Mi a hisztamin intolerancia, mik az okai, tünetei és kezelése?

A hisztamin intolerancia a hisztaminnal szembeni túlérzékenység, azaz hisztamin intolerancia által jellemzett betegség. A hisztamin anyagcsere zavarának is nevezik.

Ez nem allergia.

Azt kérdezi, mi is az a hisztamin intolerancia?

Definíció szerint olyan helyzet, amikor a hisztamin kínálat és a hisztamin lebontási mechanizmusa között nem áll fenn az egyensúlyhiány. Az egyensúlyhiány több tényezőből is adódhat.

Hogyan keletkezik az eltérés a hisztamin felvétel és lebontás fenti egyenletében:

1. A táplálék fokozott hisztamintartalma
2. a hisztamint felszabadító anyagok, az ún. hisztamin-felszabadítók fokozott bevitele
3. a hisztamint lebontó
   enzimet gátló anyagok bevitele.
   • N (metiltranszferáz), amely lebontja az endogén hisztamint.
   • diaminooxidáz, amely lebontja az exogén hisztamint (DAO)
4. azáltal, hogy a szervezet saját hisztaminját fokozott ütemben kioldja.
5. a hisztamint lebontó enzim csökkent működése.

És mi is az a hisztamin?

A hisztamin egy biológiailag aktív amin. A növények és állatok sejtjeiben található meg, főként a sejtanyagcsere termékeként lebomlás útján. Az aminosav hisztidin lebontásával vagy aldehidek és ketonok transzaminációjával keletkezik.

Sir Henry Dale brit orvos, biokémikus, fiziológus fedezte fel 1910-ben.

Más biogén aminok közé tartozik például a szerotonin, az adrenalin, a noradrenalin, a dopamin és a tiramin. Ezeket az anyagokat mediátoroknak is nevezik, amelyek a sejteken belüli, a sejtek közötti és a szervek közötti jelek továbbítására szolgálnak.

A többi mediátorhoz hasonlóan a hisztamin is számos fontos feladatot lát el a szervezetben, és nélkülözhetetlen az élethez. A szervezet maga termeli, ezért endogén hisztaminnak nevezzük. Az exogén hisztamin az, amely a szervezeten kívülről, a táplálékbevitel révén kerül a szervezetbe.

A hisztamin szintje az élelmiszerekben nem állandó. Mikrobiális és biokémiai folyamatok során emelkedik. Az élelmiszerek alacsony hőmérsékletnek való kitétele, például a hűtőszekrényben, nem akadályozza meg ezt. Ezért a friss élelmiszerekben alacsonyabb a hisztamin szintje, az élelmiszerek tárolása pedig hozzájárul az emelkedéshez.

A növények és az állatok sejtjeiben található meg. Jellemzően nagyobb mennyiségben van jelen a halban, sajtban, szalámiban, erjesztett vagy tartósított élelmiszerekben. A szervezetben főként a granulocitákban és a hízósejtekben van jelen, ahol különböző ingerek hatására megkötődik és felszabadul.

A szervezetben betöltött szerepe pótolhatatlan, az élethez nélkülözhetetlen. Az emberek elsősorban allergiás reakciókkal hozzák kapcsolatba, amikor az IgE antitestek stimulálása után más anyagokkal együtt szabadul fel. Az allergén és az IgE antitestek hatása így allergiás reakciót vált ki.

A hisztamin intolerancia nem allergia.
Alapvető különbség van az allergiás reakció és az anyaggal szembeni intolerancia között.

Az allergiás reakció a szervezet túlzott reakciója egy olyan anyagra, amely normális esetben nem vált ki immunválaszt. Az allergiát a szervezet által az allergénnel szemben képzett IgE antitestek közvetítik.

Ilyenek például a poratka, a por, a pollen, a penészgombák, az élelmiszerek összetevői vagy az állati szőr. Jellemzően ezt a reakciót bőrpróbával lehet kimutatni.

Az élelmiszer-összetevővel szembeni intolerancia, mint például a hisztamin-intolerancia, nem jár IgE-antitest-reakcióval. Bár a reakciót túlérzékenység jellemzi, nincs allergiás alapja.

Az allergiát egy sor nehézség jellemzi, mint például:

• bőrelváltozások
• a nyálkahártyák duzzanata
• a bőr duzzanata
• kiütések, csalánkiütések megjelenése.
• viszketés
• orrfolyás és fokozott nyálkaváladék-elválasztás vagy köhögés
• esetleg légzési nehézség
• előfordulhat csak egy tünet, vagy ezek együttesen is jelentkezhetnek.

Az allergia gyakori formája az anafilaxiás reakció.

Hol van szükség hisztaminra, és milyen funkciói vannak?
A hisztamin nem csak allergiás reakcióban van jelen. Az egész szervezetben számos szerepe van. Közvetítőként szolgál, a sejteken belül, a sejtek és a szervek között is közvetít információkat.

