Mi a polineuropátia és mik a tünetei + diagnózis és természetesen

A polineuropátia olyan neurológiai betegség, amely akkor jelentkezik, amikor az idegrostok krónikus betegségek, mérgezés vagy vitaminhiány miatt károsodnak. Leggyakrabban az alsó végtagok és a lábak idegeit érinti.

Azonban minden ideg károsodhat, pl. az emésztőrendszert, a húgyhólyagot, a vérnyomást, az ereket és a szívet irányító idegek. Ezek alkotják az úgynevezett autonóm idegrendszert.

Az eddigi kezelés tüneti jellegű, a fájdalom csillapítására vagy a kellemetlen érzés enyhítésére irányul.

Különösen fontos szerepet játszik az idegkárosodás megelőzése, amely magában foglalja a meglévő krónikus betegségek gondos kezelését és az egészséges életmódot.

A perifériás polineuropátia neurológiai betegség. A perifériás idegek károsodása okozza, azoké, amelyek az agyon és a gerincvelőn kívül a testünket is idegzik. A károsodás lokalizált vagy diffúz.

A perifériás idegrendszer az egész testből érzett érzékszervi és motoros érzetekről információkat küld az agyba és a gerincvelőbe (központi idegrendszer). Ott ezeket az információkat kiértékelik, választ készítenek, amelyet aztán a hatás helyére küldenek, ismét a perifériás idegeken keresztül.

Így jön létre például a reflexív.

Ezért húzódik el reflexszerűen a kezünk, ha forró edényhez érünk.

A perifériás idegek érzékszervi információkat is küldenek a központi idegrendszerbe, vizuális és auditív érzékeléseket vagy a szerveken belüli érzéseket.

Az érzékszervi észlelésért, a motoros képességekért vagy a test belső folyamataiért felelős idegeket (ezeket nevezzük autonóm idegeknek) érintheti a neuropátia.

A leggyakoribb tünetek ezért gyengeség, zsibbadás vagy fájdalom, jellemzően a kezekben és a lábakban. Az érintettség mindig kétoldali és szinte mindig szimmetrikus.

A szervi funkciók, beleértve az emésztést, a vizeletürítést és a keringést, szintén érintettek lehetnek.

A perifériás neuropátiának több oka is lehet, leggyakrabban traumás sérülés, fertőzés, anyagcsere-betegség, örökletes betegség vagy toxikus károsodás. A leggyakoribb ok például a cukorbetegség.

A polineuropátia eseteinek körülbelül ⅓-ában azonban nem derül fény az okára.

A károsodott anatómiai struktúra típusa szerint a neuropátiák a következőkre oszthatók:

• Axonális - Ez a fajta károsodás cukorbetegségben, amiloidózisban, leprában, mérgező anyagoknak való kitettség következtében vagy az örökletes axonális polineuropátia nevű betegség részeként fordul elő.
• Demielinizáló - Nagyon gyakori autoimmun betegségekben, paraproteinémiás polineuropátiában vagy örökletes demielinizáló neuropátiában.
• Vegyes - cukorbetegségben (diabetes mellitus)

A károsodott idegrost típusa szerint a neuropátiákat a következőkre osztják:

• motoros elváltozások
• szenzoros elváltozások
• autonóm elváltozások
• kombinált elváltozások

A neuropátiák leggyakoribb okai közé a következő betegségállapotok tartoznak:

