésnek köszönhetően jelentősen csökkent a HIV anyáról gyermekre történő átadása. A HIV-pozitív anyák azonban a szülés után nem szoptathatják újszülöttjeiket.

A HIV átvitelének lehetséges módjai:

• Védekezés nélküli hüvelyi közösülés
• Spermium, magömlés előtti folyadék
• Hüvelyváladék, menstruációs vér
• Anális és orális közösülés
• Véren keresztül
• Vér és vérkészítmények
• Az anyától a magzatig
• Anyatej, szoptatás

A HIV-fertőzés tünetei és lefolyása körülbelül 4 szakaszra osztható.

Röviddel a fertőzés után a vírus általában tünetmentes fázisban van.

Az első nem specifikus tünetek a nyirokcsomók megnagyobbodása, a testhőmérséklet emelkedése, fejfájás és emésztési zavarok (hasmenés) vagy hányinger és hányás.

Általában az első homályos tünetek után ismét a tünetmentes fázis következik.

Körülbelül 10 éves korig a betegség fokozatosan belép a harmadik fázisba. A szervezet és annak immunrendszere gyenge. Különböző társuló fertőzések és rákos megbetegedések alakulnak ki a különböző testrendszerekben.

Az utolsó szakaszban (AIDS) a fertőzött szervezet védekezőképessége annyira elégtelen, hogy szinte bármilyen vírussal vagy baktériummal való fertőzés megölheti a szervezetet.

Az előrehaladott stádiumban a tünetek és megnyilvánulások számosak és változatosak a szervezet gyenge immunitása és a fertőzés könnyű behatolása miatt. A konkrét klinikai tünetek a társult betegségtől/fertőzéstől függnek (tüdőgyulladás agyhártyagyulladás, rák...).

A HIV tünetei és megnyilvánulásai:

• Nyirokcsomó-megnagyobbodás
• Fejfájás
• Ízületi és izomfájdalom
• Hányinger és hányás
• Emésztési zavarok és hasmenés
• Candidiasis a szájüregben
• Bőrkiütés
• Fokozott izzadás
• Emelkedett testhőmérséklet

A diagnosztikai eljárás magában foglalja az átfogó anamnézis felvételt, a klinikai tünetek értékelését és az alapvető orvosi vizsgálatot.

A HIV-fertőzés diagnózisának felállításához a HIV-ellenes antitestek enzimimmunoassay (EIA) általi kimutatása szükséges.

Így a HIV jelenlétének diagnosztizálására szolgáló fő eljárás a vérminta vétele laboratóriumi vizsgálat céljából. Ma már rendelkezésre állnak nagy érzékenységű tesztek a HIV-ellenes antitestek jelenlétének, valamint a HIV-vírus p24 antigénjének kimutatására.

Jelenleg a páciens nyálából történő HIV-ellenes antitest-vizsgálatot is alkalmaznak. Előnye, hogy a nyálból történő vizsgálat könnyen és gyorsan elvégezhető. Mivel azonban a nyálban és a vizeletben a HIV-ellenes antitestek koncentrációja lényegesen alacsonyabb, ezt a fajta vizsgálatot inkább a magas kockázatú csoportok vizsgálatára és szűrésére használják.

Érvényes, hogy az az egyén, akinek két független pozitív vérmintaeredménye van, HIV-pozitívnak tekinthető.

Pozitív diagnózis esetén a páciensnek határozottan felvilágosítást kell adni a vírushordozás kockázatáról és a HIV-fertőzés átvitelének lehetőségéről.

A nem egyértelmű eredmény oka lehet egy súlyosabb múltbeli fertőzés, egy adott védőoltás vagy az egyén egyéb szisztémás autoimmun vagy onkológiai betegsége.

A vér-, sperma- és szervdonorokat, és nem utolsósorban az anyatejdonorokat is kötelező HIV-ellenes antitestek vizsgálatára kötelezni.

A betegség lefolyása változatos és egyéni, és bizonyos változások és fertőzési szakaszok jellemzik. A kezdeti korai időszakban a HIV egyáltalán nem jelentkezhet, és a betegség lefolyása ezért tünetmentes.

Később olyan nem specifikus tünetek jelentkeznek, mint a fejfájás, izomfájdalom, megnagyobbodott nyirokcsomók, hányinger vagy fokozott fáradtság.

A betegség lefolyásának második szakaszában a szervezet bizonyos immunválasza következik be az első specifikus tünetek és megnyilvánulások megjelenésével.

A progressziós szakaszt általában egy elhúzódó, nyilvánvaló klinikai tünetek nélküli szakasz követi. Eközben azonban az egyén immunrendszere lassan tönkremegy.

Az utolsó szakaszban a HIV/AIDS betegség teljesen kifejlődött, és a fertőzött személyt a szervezet jelentősen alacsony és elégtelen immunitása miatt halálos veszély fenyegeti.

