Mi a kényszeres kényszerbetegség + tünetek és kezelés

A kényszerbetegség egy olyan mentális betegség, amelyet a szorongásos zavarok közé sorolnak, mint például a fóbiák vagy a szorongásos állapotok. Jellemzője a rögeszmék és a kényszerek jelenléte.

A kényszerbetegség a depresszió után a második leggyakoribb zavar, és gyakrabban fordul elő, mint például a pánikbetegség vagy a skizofrénia.

A rögeszmék olyan visszatérő gondolatok vagy ötletek, amelyek zavaróak és szorongást vagy kellemetlenséget okoznak.

Obszesszió = rögeszmés, kényszeres, tolakodó gondolat, betegesen rögzült gondolat
Obszesszió = kényszeres, kitartó, tolakodó
Obszesszió = kitartó, kényszeres

Az ilyen zavarral küzdő egyén megpróbálja elnyomni és figyelmen kívül hagyni ezeket a gondolatokat úgy, hogy más gondolatokkal vagy cselekedetekkel helyettesíti őket.

A második összetevő a kényszercselekvések, amelyeket sztereotip módon ismétlődő viselkedésekként és cselekvésekként definiálnak, amelyekben az egyén kényszert érez arra, hogy azokat folyamatosan végrehajtsa.

Kényszerek = bizonyos mozdulatok értelmetlen végrehajtása, amelyeknek a szenvedő nem tud ellenállni.

A kényszerek célja a szorongás és a félelem megszüntetése. Az egyén feltételezi, hogy ha végrehajtja őket, akkor megelőzésként szolgálnak az ellen, amitől fél, például a halál, a betegség vagy más szerencsétlenségek ellen.

A rögeszmék és a kényszerek jelentős kellemetlenségeket és zavarokat okoznak a különböző szociális és foglalkozási tevékenységekben. Nem magyarázzák más mentális zavar tüneteit, és nem tulajdoníthatók más anyag, például kábítószer vagy más gyógyszer fiziológiai hatásának.

A kényszerbetegségnek sok arca van, de a stílus és a gondolkodásmód, valamint a viselkedés nagyon hasonló az ebben szenvedő embereknél. Ami a nemet illeti, a nőknél nagyobb valószínűséggel fordul elő felnőttkorban ez a zavar, ellentétben a férfiakkal, akiknél nagyobb valószínűséggel alakul ki gyermekkorban.

A kényszerbetegség minden 50. emberből egyet érint. A lakosság 2-4%-át érinti, férfiaknál és nőknél egyaránt. Átlagosan 19,5 éves korban jelentkezik.

A kényszerbetegség alapvető típusai

A kényszerbetegségnek különböző típusai vannak.

A táblázat felsorolja a kényszerbetegség formáit

Gyermekeknél való előfordulása

Mint fentebb említettük, a kényszerbetegség gyermekeknél is előfordul. A zavar első tünetei már 7 éves kor körül jelentkezhetnek. A legmarkánsabban azonban a pubertáskorban jelentkezik.

Különösen veszélyeztetettek azok a gyermekek, akik feleslegesen aggódnak, vagy akik nem tudják elfogadni a kritikát, és nehezen tudnak megbirkózni vele. A szülők viszont szintén érintettek, mert túlzottan kritizálnak, és maximalistává akarják tenni a gyermeket. A gyermek önértékelése ennek következtében csökken.

Milyen megnyilvánulásai vannak ennek a rendellenességnek a gyermekeknél?

A leggyakoribb rögeszmék közé tartoznak:

• zavaró hangok vagy szavak
• félelem a betegségektől, vírusoktól és baktériumoktól
• boldog és boldogtalan számok
• vallási rögeszmék
• félelem a szennyeződéstől és a szennyeződéstől
• szexuális vagy agresszív gondolatok
• rend és szimmetria iránti igény

A kényszerek megnyilvánulásai:

• Gyakori kézmosás, zuhanyzás, fogmosás.
• számolási rituálék
• érintés
• felesleges dolgok összegyűjtése és gyűjtögetése
• ismétlődő rituálék, pl. be- és kijárás a házból stb.
• ellenőrző rituálék, pl. zárva van-e az ajtó, befejezte-e az iskolai feladatokat stb.

