Mi a hasi diasztázis: okok, tünetek. Otthoni gyakorlatok megelőzésként és megoldásként egyaránt?

Diasztázis esetén a hasizmok (musculus rectus abdomini) a has középvonalában (linea alba) egymástól távol helyezkednek el.

Miután az izmok szétváltak és elengedtek, a belső szerveket csak a hashártya (a hasi szervek zsákja), a bőr alatti zsír és a bőr fedi.

A test középpontjának stabilitása, a törzs mechanikája, a medence stabilitása és a hasi zsigerek fedése megzavarodik.

A diasztázis olyan mozgásszervi rendellenesség, amely leggyakrabban nőknél fordul elő a terhesség és a szülés következtében.

A szülő nők több mint felénél a szülés után diasztázis lép fel.

Előfordulhat azonban felnőtt férfiaknál vagy újszülötteknél is.

A hasi diasztázis etiológiáját egyes tanulmányok a szalagok veleszületett túlzott lazaságának és a hasi szalagvonal (linea alba) későbbi szilárdságvesztésének tulajdonítják.

A diasztázis kialakulásának leggyakoribb tényezője a terhesség. A terhesség alatti hormonális hatások, a méh térfogatának növekedése és a test lágy struktúráinak megnyúlása következtében a bal és jobb egyenes hasizom szétfeszül.

Szülés utáni diasztázis.

Bizonyos esetekben a gyors súlygyarapodás, az elhízás és a túlzottan legyengült hasizmok következménye lehet.

Más esetekben a hasüreg megnagyobbodása lehet egy másik organikus betegség, például hasi ascites miatt.

Néha viszont a hasizomzat túlterhelése és torzulása a helytelen technika vagy a túlzott edzésintenzitás miatt.

A hasi diasztázis kialakulásának leggyakoribb tényezői:

• Terhesség és szülés
• 35 év feletti szülő
• Több szülő
• Hormonális hatás
• Súlygyarapodás
• Elhízás
• Gyenge hasfalizomzat
• Kompenzáló fizikai aktivitás hiánya
• A hasizmok túlterhelése és torzulása
• Mechanikai sérülés, sérülés, trauma

Ha a hasizmok egymástól távol helyezkednek el, ezzel egyidejűleg a test támasztórendszere is meggyengül.

Ha nem kezelik, a diasztázis növelheti a gerinc stabilitási és mobilitási problémáinak kockázatát, a gerinc izomegyensúlyhiányát, a helytelen légzési minták kockázatát, valamint a hasi előreesés és a hasi sérv kockázatát.

Mivel a hasi izomzat funkcionálisan szorosan kapcsolódik a medencefenékhez, a rekeszizomhoz és a mély gerincizmokhoz, a test mély stabilizációs rendszere megzavarodik.

A diasztázis gyakran jár hátfájással és instabilitással, különösen az ágyéki gerinc és a medence területén.

Ha a diasztázis kezeletlen marad, gyomor- és emésztőrendszeri rendellenességek, vizeletinkontinencia vagy menstruációs ciklus zavarai, például fájdalmas menstruáció lehetségesek.

A hasi diasztázis leggyakoribb megnyilvánulásai:

• Laza hasfal
• Hátfájás
• Kismedencei fájdalom
• A törzs mozgékonyságának károsodása
• Gyengült medencefenék
• Emésztési problémák
• Húgyúti inkontinencia
• Menstruációs ciklus zavara

Ha a diasztázis okát diagnosztizálják, a páciensnek tanácsot adnak a napi tevékenységekhez szükséges megfelelő mozgási szokásokról. A pácienst a rekeszizom aktiválására és a hasizom tudatosságára oktatják.

Kerülni kell a nehéz terhek kezelését és az izolált, megerőltető hasizomgyakorlatokat (felülések, plank). A csípő fölött lassú felállás ajánlott, nem pedig a lendületes felülés típusú mozgás.

A rectus abdominis izom megnyúlása tapintással határozható meg. Az orvos vagy a terapeuta a rectus abdominis izom középső belső széleinél, a has középvonalában (linea alba) tapintja meg.

Ha az izmok közötti rés több mint 2 cm, akkor hasi diasztázisról lehet szó. A hasi diasztázis magasabb stádiumaiban az izomrés akár 10 cm is lehet.

Az alapvető diagnosztikai eljárások közé tartozik a speciális mérőszalaggal vagy mérőkalapáccsal történő mérés. Diasztázis esetén ez a hasizmok közötti távolság szélességének pontos mérése.

A hasi diasztázis csak aspirációval (tekintetvizsgálattal) állapítható meg olyan egyéneknél, akiknél nagyon kevés a bőr alatti zsír.

Objektív diagnosztikai módszerként ultrahang, komputertomográfia vagy mágneses rezonanciás képalkotás alkalmazható a test lágy szerkezeteinek részletes megtekintésére. A diagnosztikai eljárás megfelelő típusát a vizsgáló orvos határozza meg.

A hasi diasztázis önvizsgálata

Az otthoni vizsgálat abból áll, hogy a háton fekve, térdben behajlított lábakkal, lábfejekkel egy szőnyegen fekszünk. Egyik kezünkkel támasszuk meg a fejünket, és szemmel figyeljük meg a hasfalat.

A másik kéz ujjbegyeivel nyomja meg a hasfalat a köldök felett. Ha az ujjak mélyebbre hatolnak, és a bal és a jobb rectus abdominis izom közötti rés nagyobb, mint 2-2,5 cm, akkor diasztázis állhat fenn.

Ebben az esetben orvosi konzultáció és szakszerű kivizsgálás javasolt.

