Mi a spondylolisthesis és hogyan jelentkezik? Hogyan kezelik a csigolya elmozdulását?

A spondylolisthesis olyan állapot, amelyben a gerinc egyik csigolyája elmozdul egy másik csigolyához képest.

Számos problémát okoz, például kellemetlen fájdalmat és a végtagokba nyilalló fájdalmat. Rossz testtartást vagy mozgáskorlátozottságot okoz.

A csigolya elmozdulása nem egy modern probléma.

Az orvosi szakirodalomban 1782-ben Herbiniaux írta le. A spondylolisthesis kifejezést Kilian alkotta meg 1854-ben. Okai több mint 100 éve vita tárgyát képezik, ez idő alatt többféle osztályozás is kialakult.

A spondylolisthesis szó görög eredetű és két részből áll:
Spondylosis - csigolya
Olisthanein - elmozdulás, elcsúszás.

Röviden a gerincről és a csigolyákról

A gerinc a test tartó támasza, a mozgásszervi rendszer része. Feladata a gerincvelő védelme is, amely az agytól körülbelül a második ágyékcsigolya magasságáig fut.

A gerinc, technikailag a columna vertebralis.

A gerinc fiziológiailag görbült. Az előrefelé irányuló görbületet lordózisnak nevezik, és a nyaki és az ágyéki régióban található.

A hátrafelé irányuló görbületet kyphosisnak nevezik, és a mellkasi és az ágyéki gerincben található. Ez a görbület fiziológiás (természetes).

A skoliózis a gerinc természetellenes (kóros) oldalirányú görbülése. Enyhe és enyhe (fiziológiás) oldalirányú görbület azonban minden embernél előfordul.

A gerinc átmeneti oldalirányú görbülése megfigyelhető, amikor egy lábon állunk, amikor a súlyt az egyik végtagra helyezzük át, vagy amikor az egyik felső végtagon nagyobb terhet cipelünk.

A gerinc 33-34 csigolyából áll.

A csigolyák egymáshoz kapcsolódnak, kapcsolatuk rögzített, de mozgékony.

A csigolyákat porcok, szalagok vagy csigolyaközi ízületek kötik össze.

Az összeköttetés többféle mechanizmusból áll, amelyeket az alábbi táblázat sorol fel

A csigolyák között helyezkednek el a porckorongok, amelyek száma 23.

Az első porckorong a 2. és 3. nyakcsigolya között, az utolsó pedig az utolsó ágyéki és az első keresztcsigolya között helyezkedik el.

A csigolyák közötti porckorongokat lemezeknek (disci intervertebrales) is nevezik. Feladatuk, hogy a test mozgása során tompítsák a csigolyák egymáshoz ütközését.

Más funkciójuk is van:

• Mozgás, járás, futás, ugrás közbeni ütéscsillapítás.
• a gerinc stabilizálása
• az egyensúly fenntartása
• kiegyenlítik a nyomó- és húzóerőket, eloszlatva azokat a teljes felületen.
• együttműködnek a gerinc bármely mozgásával, a test hajlításával vagy forgatásával.

alakjuk követi a csigolyák testét, és különböző magasságúak. A legmagasabbak a nyaki és az ágyéki csigolyák között vannak. A legmagasabb porckorong az L5 és S1 csigolyák között van.

A porckorongokat számos probléma érintheti.

Részletesebben, de röviden a csigolyákról

A csigolyákat szaknyelven csigolyáknak nevezzük.

Ezekből 33 vagy 34 van.

A táblázat a gerinc csigolyaszegmensekre való felosztásáról tájékoztat

A csigolyák alkotják az emberi test támasztékát. Foramina vertebralis (csigolyanyílások) alkotják a gerinccsatornát, amelyen keresztül a gerincvelő halad.

Ezek meghatározott alakú csontok.

Egy csigolya a csigolyatestből, az ívből és a nyúlványokból áll.

1. A csigolyatest (corpus vertebrae) az elülső részen található. Ez a csigolya fő tartó része. Felső és alsó felülete lapos. Itt helyezkednek el a porckorongok.