A gyerekek gyakran nagyon jól elrejtik ezeket a problémákat és viselkedésformákat, különösen a szüleik elől. A legtöbb szülőnek hónapokig egyáltalán nincs tudomása a problémáról.

Néha előfordul, hogy a gyerekek maguk kezdik belekeverni a szülőket a rituálékba. A gyerek csinál valamit, és a szülőnek meg kell ismételni. Ha ez nem történik meg, a gyerek hisztizik, pánikba esik és aggódik.

A szülőknek különösen észre kell venniük a gyermekeiken a száraz, repedezett kezeket, amit a túlzott kézhigiénia okoz. Továbbá a gyorsan eltűnő szappan. A házi feladatokkal töltött hosszú idő, amikor még mindig rosszul teljesítenek az iskolában.

Az ebben a rendellenességben szenvedő gyerekek állandóan aggódnak, hogy valami rossz történik. Ezért állandóan ellenőrzik családtagjaikat és szeretteiket. A betegségtől való szűnni nem akaró félelmük is van.

A betegség pontos oka ismeretlen, a betegség kialakulásában és fejlődésében több tényező is szerepet játszik.

A fő ok a szerotoninon keresztül történő információátvitel problémája, egy olyan anyag, amely segít az idegjelek továbbításában az agyban, ezáltal befolyásolja a boldogságérzetet, a jó közérzetet, az alvást és a testhelyzetet.

A genetikai hajlam nagyon fontos tényező, csakúgy, mint a nevelés és a környezet hatása, amelyben a gyermek felnő. A biztonságérzet hiánya és a túlságosan kritikus nevelés a bizonytalanság érzéséhez vezet.

Ha a gyermek genetikai hajlamot mutat a kényszerbetegség kialakulására, akkor ez a neveltetés hozzájárulhat a betegség kialakulásához. A stresszes életmód szintén elősegíti a betegség kialakulását.

A stressz és az egészségtelen életmód kockázati tényezők a kialakulásában.

Leggyakrabban bizonyos dolgok állandó ellenőrzése, legyen az egy bezárt ajtó vagy a tűzhely kikapcsolása. Ugyanazon cselekvések ismétlése és folyamatos számolás (pl. lépcsőzés).

Nagyon gyakran előfordul a koszolódástól való félelem is, ezért a kézhigiénia nagyon gyakori.

Értelmetlen szavak vagy mondatok ismétlődnek a beteg fejében. Ha nem teszi meg, amit a gondolatai mondanak neki, nagyon feszültnek vagy szorongónak érzi magát. Úgy érzi, hogy valami rossz fog történni, ha nem teszi meg.

A gondolatok gyakran mágikus jellegűek lehetnek.

Főbb tünetek:

• viselkedésbeli változások (viselkedési zavarok)
• Kimerültség
• szorongás
• aprólékosság (perfekcionizmus)
• koncentrációs zavarok (figyelemzavarok, koncentrációs zavarok)
• félénkség
• a rutinszerű tevékenységek előnyben részesítése
• képtelenség racionálisan gondolkodni
• idegesség
• nyugtalanság
• fokozott aktivitás (hiperaktivitás)

A diagnózist kizárólag a pszichiáter állítja fel a páciens kórtörténete (interjú) alapján. Az orvos a kényszeres és kényszeres gondolatok és rituálék jelenlétére összpontosít, különösen arra, hogy ezek zavarják-e a mindennapi életet.

Kideríti, hogy a betegnél mióta jelentkeznek a tünetek. Megvizsgálja a mindennapi tevékenységek zavarát és a szorongás mértékét is. Nagyon gyakran alkalmazzák a Zohar-Fineberg-féle kényszeres-kompulzív szűrést, amely 5 kérdést tartalmaz.

Ezek olyan kérdések, mint például:

• Gyakran mosakszik vagy gyakran mosakszik?
• Gyakran ellenőrzi a dolgokat, helyzeteket?
• Vannak-e olyan gondolatok, amelyek zavarják, és amelyektől szeretne megszabadulni, de nem tud?
• Sokáig tart, amíg abbahagyja a szokásos tevékenységeit?
• Aggódsz vagy túl gyakran foglalkozol a rendezettséggel és a szimmetriával?

