Mi a mániás-depressziós pszichózis vagy más néven bipoláris affektív zavar?

A középkorban a mentális zavarokkal küzdő embereket kegyetlenül kiközösítették a társadalomból. Rendszeresen bebörtönözték őket. Nem büntetésből, hanem azért, mert az emberek féltek tőlük, azt hitték, hogy démonok és boszorkányok szállták meg őket. Börtönbe zárva akarták megvédeni magukat.

Később az elmebetegeket zárdákba küldték, ahol apácák gondoskodtak róluk. Később elmegyógyintézetekbe is küldték őket, amelyek egyre inkább hasonlítottak a kórházakhoz.

A pszichiátria mint orvosi tudományág a 18. század végén kezdett kialakulni. Az első pszichiáterek között volt P. Pinel és J. E. D. Esquirol.

A 19. században kezdték osztályozni és kategorizálni a különböző típusú zavarokat. E. Kraepelin alkotta meg először a "dementia praecox" és a "mániás-depressziós elmezavar" kifejezéseket.

A demencia praecoxot később E. Bleuler átnevezte skizofréniára. A mániás-depresszív elmezavar először ciklofreniás, majd mániás-depresszív pszichózis lett, amely a mai bipoláris affektív zavar elnevezésre változott.

A bipoláris affektív zavar súlyos mentális betegség, amelyet az jellemez, hogy a beteg homályosan érzékeli önmagát és környezetét.

Krónikus hangulatváltozások (affektív labilitás) okozzák. Mániás, hipomániás és depressziós időszakok váltakoznak.

A betegség a világ népességének több mint 1%-át érinti, nemzetiségtől, etnikai hovatartozástól és társadalmi-gazdasági státusztól függetlenül.

A bipoláris zavar a fiatalok körében a rokkantság egyik vezető oka.

A hangulatingadozások gyakoriak az életben, pl. amikor stresszes eseményekkel szembesülünk. Ha a hangulatingadozások markánsak, tartósak és szorongásos epizódok kísérik őket, az affektív zavar alapja lehet.

Az affektív zavarok lehetnek egypólusúak, amikor csak egy "hangulati szélsőség" van jelen, azaz depresszió. A másik típus a bipoláris zavar, amikor a hangulat a depresszió és a mánia között ingadozik.

Az érintett betegekre jellemző, hogy nagy gyakorisággal fordulnak elő egyidejűleg fennálló pszichiátriai és fizikai betegségek, ami rontja a betegség általános megélését és a betegnek a normális társadalmi életben való részvételét.

Ez az egyik oka annak, hogy a betegség a fiatalok körében fokozott halálozást okoz, különösen az öngyilkossági halálozást.

A bipoláris zavar pontos diagnózisa nehéz a klinikai gyakorlatban. Leggyakrabban depressziós epizódként kezdődik, amely nagyon hasonlít az unipoláris depresszióra (mánia nélküli depresszió).

Ezenkívül jelenleg nem ismertek olyan biomarkerek, amelyekkel laboratóriumban kimutatható lenne ez a zavar. Ezért a diagnózis felállításában kulcsszerepet játszik a pszichiáter klinikai értékelése.

Mint minden más betegségnek, legyen az pszichés vagy fizikai, ennek is megvannak az okai. A mániás-depressziós betegségek esetében ezek az okok leggyakrabban genetikai és környezeti tényezők.

A mániás-depressziós betegségek valójában két ellentétes pólust mutatnak. Az egyik a boldogtalan és szorongó depresszió, a másik a látványos mánia.

Éppen az ilyen, sokféle megnyilvánulással járó betegségeket befolyásolhatják erősen genetikai és környezeti tényezők.

Környezeti tényezők

A mániás-depressziós zavarokban szenvedő személyiségének kialakulására a környezeti tényezők lehetnek nagy hatással.

A "környezeti hatás" kifejezés különösen az alkoholos vagy pszichotróp szerek használatára utal. A kábítószerek és az alkohol felelősek a beteg pszichéjének későbbi destabilizációjáért.

Ez a destabilizáció jelentősen hozzájárul egy olyan betegség kialakulásához, amelyre az egyén genetikailag hajlamos lehet.

A külső környezeti tényezők kétségtelenül magukban foglalják az úgynevezett pszichopatológiai hatásokat.

Ilyenek a családi diszfunkcióval, a nem harmonikus gyermekkorral és az ehhez kapcsolódó neveléssel, pszichológiai stresszel, a tartós elnyomás, agresszió vagy zaklatás élményével kapcsolatos események.

A krónikus szomatikus betegségek és a rossz egészségi állapot, különösen a fájdalom és az életfélelemmel járó betegségek szintén jelentős hatással lehetnek a pszichózisok kialakulására.

