Mi az a ganglion és miért fordul elő? Mik a tünetek?

A ganglion az ízületek és inak közelében előforduló jóindulatú cisztás daganat neve. A jóindulatú szó azt jelenti, hogy nem rákos elváltozásról van szó, bár a kemény csomó megjelenése sokakat megijeszthet.

A ganglionok ízületi ciszták.

A szinoviális folyadék egy gélszerű folyékony massza, amely természetes módon az ízületi résben található. A szinoviális folyadék egy ízületi kenőanyag, amely csökkenti az ízületi felületek súrlódását, és tápláló funkciót tölt be.

A szinoviális folyadék fő összetevői a hialuronsav és a kondroitin-szulfát.

A ganglionok nagyon gyakori diagnózis az ortopédiai ambulanciákon. A kéz és a csukló lágyrész-"kidudorodásainak" körülbelül 60-70%-át teszik ki, amelyekkel a betegek szakembereket keresnek fel.

Bármely életkorban előfordulhatnak mindkét nemnél, de leggyakrabban a 20 és 50 év közötti nők érintettek. A nőknél akár háromszor nagyobb valószínűséggel alakulnak ki ganglionok, mint a férfiaknál.

Jellemzően a hivatásos tornászok érintettek, éppen a gyakori túledzés és a csuklóízület területén jelentkező számos mikrotraumás sérülés miatt.

A ganglioncisztáknak jellegzetes elhelyezkedésük van. A ganglionciszták akár 70%-a a csukló hátoldalán található. A ganglionciszták további 20%-a a csukló belső oldalán, a tenyér alatt található.

A fennmaradó kb. 10% a test bármely pontján elhelyezkedhet, például a lábfejen vagy a bokán. Ezek a ciszták nagyon gyakoriak az osteoarthritisben szenvedő nőknél.

A ganglionciszták kialakulásának több elmélete is létezik. Az egyik a korábban bemutatott elmélet, amely feltételezi, hogy ezek a ciszták az ízületből "kiömlő" ízületi folyadékkal jönnek létre.

A második, modernebb elméletet Carp és Stout tudósok mutatták be 1926-ban, amely azon a meggyőződésen alapult, hogy a ganglionciszták az ízületi terület ismételt krónikus károsodása által okozott kötőszöveti mucinosus degeneráció eredményeként keletkeznek.

A jelenlegi ismeretek szerint az üszkös ciszták úgynevezett mesenchymasejtekből keletkeznek. Ezek olyan őssejtek, amelyek képesek csont-, zsír-, porc-, ideg-, izom- vagy szívsejtekké differenciálódni (átalakulni/érni).

Ezek a sejtek az ízületben is megtalálhatók, különösen az ízületi tokot bélelő és ízületi folyadékot termelő ízületi hártyában.

A különösen kis ízületek túlzott igénybevétele és az ezeket a területeket ért mikrotraumák kockázati tényezőt jelentenek e csomók kialakulásában.

Az ízületi struktúrák kisebb, de ismétlődő sérülései arra serkentik a sejteket, hogy hialuronsavat, az ízületi folyadék fő összetevőjét termeljenek, amely felhalmozódik és cisztákat képez.

A legtöbb ganglionciszta nem okoz semmilyen tünetet. Tünetmentesek. A leggyakoribb probléma a láthatóságuk és a kozmetikai megjelenésük.

A ganglionok szilárd, kemény, jól körülírt, kerek csomók. 1-3 cm átmérőjűek lehetnek, de néha elérik a golflabda méretét is.

Gyakran inkább a mély szövetekhez rögzülnek, mint a fölöttük lévő bőrhöz, így a fölöttük lévő bőr mozgékony lehet. Változó hosszúságú nyéllel is rendelkezhetnek, amely lehetővé teszi a szabad mozgást.

Ha egy ganglion olyan helyen helyezkedik el, ahol egy idegrost vagy egy ér áthalad, akkor a következő tünetekkel járhat, amelyeket egy ízület, például a csukló mozgása súlyosbít:

• Fájdalom
• érzékenység
• gyengeség
• égő vagy bizsergő érzés

Ha a csomó a csuklóban helyezkedik el, a betegeknél úgynevezett karpális alagút szindróma alakulhat ki.

Ha a csomó egy ér közelében alakul ki, a ciszta nyomása miatt az ér elnyomódhat, ami az ér által táplált szövetek iszkémiájához vagy vérszegénységéhez vezethet.

A ganglionok diagnózisát a csomó jellegzetes lokalizációja, megjelenése és mobilitása jelzi.

Egyszerű és gyors vizsgálatot jelent, ha egy erős fényforrással, általában egy kis zseblámpával világítunk a csomóba.

A diagnózis felállítása során képalkotó vizsgálatot alkalmaznak, hogy megkülönböztessék más jóindulatú csomóktól, például a lipomától, amely zsírsejtekből álló jóindulatú daganat.

A röntgenvizsgálat előnyös a csontokban és ízületekben zajló egyéb folyamatok kizárására. Ha rosszindulatú daganat gyanúja merül fel, a csomót mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) is meg lehet vizsgálni.

Az MRI jól körülhatárolt, kerek, folyadékot tartalmazó lágyrésztömeget mutat.

Az ultrahangvizsgálat (USG) a ganglion körüli érrendszer vizsgálatára, illetve a ganglion és az érrendellenesség megkülönböztetésére szolgál.

A ganglionciszták kis ízületekben fordulnak elő, általában a csuklóban, de például a lábfejben vagy a bokában is kialakulhatnak.

Ha kicsi, akkor nem okozhat semmilyen tünetet. Ha azonban nagyobbra nő, akkor nyomhatja a környezetében lévő idegeket és ereket, és fájdalmat vagy érzékelési zavarokat okozhat. Csökkenhet az érzékenység, vagy éppen ellenkezőleg, bizsergés és égés jelentkezhet, például a kéz ujjaiban.

A legtöbb tünetmentes ciszta esetében elegendő a megfigyelés. Egyesek akár spontán is gyógyulhatnak és eltűnhetnek.

Ha a ganglion kellemetlen tüneteket kezd okozni, vagy túl nagyra és csúnyán megnő, invazív kezeléshez folyamodnak. A kezelés magában foglalja a ciszta aspirációját, azaz eltávolítását, vagy a csomó sebészi eltávolítását.