Elsősorban a simaizomzatra gyakorolt hatásáról ismert. Allergiás reakcióban az erek falában lévő simaizomzatra hat. Ezek a hatására kitágulnak. Ez vérnyomásesést vagy bőrpírt okoz. Az érfal kitágulása azt is eredményezi, hogy könnyebben szivárog a folyadék az erekből.

Az erekből kiszivárgó folyadék duzzanatot és a bőrön a jól ismert csalánkiütést is okozza. A csalánkiütést urtikáriának is nevezik. Az erek tágulása a fejben migrénes fejfájást, az emésztőrendszerben hasi görcsöket okoz. A hisztamin az idegvégződések irritációját okozza.

A következő táblázat a hisztamin egész szervezetben kifejtett hatását mutatja be

A hisztamin-intolerancia oka a hisztamin-anyagcsere zavara.

A szervezetben a hisztamin ellátottsága és lebomlása között aránytalanság jön létre. A szervezetben megnövekedett hisztamin mennyiség aztán különböző nehézségekben nyilvánul meg. A hisztamin nagyobb mennyiségben kerül a szervezetbe a táplálékkal.

A hisztamin forrásai maga az élelmiszer (növények, állatok), de a mikroorganizmusok is.

Ezek azok a baktériumok, amelyek a tárolás során hatnak az élelmiszerre. Ilyenek például a magas fehérjetartalmú termékek, mint a hal, a hús és a sajt. Következésképpen vannak olyan élelmiszerek, amelyek közvetve növelik a hisztaminszintet, mint a tojásfehérje, a sertéshús, az eper, a citrusfélék és a paradicsom.

A jelentések szerint gyermekeknél ritkán fordul elő. Ha azonban mégis előfordul, általában fiúkat érint.

A hisztaminszintet emelik a kóros bélflóra, az emésztőrendszeri vérzések, valamint a hisztamint felszabadító anyagok (ún. liberátorok) is. Az enzimek csökkent aktivitását, azaz blokkolását különböző anyagok, egyes gyógyszerek, az emésztőrendszer betegségei, különösen a krónikus bélgyulladás okozzák. Bár ritkán fordul elő, de a kiváltó ok lehet az enzimképződés genetikai hibája is. És a mechanizmus aránytalansága néha egészséges embernél is előfordul.

A hisztamin intolerancia a szintjén kialakuló aránytalanságból ered:

1. a hisztamin túlzott bevitele az élelmiszerekben
2. hisztamint felszabadító anyagok (ún. hisztamin-felszabadítók) fokozott bevitele
3. olyan anyagok bevitele, amelyek blokkolják a hisztaminbontó enzimet
   • N (metil-transzferáz), amely lebontja az endogén hisztamint.
   • diaminooxidáz, amely lebontja az exogén hisztamint
4. a szervezet saját hisztaminjának fokozott mértékű kiürítésével
5. a hisztamin lebontására ható enzim csökkent működése révén

Az exogén hisztamin lebontásáért felelős enzim (diaminooxidáz, DAO) minden emberben más-más mennyiségben van jelen. Funkciója is eltérő. Ennek az enzimnek a hatékonysága gyermekkorban a legjobb. A jelentések szerint az életkor előrehaladtával csökken.

A hisztamin intolerancia a lakosság körülbelül 3%-át érinti.
80%-uk középkorú.
A nőket gyakrabban érinti.

A DAO enzim az emésztőrendszerben található és ott is hat. A vesében vagy a méhlepényben is megtalálható. Ez a forma hat az exogén típusra, amelyet a táplálékkal viszünk be. Az endogén típus és a hisztamin eltávolítása, amelyet a szervezet maga állít elő, az N enzim (metiltranszferáz) feladata. A sejtben hat, így nem is kerül a vérbe.

A hisztaminszint és a hisztamin intolerancia

A DAO legnagyobb mértékű kiválasztása a vékonybélben és a vastagbél leszálló részében történik. Az emésztőrendszernek ez a része a fő gátja a hisztamin vérbe jutásának. A normális szint 0,3-1,0 ng/ml. Nehézségek akkor jelentkeznek, ha ez az érték magasabb.

A hisztamin-intolerancia tünetei a hisztamin széleskörűségén alapulnak. Ezek változatosak, és különböző intenzitásban és kombinációban jelentkeznek. Nem biztos, hogy mind egyszerre jelentkeznek. Bár ez a betegség az allergiához hasonló tünetekkel jár, nem allergia.

A hisztamin intolerancia nem allergia, bár a tünetek egy része hasonló.

A táblázat a tünetek testrendszerenkénti bontását mutatja be

A hisztamin-intolerancia diagnózisa elsősorban a kórelőzményen és a klinikai képen alapul. Ki kell zárni más betegségeket, például gyulladásos bélbetegséget, Crohn-betegséget, Helicobacter pylori-t. Allergia kizárása és bőrpróba szintén javallott.

