Hogyan kezelik a spondylolisthesis, csigolya elmozdulást? Gyógyszeres és műtéti beavatkozás

A kezelés lehet farmakológiai, és akut súlyosbodásokban a fájdalomcsillapításra irányulhat. Fájdalomcsillapító vagy fájdalomcsillapítók, myorelaxánsok adhatók.

A konzervatív kezelés lehet sikeres vagy nem sikeres. Ez elsősorban a csigolya elmozdulásának tényeitől és részleteitől függ.

A megfelelő fizioterápia és gyakorlatok és azok megfelelő mértéke természetesen segíthet.

Számos olyan gyakorlat létezik, amely segít a gerinc és a testmag izmainak (a testtartáshoz és a testtartáshoz szükséges izmok) megerősítésében. Az érintett izmok a has-, a gerinc-, a csípő- és a medencefenék izmai.

A gyakorlatok helyes kivitelezése fontos, szakember irányításával.

Az életmódváltás, az elegendő testmozgás, a helyes testtartás és a türelem szinergiában segít az állapot javulásában.

A degeneráció sikertelensége és előrehaladása esetén azonban sebészeti kezelésre lehet szükség.

Ez akkor javallott, ha a konzervatív kezelés nem vezet eredményre, ha jelentős neurológiai deficit áll fenn, és akkor is, ha az elmozdulás meghaladja az 50 %-ot. Ilyen esetekben nagy a kockázata az elmozdulás súlyosbodásának. Ugyanez igaz, ha az élettevékenységek korlátozottak.

A műtétet különböző módon lehet elvégezni. Ezt az olisthesis és a kapcsolódó nehézségek átfogó felmérése alapján választják ki. Ilyen például a hátsó dekompresszió és stabilizáció, a hátsó vagy elülső intersomatikus fúzió vagy a Gaines-műtét spondyloptosisban.

A fő feladat az elmozdult csigolya stabilizálása, repozícionálása (helyzetbe hozása) és az ideg dekompressziója (elnyomásának megszüntetése).