A csigolyák magassága változó. A legalacsonyabb csigolyák a nyaki csigolyák. A legmagasabbak az ágyéki gerincben találhatóak.

2. A csigolyaív hátulról csatlakozik a csigolyatesthez. Szerepe elsősorban védelmi, mivel a gerincvelőt védi.

Az ív két részből áll.

Az egyik a lamina arcus vertebrae, amely a csigolyatest felé mutat. A csigolyatesthez két pediculus (pediculus arcus vertebrae) rögzíti.

A csigolyaívek alkotják a foramen vertebralis-t. Együtt alkotják a gerinccsatornát (canalis vertebralis).

A pedikulák felső és alsó szélén bevágások vannak. Ezeket incisura vertebralis (bevágás) superior (felső) és (a) inferior (alsó) néven emlegetik. Ezek alkotják a csigolyaközi nyílásokat (foramina intervertebralis) jelölő szerkezetet.

A gerinccsigolyaközi verőerek a gerincvelőből kilépő gerincidegek átvezetése miatt fontosak.

3. A csigolyacsontok nyúlványai a csigolyaívből nyúlnak ki. Szerepük mind a csigolyák összeforrása, mind a test mozgása szempontjából fontos.

A csigolyáknak többféle nyúlványa van, amint azt az alábbi táblázat mutatja.

És mi a spondylolisthesis?

A spondylolisthesis a csigolyatest kóros elmozdulása a szomszédos alsó csigolyához képest, a test közepe, azaz a has (ventralis) irányába.

+ Az elmozdulás későbbi szakaszában ventrocaudális irányban is - a has felé és lefelé.

Leggyakrabban a gerinc alsó részét, pontosabban az ágyéki régiót érinti. Ritkábban a nyaki részt.

Az olistézis típusai az ok, az általuk okozott problémák és a kezelés szempontjából fontosak.

Egyszerű felosztás szerint fejlődési és szerzett. A fejlődési olistézist szintén alacsony (low) vagy magas (high). A szerzettet traumás vagy műtét utáni vagy kóros és degeneratív.

A spondylolisthesis története során az osztályozások különböző formáit dolgozták ki. Ma a Newman, Wiltse és McNab osztályozást használják.

A táblázat a spondylolisthesis osztályozását mutatja be.

A spondylolisthesisben a csigolya elmozdulásának százalékos aránya szerinti osztályozás is adott:

• I. fokozat - 25%-os elmozdulás.
• II. fokozat - 25-50%-os elmozdulás
• III. fokozat - 50-75%-os elmozdulás, több mint 50% = magas fokú.
• IV. fokozat - több mint 75%-os elmozdulás

Spondyloptosis = a felső csigolyatest a másik csigolyatest elé tolódik = több mint 100%.

Spondylolízis

A spondylolízis a csigolya defektusára (károsodására) utal, a csigolyaív egy szakaszán. A csigolyaív egy beszűkült területen károsodik, amelyet a csigolyaív isztmoszának nevezünk.

Isthmus = szűkület, szűkület.

A veleszületett forma előfordul, de a szerzett forma gyakoribb. Előfordulhat az egyik oldalon (egyoldali), de a csigolya mindkét oldalán (kétoldali) is.

A gerinc leggyakrabban érintett szegmense az ágyéki régió, pontosabban az L4 és L5, ritkábban az L3.

A szerzett forma már gyermekkorban és serdülőkorban megjelenik. Az ok a gerinc túlterhelése és a sporttevékenységek.

Ehhez hozzájárul a hosszan tartó ismétlődés és a gerinc hirtelen helyzetváltoztatása sportolás közben, nevezetesen az előrehajlás, a hajlítás és a forgás.

Fiúknál gyakoribb.

Tünete lehet az érintett területen jelentkező gerincfájdalom. Lehet azonban teljesen tünetmentes is. Kimutatása véletlenszerűen történik a röntgenvizsgálat során.

Az olisthesis, spondylolisthesis (elmozdulás) oka nem egyértelműen tisztázott.

Ilyen például az öröklődés, az életkor, a faji hovatartozás vagy a csigolyák degeneratív folyamata, vagy akár a fizikai aktivitás mértéke. Ezzel összefüggésben utólagosan felosztják és osztályozzák a fenti formákra.