Diastasis terhesség alatt és szülés után

A terhesség alatt a hormonok hatására a női szervezetben számos élettani változás következik be. Ezek egyike a hasfal lazulása a test lágy struktúráinak megnyúlása miatt.

A hasi diasztázis a szülő nők jelentős százalékánál jelentkezik. Egyes nőknél a hasi diasztázis a szülés után hosszú ideig fennáll.

A hasi fascia (linea alba) meglazulhat vagy elszakadhat a húzás hatására. A rectus abdominis izom belső részei egymástól távolabb helyezkednek el. A legnagyobb távolságot jelentő terület általában a köldök.

Maga a diasztázis azonban nem fájdalmas a nő számára.

A laza hasfal nagyban befolyásolja a medence stabilitásának csökkenését, a gerinc stabilitásának csökkenését és a medencefenék izmainak gyengülését. Ezért szülés után átfogó rehabilitáció ajánlott, amelynek alapvető tartalma a gyógytornász által végzett gyakorlatok.

A sikeres konzervatív kezeléshez fontos az otthoni gyakorlatok rendszeressége és a gyakorlatok betartása.

A has, a gerinc és a medence stabilitásával és erejével a nő csökkentheti az inkontinencia és a hátfájás kockázatát a menopauza (változókor) idején.

A testmozgás mint a diasztázis megelőzése és kezelése

A diasztázis megelőzése a hasfal rendszeres aktiválása a baba tényleges fogantatása előtt.

Tanulmányok igazolják, hogy a hasfal rendszeres gyakorlása a fogantatás előtt csökkenti a diasztázis kialakulásának kockázatát. Ha a diasztázis a szülés után jelentkezik, akkor is nagyobb a valószínűsége a lágy struktúrák gyorsabb regenerálódásának.

Diasztolés légzés és a hasfal erősítése

Ez a gyakorlat első pillantásra egyszerűnek tűnhet, de nem az. A kiinduló helyzet hanyattfekvés egy puha szőnyegen. A lábak térdben behajlítva, a talpakat a szőnyegre ragasztva.

A fej a gerinc képzeletbeli meghosszabbításában van, a vállak pedig lazán a szőnyegen nyugszanak.

A szőnyeg és a gerinc között ne legyen hely. A tenyereket helyezzük az utolsó bordákra - az alhas külső oldalára. A tenyereket a gyakorlat helyes technikájának ellenőrzésére használjuk. Ajánlatos a szemet becsukni, hogy jobban érzékeljük a légzést és a kezek mozgását.

A rekeszizomba és a hasba lélegezve próbáljuk meg a bordákat oldalirányban szétfeszíteni, képzeletbeli gumiabroncsot létrehozva, amely a has körül nő. A tenyerekkel ellenőrizzük a rekeszizomlégzést oldalirányban.

Igyekezzünk a mellkas mozgását minimálisra csökkenteni. Belégzéskor a hasüregben lévő nyomást használva tartsuk néhány rövid másodpercig. Kilégzéskor lazítsuk el a hasfalat, és térjünk vissza az eredeti helyzetbe. A légzés egyenletes és lassú.

A gyakorlat nehezebb változata a rekeszizomlégzés technikája és az intra-abdominális nyomás tudatosítása a belégzés és kilégzés során egyszerre.

A gyakorlat elsődleges célja a hasfal feszesen tartása és a rekeszizom aktiválása a folyamatos légzés során. Néhány be- és kilégzés után a hasizmok ekkor teljesen ellazulnak.

Glute bridge rekeszizomlégzéssel

A kiinduló helyzet a háton fekvés egy puha szőnyegen. A lábak teljes hosszában a szőnyegen vannak, a térdek behajlítva. A kezeket lazán a törzs mellett a szőnyegen helyezzük el, tenyérrel lefelé.

A fej a gerinc képzeletbeli meghosszabbításában van, a vállak pedig természetesen a szőnyegen helyezkednek el.

A rekeszizomba és az alsó bordákba belélegezve egyszerre emeljük a medencét a szőnyegtől a mennyezet felé. Aktiváljuk a hasfalat, rekeszizomlégzést. Megfeszítjük a hasizmokat, és néhány másodpercig (néhány be- és kilégzés) tartjuk a felső pozíciót.

Az ideális a gluteális izomzat (farizmok) egyidejű izolált összehúzódása. Ezután kilégzéssel ellazítjuk az izomzatot, és lassan csigolyáról csigolyára visszatérünk az alaphelyzetbe, vissza a szőnyegre.

A sarkat felváltva helyezzük a talajra

A kiinduló helyzet a háton fekvés. A fej a gerinc meghosszabbításában van, a vállakat leengedjük és a szőnyegre helyezzük. A karok lazán a test mellett vannak. A tenyereket mindkét oldalon az alsó bordákra helyezzük.

Az alsó végtagokat felfelé emeljük úgy, hogy a lábfejek és a térdek ne érjenek a szőnyeghez. Az alsó végtagok a térdízületekben természetesen behajlítva vannak a levegőben. A csípőízületek képzeletbeli derékszöget zárnak be a törzzsel.

A szőnyeg és a gerinc között nincs tér.

Légzéssel aktiváljuk a rekeszizom oldalsó légzést. Tudatosítjuk a hasüregben lévő nyomást, és feszesítjük a hasfalat. Lassan helyezzük az egyik végtagot a sarokkal a szőnyegre, majd lassan, egyenletesen a levegőben aludni térünk vissza.

A végtag mozgatása közben stabilan tartjuk a hasfalat, egyenletesen lélegzünk, és tenyerünkkel tartjuk magunkat. Ezután ellazítjuk az izmokat, és megismételjük a gyakorlatot, miközben a másik alsó végtagot mozgatjuk.