A bipoláris zavarok különösen a korai felnőttkorban vagy serdülőkorban jelentkeznek az emberekben a különösen a gyermekkorban tapasztalt lehetséges környezeti hatások eredményeként.

Sok betegnél a mániás-depresszív zavarok korábbi manifesztációja a gyermekkori szexuális bántalmazáshoz kapcsolódik.

Hasonlóképpen, a munkával kapcsolatos problémákat is nagymértékben befolyásolja a betegség. A betegség lefolyása romlik, és fokozottan hajlamos az öngyilkossági kísérletekre vagy öngyilkossági gondolatokra.

Felnőttkorban rosszabb a farmakológiai kezelésre adott válasz.

A mániás-depressziós pszichózis másik környezeti kiváltó oka a pszichés stressz.

A stressz a szervezet válasza a megterhelő ingerekre (stresszorokra). A szervezet védekező mechanizmusokkal válaszol, és célja a test egyensúlyának fenntartása és a szervezet károsodásának vagy halálának megelőzése.

Minden ember egyénileg van kitéve a stresszhelyzeteknek. Ha azonban túl sok stresszhelyzet halmozódik fel, a szervezet nem tud megbirkózni velük. Gyakran a kezelhetetlen stressz vezet pszichés destabilizációhoz, ami súlyos pszichiátriai betegségekhez, például bipoláris affektív pszichózishoz vezethet.

Genetikai tényezők

A genetikai tényezők jelenleg a mániás-depressziós zavarok leggyakrabban vizsgált okai.

Van egy bizonyos genetikai hajlam, amely nagymértékben befolyásolja a mániás-depressziós zavarok kialakulását.

Ha legalább az egyik szülőnél fennáll a betegség, a gyermeknél 15-30%-os valószínűséggel alakul ki mániás-depressziós zavar. Ha két közeli rokonnál is fennáll a betegség, a kockázat akár 75%-os is lehet.

Egypetéjű ikrek esetében a mániás-depressziós zavar kialakulásának valószínűsége mindkét gyermek esetében körülbelül 70%.

Szerotonin

A szerotonin az agyban a neurotranszmisszióért felelős egyik fő és nagyon fontos anyag, az úgynevezett neurotranszmitterek egyike. Számos élettani folyamat szabályozásában vesz részt, mint például az érzelmek, a megismerés és a napi ritmusok, az úgynevezett belső óra szabályozása.

A szerotonin kóros szintje genetikai hajlam miatt, vagy külső tényezők által kiváltottan a pszichiátriai zavarokban előforduló hangulati ingadozások oka.

A szerotonin azonban egy nagyon jól tanulmányozott molekula, és pontos hatása jól ismert. Ezért válhatna ezen rendellenességek terápiájának alapjává. A szerotoninreceptorok azok, amelyek számos neurológiai és pszichiátriai betegségben a gyógyszerek hatáshelyei.

A bipoláris beteg nagyon feltűnő hangulatingadozásokban szenved, amelyek a mániás fázisban túlzott optimizmusban, önbizalomhiányban, nagy önbizalomban, gyors beszédtempóval járó fizikai és szellemi expresszivitásban nyilvánulnak meg. A kimerültséget a csökkent alvásigény ellenére sem tapasztalja.

Ugyanakkor agresszív, impulzívan, tetteit átgondolatlanul cselekszik, ítélőképessége romlik, koncentrációja csökken. Gyorsan ingerlékeny, gyakran viselkedik helytelenül, elhamarkodott döntéseket hoz.

Ezzel szemben, amikor depressziós lesz, hosszan tartó szomorúságot tapasztal. Jelentős étvágyváltozásai és alvászavarai vannak.

Vannak sírós időszakai, pesszimista vagy apatikus, bűntudattól és jelentéktelenség érzésétől szenved. Megmagyarázhatatlan fájdalmai vannak, és gyakran gondol a halálra vagy az öngyilkosságra.

A bipoláris és a kapcsolódó zavaroknak több típusa létezik. Ezek közé tartozhat a mánia (vagy hipománia) és a depresszió. A tünetek kiszámíthatatlan változásokat okoznak a hangulatban és a viselkedésben, ami jelentős szorongást és nehézséget okoz az életben.