• Sjögren-szindróma, lupusz, reumatoid artritisz, Guillain-Barré-szindróma, krónikus gyulladásos demyelinizáló polineuropátia és vasculitis.
• A diabetes mellitus (cukorbetegség) a polineuropátia leggyakoribb oka. A diabéteszes neuropátia előfordulása a cukorbetegség időtartamától és kompenzációjától függ. Becslések szerint a cukorbetegség diagnózisának időpontjában a betegek akár 10%-ának már van valamilyen kóros elváltozása az idegrostokban. 25 éves cukorbetegség időtartama esetén a betegek akár felének van diabéteszes neuropátiája.
• Fertőzések - A neuropátia kiváltói közé tartoznak a vírusos vagy bakteriális fertőzések, beleértve a Lyme-kórt (Lyme-kór), az övsömört (herpesz zoster vírus), az Epstein-Barr vírust (fertőző mononukleózis), a hepatitis B-t és C-t, a leprát, a diftériát és a HIV-et.
• Örökletes betegségek - Polineuropátia fordul elő például örökletes Charcot-Marie-Tooth-szindrómában és más veleszületett szindrómákban.
• Rák - Egy rosszindulatú vagy jóindulatú daganat növekedése az ideg közelében az ideg elnyomását okozhatja, amely a krónikus fizikai irritáció és a nem megfelelő tápanyagellátás miatt károsodik. A polineuropátia egyes rosszindulatú betegségeknél fordul elő, amelyeknél a szervezetben egy specifikus immunválaszt váltanak ki. Ezt a szindrómát paraneoplasztikusnak nevezik, és a rák legelső jele is lehet.
• Csontvelőbetegségek - Ezek főként olyan állapotok, amikor egy kóros fehérje van jelen a vérben. Ezeket a betegségeket monoklonális gammopátiáknak nevezik. A polineuropátia előfordul rosszindulatú myeloma, lymphoma és egy viszonylag ritka betegség, az amyloidosis esetén is.
• Egyéb krónikus betegségek - Ebbe a csoportba tartoznak a vese- és májbetegségek, a kötőszöveti rendellenességek és az endokrinológiai betegségek, például a pajzsmirigy alulműködés.

A neuropátia okai az életmódtól függően:

• Túlzott alkoholfogyasztás a függőségben szenvedő személyeknél.
• Alultápláltság alkoholizmusban szenvedőknél, ami vitaminhiányhoz vezet (avitaminózis)
• Mérgező anyagoknak, például ipari vegyi anyagoknak és nehézfémeknek, például ólomnak és higanynak való kitettség.
• Bizonyos gyógyszerek, pl. a rák kezelésére alkalmazott kemoterápia vagy sugárkezelés perifériás neuropátiát okozhat.
• Balesetek és sérülések, például autó- vagy gépjárműbalesetek, esések vagy sportsérülések súlyos idegkárosodást vagy -szakadást okozhatnak. Hosszú ideig tartó gipsz- vagy mankóhasználat idegkompressziót és neuropátia kialakulását okozza.
• A B-vitaminok, például a B1, B6 és B12 vitaminok hiánya, vagy az E-vitamin és a niacin hipovitaminózisa, amelyek létfontosságúak a megfelelő idegműködéshez és regenerációhoz.

Kockázati tényezők:

• A cukorbetegség a neuropátia kockázati betegsége, különösen, ha a cukorszintet nem megfelelően szabályozzák vagy nem kezelik.
• Nagy mennyiségű alkohol fogyasztása, alkoholizmus.
• Krónikus vitaminhiány - hipovitaminózis, különösen a B-vitaminok esetében.
• Neurotrop vírusokkal és baktériumokkal való fertőzés, mint például Lyme-kór, övsömör, Epstein-Barr-vírus vagy hepatitis B és C vagy HIV.
• Autoimmun betegségek, mint a reumatoid artritisz és a lupusz, amelyekben az immunrendszer saját szöveteit támadja meg.
• Csökkent vese-, máj- vagy pajzsmirigyműködéssel járó betegségek.
• Mérgező vegyi anyagok a munkahelyen vagy otthon
• Neuropátia előfordulása a rokonoknál, pl. az anyánál vagy a testvéreknél

Az emberi testben található idegek minden funkciót irányítanak és szabályoznak. Általában három típusba sorolhatók, nevezetesen érzékszervi, motoros és vegetatív idegrostokba.

Az érzékelőidegek a test felszínéről, de a szervekből is kapnak érzékeléseket. Ezek teszik lehetővé, hogy olyan érzéseket érzékeljünk, mint a hőmérséklet, a fájdalom, a rezgés vagy az érintés.