E teszt elvégzése után, amelyet nemcsak maga a pszichiáter, hanem például egy nővér vagy más orvos is elvégezhet, a következő következtetésre juthatunk.

Ha a páciens egy pozitív választ kap, azonnal szakorvoshoz irányítjuk, aki részletesebb és részletesebb vizsgálatot végez, majd felállítja a végleges diagnózist.

A gyakorlatban a tünetek megjelenésétől számítva átlagosan 7 év telik el, mire a beteg kezelésre jelentkezik. Ez még akkor is igaz, ha a tünetek olyan súlyosak, hogy jelentősen befolyásolják a társadalmi és munkahelyi tevékenységet.

A gyakorlatban azt is tapasztaljuk, hogy egyesek csak a tolakodó gondolatoktól szenvednek, későbbi kényszerképzetek nélkül. Ők nem tesznek semmit a tolakodó gondolatok elfelejtése érdekében.

A kényszerek kevésbé feltűnőek lehetnek: számok és dolgok számolása, bizonyos szavak ismételgetése, imádkozás (bármilyen apróságért).

A gondolatok azonban gyakran fenyegető jellegűek, mint például az, hogy bántani kell valakit, vagy erőszakos szexuális cselekményt kell elkövetni. A szorongás átélése testi megnyilvánulásokkal is jár. Az érintettek tapasztalják:

• a szívritmus vagy a vérnyomás változásait
• fokozott izomfeszültség
• túlzott izzadás
• a végtagok remegése
• hasmenés

Hogyan lehet megelőzni a visszaeséseket?

Kényszerbetegségben a visszaesés (a teljes gyógyulás után is visszatérés) nagyon gyakran előfordulhat. A gyógyszeres kezelés abbahagyása után a visszaesés igen gyakori.

Az egyének akár 80%-ánál fennáll a visszaesés veszélye, ha idő előtt hagyják abba a gyógyszeres kezelést. Ezért a kezelést a tünetek megszűnése után még egy ideig folytatni kell.

A visszaesés azonban a rögeszmék, kényszerek, szorongás és feszültség újbóli megjelenésében nyilvánulhat meg.

Milyen az élet a gyógyulás után?

Ha az egyén sikeresen felépült, továbbra is meg kell próbálnia elkerülni a stresszes helyzeteket, és figyelnie kell a viselkedésére.

Nagyon fontos az egészségügyi személyzet felvilágosítása arról, hogy maga a zavar hogyan keletkezik, és hogyan tanulhat meg az illető együtt élni a zavaró gondolatokkal és érzésekkel.

Lényeges, hogy az egyén megtanuljon különböző relaxációs technikákat alkalmazni. Ebben a zavarban is váltakoznak a javulás és a romlás fázisai.

A rendellenesség teljes gyógyulása nagyon ritka és kevésbé valószínű. Az ebben a rendellenességben érintett egyén azonban még mindig teljes életet élhet.

Terápiával és megelőzéssel megtanulhatja elfogadni betegségét olyannak, amilyen, és megtanulhatja kontrollálni cselekedeteit és gondolatait.

Mit kell tudnia a kényszerbetegségben szenvedő személynek?

Egyáltalán nincs ok arra, hogy szégyellje ezt a rendellenességet. Fontos felismerni, hogy a rögeszmék és a kényszerek egy kontrollálhatatlan betegség következményei, nem pedig a gyenge akaraté!

A világon összesen mintegy 100 millió ember szenved ettől a rendellenességtől, tehát biztosan senki sincs egyedül.

Az egyéneknek mindig nyíltan kell beszélniük gondolataikról és érzéseikről, akár az orvosukkal is, bár néha ez nyilvánvaló okokból nem mindig kényelmes.

A kezelés hosszú távú, hónapokig vagy évekig tart, ezért különösen fontos a türelem.

A leghatékonyabb kezelés a farmakoterápia és a kognitív viselkedésterápia kombinációja. Ez a terápia különösen bátorságot, kitartást és rendszeretetet igényel.