A bipoláris affektív zavarok osztályozása:

• A bipoláris I-es zavar legalább egy mániás epizód előfordulását jelenti, amelyet megelőzhet vagy követhet hipomániás vagy major depressziós epizód. Egyes esetekben a mánia a beteg valóságtól való elszakadását okozhatja, amit pszichózisnak neveznek, ami a pszichiátriában akut állapotnak számít.
• A bipoláris II-es zavarra legalább egy major depressziós epizód és legalább egy hipomániás epizód jellemző, de mániás epizód nincs.
• A ciklotímiás zavar olyan állapot, amelyben legalább két éven keresztül (vagy gyermekek és serdülők esetében egy éven keresztül) több egymást követő hipomániás és depressziós (bár a major depressziónál enyhébb) tüneteket mutató időszakok következnek be.
• Más típusok közé tartoznak a bipoláris és a kapcsolódó zavarok, amelyeket bizonyos gyógyszerek vagy alkohol váltanak ki, vagy egészségi állapot, például Cushing-kór, szklerózis multiplex vagy stroke következtében.

A bipoláris II. zavar nem a bipoláris I. zavar enyhébb formája, hanem külön diagnózis.

A bipoláris I-es zavar mániás epizódjai súlyosak és veszélyesek lehetnek. A bipoláris II-es zavarban szenvedő személyek azonban hosszabb ideig depressziósak, ami az önkárosítás szempontjából kockázatosabb.

Depresszió

Mindenki szenvedett már élete során rövid távú depressziótól a stressz, a munkahelyi nehézségek, egy szerettünk halála, egy szakítás, iskolai problémák vagy traumatikus élmények miatt.

A legtöbbször azonban mindezek a tünetek idővel megszűnnek, és az illető visszanyeri szellemi és fizikai jólétét.

Ha azonban a depressziós állapotoktól szenvedő személy hosszabb távon nem képes kilábalni azok hatása alól, akkor depressziós zavarról beszélhetünk.

A klasszikus depressziót azonban a környezeti hatásokon kívül, amelyeknek az emberek naponta ki vannak téve, kóros változások is okozzák.

A depressziót szakmai körökben a hangulatzavarok közé sorolják, bár nem csak az érintettek hangulatát változtatja meg.

A depresszió az egész embert magával ragadja, kezdve az illető testével és lelkével, egészen a személyiségének és a körülötte lévő emberekkel való kapcsolatának abszolút megváltozásáig.

Ezért nagyon fontos, hogy e súlyos pszichiátriai betegség tüneteit a legkorábbi stádiumban helyesen és időben felismerjük, és biztosítsuk a megfelelő diagnózist és az azt követő kezelést.

A depresszió tünetei nagyon összetettek lehetnek, és betegenként eltérőek. A depressziós embereknél a tünetek kifejeződésére általános szabály van. Ezek közé tartozik a szomorúság, a reménytelenség és a dolgok iránti érdeklődés elvesztése.

A tünetek hosszan tartóak, és gyakran kihatnak az illető intim szférájára, legyen az szociális, családi vagy munkahelyi.

A klinikai depresszió leggyakoribb tünetei közé tartoznak:

• Depressziós hangulat - Az érintett betegek naponta tapasztalnak depressziós hangulatot, vagy viselkedésükben mások számára depressziósnak tűnnek. Gyakran érzik tehetetlenségüket és reménytelenségüket, ami a sírás nyomott állapotában csúcsosodik ki. Egyesek bűntudatot és csökkent önértékelést éreznek.
• Testsúlyváltozás - A depressziós betegek étvágya megnövekszik vagy csökken. Négyhetente körülbelül 5%-ot híznak vagy veszítenek testsúlyukból. Az enyhébb depresszióban szenvedő betegek általában híznak, míg a súlyosabb depresszióban szenvedők hajlamosak jelentősen fogyni.
• A mindennapi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése - Az érintett betegek teljesen elveszítik érdeklődésüket minden olyan tevékenység és dolog iránt, amelyet korábban rendszeresen végeztek vagy élveztek. Egyes betegek elveszítik örömüket olyan dolgokban, amelyek korábban örömet okoztak nekik.
• A higiéniai szokások elvesztése - A depresszió súlyos formáiban az érintett betegek elveszítik az alapvető higiéniai szokásokat, és elhanyagolják a higiéniát.
• Fáradtság - A depressziósok általában energiaveszteségre és fáradtságra panaszkodnak.
• Alvászavarok - A depressziós zavarok kísérőjelensége gyakran az álmatlanság, vagy éppen az ellenkezője, amire jellemző, hogy a depressziós betegeknek túl sok alvásra van szükségük.
• Depresszió vagy pszichomotoros hiperaktivitás - A depressziós betegek rendkívül izgatottak, könnyen ingerlékenyek. Mások viszont rendkívül nyugodtak, lassúak a beszédben és a mozgásban.
• Koncentrációs, memória- és gondolkodási nehézségek - A depressziós betegeknek feltűnő memóriaproblémáik vannak, elveszítik a koncentrációs vagy a problémamegoldó képességüket. Képtelenek önálló döntéseket hozni, és életszemléletük egyre inkább a negatív tendenciák felé romlik.
• Bűntudat, értéktelenség vagy tehetetlenség érzése - A betegek általában állandó bűntudattól és a múlton való merengéstől szenvednek. A múltbeli hibákon és azok visszafordíthatatlan kijavításán rágódnak. A tehetetlenség és értéktelenség érzését tapasztalják. A beteg elveszíti az önmagával való küzdelem képességét és gyakran önpusztító gondolatai vannak.
• Halálgondolatok - Azok, akik elveszítik a vágyat, hogy harcoljanak önmagukkal, gyakran öngyilkos gondolatokkal küzdenek. Egyre inkább a halálra gondolnak, mint az átélt nehézségekből való megváltásra. Vannak, akiknek öngyilkos gondolataik vannak, másoknak kísérleteik. Vannak, akik előre eltervezték és terv szerint cselekszenek, másoknak nincs tervük és impulzívan cselekszenek.

