A skizofrénia kezelése: gyógyítható-e? Gyógyszeres kezelés, pszichoterápia és még sok minden más
A kezelés általában a betegség stádiumától függ.
Ha a betegség akut fázisa következett be, és a tünetek intenzívek, vagy a beteg veszélyt jelent önmagára és másokra, intenzív krízistámogatásra és gondozásra van szükség.
Az akut fázisban a pszichózis tünetei alakulnak ki, és gyógyszeres kezelésre van szükség.
Abban a fázisban, amikor a tünetek csökkennek vagy megszűnnek, a család és a beteg tájékoztatást kap a betegségről. Olyan pszichoterápiás megközelítések kerülnek előtérbe, mint az egyéni, csoportos és családterápia.
Ha a beteg egészségi állapota stabilizálódott, részt vehet a pszichoszociális rehabilitáció különböző formáiban. Ha tanult, visszatérhet a tanuláshoz, szabadidős tevékenységekben vehet részt stb. Összességében azonban a skizofrénia kezelésének átfogónak kell lennie, amely magában foglalja a biológiai kezelést (farmakoterápia, elektrokonvulzív terápia), a pszichoterápiás és pszichoszociális beavatkozásokat.
Gyakorlatilag a skizofrénia kezelése négy szakaszra osztható:
1. A skizofrénia akut pszichotikus állapotának kezelése. A cél a skizofréniában szenvedő személy megnyugtatása és a további terápiás beavatkozások lehetővé tétele.
Az elsődleges beavatkozások a beteg megnyugtatására szolgáló verbális technikák, pszichomotoros nyugtalanság és/vagy agresszív tünetek esetén szedatív (nyugtató) gyógyszerek adása. Ezek sikertelensége esetén vagy a beteg vagy a környezet károsodásának magas kockázata esetén a jogszabályi normák betartásával fizikai korlátozást lehet alkalmazni.
A nyugtalansággal vagy agresszív tünetekkel társuló akut pszichotikus tünetek farmakológiai kezelésében a gyógyszerek parenterális vagy szolubilis formáit kell alkalmazni. Az antipszichotikumok mellett parenterális benzodiazepineket kell adni a pacifikáló hatás gyorsítása érdekében.
Az apaurin (benzodiazepin) adása azonban továbbra is az elsődleges kezelés marad.
2. Az akut fázis, amelynek célja a szkizofrénia akut tüneteinek, különösen a pozitív tüneteknek, mint a téveszmék, hallucinációk és viselkedési zavarok elnyomása.
Általában 6-8 hétig tart. 2-4 hét után értékelik a hatékonyságát. A kezelés megváltoztatása az első két hétben csak akkor indokolt, ha mellékhatások vagy intolerancia jelentkezik.
3. Stabilizációs kezelés, amelynek célja a stresszhelyzetek minimalizálása és a beteg eredeti szociális környezetéhez való alkalmazkodási képességének elősegítése.
Ha a beteg állapotát az akut fázisban beállított adott terápiával stabilizálták, ezt legalább 6 hónapig változatlan dózisban kell folytatni.
Ez az időszak optimális a fő nem farmakológiai eljárások, mint például a pszichoterápiás beavatkozások, pszichoedukáció, pszichoszociális beavatkozások számára. Ha rendelkezésre áll, a pszichiátriai kórházban történő részleges kórházi kezelés egy formája is alkalmazható.
4. A fenntartó fázis célja a visszaesés megelőzése és a teljes szociális felépülés (remisszió) feltételeinek megteremtése.
A farmakoterápia és az elektrokonvulzív terápia a skizofrénia kezelésének standard biológiai módszerei közé tartozik.
Az elektrokonvulzív terápia (ECT) biztonságos, gyors terápiás hatással rendelkező terápiás módszer. Jelenleg általános érzéstelenítésben, modern berendezésekkel végzik, amelyek lehetővé teszik az adagolást és mind a hatékonyság, mind a mellékhatások nyomon követését a kockázatok és mellékhatások minimalizálása érdekében.
Az ECT indikációi skizofréniában főként az életet vagy egészséget veszélyeztető perakut állapotok, valamint a betegség farmakorezisztens (gyógyszerekre nem reagáló) formái, ahol a hatás szinergikusan hat az apurin adásával.
A pszichoterápia a skizofrénia kezelésében nem alternatívája a farmakológiai kezelésnek, de a biológiai-pszichofarmakológiai kezeléssel együtt hatékonyan segít a skizofrénia tüneteinek minimálisra csökkentésében, beleértve a kognitív deficiteket is.
A szupportív terápia a betegséggel és a kezeléssel kapcsolatos pszichoedukációval fontos a skizofrén betegek pszichoterápiájában.
A tájékoztatás során figyelembe vesszük a beteg klinikai állapotát, erőforrásait és hiányosságait. Az oktatás csökkenti a szorongást, az önvádat és a reménytelenséget, és segíthet a betegnek abban is, hogy saját erőforrásait fejlessze a stresszel való megbirkózáshoz, a visszaesések megelőzéséhez és az egészséges működés visszanyeréséhez.
A skizofréniában szenvedő betegek kezelésében fontos a családtagok együttműködése a beteg kezelésben való támogatása, a korai figyelmeztető jelek felismerése és a visszaeséshez vezető stresszorok csökkentése érdekében.
A kognitív viselkedésterápia segít a skizofréniában szenvedő betegek szociális működésének javításában. A kognitív deficitek módosításához, a krónikus pozitív és negatív tünetek ellenőrzéséhez és a visszaesések megelőzéséhez vezethet.
A kognitív viselkedésterápia számos jól kidolgozott módszert és stratégiát alkalmaz e cél elérése érdekében, mint például a szociális készségek tréningje, öninstrukciós technikák, izolált deficit tréning stb.
A közösségi alapú ellátás fontos helyet foglal el a skizofréniában szenvedő betegek átfogó kezelésében. Ez a pszichiátriai ellátás egyik alternatívája, különösen a kooperatív skizofrén betegek esetében. Ebben az összefüggésben a betegek egy terápiás közösség részévé válnak, és hatékony, átfogó segítséget lehet nyújtani az érzelmi támogatás, az interperszonális kapcsolat és a beteg állapotának napi nyomon követésének lehetősége mellett.
A közösségi ellátás egyéb formái közé tartoznak a pszichoszociális központok, a szocioterápiás klubok és az önsegítő csoportok. A betegnek azonban a lehető legjobban tájékozottnak kell lennie betegségéről, annak stádiumától függően.
A tájékozott beteg a legbiztosabb út a sikerhez.