A diagnózisban a DAO enzim szintjének értéke is meghatározható. Ez a módszer azonban nem 100%-os sikerességű, és hamis eredményt mutathat. Magát a hisztamin értékét nehéz meghatározni, mert nagyon rövid a bomlási ideje.

A differenciáldiagnosztika magában foglalja az alapparaméterek vérvizsgálatát, vérképet, biokémiát, cukrot, májvizsgálatot. Meghatározásra kerül az IgE szint, gyulladásos paraméterek, CRP, eozinofil szám. A fennálló problémáknak megfelelően egyéb vizsgálatok is hozzáadódnak, mint például neurológiai, bőr, kardiológiai. Hasi fájdalom esetén endoszkópia, röntgen, USG vagy CT vizsgálat.

Figyelem: fontos gondolni a tej- vagy gluténérzékenységre.

Különösen a diagnózis felállításának fő módszere a klinikai képpel (az érintett személyt érintő problémákkal) kapcsolatos információk alapos mintavétele. Segítséget jelent az eliminációs diéta és az utóvizsgálat a magasabb hisztamin-koncentrációjú élelmiszerterheléssel.

Az orvos sokféle információt szerez be. A fő kérdések közé tartoznak:

• Van-e kapcsolat az élelmiszerfogyasztás és a nehézség között?
• Milyen időtartam telik el a fogyasztástól a tünetekig?
• A problémás élelmiszerek és azok hozzávetőleges hisztaminszintjének azonosítása.
• Vannak-e egyéb betegségek vagy allergiák?
• Milyenek a klinikai leletek és a fejétől a lábujjáig tartó vizsgálat?
  • Például bőrállapot, bőrszín, kiütések.
  • légzés, köhögés, zihálás.
  • szívritmus, gyorsulás, szabálytalanság, vérnyomás.
  • hasi vizsgálat tapintással, kopogtatással

A hisztamin-intolerancia lefolyása több tényezőtől függ, beleértve természetesen a szervezetbe jutó hisztamin dózisát is. A tünetek akutak, a kockázatos étel elfogyasztását követő perceken belül, de akár egy órán belül jelentkeznek.

Az olyan problémák, mint a hasmenés, hasi görcsök, haspuffadás az emésztési problémák első hulláma a bőrmegnyilvánulásokkal együtt.

A bőrön bőrpír, kiütések és az ismert urika (csalánkiütés) jelentkezik. A bőr viszket, részben az idegvégződések irritációja miatt. Az erek tágulása miatt folyadék szivárog az erekből, ami duzzanatot okoz. A véráram tágulása alacsony nyomást eredményez. Ez összeomlást okozhat.

A tünetek együttesen fordulnak elő. De nem szükséges, hogy mindegyik jelen legyen.

Más tünetek, mint például a táblázatban felsoroltak, előfordulhatnak vagy nem. Az általános tünetegyüttes lehet enyhe, de lehet heves is. Krónikus problémák lépnek fel, például a CNS-re gyakorolt hosszú távú hatások tekintetében. Fáradtság vagy gyors fáradtság, memória-, koncentráció- és idegességzavarok jelentkeznek. Szorongás, depresszió, sőt skizofrénia is társulhat.

A fejfájás migrénszerű, mozgás hatására súlyosbodik. Idővel izomgyengeség és egyéb szövődmények lépnek fel, például a nőknél nehézséget okoz a menstruáció és ezáltal a termékenység, a terhesség pedig kockázatos. A vetélés kockázata komoly.

Megfelelő és nem megfelelő élelmiszerek hisztamin-intolerancia esetén

A fenti információkból kiderül, hogy minden növényi vagy állati termékben van valamilyen hisztamin tartalom. Természetesen különbség van a benne lévő anyag teljes mennyiségében.

A diéta során korlátozni kell azoknak az élelmiszereknek a fogyasztását, amelyek önmagukban magasabb szintet tartalmaznak, de azoknak is, amelyek befolyásolják a hisztamin termelődését.

Tisztában kell lenni azzal, hogy mit lehet és mit nem szabad enni.

Az alábbi táblázatban néhány étel és ital hisztaminszintjének hozzávetőleges értékei találhatók.

Az élelmiszerek hisztaminszintje nem állandó. A friss termékek tartalmazzák a legkevesebbet.

Ezt követően fokozatosan emelkedik.

Ez a mikroorganizmusok és a sejtekben lévő bomlási mechanizmusok hatására következik be. Még a 4 °C-os hűtőben való tárolás sem akadályozza meg az élelmiszerek romlását. A fagyasztás és a felolvasztás utáni azonnali elkészítés segít.

A táblázat a megengedett és tiltott élelmiszerek és a hisztamin-intoleranciára vonatkozó kúrák listáját tartalmazza