A beszámolók szerint a serdülőkorúak a leggyakrabban szenvedők. Addig az időszakig, gyermekkortól kezdve tünetmentes (aszimptomatikus) lehet.

A progresszió az intenzív növekedés időszakához kapcsolódik, 8-20 éves kor között. Az életkor előrehaladtával a változókor kialakulásának kockázata később, felnőttkorban csökken. Körülbelül 60 éves kor után azonban ismét emelkedik.

Nagyobb mértékben érinti a lányokat.

Az olyan sportok, mint a torna, a tánc és a műkorcsolya, hozzájárulnak a lányoknál való előfordulásához és nagyobb gyakoriságához. Okozója a hát gyakori ívesítése a túlnyújtás értelmében. Stressztörésnek is nevezik.

Ez a típus a traumás formába tartozik. A műtét utáni típusba is besorolják. Ez a gerincben, a porckorongban végzett műtét következtében keletkezik.

Példaként említhetők a következők:

Az isthmikus formában az isthmus (pars interarticularis) defektusáról van szó. Ez a csigolya törését jelenti az isthmus helyén. Még az oka sem teljesen tisztázott.

Lehet az isthmus teljes megszakadásával vagy annak megnyúlásával (elongációjával). Az elongált formában valamivel kisebb az elmozdulás valószínűsége.

A degeneratív elváltozást a csigolya több részének sérülése okozza. Alternatívaként a csontszövetben vagy az ízületi felszínekben bekövetkező kóros folyamat, de a porckorong sérülése is okozhatja.

A kóros forma más betegségek, például különböző veleszületett szindrómák vagy szisztémás csontbetegségek, reumatoid artritisz vagy a gerincet érintő onkológiai folyamatok esetén fordul elő.

A spondylolisthesis tüneteit számos tényező befolyásolja. A nehézségek előfordulása természetesen az olisthesis adott formájától is függ.

A legtöbb esetben a kóros elváltozások kialakulása már gyermekkorban megkezdődik. A nehézségek főként serdülőkorban kezdenek el előrehaladni. Ennek oka az intenzívebb növekedés.

Addig az olistézis tünetmentesen haladhat. Ezt követően az eltolódás előrehaladtával különböző egészségügyi problémák alakulnak ki.

A spondylolisthesis tünetei közé tartoznak:

• krónikus fájdalom a gerincben - ágyéki és keresztcsonti régióban
• fájdalom a keresztcsontban a napközbeni fizikai megterhelés után
• a végtagba sugárzó fájdalom
• állásra, járásra súlyosbodó fájdalom
• csökkenő fájdalom nélkül megtett távolság - sántítás időközönként
• testtartási zavarok - fokozott kyphosis, lordosis és scoliosis.
  • járás vagy állás közben
  • az ágyéki lordosis elmélyülése
  • térdhajlítás
• a gerinc érintett részének mozgáskorlátozottsága
• a gerincizmok merevsége a területen
• a végtag izmainak gyengülése
• bizsergés - paresztézia a végtagban
• a gyökérirritáció súlyosabb formái esetén záróizom-zavarok, mint a cauda equina szindróma esetében.

Az enyhülés helyzete a legtöbb esetben hason fekvő.
Gyermekeknél a gerincfájdalom meglehetősen ritka.

A gyökérfájdalom lehet gyökér jellegű. Vagyis az ideggyökér irritációjáról van szó. A gyökérfájdalomra jellemző az éles vagy égő jelleg, nagy intenzitás és a dermatomiális területre való lövellés.

A dermatom a szóban forgó ideg innervációjának része.

Más neurológiai rendellenességekkel is társul, beleértve a bizsergő érzést (paresztézia) vagy az érzékelés vagy az erősség károsodását. A neurológus más motoros, érzékelési és reflexzavarokat is felismer.

Egy másik fájdalomtípus a pszeudoradikuláris fájdalom, amelyet egy adott területen jelentkező fájdalom jellemez, hasonlóan a gyökérirritációhoz. Lokalizációja nem egyértelmű, inkább meghatározhatatlan.