A bipoláris zavar helyes diagnózisának felállításához elengedhetetlen a terapeuta és a beteg, valamint hozzátartozói közötti irányított beszélgetés.

Részletes és előre meghatározott kérdések feltevésével a terapeuta megkülönbözteti, hogy a páciens milyen pszichés zavarral jelentkezik, és milyen stádiumban van éppen.

Egy ilyen pszichiátriai felmérés a gondolatokról, érzésekről és viselkedésmintákról való beszélgetésen kívül magában foglalja egy pszichológiai önértékelés vagy kérdőív kitöltését is.

Az úgynevezett hangulati térképezés olyan módszer, amelynek során a páciens naponta feljegyzést vezet hangulatáról, alvási szokásairól vagy más olyan tényezőkről, amelyek segíthetnek a diagnózis felállításában és a megfelelő kezelés megtalálásában.

A depressziós epizódot mutató bipoláris zavaros betegeknek azonban csak húsz százalékánál diagnosztizálnak bipoláris zavart a kezelés első évében.

Ez annak köszönhető, hogy a zavar mániás fázisa késleltethető. Előfordul, hogy a diagnózis felállításakor a beteg vagy a beteghez közel állók nem ismerik fel, akik további és objektívebb információkkal látják el az orvost a beteg mindennapi életben tanúsított viselkedéséről.

Ezenkívül a betegség első tüneteinek megjelenése és a betegség diagnózisa között akár 5-10 év is eltelhet.

A bipoláris zavar úgynevezett diagnosztikai kritériumai a betegség objektív értékelésére szolgálnak.

A pszichiáter összeveti a beteg tüneteit az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-5) a bipoláris és a kapcsolódó zavarokra vonatkozó kritériumokkal.

A neurofiziológiai markerek vizsgálata, mint a bipoláris depresszió genetikai kockázata, ma már lehetséges a neuroimaging technikák segítségével.

A neuroimaging egy új orvosi technika, amely különböző módszereket alkalmaz az agy szerkezetének és működésének közvetlen vagy közvetett leképezésére.

A leggyakoribb differenciáldiagnózisok, amelyek megkülönböztetése fontos, más pszichiátriai diagnózisok, például a skizofrénia, a szorongásos zavarok, a kábítószerrel való visszaélés és a személyiségzavar (pszichopátia).

Diagnózis gyermekeknél

A bipoláris zavarban szenvedő gyermekek és tizenévesek diagnosztizálása ugyanazokat a kritériumokat foglalja magában, mint amelyeket a felnőttek esetében alkalmaznak. A gyermekek és tizenévesek tünetei azonban gyakran eltérő mintázatúak, és nem feltétlenül illeszkednek pontosan a diagnosztikai kategóriákba.

Gyermekeknél a bipoláris zavar összetéveszthető a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral (ADHD) és az ellenzéki daczavarral.

Néha azonban ezek a betegségek kombinálódnak, ilyenkor a diagnózis felállítása sokkal nagyobb kihívást jelent.

A bipoláris affektív zavar olyan betegség, amely az ember egész életét végigkíséri, ezért a mánia és a depresszió időszakai is ciklikusan jelentkeznek az élet során.

A szélsőséges hangulatingadozások ezen epizódjai között a legtöbb beteg tünetmentes. Az egyének egy kis százalékának krónikus tünetei vannak, függetlenül a kezelés hatékonyságától.

Ha a bipoláris betegséget korán diagnosztizálják, majd megfelelően és hosszú távon kezelik, a betegeknek esélyük van arra, hogy produktív életet éljenek.

Kezelés nélkül azonban a tünetek fokozatosan súlyosbodnak és kezelhetetlenné válnak. A betegek gyakran válnak kábítószerrel való visszaélésbe, vagy önpusztító gondolatokkal és öngyilkossági kísérletekkel önpusztításhoz folyamodnak.