A motoros idegek az izmok működését irányítják, és lehetővé teszik a végtagok mozgását és a járást.

Az autonóm idegek önállóan, akaratunk nélkül működnek. Ezek szabályozzák a vérnyomást, az izzadást, a szívverést, az emésztést, a gyomor- és bélürítést, a nemi szervek működését, valamint a szem és a hólyag megfelelő működését.

A neuropátia bármely idegrostot érintheti. Attól függően, hogy e három idegtípus közül melyik sérült, a betegség klinikai tünetei eltérőek.

A polineuropátia tünetei közé tartoznak:

• Az ujjakban és lábujjakban kezdődő, fokozatosan jelentkező zsibbadás, bizsergés vagy bizsergés a lábfejekben vagy a kezekben, amely tovább terjedhet a felső és alsó végtagokban.
• Éles, égő, szúró, lüktető vagy szúró fájdalom.
• Rendkívüli érintésérzékenység, amikor a gyengéd érintéseket kellemetlennek érzékeli, pl. a lepedő vagy a paplan érintése égetőnek tűnik.
• Fájdalom nyugalomban, pl. fájdalom a lábakban, még akkor is, ha azok nem voltak megterhelésnek kitéve.
• egyensúlyzavarok, koordinálatlan járás, gyakori elesés.
• Izomgyengeség a végtagokban
• A végtagokon feszülő kesztyű vagy zokni érzése.

Ha a vegetatív idegek sérülnek, a tünetek közé különösen a következő nehézségek tartoznak:

• Állandó hidegérzet, vékony, száraz és repedezett bőr, amikor az izzadás leáll.
• A testszőrzet elvesztése, a körömnövekedés károsodása, duzzadt ujjak.
• A saját hipoglikémia érzékelésének károsodása, ami nagyon veszélyes, mert a mély hipoglikémia életveszélyes állapot.
• A hólyag vagy a bél megfelelő kiürülésének zavara, ami vizeletvisszatartást és székrekedést okoz.
• Hiányos és lassú gyomorürülés (gasztroparézis), amely hányingerrel, hányással és étvágytalansággal jár.
• A szem rossz alkalmazkodása a fényváltozásokhoz (a pupilla szűkülése és tágulása).
• Szexuális zavarok, pl. merevedési zavarok.
• Szívritmuszavarok

A perifériás polineuropátiának számos tünete és lehetséges oka lehet, ezért a diagnózis felállítása is sokféle vizsgálatot igényel:

• Részletes kórtörténet.

Az orvos rákérdez a kórtörténetre, beleértve a tünetek jellemzőit, az életmódot, a mérgek, gyógyszerek, alkohol esetleges hatását. A családi anamnézisből az örökletes, onkológiai és neurológiai betegségek előfordulása érdekli.

• Fizikai neurológiai vizsgálat

Magában foglalja az egész test idegrendszerének átfogó vizsgálatát, mint például az ín-csont reflexek, az izomerő és izomtónus, bizonyos érzetekre, például érintésre vagy rezgésre való érzékenység, valamint az egyensúly és a koordináció fenntartásának képessége.

• Biokémiai vérvizsgálatok és vérkép

A vérvétel rutinszerűen vénapunkcióval, azaz perifériás vénából történő vérvétel útján történik. A vért ezután vitamin-, cukor- és salakanyagokra vizsgálják. A vérkép vérszegénységet, gyulladásos betegséget vagy kóros immunműködést mutathat ki.

• Képalkotó vizsgálat

A CT (komputertomográfia) vagy MRI (mágneses rezonancia vizsgálat) kimutatja a nyaki vagy keresztcsonti gerincben lévő elmozdult porckorongokat, amelyek nyomják és károsítják az ideggyököket, ami magyarázatot adhat a fájdalomra és a végtagok csökkent érzékelésére.