A HIV/AIDS 4 szakaszra osztható

1. Korai szakasz (akut fertőzés) - a betegség kezdeti szakasza, amikor a vírus behatol a nyiroksejtekbe.

Vannak, akiknél ez a szakasz nem jelentkezik, de nem specifikus tüneteket tapasztalnak, mint például fokozott fáradtság, fejfájás, ízületi fájdalom, izzadás, emésztési zavarok, szájüregi candidiasis vagy megnagyobbodott nyirokcsomók.

2. Tünetmentes szakasz (tünetmentes időszak) - ezt követi a betegség második szakasza, amely a legtöbb esetben tünetmentes. A nyirokcsomó-megnagyobbodás gyakran a test több pontján is előfordulhat.

A beteg szubjektíve kedvező egészségi állapota ellenére a HIV tovább szaporodik a szervezetben.

Ez a szakasz körülbelül 2-10 évig tart. E szakasz korai szakaszában akut kezelésre van szükség a betegség későbbi, 3. szakaszba való átmenet kockázatának csökkentése és a prognózis javítása érdekében.

Tüneti 3. stádium (HIV-tünetek) - ez a tüneti stádium, amelyben az immunitás csökkenése miatt gyakran különböző társuló veszélyes betegségek, például tüdőgyulladás, toxoplazmózis, agyhártyagyulladás, bőrfertőzések és herpesz jelentkeznek.

Éjszakai izzadás, fogyás, fokozott fáradtság, szájüregi candidiasis és egyéb kísérő tünetek jelentkeznek.

Ennek a fázisnak az intenzitása és időtartama a beteg korától és egészségi állapotától függ.

4. szakasz AIDS (késői tünetegyüttes) - a betegség utolsó szakaszát súlyos opportunista fertőzések jellemzik, amelyek az AIDS - szerzett immunhiányos szindróma - felé haladnak.

Az egészségkárosodás több szinten és rendszerben jelentkezik. Az idegrendszer érintett. Fokozatosan daganatok alakulnak ki. Jellemző daganatok a szarkómák, limfómák, anális vagy nyaki karcinómák.

Szexuális betegségek nyáron: milyen veszélyeket rejt a szexturizmus?

A HIV/AIDS prognózisa

A betegség prognózisát és lefolyását tekintve ideális, ha a fertőzést a betegség kezdeti szakaszában, korán elkapjuk. Ezzel szemben a legrosszabb a prognózis a kedvezőtlen egészségi állapotban diagnosztizált betegek esetében, akiknél a fertőzés a szervezetben való kifejlődésének magasabb stádiumában van.

Napjainkban az orvostudomány fejlődésével a HIV-fertőzés már kezelhető, de még mindig nem teljesen gyógyítható. A beteg életminősége függ a beteg sajátos egészségi állapotától, a betegség stádiumától, a társuló betegségektől, az életkortól és a kórtörténettől.

A kezelés pszichológiai aspektusa is fontos, hiszen a társadalom előítéletei és félelmei még mindig gátat szabhatnak a beteg jobb életminőségének.

Az elmúlt években a HIV-fertőzés előfordulása 37%-kal csökkent, a HIV-vel kapcsolatos halálozások száma pedig 45%-kal. Az ART (antiretrovirális terápia) révén mintegy 13,6 millió életet sikerült megmenteni.

Azonban nem minden országban van azonos hozzáférés a teszteléshez, a kezeléshez és a minőségi egészségügyi ellátáshoz. 2018-ban a HIV-szolgáltatások hiánya miatt 770 000 ember halt meg HIV-fertőzés következtében, és 1,7 millió embert diagnosztizáltak újonnan.

A HIV-fertőzés megelőzése

Amint az előző bekezdésekben említettük, a HIV-fertőzés elsősorban vérrel, ondóval, hüvelyi nyálkahártya-váladékkal és anyatejjel terjed.

Ezért fontos a szexuális mechanikus védekezés, az óvszer használata.

A HIV és más szexuális úton terjedő betegségek megelőzésének része az orvos által végzett megelőző vérmintavétel és a nem hivatásos életmód is.

Az egyéni megelőzés a kockázatos viselkedés csökkentéséből és a kábítószer-fogyasztás mellőzéséből, valamint abból is áll, hogy ne használjunk tűt vagy fecskendőt más emberek után.

A HIV átvitelének megelőzése során az egészségügyi ellátásban elengedhetetlen, hogy az egészségügyi dolgozók szigorúan betartsák azokat az intézkedéseket, amelyek csökkentik a betegek vérével és más testnedveivel való válogatás nélküli érintkezés kockázatát.

A vérátömlesztés megelőzése szintén fontos. A fejlett országokban ezt a problémát a kötelező donorvizsgálat révén kiküszöbölik, ezért a fejlődő világban különösen fontos.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghirdetett HIV/AIDS világnap világszerte jelentős nap, amely felhívja a figyelmet a vírus átadásának kockázataira, a megelőzésre és a vírus elleni küzdelem támogatására.

A nap minden évben december 1-jére esik.