Érezhető a csípőben, a combok oldalán vagy a lábszárban.

A fő különbség a gyökérszindrómától az érzékszervi és motoros károsodás vagy a reflexek gyengülésének hiánya.

A csigolya elmozdulásának vizsgálata nem nehéz. Az első, ami előtérbe kerül, az a kórtörténet. Az olistézisben érintett személy fájdalmat kezd említeni. Más esetekben a lelet egy másik vizsgálat (például röntgenfelvétel) véletlenszerű eredménye.

A neurológiai vizsgálat során a szakember szemrevételezéssel vagy tapintással vizsgálja a gerincet. A mozgékonyságot, a testtartást, a járást és a reflexeket értékeli.

Fontos a pszichés állapot felmérése. A krónikus problémák csökkentik az életminőséget, és jelentős hatással vannak az érintett pszichés állapotára.

Fontosak a képalkotó módszerek:

• RÖNTGENFELVÉTEL
• CT
• MRI
• kontrasztos perimielográfia PMG
• Densitometria - a csontszövet minőségének vizsgálata, különösen 70 év felettiek esetében.
• szcintigráfia

A képalkotó módszerek segítenek a csigolya elmozdulás általános állapotának felmérésében. Megvizsgálják az elmozdulás százalékos arányát és a felső csigolya olistézisének mértékét (I-IV. fokozat) az alsó csigolyához képest, valamint az elmozdulás szögét.

Fontos a differenciáldiagnózis. Célja, hogy megkülönböztessük a nehézséget kiváltó egyéb okoktól. Lehet például gyulladásos folyamat, szív- és érrendszeri rendellenességek, coxarthrosis, de súlyos onkológiai betegség is.

A lefolyás a fajtól függően meglehetősen fokozatos. A kóros aránytalanság már gyermekkorban kialakulhat különböző okok miatt.

A spondylolisthesis így hosszú ideig észrevétlenül (tünetmentesen) haladhat előre. Csak a serdülőkorban bekövetkező nagyobb növekedési ütem következtében jelentkezik a fájdalom.

Embereknél testtartási zavarokat látunk, mind állásban, mind járáskor.

Nagyobb mértékű elmozdulás esetén egyéb neurológiai problémák is jelentkeznek. Vagyis a lövőfájdalomtól a csökkent érzékelésig vagy mozgékonyságig.

A gerincfájdalom a bordák aljától a fenék alsó részéig jelentkezik. A gerinc izmait görcsök érintik, merevek. Mozgás vagy fizikai megerőltetés súlyosbíthatja.

Claudikációs fájdalomnak nevezzük a hosszabb ideig tartó állás vagy ülés után jelentkező fájdalmat. Az izomfájdalom nagyobb mértékű elmozdulás esetén jelentkezik, körülbelül 50% felett.

Érzékszervi károsodás társul. Értelemszerűen az érintett ideg innervációja során a bőrérzékenységgel kapcsolatos problémák vannak.

Hasonlóképpen a motoros képességek is károsodnak. Példa erre az izomerő vagy -feszültség csökkenése. Súlyos állapot a cauda equina szindróma.

Azt kérdezi, hogy mi ez az állapot?

Ez egy olyan súlyos probléma, amely egy idegcsomó elnyomásából ered. Ezt az idegcsomót cauda equina néven ismerjük.

A gerincvelő a gerinccsatornában fut végig az L1-L2 csigolyákig.

A cauda equina szindrómára a motoros és érzékszervi funkciók jelentős károsodása jellemző. A károsodás a kismedencei szervek, a medencefenék és az alsó végtagok szintjén jelentkezik.

Okozója az L2 csigolya alatti ágyéki gerincszakaszban lévő középső porckorongsérv. A tünetek változóak és a kompresszió helyétől vagy kiterjedésétől függnek.

Ilyen például a nemi szervek és a végbél területének érzékelési zavara.

Az alsó végtagok motoros működési zavarai és izomgyengesége, valamint a záróizmok szabályozási zavarai vagy inkontinencia (spontán vizelet- és székletürítés).

Ebben az esetben szexuális diszfunkció is kialakul.