Más lehetséges leletek lehetnek úgynevezett isthmikus szindrómák (összenyomott idegek), daganatok vagy az idegek vagy erek egyéb szerkezeti rendellenességei.

• Elektromiográfia (EMG)

A kiegészítő vizsgálatok közül a leghasznosabb az EMG-vizsgálat, azaz az elektrofiziológiai vizsgálatok. Az EMG-vizsgálat az izmokban lévő idegek elektromos aktivitását és vezetési sebességét rögzíti.

A kóros hullámformák és a vezetési blokkok az idegkárosodás jelei. A vizsgálatot vagy a bőrfelületről egy elektródával végzik, vagy egy vékony tűt (elektródát) szúrnak az izomba, amely aztán az izom összehúzódásakor méri az elektromos aktivitást.

• Bőrbiopszia

Ez az egyik invazívabb vizsgálat. Elsősorban a diabéteszes polineuropátia fájdalmas formájának diagnosztizálására használják. A vett bőrmintában a bőrön belüli idegrostok sűrűségének csökkenését figyelik meg.

Vannak különböző tapaszok is, amelyeket a lábfejre helyeznek. Ha ezek színe a viselés során megváltozik, az idegrostkárosodás jelenlétét jelzi.

A polineuropátia lefolyása az idegkárosodást kiváltó októl függ.

A vékony idegvégződések a legérzékenyebbek a károsodásra. Ezért a polineuropátia a betegség kezdetén a végtagok akrális részeire lokalizálódik. A leggyakoribb diabéteszes polineuropátiában ezek az ujjak.

Ha nem kezelik, a károsodás tovább folytatódik, és a polineuropátia előrehalad. A fájdalom és az érzékelési zavarok feljebb, az alsó végtagok bokáira és vádlijára emelkednek.

Idővel a betegség összes tünete súlyosbodik, és a beteg kellemetlenségei fokozódnak.

Ha az orvosi ellátás késik, az idegszövet károsodása olyan előrehaladott stádiumban van, hogy a regeneráció már nem lehetséges. Ebben az esetben a kezelés a tüneti kezelésre korlátozódik, azaz olyan kezelésre, amely a tüneteket enyhíti, és nem kezeli a betegség közvetlen okát.

Megelőzés

A meglévő diagnózisok megfelelő kezelése

A perifériás neuropátia és a polineuropátia kialakulásának megelőzésének legjobb módja az idegkárosodás kockázatával járó betegségek, például a cukorbetegség, az alkoholizmus, a reumás ízületi gyulladás, a magas vérnyomás, a rák és mások lelkiismeretes kezelése.

Egészséges életmód

A kiegyensúlyozott táplálkozás szintén fontos e betegség és annak megelőzése szempontjából. Ahogy a mondás tartja, olyanok vagyunk, amilyeneket megeszünk. Ezért próbáljon meg gyümölcsökben, zöldségekben, teljes kiőrlésű gabonafélékben, sovány húsokban és hüvelyesekben gazdag étrendet fogyasztani fehérjeforrásként.

A B12-vitamin hiányát hús, hal, tojás, alacsony zsírtartalmú tejtermékek és dúsított gabonafélék fogyasztásával lehet megelőzni.

A vegetáriánusok vagy vegánok elsősorban gabonafélékkel pótolják a B12-vitamint. Mivel hajlamosabbak a hipovitaminózisra, nekik is érdemes B12-vitamint szedniük étrend-kiegészítőkben, pl. kapszulákban.

A fizikai aktivitás a legjobb gyógyszer. Próbáljon meg hetente legalább háromszor legalább 30 percet mozogni. A szakember által vezetett célzott fizioterápia és rehabilitáció szintén kiváló.

Igyekezzen elkerülni az idegkárosodást okozó tényezőket. Ezek a kockázati tényezők közé tartoznak az idegek összenyomódását okozó ismétlődő mozgások és kényszerített testhelyzetek, a mérgező hatások, például a munkahelyi vagy otthoni környezetben lévő vegyi anyagok, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás.