A veszettség kezelése - kezelhető-e?

Sajnos jelenleg nem áll rendelkezésre engedélyezett farmakológiai kezelés. A beteg megmentésének egyetlen farmakológiai módja az úgynevezett poszt-expozíciós profilaxis.

Ha a veszettség első jelei már megjelentek, a palliatív ellátás a megfelelő.

Az USA-ban a "Milwaukee Protokoll" egykor sikeres volt a veszettség kezelésében, amely orvosilag előidézett kómát és vírusellenes gyógyszerek beadását foglalja magában. Idővel azonban világossá vált, hogy a veszettségben szenvedő betegek altatása nem megfelelő. Ezt a protokollt ma már csak végső megoldásként alkalmazzák.

Ha felmerül a gyanú, hogy egy fertőzött állat harapott meg, a sebet megfelelően ki kell tisztítani és fertőtleníteni kell.

Az azonnali tisztítás szappannal és vízzel, fertőtlenítőszerrel, povidon-jóddal legalább 15 percen keresztül nagymértékben csökkenti a veszettség kockázatát.

A tisztítás során kerülni kell a seb helyének szennyeződését vagy a seb megnagyobbodását. Ez megakadályozza a vírus gyorsabb centrifugális terjedését.

A kezelés végén a veszettség elleni immunglobulint közvetlenül a sebbe kell beadni.

A bakteriális felülfertőzés megelőzésére és a tetanusz specifikus megelőzésére antibiotikumok adása is ajánlott.

Palliatív ellátás

Ha a beteg veszettség gyanújával vagy megerősített veszettséggel kerül kórházba, külön csendes, elsötétített ablakú szobában kell elhelyezni.

Tüneti kezelést kell adni, különösen lázcsillapítót a láz ellen, fájdalomcsillapítót a súlyos fájdalom ellen, nyugtatót a zavarodott beteg megnyugtatására és megfelelő intravénás folyadékpótlást.

A fizikai és érzelmi támogatás szintén fontos elem.

A veszett beteggel kapcsolatba került kórházi személyzetnek nem kell poszt-expozíciós profilaxisra járnia. Erre csak akkor van szükség, ha a beteg harapása, nyálkahártyával való érintkezése vagy a személyzet nyílt sebei az érintett beteg nyálával, folyadékával vagy agyszövetével szennyeződhettek.